Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
„Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen.” (4Móz 23,23)
Ismerjük a mondást: a nézőpont meghatározza az álláspontot. Nem mindegy, milyen perspektívából nézünk egy eseményt. A moábi király annyival gondolt ennél többet, hogy szerinte Istennek sem lehet mindegy.
„A szamár látott engem, azért tért ki előlem háromszor is. Ha nem tért volna ki előlem, téged meg is öltelek volna, azt pedig életben hagytam volna.” (4Móz 22,33)
A történet számos kérdést vet fel. Miért akarja az angyal megölni Bálámot? Miért haragszik az Úr Bálámra, ha egyszer ő küldte, hogy menjen el Bálák embereivel? Bálám láthatóan keresi az Úr akaratát és nem is tesz mást, mint amit az Úr mond neki. Mi akkor az Úr baja Bálámmal? És hogyhogy egy szamarat használ szócsőként? Ha emberi nyelven beszélni nem is tudnak a szamarak, vannak olyan gondolataik, amilyeneket ez a szamár megfogalmaz? Vagy ezek állati gondolatok emberi nyelvre átültetve? Fabuláról van szó, vagy igaz történetről? És így tovább.
„Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.” (4Móz 21,9)
A magasba emelt rézkígyó a Biblia egyik legerősebb szimbóluma. A náhás nehóset (נְחַ֣שׁ נְחֹ֔שֶׁת) héber szójáték, már a siklószerű, sziszegő hangzása is emlékezetbe idézi az Édenben megjelenő kísértőt. „Kutyaharapást szőrivel” – tartja a magyar mondás. A kígyó által megmart zsidóknak a póznára tűzött kígyó által van a gyógyulás.
„Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.” (4Móz 20,12)
A fejezet Mirjám halálával kezdődik, Áron halálával végződik, a kettő közé pedig az a történet ékelődik, amikor Mózes kétszer csap a botjával a sziklára. Egyikük sem megy be az ígéret földjére.
„Mondd meg Izráel fiainak, hogy vigyenek neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek semmiféle fogyatkozása nincs, és még nem volt rajta iga.” (4Móz 19,2)
Vajon miért éppen vörös legyen a tehén? Miért ne mondjuk barna, fehér, vagy tarka? A szöveg nem ad erre választ, ezért csak találgathatunk. A tehén sorsa az lett, hogy miután a táboron kívül levágták, majd a véréből a kijelentés sátra elé hintettek hétszer, a tehenet minden részével – beleértve a ganéját is – elégették. A tehén hamvaiból azután megtisztító vizet készítettek, amellyel azokat kellett megtisztítani, akik holttesttel érintkeztek. Ez önmagában még nem ad választ a kérdésre, hogy miért éppen vörös legyen a tehén.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK