„Ehetsz lakóhelyeden, amennyit csak kívánsz.” (5Móz 12,21b)

Amikor egy zsidóra gondolunk, aki megtartja az ószövetségi étkezési törvényeket (pláne azok rabbinikus kiterjesztéseit), elsőre könnyen a szigorú tiltások jutnak eszünkbe. Ahogy Pál idézi: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” (Kol 2,21) Isten szándéka azonban még a mózesi szövetség alatt sem az volt, hogy népe finnyásan, aszkéta önmegtartóztatással viszonyuljon az ételekhez. Éppen ellenkezőleg: övéi örvendezve egyenek és élvezzék azt, ami a tényárjukra kerül!

Való igaz, nem minden állat volt a törvény szerint fogyasztható, és külön rendelkezések vonatkoztak azokra az állatokra, amelyeket áldozatként mutattak be. Léteztek korlátok, szabályok, étkezési törvények. A törvények azonban nem voltak embertelenek. Ha az arra rendelt helyen áldozatot mutattak be Istennek, azt örvendezve fogyaszthatták el:

„Ott egyetek Isteneteknek, az ÚRnak a színe előtt, és örüljetek házatok népével együtt minden szerzeményeteknek, amellyel megáld Istenetek, az ÚR.” (7) „Örvendezzetek Isteneteknek, az ÚRnak színe előtt fiaitokkal és leányaitokkal, szolgáitokkal és szolgálóitokkal együtt, meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden van…” (12)

Felmerült viszont egy gyakorlati kérdés azok kapcsán, akik távol éltek Jeruzsálemtől, ahol az áldozatok bemutatása zajlott. Ők legyenek vegetáriánusok pusztán amiatt, mert nem lehet máshol állatot ölni, csak a kultusz helyén? Nem, Isten nem várt ilyen áldozatot népétől. „Amikor csak kívánod, bármely lakóhelyeden vághatsz és ehetsz húst, amennyivel megáldott és amit adott neked Istened, az ÚR. Tisztátalan és tiszta ember egyaránt eheti azt, gazellát vagy szarvast is. Csak a vért nem ehetitek meg. Öntsd azt a földre, mint a vizet!” (15-16)

Majd megerősíti: „Ha messze lesz tőled az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR, hogy odahelyezze nevét, akkor is vághatsz marháidból és juhaidból, amit az ÚR ad neked, ahogy parancsoltam neked.” (21a) Nem minden állat áldozatra való, ezért nem kell minden állat levágásához felmenni Jeruzsálembe. „Ehetsz lakóhelyeden, amennyit csak kívánsz.” (21b)

Amennyit csak kívánsz. B’chol avvát nafs’chá (‎בְּכֹ֖ל אַוַּ֥ת נַפְשֶֽׁךָ). Lelked minden kívánsága szerint. Micsoda nagylelkűség! Isten nem fukar vagy örömrontó. A démonok azok.

„Urunk, ha áldozatot is kérsz, a Te parancsaid a szent bőség felé mutatnak! Mindenek vége egy nagy lakoma. Segíts bízni benned, és már most tiszta szívvel élvezni ajándékaidat”