Sok hívőt az Istennel való kapcsolat elmélyítésének vágya arra ösztönöz, hogy az aszkézis és a misztika hagyományaira építse a lelki életét. Én magam is átéltem ennek a vonzerejét, meg azt is, hogy egy ponton elválik egymástól Isten megtapasztalásának evangéliumi és misztikus útja. Erről a European Leadership Forumon tartottam angol nyelven előadást, magyarul pedig az Evangéliumi Fórumon. Az ELF-en a téma kapcsán rövid interjúkérdésekre is feleltem. Az alábbi linkeken visszanézhetők az előadások és a kérdésekre adott válaszaim:
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
evangéliumi
Család, identitás, politika, vezetés, evangélium
Az Evangéliumi Fórum egyik legfontosabb célja, hogy aktuális kulturális kihívásokra evangéliumi válaszokat adjon. A 2025-ös Evangéliumi Fórumon – 2026-ra készülve – nyolc különböző műhelyben dolgoztunk, emellett tizennyolc szeminárium és előadás keretében jártuk körül a bibliai hit és a jelen valóság kapcsolatát. Szeretném itt most elérhetővé tenni a plenáris előadásokat. (Az előadókról: Sípos A. Szabolcs a Fiúság Akadémia igazgatója, Andrew Fellows kulturális apologéta, a L’Abri Fellowship korábbi nemzetközi vezetője, Sikó Mihály presbiteriánus lelkész, én pedig én vagyok.)
Evangéliumi centrum a politikai identitások korában
A fenti címmel tartottam előadást az idei Evangéliumi Fórumon. Az egyik legsürgetőbb, kérdésnek tartom ma ezt. Az Evangéliumi Fórum annak idején a keresztény hitet ért kulturális, intellektuális kihívásokra adott válaszként született, és az egyik legnehezebb kulturális kihívás ma egyértelműen a politicizmus, az a jelenség, hogy az emberek a politika mentén értelmezik önmagukat is, és egymást is. Hogyan viszonyuljunk ehhez?
Hogyan lett egy történész az evangéliumi mozgalom kritikusából evangéliumi kereszténnyé?
A minap végignéztem egy angol nyelvű interjút, ami annyira feldobott, hogy eldöntöttem, írok róla egy rövid beszámolót. Ez az interjú különösen érdekes lehet azoknak, akik az elmúlt évtizedben inkább csak olyan történetekkel találkoztak, amikor evangéliumi keresztények hátat fordítottak az evangéliumi hitnek és visszafelé kezdtek nyilazni, interjúkban, könyvekben, tanulmányokban, doktori disszertációkban becsmérelve gyökereiket, általában valamiféle buta, ellenszenves, korlátolt, az egyént traumatizáló fundamentalizmusként jellemezve a kereszténységnek ezt a formáját. Én is látom az evangéliumi kereszténység sok fogyatékosságát, de ezek az anti-bizonyságtételek gyakran többet elárulnak az alanyaikról, mint a tárgyaikról, és a méltánytalan ítélet rossz szájízét hagyják a hozzám hasonló olvasókban. Éppen ezért üdítő viszont olyan ellenpéldákkal találkozni, mint ebben az interjúban.
Evangéliumi egység és világnézeti mérlegelés – hogyan készüljünk a parlamenti választásokra?
Egy ideje fogalmazom már magamban ezt a cikket. Amikor egy első változatát átküldtem Hamar Dávid barátomnak, azt válaszolta, hogy ez inkább két cikk, és így egyben könnyen kioltják egymás üzenetét. Ráadásul az elsőt valószínűleg szeretni fogják, a másodikban viszont sok a kockázat. Elgondolkodtam ezen. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen azt a két cikket próbálom megírni, amit Bese Gergő katolikus pap és Kovács Viktor evangélikus lelkész lényegében már megírtak. De nem akarok két cikket írni, hanem éppen azt a kettősséget szeretném integráltan láthatóvá tenni, ami bennem van, és amit az említett két publicisztika is együtt megjelenít. Kovács Viktor az írásában azt hangsúlyozza, hogy az evangélium minden „oldali” embernek szól, ezért tapintatosnak kell lennünk, amikor közéleti kérdésekben fogalmazunk meg egy álláspontot. Bese Gergő viszont azt emeli ki, hogy Jézus „nem akart álarcokat felvenni, hogy hitelesnek tűnjön”, akkor is kimondta az igazságot, ha az egyeseket esetleg bántott. Pontosan erről a két dologról szeretnék beszélni, együtt, álarc nélkül, ahogy bennem kavarognak.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK