„Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6,4-5)

A S’mát minden zsidó fejből, álmából felkeltve is tudta: S’má, Jiszráel, Adonáj Elohénu, Adonáj Echád! Ez a mondat a választott nép szívverése volt, naponta kétszer – reggel és este – biztosan elmondták, és egyéb alkalmakkor is. S’má, Jiszráel (שְׁמַ֖ע יִשְׂרָאֵ֑ל)! Halld meg, Izráel! Figyelj, mert Isten szól hozzád, és ez lesz az az igazság, amely tőled teljes odaadást kíván! Figyelj: az ÚR a mi Istenünk egy ÚR (‎‎יְהוָ֥ה אֱלֹהֵ֖ינוּ יְהוָ֥ה׀ אֶחָֽד)!

De felfigyelhetünk valami másra is. A Héber Bibliában a שְׁמַ֖ע (s’má) szó végén szereplő ájin (ע) betű és az אֶחָֽד (echád) végén szereplő dálet (ד) betű nagyobbra van szedve. Hogy ennek mi az oka, az nem teljesen egyértelmű. Talán azért döntöttek így valamikor a zsidó másolók, mert ha az ájin (ע) helyett figyelmetlenségből a hasonló hangzású álefet (א) írnak, akkor a szó jelentése radikális módosuláson megy át. Nem az lesz, hogy „halld”, hanem az, hogy „talán”. A dálet (ד) pedig hasonlít a rés (‎ר) betűre, amellyel a szó „egy” helyett azt jelentené, hogy „más”, „idegen”, vagyis pontosan a mondat ellenkezőjét üzenné. A kiemelt betűk figyelmesebbé teszik a másolókat is és az olvasókat is.

De van egy izgalmasabb magyarázat is a tipográfiai kiemelésre. Az ájin (ע) és a dálet (ד) egybeolvadva (עד) azt jelenti: tanú. Középkori zsidó magyarázatok szerint a két betű kiemelése és összeolvasása azt jelzi, hogy a S’mát mondó mindenkori zsidó Isten tanújaként áll a világban. Arról tanúskodik, hogy JHVH az egy Isten. Az egyedüli, önmagához mindenben hű, páratlan Isten. A mi Istenünk, aki mellett nem lehetnek más isteneink.

A tanúskodás pedig nem csupán a S’má elmondásában áll, hanem a teljes odaadásban is, amit a következő mondat fejez ki. A tanúskodás abban is áll, hogy Izráel teljes szívvel, teljes lélekkel, teljes erőből szereti az egy Istent. Ugyanolyan osztatlanul, amilyen egyedülálló módon illeti meg az URat a dicsőség, az imádás, a szeretet. A pogányok abból tudják meg, hogy JHVH egyedüli Isten, amilyen szeretettel viszonyul hozzá Izráel. Ha Izráel félszívvel szereti, és közben más isteneket is imád, akkor a pogányoknak nem tűnik fel JHVH egyedülisége. Egy lesz a sok isten közül.

A Messiásban zsidókból és pogányokból egybefoglalt nép ma is a S’má Istenében hisz. „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10:30) – mondta a Messiás. Egy. Echád. Aki látta Jézust, látta az Atyát, mert nincs több isten. De vajon mit lát rajtunk a világ? Tanúi vagyunk az ÚR egyedüliségének? Tanúi vagyunk annak, hogy rajta kívül nincs más isten? Szeretjük őt teljes szívünkből, teljes lelkünkkel, teljes erőnkkel, mindennel, amink van? Csak így lehetünk hű tanúk.

„Urunk, halljuk a szavadat! Halljuk, hogy egyedüli Isten vagy! Halljuk, hogy egyedül neked jár az imádat. Öntsd ki a szívünkbe a szeretetedet, hogy mindenestül a tiéid lehessünk, és irántad való megkérdőjelezhetetlen szeretetünkkel tanúskodhassunk rólad a világban!”