Az elmúlt másfél évben aláereszkedtem a felszabadításteológia vörös bugyraiba, hogy saját belső logikája alapján, saját szerzői által ismerjem meg ezt a teopolitikai mozgalmat. Különösen Gustavo Gutiérrez, Jon Sobrino és Leonardo Boff könyvein rágtam át magam, valamint a rájuk maradandó hatást gyakorló Jürgen Moltmann írásain. A felszabadításteológia marxista gyökerei a magyar keresztények számára ismerősek, de mivel az irányzat a nyugati kereszténységbe könnyedén utat talált, az ott megjelent új formái hazánkban is elkezdték kifejteni szellemi hatásukat. Távolinak tűnő, de nagyon is releváns téma. A European Leadership Forum teológusműhelyében Understanding and Evaluating Liberation Theology címmel tartottam előadást, valamint rövid kérdésekre válaszoltam. Itt megnézhetitek, meghallgathatjátok ezeket:
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
bűn
A lelepleződött vezetők iránti megalapozatlan bizalomról
Annyira sok keresztény egyházi vezetőről derült ki az elmúlt években, hogy kettős életet éltek, hogy néha már az a benyomásunk, hogy alig vannak normális, viszonylag stabil, krisztusi jellemű vezetők, és inkább annak kell örülnünk, hogy azok, akik valahogy lelepleződtek, magával a lelepleződéssel és az arra adott szeretetteljes reakciónkkal a kegyelmet tudják szemléltetni számunkra. Ez azonban egyáltalán nincs így. Meggyőződésem, hogy a keresztény vezetők nagy többsége jellemes ember. Nem hibátlanok, nem bűntelenek, nem tökéletes a házasságuk, de alapvetően megfelelnek azoknak a kritériumoknak, amelyeket a Szentírás a vezetők elé állít. Néhány hitvány vezető hűtlensége miatt ne váljunk gyanakvóvá általában a pásztorok és lelki vezetők iránt. A bűn szétterítése épp annak a vétkét teszi súlytalanná, aki lebukott.
Szeretet és kard
A politikáról alkotott keresztény szemléletünk gyökeresen megváltozhat, ha azt az egyetlen dolgot megértjük, hogy hogyan kapcsolódik össze Pál Rómaiakhoz írt levelének 12. és 13. része. A 12. részben az egyéni elhívásokról, a szeretetről, a reménységről olvasunk, és hogy ne álljunk bosszút magunkért. A 13. részben pedig az államról van szó. Ez a két téma sokszor szétesik az olvasók fejében, vagy egymástól független témákként helyezzük őket a teológiánk polcaira. Azonban ha megértjük, hogy a kettő hogyan kapcsolódik, az államról alkotott felfogásunk is jelentősen megváltozhat.
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (21) – A feltekintés mozzanata
„Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.” (4Móz 21,9)
A magasba emelt rézkígyó a Biblia egyik legerősebb szimbóluma. A náhás nehóset (נְחַ֣שׁ נְחֹ֔שֶׁת) héber szójáték, már a siklószerű, sziszegő hangzása is emlékezetbe idézi az Édenben megjelenő kísértőt. „Kutyaharapást szőrivel” – tartja a magyar mondás. A kígyó által megmart zsidóknak a póznára tűzött kígyó által van a gyógyulás.
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (15) A felemelt kézzel vétkező
„A pap pedig végezzen engesztelést az Úr színe előtt azért az emberért, aki nem szándékosan követte el vétkét, hogy engesztelést szerezzen neki, és akkor bocsánatot nyer.” (4Móz 15,28)
A 15. rész a bűnbocsánat metódusait részletezi az olyan esetekkel kapcsolatban, amikor akár a nép, akár a nép egy tagja nem szándékosan vét a Tóra ellen. Ilyenkor áldozatot kellett bemutatniuk, amely rendezte a helyzetet. Ez azonban nem vonatkozott azokra az esetekre, amikor valaki szándékosan vétkezett.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK