Van Isten, vagy nincs Isten? Ez az alapkérdése Wass Albert Elvész a nyom című lebilincselő regényének. S ebben a regényben van az egyik leggyönyörűbb, legmegrendítőbb sírfelirat, amit valaha olvastam:
Hiribi
bővebben
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Művészet
Kihunyt a gyertya
Tarr Béla A torinói ló után nem készített több filmet. Mert mit lehetne mondani azután, hogy az utolsó gyertya is kihunyt? Mit lehetne mondani a halál után? A halál után nincs már semmi.
És mit lehetne mondani Tarr Béla halála után? Hogy nem lehet mondani semmit? Hogy nincs semmi?
„Szállj, mint madár a hegyre, te, kit a bűn súlya nyom…”
Hú, nagyon érdemes végignézni a The Chosen (A kiválasztottak) 5. évadát is! Igaz, nekem picit döcögősebben indult, mint a korábbiak, de fokozatosan egyre jobb lesz, és micsoda fináléba torkollik! Az évad a Gecsemáné kertjében ér véget, ehhez a helyszínhez kapcsolódik néhány erős érzelmi reakcióm.
Panov apó karácsonya
Felismerjük-e a meglátogatás idejét? A Tűzfal podcast hatvanharmadik részében Tolsztoj (?) ismert novellájáról és a megtestesülésről beszélgetünk. Valamint több kapcsolódó témáról, ami személyessé is válhat számunkra. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcast-en is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
A giccs melankóliája és a melankólia giccse
Krasznahorkai László és Wass Albert ikonikus életművei olyan távol állnak egymástól, mint a közmondásos Makó attól a bizonyos Jeruzsálemtől. Két író összehasonlítása nem is feltétlenül értelmes vállalkozás, pláne, ha egészen más irodalmi korszakot testesítenek meg, és a megítélésüket menthetetlenül befolyásolja a politikai identitások omniprezens nyavalyája. Krasznahorkai és Wass Albert számomra most mégis egymás fényében jelentek meg, ahogy felváltva olvastam kettejük életművének egy-egy darabját. A Sátántangó és Az ellenállás melankóliája a kétkötetes Kard és kasza közé ékelődve olyan volt, mintha a mezőségi lápokban két értelmetlen, de annál otrombább sínpárt toltak volna rá a rég elpusztult Szúnyogok szigetére. Óhatatlanul hasonlítgatni kezdtem az egyik világot a másikkal, hogy azután a kettő találkozásánál a giccs és a melankólia természetéről fogalmazzak meg magamban néhány hevenyészett gondolatot.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK