Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Két hete lehetőségem volt, hogy részt vegyek egy európai apologetikai beszélgetésen, ahol különböző országok vezető evangéliumi apologétái dugták össze a fejüket Oxfordban. A találkozó célja az volt, hogy megértsük a jelenleg zajló kulturális változásokat, és gondolkodjunk és vitázzunk arról, hogy mi lenne a megfelelő keresztény válasz a kialakuló kulturális klímában. Ennek tanulságait összegzem.
A Tűzfal podcast negyvenötödik részében egy nagy hatású esszé kapcsán az amerikai kultúra közelmúltbeli változásairól és az abban alkalmazott keresztény stratégiákról beszélgetünk. A végén egy csavarral. Igen, lesz szó Trumpról is, de ez majdhogynem lényegtelen, ha nem is teljesen az. A fókuszunk a kultúra és a kereszténység, mint mindig. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Tim Keller – George Marsdentől kölcsönözve a kategóriákat – háromféle kálvinistát különböztetett meg egymástól: pietistát, konfesszionalistát és kulturalistát. Hasznos ez a megkülönböztetés, mert általa megérthetünk attitűdöket, amelyek keresztényekként a kultúrához való viszonyunkat is meghatározzák. Nem könnyű hermetikusan elválasztani őket egymástól, de markáns jellegzetességeik akkor is felismerhetők, ha egy-egy felekezetben (vagy egy-egy teológusban) keverednek egymással. Ott van rögtön Tim Keller, akiről az az általános vélemény, hogy egyszerre volt kulturalista és pietista, bár más kulturalisták megjegyzik vele kapcsolatban, hogy a kulturalizmusa egészen eltért mondjuk Abraham Kuyper, Francis Schaeffer vagy a kortárs Doug Wilson kulturalizmusától, és a pietizmusára sem biztos, hogy ráismerne Spener vagy Cotton Mather. Nézzük meg, miről is van szó a három attitűd esetében!
Szavakban elmondhatatlan, hogy mekkora űrt hagy maga után Timothy Keller, aki tegnap e világból átment a mennyei dicsőségbe. Egyszer hallottam őt élőben, amikor 2009-ben vagy 2010-ben a St. Louis-i Covenant Seminary-re látogatott, ahol akkor épp exegetikai teológiát tanultam. A New York-i presbiteriánus lelkész pont olyan volt, amilyen a felvételeken is: közvetlen, mély, érdekfeszítő, inspiráló. Természetesen a cipzáros pulcsijára húzott zakóban. Nagyon sokáig tudtam volna hallgatni, ahogy lassan, megfontoltan, időnként hangosan morfondírozva, de végül mindig a lényeget megragadva válaszolt a kérdéseinkre. Biblikus volt és releváns.
A Különvélemény 17. epizódjában Tim Keller – világszerte ismert New York-i szerző – egyik könyvecskéjéről beszélgettünk, aminek az a címe, hogy Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága (Harmat-Koinónia, 2015). (Itt egy rövid beharangozó.) Nagyon kedves számomra ez az epizód, mert az eddigiektől eltérően Imrével most egy meggyőződéses keresztény gondolatait beszéljük át, aki ugyanakkor mélyen érti a mai kultúrát, és az egyik központi kérdésére ad evangéliumi választ: kinek az ítéletét fogadjuk el magunkra nézve? Nem hiszem, hogy lenne ma ember a földön, akit ez a kérdés egyáltalán nem...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK