A huszadik század egyik legismertebb ateista filozófusa 2004-ben azzal sokkolta a közvéleményt, hogy a bizonyítékok és érvek meggyőzték: mégiscsak van Isten. A Tűzfal podcast hetvennegyedik részében Antony Flew (mert róla van szó) három évvel később megjelent könyvéről beszélgetünk. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Kultúra
Eretnekséget tanítanának a reformátori hitvallások?
Beszélnünk kell egy különös teológiai jelenségről. Azt hiszem, senkit nem lep már meg, hogy a politika mélyen belenyúlik a társadalom életébe, olyanokat is mozgósítva, akik korábban soha nem érdeklődtek a kormányzás ügyei iránt. Az sem meglepő, bár szomorú kortünet, hogy a politika az egyházban is identitásokat hoz létre: fideszes, tiszás, mihazánkos, jobboldali, baloldali, liberális vagy konzervatív politikai identitású keresztények folytatnak kommentcsatákat az interneten, méricskélik bizalmatlanul egymást a gyülekezetekben, és a politika formálja a teológiát, nem pedig fordítva. Olyan valóságban élünk, amelyben akár tetszik, akár nem, megkerülhetetlenné vált a politikai identitás, ezért megkerülhetetlenné vált a politikai teológiánk és a szívünk indulatainak a tisztázása is. Ez persze most már közhely.
Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumről (7) – Fiaink eltérítése
„Mert eltérítik fiaidat tőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az ÚR és hamar kipusztít benneteket.” (5Móz 7,4)
Isten azt ígéri Izráelnek, hogy vele lesz, amikor bemegy az ígéret földjére, nem kell félnie a nála nagyobb és erősebb népektől. Amitől viszont félnie kell, az a kánaáni népekkel való keveredés, mert akkor Izráel is Istennel kerül szembe. Nem szabad szövetségre lépnie velük, nem házasodhat össze azok családjaival, nem veheti át az isteneiket.
Siker és bomlás: a néróság mintázata
Historia est magistra vitae – hangsúlyozta Cicero, római filozófus, mielőtt kitépték a nyelvét és levágták jobb kezét, amellyel írt. Seneca, Nero császár nevelője sem járt jobban. A történelem az élet tanítómestere: egyebek mellett azt tanítja nekünk, hogy vannak könyörtelenül ismétlődő mintázatok. Ilyen a „néróság” jelensége is, amely a huszadik században különösen megragadta írók képzeletét, hogy olyan regények szülessenek, mint Mika Waltaritól Az emberiség ellenségei, Henryk Sienkievicztől a Quo Vadis, Aleksander Krawczuk Néró, vagy épp Kosztolányi Dezső Nero, a véres költő című műve. Utóbbi a végóráit élő császár rövid, töredezett monológjára fut ki, amely a „néróság” megjósolható, de a hatalma csúcsán még egyetlen „Néró” számára sem igazán elgondolható végkifejlete:
Whiplash – a siker ára
A Tűzfal podcast hetvenkettedik részében a 2014-es Whiplash című felkavaró film kapcsán beszélgetünk arról, hogy mit érdemes beáldozni a siker érdekében, és mit nem. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK