Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (13) – Elvetemült emberek
„Ha valamelyik városodról, amelyet Istened, az ÚR ad neked, hogy ott lakj, azt hallod, hogy elvetemült emberek támadtak köztetek…” (5Móz 13,13)
Az „elvetemült emberek” a héberben így hangzik: ánásim bené-belíja’al (אֲנָשִׁ֤ים בְּנֵֽי־בְלִיַּ֙עַל), azaz „emberek, belíja’al fiai”. A szó később tulajdonnévként is szerepel a Bibliában: Beliál. Pál ezt írja például a korinthusiaknak: „Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?” (2Kor 6,15) Ebben a fejezetben a belíja’al azonban olyasmit jelent csak, hogy haszontalanság, gonoszság, alávalóság (Károli istentelenségnek fordítja). A héberben a valaminek a fia kifejezés arra utal, hogy az illető hordozza annak a belső tulajdonságát, aminek a „fia”. A „haszontalanság fia” tehát haszontalan ember.
Polányi az élet titkáról
A Tűzfal podcast hetvenötödik részében Polányi Mihály kémikus, tudományfilozófus forradalmi jelentőségű esszéjéről beszélgetünk, amelynek címe: „Az élet visszavezethetetlen struktúrái”. Amire ez az esszé rámutat, porrá zúzza a materialista világképet, de a jelentősége jóval túlmutat ezen is: fontos személyes vonatkozásai vannak mindannyiunk számunkra. Egyébként a fenti képet jól figyeljétek meg, mert egyes részleteire hivatkozunk a beszélgetésben. Amit ezúttal is megnézhettek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathattok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a...
A kétszázötven éves amerikai demokrácia alkonyát látjuk?
Kétszázötvenedik születésnapját ünnepli a független Amerika, és talán soha nem volt akkora szüksége az emlékezésre, mint most. 1776. július 4-én írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, melynek érdemi szövege így kezdődik: „Ezen igazságokat maguktól értetődőnek tartjuk: hogy minden ember egyenlőnek teremtetett; hogy Teremtője elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket; s hogy e jogok közé tartozik az élet, a szabadság és a boldogság keresésének joga.” Ez az ország tehát kezdettől a Teremtőből, a természet törvényeinek Istenéből vezette le saját létezését, és ezzel eldöntötte a kérdést, hogy vajon az istenhitből származtatott társadalomfelfogás elhárítandó veszélyt jelent-e a demokráciára, vagy éppenhogy alapja annak.
Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (12) – Nyugodtan élvezd!
„Ehetsz lakóhelyeden, amennyit csak kívánsz.” (5Móz 12,21b)
Amikor egy zsidóra gondolunk, aki megtartja az ószövetségi étkezési törvényeket (pláne azok rabbinikus kiterjesztéseit), elsőre könnyen a szigorú tiltások jutnak eszünkbe. Ahogy Pál idézi: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” (Kol 2,21) Isten szándéka azonban még a mózesi szövetség alatt sem az volt, hogy népe finnyásan, aszkéta önmegtartóztatással viszonyuljon az ételekhez. Éppen ellenkezőleg: övéi örvendezve egyenek és élvezzék azt, ami a tényárjukra kerül!
Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (11) – A múlt mintázatai
„Ti már ismeritek, nem úgy mint fiaitok, akik nem ismerik, mert nem látták Isteneteknek, az ÚRnak a fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját…” (5Móz 11,2) Van annak határozott előnye, meg felelőssége is, ha valaki régóta él. Látott dolgokat és volt ideje gondolkodni is rajtuk. Mózes az idősebb generációhoz fordulva mondja: „Ti már ismeritek, nem úgy mint fiaitok…” Vídátem há-jóm (וִֽידַעְתֶּם֘ הַיּוֹם): ismeritek, tudjátok, van ismeretetek, tudásotok, tapasztalatotok. Mózes korában az idősek látták Isten fenyítését, nagyságát, erős kezét, kinyújtott karját. Látták, „hogy mit...
Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (10) – A kiválasztás nem személyválogatás
„Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni.” (5Móz 10,17)
A fenti mondatot ez előzi meg: „Íme, az ÚRé, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az ÚR, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is. Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak!” (14-16)
Antony Flew: Mégis van Isten!
A huszadik század egyik legismertebb ateista filozófusa 2004-ben azzal sokkolta a közvéleményt, hogy a bizonyítékok és érvek meggyőzték: mégiscsak van Isten. A Tűzfal podcast hetvennegyedik részében Antony Flew (mert róla van szó) három évvel később megjelent könyvéről beszélgetünk. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK