„Ha valamelyik városodról, amelyet Istened, az ÚR ad neked, hogy ott lakj, azt hallod, hogy elvetemült emberek támadtak köztetek…” (5Móz 13,13)

Az „elvetemült emberek” a héberben így hangzik: ánásim bené-belíja’al (‎אֲנָשִׁ֤ים בְּנֵֽי־בְלִיַּ֙עַל), azaz „emberek, belíja’al fiai”. A szó később tulajdonnévként is szerepel a Bibliában: Beliál. Pál ezt írja például a korinthusiaknak: „Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?” (2Kor 6,15) Ebben a fejezetben a belíja’al azonban olyasmit jelent csak, hogy haszontalanság, gonoszság, alávalóság (Károli istentelenségnek fordítja). A héberben a valaminek a fia kifejezés arra utal, hogy az illető hordozza annak a belső tulajdonságát, aminek a „fia”. A „haszontalanság fia” tehát haszontalan ember.

A lényeg: Isten számít arra, hogy lesznek Izráelben városok, amelyekben haszontalan, gonosz, alávaló, istentelen, elvetemült emberek támadnak, akik arra csábítják Isten népét, hogy más isteneket imádjanak. Olyan elvetemült emberek válnak jelentőssé a közösségben, „akik eltántorítják városuk lakóit, mert ezt mondják: Menjünk, tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertetek…” (14) Ezek az „influenszerek” hamis értékeket állítanak középpontba, és az emberek szívét is elragadják, mert a társadalmi képzeletet az igaz Istentől más istenek irányába fordítják.

A Szentírás szövege nem finomkodik. Néven nevezi ezeket az embereket. Beliál fiainak, a haszontalanság, gonoszság, értéktelenség, alávalóság fiainak nevezi őket. Elvetemült embereknek. Mert a cselekedeteik a szívüket tükrözik, és a szívük az istentelenség szolgálatába állt. Ők azonban ezzel sem elégszenek meg, hanem mindenki mást maguk körül az istentelenség szolgálatába állítanak. Alávalóságuk bizonyítéka, hogy másokat is alávalóvá tesznek.

A fejezet kemény szavakkal folytatódik. Ha egy városban az elvetemült emberek elérik a céljukat, hogy a város lakóit eltántorítsák Istentől, a városnak bűnhődnie kell. Ítélet vár arra a városra, amely istentelen influenszerek hatása alá kerül. Az elvetemült emberek szellemi hatása toxikus méreg Isten népe számára. Nem véletlenül írja Pál apostol az új szövetség idején is:

„Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan Isten mondta: »Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.«.”

A más hitre csábító elvetemült embereknek ma sem lehet hatásuk Isten népében.

„Urunk, csak rád akarunk hallgatni! Óvj meg bennünket az elvetemült emberektől!”