Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (33) – Ítélet az istenek felett
„…az egyiptomiak sorra temették mindazokat az elsőszülötteket, akiket megölt az Úr, mert az Úr ítéletet tartott isteneiken.” (4Móz 33,4)
A Teremtő Istennek nem csupán az egyiptomiakkal volt baja. A bibliai világkép természetfeletti. Szemben áll Démokritosz materializmusával, Epikurosz hedonizmusával és a modern nyugati naturalizmussal. Az istenek számítanak.
Panelbeszélgetés a keresztény emberképről
Még november 21-én volt egy konferencia, amit az Axioma és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közösen szerveztek az antropológia témájában. A konferenciának első panelbeszélgetésében a keresztény emberkép teológiai alapjairól volt szó. A katolikus álláspontot Dr. Gájer László katolikus pap-teológus képviselte, a református álláspontot Dr. Bogárdi Szabó István református teológus és korábbi püspök, engem pedig az evangéliumi álláspont képviseletére kértek fel (tudom, az evangéliumi nem egy felekezetet jelöl, de most ezt a szerepet osztották rám). A beszélgetés itt visszahallgatható.
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (32) – A kimaradás vétke
„Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!” (4Móz 32,6)
Izráel két és fél törzse megkedvelte a Jordántól keletre eső földeket, ezért azt kérik Mózestől, hadd maradjanak ott, ne kelljen bemenniük a Jordánon túli területre. Mózes azonnal látja a problémát. Ha ezek a törzsek leválnak a többiekről, meggyengítik az amúgy is sérülékeny szövetséget, és sokkal nagyobb baj szakadhat rájuk, mint amikor a kémek visszatértek a föld kikémleléséből és ellágyították a nép szívét. Negyven év bolyongással fizettek azért, vajon nem kerülnek-e Isten haragja alá, ha ezúttal is kudarcot vallanak?
Van-e megbízható hagyomány Jézusról?
A Tűzfal podcast hatvannegyedik részében Az apostolok hagyománya című könyvet használjuk kiindulópontnak, amelynek megírásához egyikünknek több köze van, mint Lacinak. Viccet félretéve: igen, az én könyvemről lesz szó. A címben feltett kérdésre keressük a választ, és közben szóba kerül a Da Vinci-kód, meg a gnosztikusok, a Nag Hammadi könyvtár, Tamás evangéliuma, és még Hodász és Puzsér is. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcast-en is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!...
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (31) – Egyenlően, de mégsem
„Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között.” (4Móz 31,27)
Nagyon finom újraelosztási egyensúlyt látunk, amikor a katonák visszatérnek a Midján elleni hadjáratból. A megszerzett zsákmányt kétfelé osztják: egyik fele a katonáké marad, másik fele Izráael közösségéé lesz.
Kőkemény lelkigondozói szempont – Bolyki László írása a Yancey-ügyre adott reakciók kapcsán
Alig telt el fél év a Pintér Béla-ügy óta, itt egy újabb erkölcsi bukás, ezúttal viszont Philip Yancey-ről, a világhírű evangéliumi szerzőről, népszerű előadóról szólnak a lehangoló hírek, melyek túlzás nélkül állítható, hogy az egész evangéliumi világot megrázzák. A két történet sok szempontból hasonlít egymáshoz, de sok az eltérés is. Talán a legfontosabb különbség, hogy Yancey maga hozta nyilvánosságra az ügyét, nem próbálta meg bagatellizálni a tetteit, vagy áldozatnak bemutatni magát, hanem teljeskörűen vállalta a felelősséget mindenért, így nem is alakulhatott ki az a méltatlan helyzet, mint nálunk, a Pintér-ügyet követően. A közös pont a két történetben, hogy mindkét szolgáló nagyon népszerű volt a keresztények közt, és meglett férfiemberekként kiderült róluk, hogy hosszú éveken át kettős életet éltek, szembemenvén a saját maguk által is képviselt és hirdetett bibliai alapelvekkel.
Red flag
Akkor a csapdát megkerülve kezdjük el levonni az újabb csalódás tanulságait. Nem, nem elég az, hogy örüljünk Yancey megtérésének. Ez most itt nem a helyén mondott ige. Sem lélektanilag, sem teológiailag nem tartom megfelelő reakciónak. Ne akarjuk azonnal, pláne kedélyes kegyeskedéssel bevarrni a tátongó, nyílt sebet, amit megint egy lélekpásztor árulása okozott az egyházban. Tulajdonképpen még azt se tudjuk biztosan, hogy ez egy megtérés-e. Szavakat hallottunk már Yancey-től, a szívét sem akkor nem ismertük, amikor más asszony ágyára járt, sem most nem ismerjük. Egyáltalán nem is tartom feladatomnak, hogy a szívéről ítéletet mondjak, túl azon, ami a tetteiből mindenkinek nyilvánvaló. Van azonban más, ami határozottan időszerű: őszintén szembenézni a jelenséggel és a hatásával.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK