„Amikor királyi trónjára ül, írassa le magának e törvény másolatát abból a könyvből, amely a lévita-papoknál van.” (5Móz 17,18)

Szent Ágoston a bűnbánó zsoltárokat tartotta az ágya mellett, és gyakran tanulmányozta őket könnyek között. Isten a leendő királyt is arra szólítja fel, hogy amikor trónra kerül, csináljon egy másolatot a Tórából (מִשְׁנֵה הַתּוֹרָה – misné há-Tórá). „Tartsa azt magánál, és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni az URat, az ő Istenét, s hogy megtartsa ennek a törvénynek minden igéjét, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket.” (19)

A királynak nyilván ezer feladata lesz, de a legfontosabb ezek közül, hogy olvassa a Bibliát. A bibliaolvasó király számos hibás döntéstől és csapdától megmenekül, mert Isten igéje jelöli ki számára a kormányzás legfontosabb sarokpontjait. A Biblia istenfélelemre tanítja a királyt. Őt, akinek hatalom van a kezében, hatalom alá rendeli. A szívébe vési, hogy van fölötte akarat, amelynek engedelmességgel tartozik.

Ezért folytatódik így a szöveg: „Ne legyen gőgös a szíve testvéreivel szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben.” (20) Az istenfélelem és a gőg ellentétei egymásnak. Aki gőgös, nem féli Istent. Az istenfélő király Isten igéjéből tanulja meg az alázatot először az ÚR előtt, majd testvérei felé.

A felfuvalkodott, gőgös király összeomlása előbb-utóbb elkerülhetetlen. Szerencséje vagy ítélőképessége éppen olyan ponton hagyja majd cserben, ahol Isten igéje eligazította volna. Aki viszont naponta olvassa a Bibliát, az előtt igazolni fogja magát a Bölcsesség, és ha a nép ennek ellenére elbukik és ítélet alá kerül, az nem a király miatt lesz.

„Urunk, adj olyan országvezetőket, akik félik a nevedet és olvassák az igédet! Tégy bennünket is ilyen emberekké a magunk felelősségi területein! Figyelmeztess, ha elhanyagolnánk a Könyved olvasását! Hadd járjunk mindvégig a Te utaidon!”