Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
„Ne szolgáltasd vissza gazdájának a rabszolgát, ha hozzád menekül a gazdájától! Hadd lakjék közötted azon a helyen, amelyet választ magának városaid közül, ahol jó neki. Ne nyomorgasd őt!” (5Móz 23,16-17)
Az ókori keleti kultúrák néhány dolgot jobban csináltak, mint a modernek (ez persze fordítva is igaz), de hogy miért boldog a nép, amelynek az ÚR az Istene, azt elsősorban az mutatja meg, amiben Izráel kultúrája élesen különbözött a környező népek kultúrájától.
„Nő ne viseljen férfiholmit, férfi se öltözzék női ruhába, mert utálja Istened, az ÚR mindazokat, akik ilyet tesznek.” (5Móz 22,5)
Hogy mi számít férfi vagy női ruhának, az koronként és kultúránként valamelyest változó, de hogy mi a határátlépés, az szinte mindig egyértelmű. Kivéve, ha maga a határátlépés válik normává és egy egész kultúrkör próbálja eltörölni a nemek közti különbséget. Az ószövetségi törvény éppen ennek akar gátat szabni, és ha valaha szertefoszlott minden ellenvetés a parancs mögötti elv érvényességét illetően, akkor az épp a mi korunk.
„Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és kezedbe adja azt Istened, az ÚR, és foglyokat is ejtesz, majd a foglyok között meglátsz egy szép nőt…” (5Móz 21,10-11a)
A mondat a háborúk borzalmas valóságában rendszerint úgy folytatódik, hogy azt leírni is illetlen. A kevésbé szerencsés nőket – pláne a szép nőket – ilyenkor bizony gyakran megerőszakolják. Amikor a szovjet hadsereg átvonult Magyarországon, százezrével becstelenítették meg a magyar lányokat, asszonyokat, és a történelem szomorú valósága, hogy ez egyáltalán nem példa nélküli, nem volt az az ókori Közel-Keleten sem. A bibliai szöveg számol a háborúk valóságával, és azzal is, hogy ilyenkor a nők sincsenek biztonságban.
„Ha egy várost hosszabb időn át kell ostromolnod, hogy legyőzd és elfoglald, ne pusztítsd ki a fákat, fejszét emelve rájuk! Egyél róluk, de ne vágd ki azokat, mert nem ember a mezőn levő fa, hogy az is ostrom alá kerüljön miattad.” (5Móz 20,19)
J. R. R. Tolkien monumentális meseregényében az egyik érezhető mélypont, amikor Szarumán, a fehér varázsló háborúra készülve elpusztítja Vasudvard fáit. A fák brutális felhasználása a teremtéssel szembeni mélységes tiszteletlenség, amely az entek lázadása miatt végül a varázsló vesztét is okozza. Nos, a motívumot akár innen, a Tórából is vehette az író.
„Ne szánakozz rajta! Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért!” (5Móz 19,21)
Keresztényekként nehéz mit kezdenünk az ilyen versekkel. Először is itt bosszúról olvasunk, Jézus azonban határozottan tanította, hogy szeressük ellenségeinket. Épp a szemet szemért elv helyett javasolta: „ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is!” (Mt 5,39) Másrészt az Újszövetség biztosan előnyben részesíti az irgalmat a szigorú ítélettel szemben (pl. Mt 9,13). És végül: teljesen elborzadunk attól a gondolattól, hogy egy bűntényt testrészek csonkolásával büntessünk.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK