Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Társadalom

A nagy forradalmi terror vége

2026. július 14. | , | 7 Hozzászólások

Az én generációm még úgy tanulta, hogy 1789. július 14-én tört ki a „nagy francia forradalom”. A marxisták szerették a „nagy” szót olyan eseményekhez biggyeszteni, amelyek szerintük az emberiség haladását szolgálták. Így lett az 1917-es bolsevik puccsból „nagy októberi szocialista forradalom”, így született az 1968-as „nagy generáció”, és így lett az 1789-es francia forradalomból „nagy francia forradalom”. A marxisták – egyébként helyesen – saját forradalmi terrorjuk előzményeit látták a francia forradalom eseményeiben. És azóta sokan mások is, akik az aktuális régi rendet próbálták felszámolni, elhordani. De mi lett a terror vége?

bővebben

A kétszázötven éves amerikai demokrácia alkonyát látjuk?

2026. július 4. | , | 2 Hozzászólások

Kétszázötvenedik születésnapját ünnepli a független Amerika, és talán soha nem volt akkora szüksége az emlékezésre, mint most. 1776. július 4-én írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, melynek érdemi szövege így kezdődik: „Ezen igazságokat maguktól értetődőnek tartjuk: hogy minden ember egyenlőnek teremtetett; hogy Teremtője elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket; s hogy e jogok közé tartozik az élet, a szabadság és a boldogság keresésének joga.” Ez az ország tehát kezdettől a Teremtőből, a természet törvényeinek Istenéből vezette le saját létezését, és ezzel eldöntötte a kérdést, hogy vajon az istenhitből származtatott társadalomfelfogás elhárítandó veszélyt jelent-e a demokráciára, vagy éppenhogy alapja annak.

bővebben

Eretnekséget tanítanának a reformátori hitvallások?

2026. június 15. | , , | 22 Hozzászólások

Beszélnünk kell egy különös teológiai jelenségről. Azt hiszem, senkit nem lep már meg, hogy a politika mélyen belenyúlik a társadalom életébe, olyanokat is mozgósítva, akik korábban soha nem érdeklődtek a kormányzás ügyei iránt. Az sem meglepő, bár szomorú kortünet, hogy a politika az egyházban is identitásokat hoz létre: fideszes, tiszás, mihazánkos, jobboldali, baloldali, liberális vagy konzervatív politikai identitású keresztények folytatnak kommentcsatákat az interneten, méricskélik bizalmatlanul egymást a gyülekezetekben, és a politika formálja a teológiát, nem pedig fordítva. Olyan valóságban élünk, amelyben akár tetszik, akár nem, megkerülhetetlenné vált a politikai identitás, ezért megkerülhetetlenné vált a politikai teológiánk és a szívünk indulatainak a tisztázása is. Ez persze most már közhely.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumről (7) – Fiaink eltérítése

2026. június 3. | , , , | 2 Hozzászólások

„Mert eltérítik fiaidat tőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az ÚR és hamar kipusztít benneteket.” (5Móz 7,4)

Isten azt ígéri Izráelnek, hogy vele lesz, amikor bemegy az ígéret földjére, nem kell félnie a nála nagyobb és erősebb népektől. Amitől viszont félnie kell, az a kánaáni népekkel való keveredés, mert akkor Izráel is Istennel kerül szembe. Nem szabad szövetségre lépnie velük, nem házasodhat össze azok családjaival, nem veheti át az isteneiket.

bővebben

Siker és bomlás: a néróság mintázata

2026. május 30. | , , | 1 Hozzászólás

Historia est magistra vitae – hangsúlyozta Cicero, római filozófus, mielőtt kitépték a nyelvét és levágták jobb kezét, amellyel írt. Seneca, Nero császár nevelője sem járt jobban. A történelem az élet tanítómestere: egyebek mellett azt tanítja nekünk, hogy vannak könyörtelenül ismétlődő mintázatok. Ilyen a „néróság” jelensége is, amely a huszadik században különösen megragadta írók képzeletét, hogy olyan regények szülessenek, mint Mika Waltaritól Az emberiség ellenségei, Henryk Sienkievicztől a Quo Vadis, Aleksander Krawczuk Néró, vagy épp Kosztolányi Dezső Nero, a véres költő című műve. Utóbbi a végóráit élő császár rövid, töredezett monológjára fut ki, amely a „néróság” megjósolható, de a hatalma csúcsán még egyetlen „Néró” számára sem igazán elgondolható végkifejlete:

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK