Az elmúlt hetet Angliában töltöttem. Felkavaró volt. Izgalmas. Mélyen elgondolkodtató. Lelkesítő. Megrázó. Érezhetően megváltozott ugyanis a világ. Megváltozott a kulturális klíma. Megváltozott Anglia. Megváltozott Európa. És persze közben hatalmas fordulatot vett Amerika. Más szelek fújnak. Sokféle metaforával leírhatnám, ami történik, de a lényeg: a kultúra mélyén konzervatív forradalom zajlik, amely időnként már a felszínen is látszik. Angliában, ahol most jártam, biztosan így van, Amerikában, ahol múlt hónapban voltam, minden kétséget kizáróan. Mindez iszonyatos, halálos ellenszélben.

Már az érkezésem utáni első beszélgetésben bugyogott ki vendéglátómból az angoloktól szokatlan élességgel megfogalmazott helyzetértékelés. Anglia fordulóponthoz érkezett. Pár nappal korábban milliós tömeg hömpölygött London utcáin, tiltakozva a muszlim tömegek beáramlása és a woke ideológia egyre fojtogatóbb nyomása ellen. Az Egyesült Királyságban évente tizenkétezer embert tartóztatnak le közösségi médiás posztokért. Rengeteg angol úgy érzi, nem lesz hamarosan hazájuk. A posztkeresztény Anglia szívében százezrek skandálták Charlie Kirk nevét és mikor csend lett, megszólaltak a skót dudák az Amazing grace dallamával. A Westminster Abbey előtt egy férfi angol zászlóval és kereszttel mászott fel az oroszlánra, hatalmas éljenzést váltva ki a tömegből. Érkezésem napján egy bátor újságíró felkérdezte a brit miniszterelnököt, hogy Angliát keresztény országnak tartja-e még, amire ő csak hebegett habogott; nem mert már határozott nemmel felelni.

Először Londontól délre, Haywards Heath-ben (Sussex) töltöttem néhány napot, három előadást vittem Bárukról és néhány fontos kulturális jelenségről. (Az előadásokat itt vissza lehet hallgatni.) Sokakkal volt lehetőségem beszélgetni, olyan fiatalokkal is, akik egyike-másika kint volt a londoni Charlie Kirk-virrasztáson. Az egyik egyetemista srác rezignáltan mondta: nem lehet már az egyetemen nyíltan beszélni, mert aki a woke narratívának ellentmond, azt megszégyenítik, elhallgattatják. Ő is egy ideje inkább csendben marad. Egy másik srác viszont tanácsot kért, milyen apologetikai irodalmat ajánlanék, hogy Krisztust nyíltan képviselhesse, mint Charlie Kirk. A Charlie Kirk-hatás jelentős, és ez most már ráépül arra a csendes ébredésre, amely a fiatalok között zajlik. Ez a fiú is ennek a hullámán került nemrég a közösségbe, ahol előadtam. (A csendes ébredésről egy külön cikket fogok nemsokára posztolni.)

Hamar Dávid barátommal Haywards Heath-ből Oxfordba utaztunk, ahol egy kétnapos apologetikai eszmecserén vettünk részt tíz másik európai apologétával. Az európai körkép rendkívül színes volt, eltérő kontextusokkal. A bolgárok éber figyelme például az orosz ortodoxia erőszakosságára volt kihegyezve, nekik távoliak a nyugat-európai folyamatok, mi magyarok sziget vagyunk, a szlovákok szintén külön történet, a dánok viszont ugyanolyan konzervatív megújulásról számoltak be a fiatalok között, mint az angolok. Gyülekezeteik létszáma az elmúlt években megduplázódott, és elsősorban fiatal férfiak áramlanak az egyházba, mint az Egyesült Királyságban és Amerikában. Charlie Kirk ennek a jelenségnek az okát egyébként viszonylag egyszerűnek látta: a férfiak elfordulnak attól a kultúrától, amely gyűlöli őket, és odafordulnak a kereszténység robusztusabb formáihoz, amelyben van helye a férfiaknak férfiakként is.

Svéd oldalról azt hallottuk, hogy az iszlám nyomasztó jelenléte a társadalom eddig vallástalan rétegeit a keresztény múlt és a keresztény identitás újrafelfedezésére sarkallja. A még pár éve is ellenséges érzület a kereszténység iránti érdeklődésbe fordul épp át. Érdekes módon ezt sokszor pont azok a keresztények nem fogadják nyitottan, akik az őket gyűlölő kultúrának jó ideje azt próbálják bizonygatni, hogy mi keresztények nem vagyunk fasiszta, nőgyűlölő, homofób, transzfób, rasszista jobboldaliak, és kézzel-lábbal igyekeznek elhatárolódni mindentől, ami a gyanú árnyékát vethetné rájuk. Ezek a keresztények heves gesztusaikkal paradox módon azokat idegenítik el maguktól, akik a woke és az iszlám elől menekülve öles léptekkel haladnak a kereszténység felé. Ilyen volt egyébként a brit Evangelical Alliance nyilatkozata is, amelyben elhatárolódtak a londoni tömegtől, nagyon komoly ellenérzéseket váltva ki az elvileg őket képviselő keresztény testvéreikből is ezzel. Tragikus tévedésnek, apologetikai és missziós szűklátókörűségnek gondolom ezt. A szükséges paradigmaváltást ma Charlie Kirk paradox sikere testesíti meg.

Ezekre az élményekre rakódott végül rá a John Lennox-szal való oxfordi találkozás. Lennox hosszú estét töltött velünk egy vendégházzá alakított lovardában. A vacsora után sokáig folytattuk a beszélgetést. Személyes vonatkozása is volt számomra a találkozásnak, mert rögtön nagyapámról kezdett nosztalgiázni, akit ismert és szeretett, és más régi közös emlékeink is feljöttek. Látható örömmel gondolt Magyarországra, és végül magyarul köszönt el: Jó éjszakát! John Lennox a szememben egy hős. Annak idején bátran hirdette Krisztust a vasfüggönyön innen, bevitte az evangélium fényét a tudományos közösség ateista gondolatfüggönyei mögé is, még a Szovjetunióban is tudott kapcsolatokat építeni a keresztény hit számára. Ő volt az, aki évtizedekkel később saját hazájában győzte le nemes vitában (egyfajta modern sárkányölő Szent Györgyként) az újateista Richard Dawkinst. Rengeteget köszönhet neki a világ.

Az öreg matematikus figyelme az újateizmusról a mesterséges intelligencia felé fordult az elmúlt években. 2084 című könyve magyarul is megjelent, azóta viszont egy második kiadásban Lennox a duplájára bővítette. Nem lett a könyv vidámabb, sőt, az első kiadás óta lényegesen borúlátóbbá vált az AI jövőjével kapcsolatban, és egyre inkább a Jelenések könyve fenevadaival hozza összefüggésbe azt, amit a mesterséges intelligencia veszélyeinek gondol. Kifejezetten nyugtalanító volt, amiket ott a lovardában hallottam Lennox szájából. Őszintén nem tudom, mit gondoljak az egészről, de az biztos, hogy az AI komolyan befolyásolni fogja a társadalmaink jövőjét.

Lennox-szal másnap véletlenül összefutottunk újra a városban, és a kérésére ígéretet tettem, hogy elküldöm levélben pár vele kapcsolatos régi emlékemet. Most fejezi be az önéletrajzát. Akármi is lesz a mesterséges intelligenciával, a múltra való emlékezés tehát szerinte is fontos szerepet játszik a jövő alakulásában. Az 1984 és a 2084 egyik ellenszere az, ha megőrizzük emlékeinkben a múltat. Részben erről szól a szemünk előtt zajló konzervatív forradalom és csendes ébredés is. Izgalmas volt most nekem Anglia. Izgalmas időket élünk.