„Hajtsd az állatot s ne akadályozz
a vágtatásban, ameddig nem szólok!”
– az ijedt szolgára így kiáltott
az asszony, akit a borzasztó sokk
az Isten szent emberéhez hajszolt –
bár most nem volt sem ünnep, sem újhold.
Szívébe vad anyaösztön karmolt,
arcára állatibb vonások ültek
a szamaránál, melyen vágtatott.
Barna fürtjeit meg sem fésülte,
a rendetlen lobonc anyamedvéé,
kinek féltett bocsai eltűntek.
(Nincs ijesztőbb lény a gyermekéért
megveszekedett nősténynél, mert bármit
megtesz a kölykéért – ha kell, széttép!)
Nem mert az asszonnyal szembeszállni
még ura sem; a halálra szánt anya
a fiát akarta élve látni.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Elizeus
Víz és vér
Megrepedt ajkuk véresre dagadt,
s mint ezernyi házába száradt csiga
a víztelen, meszes tájba olvadtak;
két királyi sereg lassú csíkja
hagyott mászásnyomot a dombok alatt,
ahol elhaladtak lovaikkal;
a dicső csápokból csak ez maradt:
jobb kezük a porban húzta a lándzsát,
nyelvük a szájpadlásukhoz tapadt.
Tűz és Lélek
A próféta még mindig reszketett,
de ujja mint régi mesék szent fája
lassan a magasba emelkedett,
vagy mint kard, mit hős von ki csatában,
hogy a lemenő napot is átdöfje,
a pengét az alkonyatba mártva,
s a meredt ujj szavak nélkül nyögte:
„Istenem! Nincsen nálam nagyobb árva!”
(Pedig egykor volt tizenkét ökre,
Amikor medvék téptek szét negyvenkét gyermeket…
Ha valaki az elmúlt hetekben nem követte az Ószövetség Istenéről szóló cikksorozatomat, de gondolkodott már arról (esetleg megbotránkozott már azon), hogy Isten miért szabadított rá medvéket az Elizeus prófétát gúnyoló bételi gyermekekre (hogyan egyeztethető ez össze a Biblia szerető istenképével, és mi történt egyáltalán azon a tragikus napon negyvenkét gyermekkel és a családjaikkal), és szívesen olvasna erről valamit, annak ajánlom a cikksorozat ötödik részét, ahol éppen erről a kérdésről fogalmaztam meg néhány gondolatot.
Az Ószövetség Istene egy szörnyeteg? (5)
A Királyok második könyvében van leírva az a megdöbbentő eset, amikor medvék tépnek szét negyvenkét gyermeket, mert Elizeus próféta megátkozza őket az ÚR nevében. „Onnan [Elizeus] elment Bételbe. Amikor az úton fölfelé ment, fiatal fiúk jöttek ki a városból, és így csúfolták őt: Menj föl, kopasz! Menj föl, kopasz! Ő azonban hátrafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket az ÚR nevében. Ekkor két medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket.” (2,23-24) Nehéz érzelmek nélkül olvasni a történetet, és még nehezebb botránkozás nélkül tenni. Hogyan történhetett ilyen...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK