Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Elmélkedések

Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (8) – Beragyogva

„Szólj Áronhoz, és mondd meg neki: Úgy rakd föl a lámpatartóra a mécseseket, hogy a hét mécses előre világítson.” (4Móz 8,2)

A parancs arról szólt, hogy a szentélyben elhelyezett mécstartón (מְנוֹרָה) a hét mécses bevilágítsa a mécstartó körüli teret. Mivel a menóra baloldalon állt, a fénye a jobboldalon, vele átellenben lévő kenyerek asztalát is megvilágította. Vajon mit jelképezett ez az aprónak tűnő mozzanat? Mi a jelentősége annak, hogy a mécseknek a menóra előtti teret kellett bevilágítaniuk, leginkább így a kenyerek asztalát?

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (7) – Az oltár tesz egyenlővé

„Azután odavitték a fejedelmek az oltár fölszentelésére szánt ajándékot azon a napon, amelyen fölkenték azt. A fejedelmek odavitték áldozati ajándékukat az oltár elé.” (4Móz 7,10)

A francia hugenották a „puszta” egyházának nevezték magukat, máskor pedig úgy, hogy „a kereszt alatti” egyház. Illegalitásban voltak, ezért erdőkben, mezőkön, elhagyatott helyeken tartották az istentiszteleteiket, tudatában annak, hogy ha rajtakapják őket, szenvedniük kell a hitükért. A hitük az evangélium volt: Jézus Krisztus engesztelő áldozata a bűnökért, amely tisztává teszi a lelkiismeretet.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (6) – A Név és az Arc

„Így mondják ki a nevemet Izráel fiai felett, és én megáldom őket.” (4Móz 6,27)

Kik mondják ki így Isten nevét? Áron fiai, a papok. Hogy mondják ki? Így: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!”

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (5) – Istenítélet?

„Azután eskesse meg őt a pap, és mondja ezt az asszonynak: Ha nem hált veled senki, ha nem tévelyedtél el tisztátalanul férjedtől, ne ártson neked ez a keserű, átokhozó víz, csak akkor, ha eltévelyedtél férjedtől, és tisztátalanná váltál, mert férjeden kívül más is hált veled.” (4Móz 5,19-20)

Olyan, mintha ez a fejezet a középkor egyik legsötétebb gyakorlatát igazolná, az ún. „istenítéletet”. Az istenítélet lehetett tűzpróba vagy vízpróba, és a célja Isten segítségül hívásával az ártatlanság vagy bűnösség bizonyítása volt. A tűzpróba esetén ártatlannak minősítették a megvádoltat, ha a tüzes vas által okozott sérülés három nap alatt elkezdett gyógyulni. Vízpróba esetén kezeit és lábait összekötözve a folyóba vagy a tóba mártották az embert, és akkor minősítették ártatlannak, ha elmerült. Ha feljött a víz felszínére, akkor bűnösként megégették. Egészen brutális és meghökkentő szokás, nem véletlen, hogy a IV. Lateráni Zsinat 1215-ben betiltotta. De vajon nem maga Isten rendelt el hasonlót népe számára Mózes idején a féltékenységi törvénnyel?

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (4) – Színkódos csomagolás

„Tegyenek arra delfinbőr takarót, terítsék le egy csupa kék bíborból készült ruhával, és helyezzék be a rúdjait. (…) Azután takarítsák el a hamut az oltárról, és terítsenek rá piros bíbor ruhát.” (4Móz 4,6.13)

Ahhoz, hogy a léviták az ÚR hajlékát szállíthassák, annak felszereléseit össze kellett előbb pakolniuk. Ez gondos szétszerelést, megjelölést és csomagolást igényelt. Mindennek a helyén kellett lennie. És mivel szent dolgokról volt szó, nem volt az sem mindegy, hogy mi mivel érintkezett. A megkülönböztetést szolgálta a színkódos csomagolás.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK