Egy időszerű könyv: A gender-elmélet kritikája
Szilvay Gergely A gender-elmélet kritikája (Alapjogokért Központ, 2020) c. könyve kulturális szempontból az évtized egyik legfontosabb magyar nyelvű kiadványa. Ma már nemigen van olyan honfitársunk, aki valamilyen formában ne hallott volna a gendereszmékről. Talán a médiában olvasott az ikonikus témákról, vagy a munkahelyén érzékenyítették, esetleg a Netflix „ébresztette fel”, de az is lehet, hogy épp fordítva: a jobboldali sajtó szembesítette azokkal az ijesztő jelenségekkel, amelyeket ez az ideológiai trend tőlünk nyugatra produkál. Legtöbben azonban kevés valódi érvet és intellektuális kapaszkodót kapnak ahhoz, hogy mélységében megérthessék, mi is történik a világban a nemek körül. Szilvay Gergely könyve ebből a szempontból mérföldkő.
Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága
A Különvélemény 17. epizódjában Tim Keller – világszerte ismert New York-i szerző – egyik könyvecskéjéről beszélgettünk, aminek az a címe, hogy Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága (Harmat-Koinónia, 2015). (Itt egy rövid beharangozó.) Nagyon kedves számomra ez az epizód, mert az eddigiektől eltérően Imrével most egy meggyőződéses keresztény gondolatait beszéljük át, aki ugyanakkor mélyen érti a mai kultúrát, és az egyik központi kérdésére ad evangéliumi választ: kinek az ítéletét fogadjuk el magunkra nézve? Nem hiszem, hogy lenne ma ember a földön, akit ez a kérdés egyáltalán nem...
A házasságot mindenki ünnepelheti
A házasságra sokan csak keserűséggel tudnak gondolni. Szüleik veszekedései jutnak eszükbe, vagy az, hogy egyedül maradtak, esetleg több házasságot is kipróbáltak, és már nem a szüleik, inkább a saját veszekedéseik jutnak eszükbe, vagy amiatt keserűek, hogy az azonos nemű emberek nem köthetnek egymással hivatalos házasságot, esetleg saját válásuk pokoli emlékei gyötrik őket. Mindenesetre széles egyetértés van azzal kapcsolatban, hogy a házasság élménye statisztikailag szignifikánsan rongálja a hozzá kapcsolt ideákat.
Jézus első messiási jele
Jézus az első messiási jelet egy esküvőn tette, ahol elfogyott a bor. Kínos helyzetből mentette ki a vőlegény családját, amikor a kővedrekbe vizet töltetett, majd borrá változtatta azt. A jellel jelezte: az Isten országában a végső szó nem a megszégyenülésé, hanem a felszabadult örömé.
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (24) – A zafírkő felett
„Majd fölment Mózes és Áron, Nádáb és Abíhú meg Izráel vénei közül hetvenen. Látták Izráel Istenét: Lába alatt zafírkőféle volt, olyan tiszta, mint maga az ég. Izráel fiainak a vezetőire nem emelt kezet, bár látták az Istent, amikor színe előtt ettek és ittak.” (2Móz 24,9-11) Amikor az ÚR dicsősége megjelent a Sinai-hegyen, félelmetes volt a hegyhez közeledni. A hang azonban így szólt Mózeshez: „Jöjj fel az ÚRhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú meg Izráel vénei közül hetvenen, és tőle távol boruljatok le előtte! Csak Mózes jöjjön közelebb az ÚRhoz, a többiek ne jöjjenek közelebb! A nép ne jöjjön...
Túl a renden?
A Különvélemény 16. epizódjában megint visszatértünk Jordan B. Petersonhoz, akiről már három alkalommal beszélgettünk a podcastünkben. Az apropót most az adta, hogy kijött Peterson új könyve, a Túl a renden: újabb 12 szabály az élethez. Mindketten elolvastuk a könyvet, és közben azt is fél szemmel követtük, hogy a kanadai pszichológus hogyan lábadozik másfél éve tartó súlyos betegségéből. Meghallgattunk néhány mostanában felvett beszélgetést is, amelyben a keresztény hithez való viszonyáról minden eddiginél őszintébben beszél. Ezekre is kitérünk ebben az epizódban. Kiválasztottunk a könyvből három szabályt, amelyekről külön is szó lesz, néhány kifejezetten izgalmas gondolattal. Szerintem érdekes lett a beszélgetés, fogadjátok szeretettel!
Jézus lehetett ilyen
Zeffirelli után nem gondoltam, hogy a filmvilágban Jézus történetéről lehet még újat mondani. Az olasz rendező Názáreti Jézusa egyrészt magasra teszi a lécet minden későbbi alkotás számára, másrészt el is foglalja a teret, hiszen mit lehetne még hozzátenni egy négy és félórás produkció gigantikus tablójához? Ráadásul – ahogy a Ben-Hur újrarendezése, valamint Mel Gibson szenvedéstörténetét leszámítva szinte az összes azóta készült Jézus-film példája mutatja – egy alaposan elmesélt történetre akkor sem biztos, hogy másodszor is kíváncsiak az emberek, ha jobb technikával, modernebb igények szerint viszik vászonra. Félő, hogy inkább fordított a hatás. (A szándékosan evangélizációs céllal készült Campus Crusade Jézus-filmet most nem számítom ide, mert az simán csak elbeszéli Lukács evangéliumát, és akik szeretjük, éppen ezért szeretjük, nem másért.)
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK