Amikor összegyűltek Niceában (Nikaiában) a püspökök, hogy megvitassák Krisztus isteni természetét, Konstantin császár állítólag nem ült le addig, amíg a püspökök nem jelezték, hogy leülhet (Szókratész Egyháztörténete, Ókeresztény írók 9., Szent István Társulat, 1984, 53). Egy másik emlék szerint a császár megcsókolta az egyik püspök, Paphnutius kivájt szeme helyét, aki az üldözések idején elszenvedett kínzások miatt egyik lábára sántított is (Uo. 75). A két epizód jól illusztrálja a Kr. u. 325-ben összehívott zsinat meghökkentő körülményeit, hiszen nem sokkal korábban az egyik uralkodó még azzal volt elfoglalva, hogy a saját palotájában nézte végig, ahogy lassú tűzön sütnek meg, vagy medvékkel tépetnek szét keresztényeket (Lactantius: A keresztényüldözők haláláról in Az Isteni gondviselésről, Helikon, 1985, 26-27); most meg maga a császár ministrál egy keresztény zsinaton, amit ő hívott össze! A zsinat éppen ezerhétszáz éve, Kr. u. 325. május 20-án vette kezdetét.
Athanasziosz, Alexandria negyedik századi püspöke a Nagy Zsinatnak nevezte a Niceai gyűlést, amin fiatal diakónusként ő is részt vett Alexander püspök társaságában. Az alexandriai gyülekezet különösen érintett volt a zsinatot foglalkoztató vitában, hiszen Arius abból a gyülekezetből való volt, ott kezdte hirdetni unortodox tanait az Ige teremtettségéről. A zsinat határozatai nemcsak a negyedik század további eseményeit befolyásolták, hanem lényegében az egyház egész történetét. A zsinaton résztvevő háromszáz (egyes beszámolók szerint háromszázhúsz, mások szerint kétszázhúsz) püspök megerősítette a keresztények hitét, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, az Isten Fia, az örökkévaló Ige, egylényegű (homousziosz) az Atyával. A zsinat a következő hitvallási szöveget fogadta el Krisztus istenségével kapcsolatban:
Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében.
És az egy Úrban, Jézus Krisztusban, az Isten Fiában, aki az Atyától született, egyszülöttként, azaz az Atya lényegéből, Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született, nem teremtetett, egylényegű az Atyával, általa lett minden. Ki értünk emberekért és a mi üdvösségünkért alászállt, testté lett, emberré lett, szenvedett, harmadnapon feltámadt, felment a mennyekbe, eljön ítélni élőket és holtakat.
És a Szentlélekben.
Akik pedig azt mondják: „Volt, amikor nem volt”, vagy „mielőtt született, nem volt”, vagy hogy „nem a semmiből lett”, vagy hogy „más lényegű vagy más természetű az Atyától”, azok legyenek kiközösítve.
Sokszor elhangzik, hogy a hitvallás a mai napig összeköti a keresztény felekezeteket az egész földön. Magáénak vallja az ortodox világ, a római katolikus világ, a protestáns világ, sőt, ezt a hitet követik az ókeleti egyházak is. Bizonyos értelemben nem indokolatlan niceai kereszténységről beszélni azok esetében, akik azóta is mérvadónak tekintik a zsinat fogalmazását. Ellenvetésként felhozhatja valaki, hogy az 1054-es nagy egyházszakadás éppen a Niceai hitvallás (pontosabban a Kr. u. 381-ben kiegészített Niceai-Konstantinápolyi hitvallás) miatt következett be. Ez igaz. A szöveg ugyanis azt mondja a Szentlélekről, hogy „az Atyától származik”, de a latin nyelvű kereszténység később hozzátette, hogy „és a Fiútól” (Filioque). Csakhogy a felháborodást pont az okozta, hogy a Közös Hitvallást egyoldalúan és önkényesen megváltoztatták. A keletiek ezt a Nagy Zsinat iránti tiszteletlenségnek vették. Ha a nyugati betoldás teológiailag esetleg indokolt is volt, és a Konstantinápolyi zsinat adott is már precedenst a hitvallás kiegészítésére, a közösen elfogadott szövegben a Filioque nincs benne.
De mi a jelentősége az ezerhétszáz évvel ezelőtti szövegnek? Elsősorban az, hogy egy rendkívül veszélyes történelmi pillanatban rögzítette és megőrizte azt a bibliai, apostoli hitet, hogy Krisztusban maga az Isten (az Atyával egylényegű Ige) lett emberré. A homousziosz (egylényegű) formula nem csupán egy i betűben tért el a homoiusziosz (hasonló lényegű) formulától, hanem két teljesen különböző vallást választott el egymástól. Azt, amelyikben Isten maga jött el hozzánk testben, attól, amelyikben a testté lett Ige csak egy teremtménye Istennek. Az egyikben Krisztus azért közvetítő ember és Isten között, mert ő mindkettő, a másik vallás ezt tagadja. A Niceai hitvallás jelentősége abban áll, hogy megerősíti a keresztény hit egyik legalapvetőbb, legfontosabb kinyilatkoztatását: Jézus Krisztus Úr, Küriosz, Adonáj, maga a mindenható Isten. Ahogy Tamás megvallotta: „Én Uram, és én Istenem!”
Ezerhétszáz évvel a Nagy Zsinat után is van mit ünnepelnünk!
„……..: Jézus Krisztus Úr, Küriosz, Adonáj, maga a mindenható Isten. Ahogy Tamás megvallotta: „Én Uram, és én Istenem!””
Kegyelem azok közé tartoznom, akik Tamást követve, a mindenkori jelenben teljes bizonyossággal vallják: „Én Uram, és én Istenem!”
Carl Trueman-nek van egy jó könyve a hitvallások jelentőségéről, pont tegnap kerestem benne valamit. Crisis of Confidence a címe, de valószínűleg ismered.
Carl Trueman először a korai angol reformáció történetéről írt könyvet; nevezetesen arról, hogy Luther miként hatott korai angol reformáció mártír-teológusaira: a bibliafordító William Tyndale-re, a kevésbé ismert, de legtehetségesebb John Frith-re (1503-1533), aki az „angol Melanchthonnak”is neveznek; s a leginkább a lutheri teológiát képviselő Robert Barnes-ra. Kiváló szakkönyv, mindenkinek ajánlom.
Fontos és aktuális téma. Ma ráadásul Konstantin (név)nap is van! Valóban (emlék)ünnep… Gloria Victis & S.D.G!
„Ez a tan a görög bölcselet alkalmazása által jött létre az Atya és Fiú
közötti viszony meghatározása céljából. Meg akarták a viszonyt határozni
és alakilag mindenkorra megállapítani. Ami azonban nehézségekbe
ütközött, mert az egyáltalán nehéz dolog.
Ebből a nehéz dologból keletkezett aztán a II. és III. század teológiája –
mint a hellén szellem nagy és utolsó terméke.
A hívők gyülekezete mindaddig nem hasonlít az apostoli gyülekezetekhez,
míg a hellén szellem e nagy eredményétől
el nem fordul és az Isten szellemének létrehozatalához, mely az
apostolokban volt, vissza nem tér…
A háromság dogmájában tudva tért el az egyház az apostolok
tudományától. Azt tette, amitől János ap. oly komoly szándékkal intett:
Aki félrelép és nem marad meg Krisztus tudománya mellett, Istene
annak egynek sincs. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind
az Atya, mind a Fiú az övé. (Ján. II. lev. 9. v.)
Csak az apostolok társaságában van társaságunk az Atyával és a Fiúval,
(Ján.I.lev.1:3.)
Mert az apostolok voltak az Úrtól kirendelt hirdetői és magyarázói az
evangéliumnak. Senkinek sincs jogában más hittételeket felállítani,
azonkívül melyeket az apostolok felállítottak s az apostolok nem
ismernek háromságot.
Senki sincs felhatalmazva Istennek olyan nevet adni, amilyent ő ki nem
jelentett.
Ő pedig soha nem nevezte magát háromságnak.”
(NÉPSZERŰ TEOLÓGIA – Udvarnoki András – Kiadja: A
MAGYARORSZÁGI BAPTISTA GYÜLEKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK
IRODALMI BIZOTTSÁGA – BUDAPEST, 1921. Szentháromság)
Napjaink teológusai egyetértenek abban, hogy a
héber Biblia sehol sem tanítja kifejezetten ezt a tantételt.”
(The Encyclopedia of Religion- A Vallás Enciklopédiája)
„A Szentháromság dogmáját nem tanítja az Ósz[övetség].”
(New Catholic Encyclopedia – Új Katolikus Enciklopédia)
A Máté 28:18-20 verssekkel kapcsolatban olvashatjuk:
„Ezek a versek azonban önmagukban véve nem szolgáltatnak egyértelmű
bizonyítékot sem az említett három alany személyiségére, sem
egyenlőségükre vagy istenségükre”
(McClintock és Strong-féle Cyclopedia of Biblical, Theological, and
Ecclesiastical Literature – 1981-es utánnyomás, X. köt., 552. o.).
2Korinthus 13:13 írja:
„Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek
közössége legyen mindnyájatokkal!”
Nos, itt miért csak egy helyen szerepel az Isten kifejezés, ha mindhárom
valóságos Isten, ahogy a háromsághit állítja, és miért nem három
helyen? Miért nem nevezi Istennek az Úr Jézust és a Szentlelket is? A
háromság hívők ezt már nem akarják meglátni, hanem csak arra
összpontosítanak, amire nekik szükségük van, vagyis hogy három
személy van együtt említve. Na persze, hogy mindhárman személyek,
ezt már ők teszik hozzá. És azt is, hogy mindhárman Istenek, mégpedig
egy és ugyanazon Istenek.
McClintock és Strong Cyclopedia of Biblical, Theological, and
Ecclesiastical Literature [Bibliai, teológiai és egyházi irodalmi
enciklopédia] azt mondja a 2Korinthus 13:13-ról:
„Becsületesen nem következtethetünk ebből arra, hogy mindannyian
egyforma tekintéllyel és egyforma természettel rendelkeznek.”
„A ’szentháromság’ szó vagy az erről kifejezett tanítás hiányzik az
Újszövetségből … A dogma … csak fokozatosan fejlődött ki több
évszázadon át.”
(Britannica Hungarica. XVII. köt., 146. o.)
„Sem a Háromság szó, sem maga ez a kifejezett tan nem szerepel az
Újszövetségben.”
(The New Encyclopaedia Britannica – Az Új Angol Enciklopédia)
„A teológusok egyetértenek abban, hogy az Újszövetségben nincs szó
kifejezetten a Háromság dogmájáról.”
(The Encyclopedia of Religion – A Vallási Enciklopédia)
„Ami az Újszövetséget illeti, ténylegesen nem található meg benne a
Háromság tana.”
(Bernhard Lohse: A Short History of Christian Doctrine – A keresztény
tan rövid története)
„Az Újszövetség nem tartalmazza a háromságtant a mai formájában. ’A
Bibliában nincs olyan konkrét kijelentés, hogy az Atya, a Fiú, és a Szent
Szellem egylényegűek’
Karl Barth protestáns teológus
(The New International Dictionary of New Testament Theology – Az
újszövetségi új nemzetközi teológiai szótár)
„Jézus és Pál számára szemmel láthatóan ismeretlen fogalom a
Háromság dogmája; … semmit sem mondanak erről.”
(Prof. E. Washburn Hopkins, Yale Egyetem: Origin and Evolution of
Religion – A vallás eredete és kifejlődése)
„Jézus Krisztus sohasem említett ilyen jelenséget, és az Újszövetségben
sehol sem fordul elő a ’Háromság’ szó. Ezt a gondolatot az egyház csak a
mi Urunk halála utáni három évszázad múlva fogadta el.”
(Arthur Weigall, történész: The Paganism in Our Christianity
– A pogányság a mi keresztényiségünkben).
Hú, ez az idézetgyűjtemény nagyon sok sebből vérzik, de most csak hadd tegyem ide válaszként ezt:
https://youtu.be/CeUKfcF1ZPg?si=pVaR-zFx2iF-BNfM
Nem Ádám, sajnos a szentháromság vérzik sok sebből.
Ennél szebben nem is mondhattad volna el, mi történt a Golgota keresztjén.
Hát ez nagyon troll.:)
Veszélyes itt háromkodni.
Remélem azért jóváhagyod a válaszom Ádám, köszi.
Ádám, ez a Golgotai történés a végén nagyot szólt! Köszönöm, az Úrnak és Neked! Halleluja!
Bándi Csaba: egy-ezzünk ki abban, hogy kétkedni is…
József: miért veszélyes kétkedni? Kifejtenéd? Köszi.
Én csak viccesnek találtam a tromfot.
Gabe: háromkodni, kétkedni, egy-ezni.
A többi puszta matek…
Oké köszi, kár hogy nem hagyja jóvá Ádám amit leírtam röviden, hogy szerintem miért nem stimmel a sz3ság emberi dogmája.
A niceai hitvallásban nekem a kiátkozás is pl. már mutatja, hogy ez nem Istentől van, hanem emberi dogma.
„Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében.
És egy Úr Jézus Krisztusban, az Istennek a Fiában, aki az Atyától, vagyis az Atya lényéből nemzetett egyszülött, Istenből való Isten, világosságból való világosság. Igaz Istentől való igaz Isten; nemzetett, nem teremtetett; egylényű az Atyával, aki által lettek mindenek, amik a mennyben és amik a földön vannak; aki érettünk az emberekért és a mi üdvösségünkért alászállott, és testet öltött, és emberré lett, szenvedett, és harmadnapon feltámadott, és felméne a mennyekbe, és eljövend ítélni élőket és holtakat.
És a Szentlélekben.
Akik pedig azt mondják, hogy volt valaha, amikor nem volt, és mielőtt nemzetett, nem volt, és hogy nem létezőkből lett, vagy hogy más valóságból vagy lényből való, vagy hogy teremtetett, változható, vagy hogy változandó az Istennek a Fia, azokat átokkal sújtja az egyetemes (és apostoli) egyház.”
De mind1, legyen mindenki a maga meggyőződése szerint.
Gabe,
a politikai síkra vitt kommenteket a teológiai témák alatt automatikusan tiltom.
Megértettem és sorry.
Tudom, hogy ez a legrégebbi vita és sokan a sz3ság tagadókat eretneknek és kárhozatra méltónak tartják, de semmi gond ezzel.
Krisztus és az apostolok nem tanították ezt a tant, nem is létezett ez sokáig, csak amikor már az igazi Krisztusi kereszténységből kiváltak emberek és létrehozták a hamis kereszténységet és a napimádó Konstantinusz vezetésével törvénnyé tették a zsinaton.
A zsidók sem ismertek ilyen tant, nem véletlen mosolyognak ma is a 3ság tanán, mert tudják honnan ered és miért nem biblikus.
De tudom, mindent meg lehet magyarázni, még a sok utólagos hozzátoldást és hamisítást is, ami pont hogy a 3ságot propagálja.
Nem vagyok se Jehova tanúja, se adventista, sose voltam semmilyen ker.egyház, gyülekezet tagja, semmilyen teólogiára nem jártam, szimplán csak a bibliát olvasom és abból egyértelmű és tök egyszerű az igazság:
Isten az örökkévaló, mindenható, mindenek felett való, az egyedüli Isten, nincs más, akinek az első akarata, kimondott szava, az hogy „Legyen” az a Fia volt (ezért is ő az Ige), aki így elsőként született, elsőként lett megalkotva és minden más utána lett teremtve. Sok ige ezt mondja. “Mindenek előtt születtem”, „Isten teremtésének a kezdete” stb.
Nyilván a Fiú mindenben egyenlő az Atyával, tudásban, képességben, tulajdonságban, szeretetben stb.(Én és az Atya egy vagyunk” ezt jelenti), és övé lett minden hatalom.
Ő az aki közbenjár Isten és emberek közt, aki feláldozta magát értünk, hogy elkerüljük a bűneinkért járó ítéletet.
Trónja Isten jobbján van, az Isten küldte, az Isten mondta, hogy mit mondjon, de mindent Istentől kapott, az Atyjától, amit aztán a végén visszaad és aláveti magát Istennek.(1kor 15), mert “az Atya nagyobb nálam.”
A Szentlélek pedig maga az Isten, mert Isten Szent és Isten Lélek, Ő így van jelen mindenhol és egyszerre a fizikai világban láthatatlan módon. teremtett mindent, fenntartja az életet, tanítja, formálja az embereket, csodákat tesz stb, de ez nem egy 3. valaki, egy 3.személy, hanem maga az Isten, az Atyánk. „Ő benne élünk mozgunk és vagyunk”, Istenben.
Ennyire egyszerű, de ebből a kereszténység csinált egy misztikumot, amit nem lehet érteni, és nem is kell, ez egy misztérium.
A sátán eszköze a misztikum, az ő legnagyobb trükkje ez, hogy a pogány 3ság imádást így furfangos módon bevitte a keresztényégbe (a többi pogány vallási elemekkel együtt, mint a mária imádat, purgatórium, bálványimádás vagy a dec.24 karácsony stb) és ez az alapja mindennek, erre épül rá a többi tévtan is, mint a test-lélek-szellem felépítés, a szentszellem betöltekezés, majd ennek eredményeképpen a misztikus halandzsa nyelveken szólás és a többi.
Isten igazságai mindenkinek elérhetőek, még a legegyszerűbb, tanulatlan emberrel is meg tudja értetni.
De aki megfertőzi magát különféle teológiai tanokkal, könyvekkel, tanításokkal, annak nagyon nehéz meglátni az egyszerű igazságot.
Tudom, ez 1700 éves vita és nagyon nehéz másképp látni és annyira mélyen van bevésve a fejekbe.
De talán nem kéne elvetni egyből és rásütni, hogy eretnekség és ítéletre méltó stb.
Elnézést ha valakit ez bánt vagy felzaklat, nem ez volt a célom. Nem is akarok vitázni, mert értelmetlen.
„Mindenki legyen a maga értelme felől meggyőződve”
Én ettől még testvérnek Krisztusban tekintek mindenkit aki szereti Istent és a Fiát, Krisztust, függetlenül attól, hogy kereszténységben van és sz3ságban hisz.
Csak néhány ige, ami mutatja, hogy Isten és a Fia két külön entitás, „Mert ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában” Ján 5:26, s hogy Isten a nagyobb és Krisztusnak az Istene Ő.:
Ján 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Ján 14:28 Hallottátok, hogy én azt mondtam nektek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.
1Kor 11:3 Szeretném, hogy tudjátok, hogy minden férfinak a feje Krisztus, az asszonynak a feje pedig a férfi, a Krisztusnak a feje pedig Isten.
1Kor 15:27 Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett.
1Kor 15:28 Amikor pedig minden alá vettetett, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenben.
1Kor 3:23 Ti pedig Krisztuséi vagytok, és Krisztus Istené.
Ef 1:17 hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kijelentés Lelkét, hogy őt megismerjétek;
Az imádkozásról is azt mondta Krisztus, hogy „Mi Atyánk”, nincs sehol imádkozás Jézushoz a bibliában. Miért? Mert Jézus is az EGY ISTENhez imádkozott és arra tanított minket.
Kedves Gabe,
a korai keresztények abból a felismerésből indultak ki, hogy a názáreti Jézus, a Messiás, az Emberfia, az Isten Fia, maga a Logosz, aki által Isten teremtette a világot. Ő a Küriosz, Adonáj, ő maga Isten. „Én Uram és én Istenem!” – jutott az imádó felismerésre a kétkedő Tamás. Az első tanítványok rádöbbentek, hogy a rabbi, akit követtek, maga Isten. És a Lélek is az.
Ebből kiindulva, ennek a fényében kezdték újragondolni az Írásokat, és ott bizony mindenhol felismerték ennek a nyomait. Ott van az Atya, az Ige és a Lélek már a teremtésnél, és az Ige bizony Istenhez tartozik, nem a teremtéshez, és ugyanígy a Lélek is. Az Úr mondja az Uramnak: ülj a jobb kezem felől! Ott van az utolsó prófétánál, Malakiásnál is az ígéret, hogy maga az Úr jön el az ő templomába, miután elküldte maga előtt a követét.
Bárhogy rakod ezt össze, a végén a Szentháromság valamely megfogalmazása jön ki belőle. A Szentháromság-tan teológiai koncepció, a véges elme törekvése arra, hogy szavakba öntse a kinyilatkoztatás igazságát, a Szentháromság valósága azonban Isten önmagáról adott kijelentése Jézus és a Lélek által.
Ezt az előadásomat még egyszer belinkelem, János első levelére szorítkozva is könnyen belátható a fentiek igazsága:
https://youtu.be/CeUKfcF1ZPg?si=-SRhzeozhcooJZ7j
Oké, értem, bár bárhogyan próbálom megérteni a hivatalos leírást a 3ságról, egyszerűen nekem érthetetlen.
És amiatt se tudom elfogadni, mert pont az a római vallás (katolikusok) találták ki ezt a tant, akiknél kezdetektől fogva jelen vannak ezek:
hamistanok, bálványimádás, pénzimádat, paráznaság, erkölcstelenségek, hazugságok, gyilkosságok, üldözések, kínzások stb.
Pont innen eredne ez a nagy Isteni kinyilatkoztatás és dogma?
Hát ezt nehezen tudom elhinni.
Tamás szimplán hálát adott Krisztusnak és Istennek, pont úgy ahogy Pál is kezdte mindig a leveleit: „Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban” Soha sehol nem írt Szentlelket Pál. Azért mert jól tudta, hogy az maga az Isten, az Atya és nem valami harmadik személy.
Bemerítések is mindenhol csak Krisztus nevében voltak.
Pál vajon ne tudott volna a 3ságról? Pont Ő? Vagy a többi apostol se? Pont ők, akik ott voltak Krisztus mellett évekig?
„Az Úr mondja az Uramnak: ülj a jobb kezem felől!”
Igen, Isten jobbján ül a Fia, de a balján miért nincs senki? A 3. személy?
A Fia hasonlatot azért adta Isten, hogy megértsük, hogy Krisztus az elsőszülött, az első alkotása Istennek minden és mindenki más előtt.
Ő lett az első kimondott Ige.
„Ő az Isten teremtésének a kezdete” (Jel 3,14)
Az elsőszülött törvények és jogok is emiatt vannak főleg a Ósz-ben.
És persze hogy részt vett a teremtésben, Péld. 8-ban szépen leírja,
hiszen Ő érte lett minden, Ő általa, Ő vele teremtett mindent Isten, vele megosztva, hiszen Ő kapott minden hatalmat Istentől, mivel Ő végezte el a megváltást, az emberek kimentését az ítélet alól, ő a főszereplő.
És utána lett minden más másképp megteremtve, angyalok, univerzum, föld, ember stb.
Malakiást is lehet egyszerübben érteni.
Krisztus a követ, az Új és JOBB szövetség követe, aki elkészítette az utat annak, hogy Isten újra tudjon az emberekkel kapcsolatba kerülni, mivel a bűneinkért járó itéletet Krisztus elhordozta, feláldozta magát és így Isten megbocsát és maga tudja tanitani és formálni az embereket, újra tud kommunikálni emberekkel, ahogy tette ezt a zsidókkal a prófétákon át, de ami megszűnt malakiás után 400 évig, és ez újra indulás kezdődött el az 50.napon! Ez a vigasztalás, ez az igéret jött el akkor.
És ma is maga a mindehol jelenlévő, hatalmas Isten, mint SzentLélek belép az ember életébe és formálja, tanitja, álmokat ad ha kell stb stb.
És még sok sok ellenérv van, de tényleg felesleges vitát nyitni.
Bocsánat, hogy felhoztam, de nekem ez a dogma túl misztikus, túl emberi szagú.
Kedves Gabe!
E vitát (pro és kontra jelleg) miatt magam is partatlannak tartom, csak azért írok mégis, hogy jelezzem szimpatikus a hozáállásod és hogy ne vedd úgy h. e téma részemről csak a másik kinevetését jelenti.
Szóval csak annyi, hogy a kérdésfeltevéseid érdekesek, de hasonló kérdések a másik oldalról is feltehetők. Pl :
Jézust több esetben vádolják káromlással a nyilvánvalóvá tett Isten mivoltja miatt, de Ő mégsem mondja ki világosan egyszer sem, hogy nem vagyok Isten. Sőt. Tulajdonképpen abba halt bele, hogy nem látta szükségét e kérdés félreérthetetlen cáfolatátának, vajon miért?
Meglehet Ő nem akarta és szerintem most sem akarja cáfolni a Nikaia–konstantinápolyi hitvallást.
Az igék amire gondolok:
Luk 5:21 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, aki [ily] káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten?
Ján 10:33 Felelének neki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
Márk 14:62-64 Jézus pedig monda: Én vagyok. …
A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
Hallátok a káromlást.
Máté 28:18 Jézus pedig hozzájuk ment, és azt mondta nekik:
Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Krisztusnak adatott minden hatalom az Istentől, benne az is, hogy megbocsátja a bűnöket is. De ezt a zsidók nem értették, vagy nem is akarták érteni, mert ők más megváltót vártak, testileg gondolkoztak, aki majd naggyá teszi Izraelt stb, mint ma is kb egy ilyen messiást várnak.
Márk 14:61 Ő pedig hallgatott, és semmit sem felelt. Ismét megkérdezte a főpap, és azt mondta neki: Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?
Márk 14:62 Én vagyok – mondta Jézus –, és meglátjátok majd az Emberfiát a Hatalmas jobbján ülni, amikor eljön az ég felhőiben.
Márk 14:63 Ekkor a főpap megszaggatta ruháját, és azt mondta: Mi szükségünk van még tanúkra?
Márk 14:64 Hallottátok az istenkáromlást. Mi a véleményetek? Azok pedig mindnyájan úgy ítélték meg, hogy méltó a halálra.
Itt arra válaszol „Én vagyok”-al, hogy te vagy -e a Megváltó, az Isten fia, nem arra, hogy te vagy-e az EGY ISTEN.
Értem én az érveket, nekem csak az a bajom az egésszel, hogy nem teljesen 100% mutatja a teljes biblia azt, hogy létezik ezt a 3ság tan, érted?
Márpedig csak akkor fogadhatunk el valamit igazságnak, ha a teljes biblia ezt alátámasztja. Én igy gondolom.
Jó példa erre, a bemeritkezés. Egy helyen van csak a sz3ság szerinti a Máté végén, az összes többi helyen csak Krisztus nevében van. Miért?
Erre lehet azt mondani, és belemagyarázni emberileg, hogy a Kr. nevében az tulajdonképpen a 3ságot jelenti, de ettől ez még nem lesz biblikus és igaz.
Az is elég fura, hogy sok hamisítás és hozzátoldás született az évszázadok alatt, ami a 3ságot próbálja alátámasztani, mint pl az 1Jan 5:7-8, a Comma Johanneum hozzátoldás és még sok más is van.
Emiatt is számomra nem stimmel az egész.
De lehet tévedek, nem zárom ki, de egyszerűen ha valami nem 100% áll meg a teljes biblia fényében, akkor az nem igaz.
Gabe,
2.Mózes 3:14
Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok.
Márk 14:62 Én vagyok – mondta Jézus
János 18:6 Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok” – visszatántorodtak, és a földre estek.
úgy látszik a jelenlévők értették, hogy miről van szó…
Ezek az események nem légüres térben történtek. Isten évezredeken át építette a kontextust, uh neked sem kellene figyelmen kívül hagynod, ha érdekel az üzenet.
Az sem túl szerencsés, ha az eredeti környezetet lecseréled egy másik kor kultúrájára vagy a saját világlátásodra.
István, köszi.
Bocsi, de kiemeltél egy mondatot a kontextusból és összekapcsoltad a 2Mozessel. Így nem lehet értelmezni az írást.
Olvasd el egyben és máris tök mást jelent, csak arra a kérdésre válaszolt „Én vagyok-al”, hogy te vagy-e az Isten Fia, te vagy-e a Názáreti Jézus?
Pont olyan mintha téged megkérdezne valaki, hogy te vagy-e X. István?
„Én vagyok”, ennyi.
Márk 14:61 Ő pedig hallgatott, és semmit sem felelt. Ismét megkérdezte a főpap, és azt mondta neki: Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?
Márk 14:62 Én vagyok – mondta Jézus –, és meglátjátok majd az Emberfiát a Hatalmas jobbján ülni, amikor eljön az ég felhőiben.
Ján 18:3 Júdás tehát odament az általa vezetett katonai csapattal és a főpapoknak és a farizeusoknak fegyverekkel, fáklyákkal és lámpásokkal felfegyverzett szolgáival.
Ján 18:4 Mivel Jézus tudta mindazt, ami reá várt, eléjük ment, és azt kérdezte tőlük: Kit kerestek?
Ján 18:5 Azok így válaszoltak: A názáreti Jézust. Ő így felelt: Én vagyok. Árulója, Júdás is ott állt velük együtt.
Ján 18:6 Amikor azt mondta nekik, hogy „Én vagyok”, meghátráltak, és a földre estek.
Ján 18:7 Ismét megkérdezte őket: Kit kerestek? És azt válaszolták: A názáreti Jézust.
Ján 18:8 Mondtam nektek, hogy én vagyok – szólt Jézus –, azért ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el.
A katonák földre esése se bizonyit semmit, lehet hogy te is vagy én is igy tettunk volna, ha szemtől szemben állunk a Megváltóval!
Huh belegondolni is libabőrös leszek, milyen jó lehetett ott sokaknak vele lenni élőben 🙂 Na de ami késik, nem múlik 🙂
Sajnos a kereszténységben gyakori az, hogy kiemelnek igéket a kontextusból összepárosítják más igékkel és belemagyaráznak dolgokat, és így születtek az emberi dogmák is, mint pl a purgatórium tana.
Így bármit bele lehet magyarázni a bibliába, akár a reinkarnációt is (sokan sajnos hisznek ebben) és kb akármit.
Ezt meg sajnos nem értem, bocsi:
„eredeti környezetet lecseréled egy másik kor kultúrájára vagy a saját világlátásodra”
Igazából, azt nem értem, hogy miért olyan nehéz elfogadni azt, hogy két külön álló entitásról van szó, akiknek önmagukban van életük, le van írva.
Isten és az Ő Fia, ennyi. Mindenben egyenlők, kivéve 1 dologban, hogy Isten szülte, alkotta a Fiát, aki majd minden hatalmat, mindent visszaad Istennek, az Apjának a legvégén. 1Kor 15:27-28.
Sőt, maga a Megváltó Fiú mondta a tanitványoknak, hogy:
„felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Ha neki van Istene, akkor Ő nem az, nem lehet 2 Isten, csak EGY.
A Szentlélek pedig egy szinonima szó Istenre, mivel Isten Szent és Isten Lélek.
Ennyire egyszerű szerintem, és pont hogy az érthetetlen módon megfogalmazott, kesze-kusza sz3ság magyarázat mutatja, a misztérium, hogy ez Isten ellenségétől származik. A pogány misztérium 3 isten imádatának keresztény változata.
Mert éppen ez a Szentháromság misztériuma. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (Jn 1,1-3)
Ádám a válaszod az én utcsó kommentem nélkül nem értelmezhető 🙂
Bocs.:)
Gabe,
Ez egy komemnt felület, nem írhatok esszét az idézett mondatokról, a kommenteket mindenkinek otthon kell kibontania és átgondolnia.
„Ezt meg sajnos nem értem, bocsi:
„eredeti környezetet lecseréled egy másik kor kultúrájára vagy a saját világlátásodra””
Pont ez a baj. Ezt kellene megérteni ahhoz, hogy érthető legyen miért azt emeltem ki a szövegből amit.
Egyébként így kezdtem: Ezek az események nem légüres térben történtek. Isten évezredeken át építette a kontextust, uh neked sem kellene figyelmen kívül hagynod, ha érdekel az üzenet.
Környezet, kultúra, világlátás: az ószövetségi zsidó vallás, írásértelmezés, Messiási próféciák értelmezése, a messiáshoz kötődő rabbinikus és kulturális elvárások.
Vannak dolgok, amiket az akkori ember fejével és hátterével lehet érteni, a sajátoddal pedig nem vagy csak félreérteni lehet.
„a kereszténységben gyakori az, hogy kiemelnek igéket a kontextusból összepárosítják más igékkel és belemagyaráznak dolgokat… Így bármit bele lehet magyarázni a bibliába”
Teljesen egyetértek, ez szerintem is nagy hiba. Én pont nem ezt csináltam. Ha megfigyeled, amikor idéztelek, kiemeltem a te szövegedből, de az értelmét megtartottam; a Bibliával is pont ezt csináltam.
A te hosszabb bibliai idézeted, sem változtatja meg a szöveg értelmét az enyémhez képest, és nem cáfolja az érvelésemet.
„Ha neki van Istene, akkor Ő nem az…”
Isten nem Isten saját magának? Te nem vagy ember saját magadnak? Nem látom a logikai hibát. Két (3) külön személy egy Isten. A személy és a lényeg két különböző minőség. Értem, hogy a mindennapi tapasztalatod az, hogy egy ember (lényeg) csak egy valaki (személy) lehet -pszichológiai kórképeket nem számítva, de miért antropomorfizálod Istent.
Egyébként önmagadat is megcáfolod:
„két külön álló entitás… akiknek önmagukban van életük… Isten szülte, alkotta a Fiát”
Vagy önmagukban is van életük, vagy egyik alkotta a másikat. El kell döntened, hogy melyikben hiszel, mert így nehéz vitázni veled.
„A Szentlélek pedig egy szinonima szó Istenre, mivel Isten Szent és Isten Lélek.”
Jn 14,26
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Csel 5,32
És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, a kik néki engednek.
Csel 10,38
A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele.
1Kor 6,19
Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek;
2Kor 13,13
Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.
István, ezek után:
„A te hosszabb bibliai idézeted, sem változtatja meg a szöveg értelmét az enyémhez képest, és nem cáfolja az érvelésemet.”
Nincs értelme tovább folytatni, ha ezt az egyértelmű ellentmondást nem látod, de azért köszi amiket leírtál.
A többi igét is amiket betettél lehetne részletesen elemezni, de tényleg értelmetlen.
Ádám:
A János 1:1-3-ban sincs Szentlélek, mint ahogy vagy kb 40 igében sincs, hanem csak az Atyát és a Fiút említi.
Ti egy három az egyben Istenben hisztek. Ez egy három személyben lévő Istent jelent, ugye?
„az Atyaistent, a Fiúistent és a Szentlélek Istent”.
Szóval, ha nem három Istenről van szó, hanem csupán „egy Isten három személyben”, akkor az Isten kifejezésnek a Szentháromságot kell jelentenie; és a Szentháromságnak és Istennek felcserélhető fogalmaknak kell lenniük. Stimm?
Ezen az alapon akkor olvassuk a János 1:1-2-t:
„Kezdetben vala az Ige, és az Ige a Szentháromsággal vala, és az Ige a Szentháromság volt. Ugyanez vala kezdetben a Szentháromsággal.”
Ez már így elég fura nekem.
Ha az Ige maga is egy Személy lenne, és a Szentháromsággal lenne, akkor négy Személy lenne….
Sok féle magyarázat van a János 1 elejére tudom, és igaz tényleg az hogy mindenki a saját hite szerint látja bele a maga igazságát.
Tényleg partalan vita ez, bár jó téma, talán az egyik legfontosabb, főleg majd az utolsó időkre nézve lesz érdekes.
Elnézést mégegyszer, hogy felhoztam a témát itt, többet nem fogom ígérem. 🙂
Gabe, ezt írod: „ A János 1:1-3-ban sincs Szentlélek, mint ahogy vagy kb 40 igében sincs, hanem csak az Atyát és a Fiút említi.”
De János egyértelműen a Genezis legelejére visz vissza gondolatilag (ezt még muszlim barátaim is azonnal látták), ahol ott a Lélek a Szóval együtt, aki által van mind a világosság, mind az élet, mind az egész teremtés. „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.”
„,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
De János egyértelműen a Genezis legelejére visz vissza gondolatilag ……….., ahol ott a Lélek a Szóval együtt, …………”
Egyértelműen!
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta volt, sötétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” (1 Mózes 1:2)
Valamint az alábbi igeversekben is:
„Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Lélek: és ez a három egy. És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér; és ez a három is egy.” (1 János 5:8-9)
Javítás:
(1 János 5:7-8)
Csak a pontosság kedvéért: az 1Jn 5,7-8 minden bizonnyal egy másoló széljegyzete lehetett, amit egy újabb másoló behelyezett a saját másolatába, így későbbi kéziratokban a szöveg részévé vált. Ez a mondat az ún. Comma Johanneum, amely a legkorábbi ismert kéziratok szövegéből hiányzik. A mondat tökéletesen illeszkedik János teológiájához, csak szinte biztosan nem volt benne az eredeti szövegben (ezt ma már a bibliafordítások is jelzik).
De János a levélben egyébként folyton beszél a Lélekről is, csak a Lélek János szerint az Atyát és a Fiút dicsőíti, rájuk irányítja a figyelmet.
Köszönöm Ádám.
Szia Gabe,
Ezt írod:
„Szentháromságnak és Istennek felcserélhető fogalmaknak kell lenniük”.
Én úgy fogom fel hogy van három különálló személy akiknek ugyanaz a FOGLALKOZÁSUK, Istenek. 😉
Persze a darabszám üti a Sema Jiszrael mózesi mondatban lévő „EGY”-et. De ez engem cseppet sem zavar. Hogy miért nem? Mert Istenhez nem a biblia olvasásán keresztül jöttem, hanem Jézus, a Fiú kijelentésén keresztül. Mind így vagyunk ezzel akik felismertük, hogy Ő az igaz Isten. Rajta kívül semmit sem cselekedhetünk. Ha Ő nem az akkor mind elvesztünk.
A Sema Jiszrael-t nyilván megtanulta Saul-Pál apostol Gamáliel rabbi lábainál. Nála jobban ki tudná megválaszolni Gabe kérdését?:
„1Kor 8:6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [van] a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által [van] a mindenség, mi is ő általa.”
Gabe, magát Isten fiát is idézhetem:
„Ján 10:30 Én és az Atya egy vagyunk.”
Én úgy értelmezem, hogy itt az
5Móz 6:4-re hivatkozik. (” Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!”)
De gyűjtsd össze te magad a különböző isteni személyek cselekedeteire vonatkozó igéket és be fogod látni, hogy annak ellenére, hogy az sz3-ság kifejezés nem szerepel az Írásban, maga a fogalom helyes.
Én így tettem amikor felmérgesítettek a Jehovisták, hogy Jézus nem Isten. Amikor teleírtam 1 A4-es oldalt az igékkel akkor abbahagytam, pedig lett volna még…
Köszi Fernando (tök jó a neved, külföldön élek és itt sok Fernando van 🙂 )
értékelem amiket írtál.
Részemről tényleg lezárnám, nem akarok vitázni, számomra marad a sz3ság egy emberi dogma, ami nem áll meg a teljes biblia fényében.
„Aki túlmegy a Krisztus tanításán, és nem marad abban, annak nincs Istene, aki megmarad az ő tanításában, azé az Atya is, és a Fiú is”…
Akkor én is hadd fejezzem be egy mondattal János apostoltól: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!” (1Jn 5,20-21)
Gabe, nem nevezném ezt vitának inkább csak egy tisztázó beszélgetésnek, mert nyitottságot tapasztalok az érvekre.
Szóval reagálok én is egy utolsót. Mert mindig az utolsónak hozzászólónak van igaza…🙃
Írod, hogy „A Szentlélek pedig egy szinonima szó Istenre, mivel Isten Szent és Isten Lélek.” Ezt kérlek vizsgáld felül az alábbi 3 ige fényében:
Apcs 2:33 Annak okáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.
Luk 3:22 És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!
Apcs 13:2 Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Lélek: Válasszátok el nekem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam.
Látjuk, hogy a vízkeresztségnél mindhárom isteni személy jelen van és cselekszik. Látjuk, hogy Jézus megkapta a Szent Lelket az Atyától. Ilyen sosem történt korábban. A Szent Lélek szól, cselekszik. Ha ezt összerakja az ember akkor kijön a sz3ság ami más igékkel is harmonizál.
A Szent Lélek kitöltetése után nem üresedett ki a menny. Isten trónja nem lett üres. Különálló személyek akik tökéletes harmóniában cselekszenek.
Kedves Fernando
Máté 28 – ban a következő mondat alanya, át lett tolva az előző mondatba, úgy lett meg a 3db.
– görög szórend szerinti szöveg:
„keresztelve őket az névre: az Atyáé és a Fiúé ~ MONDAT VÉGE ~ A Szent lelke emlékeztetvén- tanítván őket mindeneket, amiket csak parancsoltam nektek.”
Azért furcsa a következő mondat olvasata, mert nincs alany a következő mondatban.
Az Apcsel tanítványok a Fiú nevére keresztelnek és nem a sz3- ra, ott a szövegben!
Szent kettősség van, 2db isteni személy van!
„Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.” (hol a 3. személy?) Ha 3db személy lenne, akkor ez a mondat értelmetlen.
János 4 ~ Jézus kerek perec megmondja ~ az Atya a pneuma.
„21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22 Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók pneumában, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
24 Az Isten pneuma: és a kik őt imádják, szükség, hogy pneumában és igazságban imádják.”
Pál, amikor a „szent lélek” kifejezést használja mindig az Atya részére gondol, azt csak ti képzelitek bele, hogy 3. személyre gondol, mert fertőzött a hitképetek a sz3. által.
Pálnak eszibe sem jutott ilyen hülyeség.
1db szőlőműves van, az az Atya!
Nincs segéd „3. lélek nevezetű” segéd szőlőműves!
Az Atya pneumája dolgozik rajtad, nincs más aktív szereplő.
A „vigasztaló” az Atyáé, ott a szövegben (János ev.)
Kb min száz ige van ami kifordítja, alapjaiban a 3ságot!
Zakariás messiás prófécia: „békesség tanácsa lesz kettejük között”
(hol a 3. sz. ?) Zak. 6
Jel. 1, az átadási sorrendből hiányzik a „3. lélek nevezetű”
(persze, hogy hiányzik, mert olyan nincs is és ezt mindenki tudta, János is. Eszibe sem jutott ilyen.)
Jézus is i ~ Isten, de ez csak a kettőt igazolja. nem a sz3- at.
Kedves Csaba Beviz,
Nem hivatkoztam, Máté 28:19-re.
Azonban légből kapottnak tartom azt, hogy a mondat alanya át lenne tolva a 20-as versbe.
https://greeknewtestament.net/mt28-19
Kedves Fernando
Pontosítok, félreérthető voltam. Nyilván, senki nem írt át semmit a szövegben mivel ekkor már széles körben elterjedt volt a szöveg, tehát lehetetlen az átírás, tologatás. Inkább arra gondolok, hogy mindenkinek van egy dogmatikai előképe és annak figyelembevételével értelmezi az értelmi határait egy szövegnek és így került odébb a „pont”.
Az, hogy konszenzus van valamiről, az nem jelenti azt, hogy igaz is, mert sokan, egymással egyetértésben lévő emberek is tévedhetnek valamiben.
Utána a fordítói konszenzust, egy szöveg értelmi határainak kijelölésekor már az a dogmatikai alapértelmezés fogja irányítani amiként azt mindegyikük látja maga előtt.
A kérdés továbbra is a következő, ha Máté 28 – at a tanítványoknak a (szent3 szerint) mondta, parancsolta Jézus, akkor miért a Fiú nevére kereszteltek utána és miért nem, a szent3 szerint, (ApCsel. )?
A Máté 28 ráadásul búcsúbeszéd, tehát az elhangzottak kiemelt fontosságúak a jövőre nézvést.
„βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ πατρὸς καὶ τοῦ υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου πνεύματος”
Nem értem, milyen pontra utalsz.
Kedves Ádám
Újra pontosítok, mert, érzem, hogy hülyén fogalmaztam. Nem a pont a helyes szó. Értelmi határra gondoltam, azaz az összetett mondat, első és második tagjának határa is lehet:
καὶ τοῦ υἱοῦ ( ~ ITT A HATÁR καὶ ~ ) τοῦ ἁγίου πνεύματος διδάσκοντες
Az emlékeztető- tanító, az a Szent lelke, amint az más igékben is meg lett ígérve, azaz a ~ Szent lelke ~ az emlékeztető- tanító gondolathoz tartozik . Az előző 2, az a bemerítéskori történéshez tartozik, a 2 név (Atya és a Fiú)
A mondat egyszerű és egyértelmű: megkeresztelve őket a nevébe(n) az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Vagyis megkeresztelve őket az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe(n).
→ Vagyis talán még pontosabban: bemerítve / alámerítve őket…
(baptistaként fontosnak tartom, bár tudom és értem, hogy a hazai bibliafordítások szövegeiben legtöbbször más – népegyházi hatású – kifejezés szerepel) Remélem nem veszitek akadékoskodásnak ezt a megjegyzésemet. Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak nem fontos a forma és a tartalomra helyezik a hangsúlyt. Ezt máshogy látom: szerintem mindkettő fontos.
Még két dolog: a nevébe / nevében megkülönböztetésnek mi a jelentősége – ha az egyiket, vagy ha a másikat választjuk? Vagy pont az a lényeg, hogy nem feltétlen kell „választani” és bármelyik / mindkettő működhet egyszerre?
Illetve hallunk időröl időre olyan eretnekséget (?), hogy egyesek csak Jézus nevére »keresztelnek« (hogy a fentebb használt, vélhetően elterjedtebb zsargonnál maradjak). Mit gondoltok miért fontos a Szentháromság mind a három tagjára megtenni / kiszolgáltatni ezt a jegyet/rendelést/szentséget?
Én úgy hallottam hogy Krisztus tanításait és a róla szóló dokumentumokat 350 és 450 között a különféle zsinatokon nagyon megrostálták (kihagytak részeket, másokat átírtak) és kb. hetvenszer annyi dokumentum van Jézusról mint amennyit kanonizáltak. Ez nagyjából olyan arány mintha 100 dkg romlott sajtom van és abból ehető 1.5 dkg.
Ez fölveti a kérdést hogy ha ekkora nagy arányú a romlás és hazugság a dokumentumokban akkor mennyire hiteles az az egy csipetnyi rész.
Igen, erről én is hallottam, ez az ördög rostája, az templomosok őrzik Rosslyn-ban.
Vagy Camelotban.
Vagy a Holdvilág-árokban.
Mindegy is, a lényeg: boldogok a sajtkészítők!
Jó humorod van, de a dilemma továbbra is fennáll. Nekem nincs kellő képzettségem ilyen tárgykörben vitázni. Az információt innen vettem (7.00- 24.00 percig a zsinatokról van szó):
AVATARA: Mária Magdolna misztériuma
Több mint 15 000 apokrif tekercs van. Az illető (egyiptológus és összehasonlító vallástörténész) 9 000-et belőlük az eredeti nyelveken tanulmányozta, a többit angol, francia és német nyelven.
Kedves Vándor, nekem sajnos sem humorom, sem képzettségem nincs az általad felvetett kérdés, és az általad felhozott „Avatara: Mária Magdolna misztériuma” forrás átfogó feldolgozásához. Sőt, türelmem sincs igazán, mert a Youtube videóból jó, ha összesen 10 percnyit meghallgattam. Ezek után nyilván mondhatod, hogy jó, ha lakatot teszek a számra, meg a billentyűzetemre! Ezt meg is teszem, csak előbb elmondok egy apróságot: nem állítom, hogy jól, de azért ismerem Hamvas Béla Scientia Sacra című könyvét. Ebben a NEM(!) keresztyén vallások főbb gondolatmenetét, gondolkodásmódját, elgondolásaik közös illetve párhuzamos részeit dolgozza és mutatja föl részletesen és elemző alapossággal. Miután kedves Avatara az általam figyelt időben egyetlen olyan dolgot nem mondott, amely ezektől az ellenkező sémáktól eltért volna, vagy legalább valami utalást tett volna arra, hogy lehet azt, amit ő mond, másként is gondolni, akkor képes lettem volna elhinni neki, hogy a maga módján keresi az igazságot. Ehhez képest csak azokkal az ismerős jelekkel szembesültem, amelyek azt teszik világossá, hogy hirdeti a maga igazságát.
Én ezért nem vitázom.
vándor, nincs dilemma, ha megírom, akkor meglesz a 15001. apokrif és ezt nem viccből írom. Ha megírom, ugyanazt írom meg, mint a második századi gnosztikus: a saját történetemet.
Ha hitről van szó, akkor „Credo ut intelligam” (hiszek, hogy értsek), és nem fordítva. A hivatkozott előadásból és hasonlókból nem lesz hit, de még csak értelem se.
.
Kedves vándor,
amit meglehetősen objektívan lehet vizsgálni, az a fenmaradt kéziratok keletkezési ideje és számuk, az eltérések mértéke és jellege… amelyek igencsak meggyőző képet mutatnak, bármilyen egyéb ókori írásos forrással összehasonlításban is: ami fennmaradt, az durván sok másolatban maradt fenn, durván koránról is, és a másolatok közti eltérések összességében meglehetősen csekélyek és a fő mondanivalót nem befolyásolják.
Szóval kiváncsi lennék, milyen bizonyítékokra alapoz a forrásod?
Nekem elsőre Josh McDowell: B izonyítékok a keresztyén hit mellett (eredeti címe: Evidence That Demands a Verdict) c. konyve jön elő az emlékeimből.
Kedves Dzsaszper,
Egy szóbeli előadás logikai kohézióját a folytonos forrás-utalások szétzilálnák (még a könyvekben is csak a legvégén találhatók az apróbetűs részekben). Tekintetbe véve az előadó képzettségét, nagy valószínűséggel be tudná mutatni a bizonyítékokat.
Viszont van egy utalása Tacitusra ami pont ellentmond annak a „meggyőző kép”-nek amiről írsz az ókori egyéb források összehasonlítása kapcsán (igaz ez nem a zsinat tárgykörben hanem Jézus származása). Azt írja Tacitus az Annales-ben (római krónikák) hogy:
„….azokban a napokban egy Jesus Nazarenus nevű csodatévőt és prófétát ítélt halálra Pontius Pilátus Jeruzsálemben Tibérius császár nevében, annak ellenére hogy Jesus Nazarenus rokona Adiabene Heléna hercegnő minden követ megmozgatott hogy megmentse unokaöccsét…..” – Tacitus szerint tehát ő volt a nagynéni.
Tacitus állítását két külső tény is megerősíti:
A Párthus krónikákban megtalálható Adiabene Heléna hercegnő húga, a nagy korkülönbséggel született Mária (Jézus anyja).
A zsidók nem balzsamozták be a holttesteket, az egyiptomi szokás. A zsidó Jézus esetében ez szentségtörés lett volna (mindez 1.18.50-től hallható).
Ez csak egy apró példa azokra az anomáliákra amik az Újszövetség kapcsán az emberben fölmerülhetnek (bennem nagyjából 20 éve).
Tacitus soha sem irt Jezus nazarenus rokonságáról, sőt ezt a nevet nem is használja.
Forrás: Annals, Book 15, Chapter 44