Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
„Mert eltérítik fiaidat tőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az ÚR és hamar kipusztít benneteket.” (5Móz 7,4)
Isten azt ígéri Izráelnek, hogy vele lesz, amikor bemegy az ígéret földjére, nem kell félnie a nála nagyobb és erősebb népektől. Amitől viszont félnie kell, az a kánaáni népekkel való keveredés, mert akkor Izráel is Istennel kerül szembe. Nem szabad szövetségre lépnie velük, nem házasodhat össze azok családjaival, nem veheti át az isteneiket.
Historia est magistra vitae – hangsúlyozta Cicero, római filozófus, mielőtt kitépték a nyelvét és levágták jobb kezét, amellyel írt. Seneca, Nero császár nevelője sem járt jobban. A történelem az élet tanítómestere: egyebek mellett azt tanítja nekünk, hogy vannak könyörtelenül ismétlődő mintázatok. Ilyen a „néróság” jelensége is, amely a huszadik században különösen megragadta írók képzeletét, hogy olyan regények szülessenek, mint Mika Waltaritól Az emberiség ellenségei, Henryk Sienkievicztől a Quo Vadis, Aleksander Krawczuk Néró, vagy épp Kosztolányi Dezső Nero, a véres költő című műve. Utóbbi a végóráit élő császár rövid, töredezett monológjára fut ki, amely a „néróság” megjósolható, de a hatalma csúcsán még egyetlen „Néró” számára sem igazán elgondolható végkifejlete:
Nem szavaztam Magyar Péter pártjára, sőt, kifejezetten óvtam volna mindenkit ettől a döntéstől, de Krisztus, az Uram, a menny és föld ura arra szólít fel, hogy imádkozzak a feljebbvalóimért, és én engedelmeskedem neki. Az új hatalom képviselői mától a feljebbvalóim. Viszonyulhatnak ellenségesen a hitemhez, és akkor a hitem ellenségei lesznek, de a pozíciónak a Biblia szerint jár a tisztelet (Róm 13,1-7; Tit 3,1), és ezt igyekszem meg is adni, bármit is gondolok a pozíció betöltőiről és arról a rituális apagyilkosságról, ami a kultúránk mélyrétegeiben és felszíni vibe-jában zajlik. Elfogadom Isten döntését és ma Magyar Péterért imádkozom.
A Tűzfal podcast hetvenegyedik részében Francis Schaeffer utolsó, prófétai jelentőségű könyvéről beszélgetünk. Aktuálisabb, mint gondolnánk. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Olvassátok el ezeket a sorokat Bonhoeffertől!
„A megítélt és megfeszített alakja olyan világban, amelyben a siker minden dolgok mértéke és igazolása, idegen és legfeljebb szánandó marad. A világ csak a siker előtt hajlandó meghódolni. Nem az eszmék és vagy az indulatok, hanem a tettek a döntők, csak a siker igazolja a megtörtént igazságtalanságot. A vétek a sikerben beheged. Értelmetlen dolog a sikerembernek etikátlanságát a szemére vetni. Ezzel az ember a múltban ragad, miközben a sikerember tettről-tettre továbbhalad, megnyeri a a jövendőt is és visszavonhatatlanná teszi a múltat. A sikerember olyan állapotokat teremt, amelyek többé el nem törölhetők; amit ő lerombol, már helyre nem állítható; amit megépít, azt legalább egy utána következő nemzedék, mint fennállót, respektálja. Semmi vád nem hozhatja helyre a vétkes utat, amit a sikerember megtett. A vád lassan elnémul és meghatározza a történelmet. A történelem bírálói a sikerember mellett szomorú szerepre vannak kárhoztatva. A történelem átlép felettük. Egyetlen földi hatalom sem merészelheti, hogy a mondást, mely szerint a cél szentesíti az eszközt, olyan nyíltan és magától értetődően alkalmazza a maga javára, mint ahogy ezt a történelem teszi.”
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK