Az elmúlt másfél évben aláereszkedtem a felszabadításteológia vörös bugyraiba, hogy saját belső logikája alapján, saját szerzői által ismerjem meg ezt a teopolitikai mozgalmat. Különösen Gustavo Gutiérrez, Jon Sobrino és Leonardo Boff könyvein rágtam át magam, valamint a rájuk maradandó hatást gyakorló Jürgen Moltmann írásain. A felszabadításteológia marxista gyökerei a magyar keresztények számára ismerősek, de mivel az irányzat a nyugati kereszténységbe könnyedén utat talált, az ott megjelent új formái hazánkban is elkezdték kifejteni szellemi hatásukat. Távolinak tűnő, de nagyon is releváns téma. A European Leadership Forum teológusműhelyében Understanding and Evaluating Liberation Theology címmel tartottam előadást, valamint rövid kérdésekre válaszoltam. Itt megnézhetitek, meghallgathatjátok ezeket:
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Isten országa
Dallas Willard: Boldogmondások
A Tűzfal podcast hatvankettedik részében Dallas Willard Mennyei összeesküvés című könyvének talán legérdekesebb fejezetéről lesz szó. Jézus a feje tetejére állította a boldogság fogalmát, ez a beszélgetés meg a boldogmondások megszokott értelmezését. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcast-en is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Egyébként miért baj Istenre uralkodóként utalni?
Canterbury Szent Anzelm (Anselmus) szerepe egy indokolatlanul felnagyított szál az engesztelésvitában, egy teológiai urban legend, projekciós felület, semmi több. Nem kell lebecsülnünk a munkásságát, egyszerűen csak, hogy stílszerűen fogalmazzak: tegyük a helyére! A 11. században alkotó olasz származású bencés szerzetes Cur Deus Homo (Miért lett Isten emberré?) c. művében pusztán azt próbálta filozófiai nyelven is megfogalmazni, amit az Ószövetség előre jelzett, az apostolok tanítottak, az egyházatyák egyöntetűen vallottak, és később a reformátorok is újra kibontottak. A városi legenda, hogy Anzelm felelős a helyettes bűnhődés tanáért, G. Aulén Christus Victor c. könyvének félreértéséből született. A 20. századi svéd teológus a könyvében az Anzelm utáni skolasztika hangsúlyeltolódásait bírálja, nem az elégtétel vagy engesztelés gondolatát, ami szerinte a reformátoroknál éppen az egyházatyák hangsúlyaihoz tért vissza. Anzelm tehát minden ellenkező híreszteléssel szemben csak egy mellékszereplő ebben az evangélium lényegét érintő vitában.
A felkelő nap az arcunkon
Lesslie Newbigin huszadik századi brit teológus-misszionáriusnak van egy gyönyörű hasonlata arról, hogy kik is vagyunk mi, keresztények. A hasonlat mögött Newbigin azon meggyőződése áll, hogy a keresztények közösségét csakis az új világ ígéretében érthetjük meg. A keresztények azok, akik hisznek az Isten eljövendő országában, amiről Jézus beszélt, és ennek az országnak első gyümölcsei és tanúi is egyben. Az Isten országa ereje szülte őket élő reménységre, arra a reménységre, melynek fókuszában is ennek az országnak az eljövetele áll. A keresztények arccal az új világ felé fordulva élnek, és az eljövendő ország csodálatos erejéről beszélnek a világnak. Istennel való megbékélésre hívnak, aki megszabadít a bűn és a halál fogságából az elmúlhatatlan, örök életre. Ezt a komplex igazságot világítja meg egy egyszerű kép.
Az Isten országa (1-20)
Jézus központi üzenete az Isten országa volt. Az erről szóló cikksorozatom itt egy helyen olvasható.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK