Idei életrajzi előadásom témája Richard Wurmbrand volt. A romániai lelkipásztor tizennégy évet volt börtönben a hitéért, három évet egy földalatti magánzárkában, ahol soha nem látta a napot, viszont őrei rendszeresen verték és kínozták. Wurmbrand szenvedélyesen szerette Jézust, szerette a kommunistákat, szerette a megszálló orosz katonákat, és azoknak is Krisztust hirdette, akik gyűlölték őt. Ő írta azonban ezt is évekkel kiszabadulása után: „Jobban szenvedek Nyugaton, mint ahogy valaha is szenvedtem a börtönben, mert a saját szemeimmel látom, hogy a nyugati kultúra haldoklik. (…) A Nyugat… alszik. Azonban van egy erő, amely nem alszik: a kommunizmusé. Míg a Keleten a kommunisták kiábrándultak és elvesztették az illúziókat, Nyugaton a kommunizmus veszélyes maradt. Mert Nyugaton egyszerűen nem akarják tudomásul venni a sok rettenetes hírt a kommunista országokban végbemenő rémtettekről, nyomorúságokról és embertelen üldöztetésekről. Fáradhatatlan buzgalommal terjesztik ’üdvözítő tanukat’ mindenfelé, a felsőbb osztályok szalonjaiban, az értelmiségek klubjaiban, egyetemeken és főiskolákon, nyomornegyedekben és templomokban. Mi, keresztyének gyakran csak fél szívvel vagyunk a teljes igazság oldalán. Ők viszont teljes szívvel a hazugság oldalán állnak.” (Megkínozva Krisztusért, 92-93)
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
szenvedés
A természetben észlelt „nem optimális” tervezésről
Ahogy követtem az Intelligent Design (Értelmes Tervezettség) körüli vitákat, újból és újból belefutottam abba az ellenérvbe, hogy ha az élet folyamatai valóban tervezettek, akkor miért észlelünk olyan dolgokat a természetben, amelyek azt mutatják, hogy a „terv” messze nem optimális. Példának elő szokott kerülni az ember fogazata, csípője, gerince, szemretinája, vakbele, farokcsontja, DNS-ében felhalmozott „hulladék" gének, vagy az, ahogy egyes növények hasznosítják a napfényt, és más jelenségek, amelyek (az érvelők szerint) lehetnének jobbak is, ha valóban egy tökéletes Isten tervezte őket....
Tudjátok, miért mosolygok?
„A kezünket hátul megkötözték... ételt hoztak nekünk, úgy kellett felnyalnunk, mint ahogy a kutyák csinálják... nem használhattuk a kezünket... az emberi testnek sokféle szüksége van... a kezünk hátra volt kötve éjjel-nappal... de ki tudná megkötözni az ember lelkét? A lélek felszállhat az Úrhoz... még fel sem kell szállnia, hiszen az Úr mindenütt jelen van... A kommunisták rengeteg keresztényt megöltek... milliókat öltek meg... megpróbáltak megölni bennünket... Mekkora ostobaság! Ők csak testeket tudnak megölni. Mi nem testek vagyunk, hanem szellemek, a szellemet pedig nem tudják megölni....
Fájdalom és derű: R. C. Sproul Jr. felesége és lánya haláláról
Két területe van a keresztény életnek, melyről ritkán és csak nagy félelemmel beszélek. Az egyik a gyermeknevelés, a másik a szenvedés. A félelmem mindkét esetben ugyanaz: félek, nem tudok a témához hitelesen hozzászólni. Ez más kérdéseknél is gátolhatna, de valahogy ez a két terület az, ahol a hiteltelenségtől félve az átlagosnál bátortalanabb vagyok. Ha a gyermeknevelésről beszélek, azt kockáztatom, hogy saját gyermekeim lesznek élő cáfolatai annak, amit képviselek. Nagyszerű fiaim vannak, de ezt a terhelést nem biztos, hogy elbírják. Mármint nem ők, hanem az én nevelésem, amit a valóság...
Mit jelent az, hogy „tűzzel sózatik meg mindenki”?
„Mert tűzzel sózatik meg mindenki. Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással.” (Mk 9,49-50) Ezek Jézus szavai, melyeket Márk evangélista a botránkozásról és a gyehenna tüzéről szóló beszéd után helyezett el az evangélium szövegében. Jézus tűzről és sóról beszél (először tűzről, aztán sóról, a kettő között pedig a tűzzel való megsózatásról), és az olvasónak az a benyomása, mintha a mondatokat nem is tartaná más egyben, csak a só és a tűz képére való asszociáció. Lehet, hogy ez így is van. Mire gondolhatott Jézus a...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK