A fenti címmel tartottam előadást az idei Evangéliumi Fórumon. Az egyik legsürgetőbb, kérdésnek tartom ma ezt. Az Evangéliumi Fórum annak idején a keresztény hitet ért kulturális, intellektuális kihívásokra adott válaszként született, és az egyik legnehezebb kulturális kihívás ma egyértelműen a politicizmus, az a jelenség, hogy az emberek a politika mentén értelmezik önmagukat is, és egymást is. Hogyan viszonyuljunk ehhez?

Az Evangéliumi Fórum egyik kimondott célja, hogy összekapcsoljon különböző felekezetű magyar evangéliumi vezetőket, és segítse őket az elhívásuk betöltésében. De ha a politika mentén fragmentálódunk, vajon össze tudunk-e kapcsolódni? És ha sikerül politikai nézőponttól függetlenül kapcsolódnunk egymáshoz, az nem tompítja-e el a kulturális kihívásokra adott válaszaink élét? Fel tudjuk-e emelni a magasba a zászlót, ami egy táborba gyűjt, ugyanakkor a helyünket is kijelöli a csatában? És melyik csatában?

Vajon a fülsiketítő hangzavarban tisztán halljuk-e, amit a Lélek akar mondani a gyülekezeteknek? Mégpedig most, hónapokkal a parlamenti választások előtt, amikor óriási nyomás nehezedik ránk, hogy elveszítsük a Krisztusban való józanságunkat. Néhány gondolat világosan megfogalmazódott bennem a zászlónkkal kapcsolatban (Ézs 11,1-10), ezeket a gondolatokat mondtam el a résztvevőknek, és tárom most elétek is. Az előadást itt tudjátok visszanézni: Evangéliumi centrum a politikai identitások korában. Hallgassátok imádkozva!