Az elmúlt másfél évben aláereszkedtem a felszabadításteológia vörös bugyraiba, hogy saját belső logikája alapján, saját szerzői által ismerjem meg ezt a teopolitikai mozgalmat. Különösen Gustavo Gutiérrez, Jon Sobrino és Leonardo Boff könyvein rágtam át magam, valamint a rájuk maradandó hatást gyakorló Jürgen Moltmann írásain. A felszabadításteológia marxista gyökerei a magyar keresztények számára ismerősek, de mivel az irányzat a nyugati kereszténységbe könnyedén utat talált, az ott megjelent új formái hazánkban is elkezdték kifejteni szellemi hatásukat. Távolinak tűnő, de nagyon is releváns téma. A European Leadership Forum teológusműhelyében Understanding and Evaluating Liberation Theology címmel tartottam előadást, valamint rövid kérdésekre válaszoltam. Itt megnézhetitek, meghallgathatjátok ezeket:
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Társadalom
Carl Trueman: Az ember megszentségtelenítése
A Tűzfal podcast hetvennyolcadik részében Carl Trueman Az ember megszentségtelenítése című könyvéről beszélgetünk. Trueman szerint ma végső soron a kereszténység Messiása vagy Nietzsche bolondja között kell választanunk. Az előbbi megszenteli, az utóbbi megszentségteleníti az embert, és a megszentségtelenítés különösen az élet kezdetén, az élet végén és a szexualitás területén jár infernális következményekkel. A csata az antropológia területén zajlik, de a teológiában gyökerezik. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is....
Nolan Odüsszeiája trójai faló?
A Tűzfal podcast hetvenhetedik részében Christopher Nolan Odüsszeia-feldolgozását beszéljük át. Vajon probléma, hogy Nolan újraértelmezte Homérosz eposzát? Újabb woke-alkotásról van szó, vagy egy zseniális trükkről, amellyel a rendező becsapja haladó közönségét? Mit szóljunk keresztényekként a filmhez, és hogy viszonyuljunk magához az ókori történethez? A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!...
A nagy forradalmi terror vége
Az én generációm még úgy tanulta, hogy 1789. július 14-én tört ki a „nagy francia forradalom”. A marxisták szerették a „nagy” szót olyan eseményekhez biggyeszteni, amelyek szerintük az emberiség haladását szolgálták. Így lett az 1917-es bolsevik puccsból „nagy októberi szocialista forradalom”, így született az 1968-as „nagy generáció”, és így lett az 1789-es francia forradalomból „nagy francia forradalom”. A marxisták – egyébként helyesen – saját forradalmi terrorjuk előzményeit látták a francia forradalom eseményeiben. És azóta sokan mások is, akik az aktuális régi rendet próbálták felszámolni, elhordani. De mi lett a terror vége?
A kétszázötven éves amerikai demokrácia alkonyát látjuk?
Kétszázötvenedik születésnapját ünnepli a független Amerika, és talán soha nem volt akkora szüksége az emlékezésre, mint most. 1776. július 4-én írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, melynek érdemi szövege így kezdődik: „Ezen igazságokat maguktól értetődőnek tartjuk: hogy minden ember egyenlőnek teremtetett; hogy Teremtője elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket; s hogy e jogok közé tartozik az élet, a szabadság és a boldogság keresésének joga.” Ez az ország tehát kezdettől a Teremtőből, a természet törvényeinek Istenéből vezette le saját létezését, és ezzel eldöntötte a kérdést, hogy vajon az istenhitből származtatott társadalomfelfogás elhárítandó veszélyt jelent-e a demokráciára, vagy éppenhogy alapja annak.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK