Isten megismerése szoros kapcsolatban van a Bibliával. Tudhatunk róla dolgokat, hiszen a teremtésben is kijelentette hatalmát és istenségét, de ez kevés. A Westminsteri hitvallás így fogalmaz: „Bár a természet világossága, a teremtés és gondviselés munkája oly mértékben tanúskodnak Isten jóságáról, bölcsességéről, és erejéről, hogy az ember nem mentegetőzhet, ezek mégsem elégségesek, hogy Istennek és az ő akaratának arra az ismeretére juttassanak, amely szükséges az üdvösséghez.” (I.I.) A Teremtő ezért évezredek óta prófétákon, apostolokon, szentírókon keresztül beszél önmagáról és a velünk kapcsolatos akaratáról. „Isten sokkal nyilvánvalóbban és teljesebben tárja fel magát szent és isteni Igéjében, mint amennyire az szükséges ebben az életben, saját dicsőségére és a mi üdvösségünkre” – mondja a Belga hitvallás 2. cikkelye.

Éppen ezért rendkívül szomorú azt látni, hogy milyen mértékű a bibliai írástudatlanság a mai kereszténységben. Az elmúlt években rengeteg online beszélgetést olvastam végig, sokban magam is részt vettem, feltűnő volt számomra, hogy milyen kevés bibliai tudás állt az érvek mögött, de az különösen megdöbbentett, hogy a bibliai hivatkozások gyakran mennyire nem is számítottak. Hívő emberek írtak le olyan mondatokat Istennel kapcsolatban, amelyeket bibliai igeversek százaival lehetett volna cáfolni, de ezek az igehelyek akkor sem nyomtak a latban, amikor idézetként elhangzottak. A bibliai kijelentés egyszerűen nem írta felül a szubjektív, egyéni benyomásokat, érzéseket, véleményeket. Isten szava elveszítette a tekintélyét. Olyan korban élünk, amelyben immár nem egy egyházi hagyomány teszi félre Isten igéjét, hanem az egyén saját belső meggyőződése.

Ezt a betegséget csak úgy tudjuk legyőzni, ha először beazonosítjuk. Arról van szó, hogy az apostoli hit is korunk domináns vallásának, az expresszív individualizmusnak a foglya lett. Az expresszív individualizmus szemléletében az egyén legfőbb feladata és joga belső önmaga (érzései, vágyai, identitása) szabad kifejezése és megvalósítása, még a társadalmi normákkal szemben is. Az ember akkor él „hitelesen”, ha önmagát fejezi ki és önmagát valósítja meg. Kívül van a probléma, belül van a megoldás. Ez a kereszténységben úgy néz ki, hogy Istennel kapcsolatban is az számít, hogy mi belül mit tartunk igaznak, milyennek szeretnénk Istent elgondolni, hogyan szeretnénk kapcsolódni hozzá. Ebbe a képletbe a Biblia csak úgy léphet be, ha mi dönthetjük el, mit fogadunk el belőle és mit nem, vagyis ha a Biblia is a szubjektív ítéletünk foglya lesz.

Valójában mi vagyunk a korunk – és ebből következően saját magunk – foglyai.

Ha ezt felismertük, akkor jöhet a megoldás. A megoldás rendkívül egyszerű: el kell kezdenünk olvasni a Bibliát! Szisztematikusan, kitartóan, nyitottan. Úgy, mint külső világosságot, amely bevilágít a belső sötétségünkbe. Mint egy bemutatkozást. Egy kapcsolatot, amelyben a Másik beszél hozzánk önmagáról. Mint Isten hozzánk szóló Szavát.

A kereszténység jövője szempontjából elengedhetetlen, hogy ismerjük-e a Bibliát, és elfogadjuk-e azt Isten önmagáról adott kinyilatkoztatásának. Elfogadjuk-e, hogy Isten olyan, amilyennek a Bibliában látjuk. Ahhoz, hogy egyáltalán értsük a kérdést, olvasnunk kell a Bibliát. Tudnunk kell, mit mond a Szentírás Istenről mint Teremtőről, és Istenről mint Megváltóról. Tudnunk kell, mit mond a gonoszra, bűnre, lázadásra adott reakciójáról. Tudnunk kell, mit tervez Isten, milyen ígéreteket tesz, hogyan hívja el Ábrahámot, hogyan szabadítja meg Ábrahám fiait Egyiptomból, hogy bánik népével, hogy bánik népe ellenségeivel, hogy jelenik meg dicsősége a Sínai-hegyen, miért ad törvényt, milyen ez a törvény, miért rendeli el az áldozatok bemutatását, hogyan ígéri meg a királyságot Dávidnak és a fiának, és ezer és ezer más részletet. Meg persze leginkább azt, hogy miként jött el a Sionra kegyelemmel és igazsággal, hogyan lett emberré, sőt szolgává, hogy engedelmeskedett egészen a kereszthalálig, hogyan mutatott be engesztelést a vétkeinkért, miként támadt fel a halálból, küldte ki apostolait a világba, hogy a népeknek hirdessék a megbocsátás és az örök élet evangéliumát, hogyan hív megtérésre, és miként fog eljönni ítélni élőket és holtakat. Ismernünk kell a Bibliát, ha ismerni akarjuk Istent és a velünk kapcsolatos akaratát.

Mark Twain mondta a szokásos lemondó szellemességgel, hogy nem azok a részek zavarják a Bibliában, amelyeket nem ért, hanem azok, amelyeket igen. Sok keresztény eddig sem jut el. Egyszerűen nem ismerik azokat a részleteket, amelyek zavarhatnák őket. Pedig akkor kezdődik az igazi istenismeret, amikor először botránkozunk meg Isten szaván. Ott dől el, hogy hívők vagyunk-e. Ehhez pedig olvasnunk kell a Bibliát.