Májusban két nagyszerű evangéliumi teológussal beszélgettem a teológusok egyházban betöltött szerepéről. Egyikük Lindsay Brown walesi történész-teológus, evangélista, vezető és mentor, aki két meghatározó nemzetközi szervezetnek is volt hosszú időn át elsőszámú vezetője (az IFES-nek és a Lausanne-i Mozgalomnak), teológiai diplomát az általam is nagyra tartott Henri Blocher tanítványaként szerzett, és személyesen jól ismerte az evangéliumi mozgalom két huszadik századi óriását, John Stottot és Martyn Lloyd-Jones-t. A másik Leonardo De Chirico olasz evangéliumi teológus, lelkész, a Reformanda Initiative és a Rome Scholars Network vezetője, több könyv szerzője, aki az elmúlt évtizedekben különösen a római katolicizmus kutatásában jeleskedett. Mindkettőjüket régóta ismerem és tisztelem, kíváncsi voltam a véleményükre és a tapasztalataikra. A beszélgetést itt tudjátok megnézni:
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Teológia
Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (10) – A kiválasztás nem személyválogatás
„Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni.” (5Móz 10,17)
A fenti mondatot ez előzi meg: „Íme, az ÚRé, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az ÚR, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is. Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak!” (14-16)
Eretnekséget tanítanának a reformátori hitvallások?
Beszélnünk kell egy különös teológiai jelenségről. Azt hiszem, senkit nem lep már meg, hogy a politika mélyen belenyúlik a társadalom életébe, olyanokat is mozgósítva, akik korábban soha nem érdeklődtek a kormányzás ügyei iránt. Az sem meglepő, bár szomorú kortünet, hogy a politika az egyházban is identitásokat hoz létre: fideszes, tiszás, mihazánkos, jobboldali, baloldali, liberális vagy konzervatív politikai identitású keresztények folytatnak kommentcsatákat az interneten, méricskélik bizalmatlanul egymást a gyülekezetekben, és a politika formálja a teológiát, nem pedig fordítva. Olyan valóságban élünk, amelyben akár tetszik, akár nem, megkerülhetetlenné vált a politikai identitás, ezért megkerülhetetlenné vált a politikai teológiánk és a szívünk indulatainak a tisztázása is. Ez persze most már közhely.
A nagy evangéliumi katasztrófa
A Tűzfal podcast hetvenegyedik részében Francis Schaeffer utolsó, prófétai jelentőségű könyvéről beszélgetünk. Aktuálisabb, mint gondolnánk. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (5) – Súlytalanná tett szülők
„Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!” (5Móz 5,16)
Olvasom az interneten feldobott címeket: „Háztartás mérgező szülőkkel”; „A mérgező szülők nyolc fő típusa”; „A mérgező szülői viselkedés öt fő jele”; „Az elnyomó szülők felismerése”; „Mérgező szülők hatása felnőttkorban”; „Mérgező szülők – hogyan nyerjük vissza az életünket?!” Vajon mit árulnak el ezek a címek a kultúránkról és annak tartósságáról?

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK