Hogy mit élt át az Atya Nagypénteken, azt senki az emberek közt nem tudhatja jobban Ábrahámnál, Isten barátjánál, aki a Mórijjá hegyén kész volt a fiára emelni a kést. Ábrahám engedelmesen ment a hegyre, de a kezét az utolsó pillanatban megfogta az Atya. Ezt én teszem meg, neked nem kell. Te most már jobban ismersz engem, mint az emberek. A barátom vagy. Egy bárány került Izsák helyére, de mindketten tudták, hogy a valódi áldozat a Fiú lesz. Ábrahám látta ezt és örvendezett. Ahogy bepillantott saját szívén keresztül az Atya szívébe, nem gyűlölettel, hanem szeretettel találkozott. Ahogy ránézett a bárányra, azt is tudta, hogy az Atya szeretete a nagyobb. Ábrahám aznap így nevezte el a helyet: „Az ÚR gondoskodik.” JHVH Jireh.
***
Kapcsolódó cikk:
Kedves Ádám!
Nagyon szeretem olvasni az írásaidat. Nem is szeretnék kifejezetten hozzászólást írni, nem kell megjeleníteni, de nem tudom, hogy miképpen tudnék a legegyszerűbben üzenni. Csak jelezni szeretném, hogy Izsák helyére kos került. Valóban bárány került Izsák helyére, de ahogy írtad ott és akkor azért maradt el a bárány, mert Ábrahám báránykája helyett Isten báránykája, a Fiú, lesz az áldozat. Ott azért szólalhatott meg Isten, mert Nagypénteken hallgatott.
Igen, kos van a Bibliában. Valamint nem Isten keze fogta meg Ábrahámét, hanem az Úr angyala kiáltott neki a mennyből. Isten a bibliai szövegben nem azt mondta, amit itt a szájába adok, és ott arról sem olvasunk, amit Ábrahám gondolatairól itt írok. Ebben a szösszenetben a Nagypéntek fényében olvasom a történet, némi költői szabadsággal. Ezért írtam kos helyett bárányt, mert bár ugyanannak az állatnak az érett híméről van szó, a húsvéthoz jobban kapcsoljuk a bárány, mint a kos vagy a juh szót.
Kedves Ádám!
Köszönöm a választ.
Még egyszer végiggondoltam. Lehet, hogy még jobban meg kellett volna erősítenem, hogy mennyire tetszik az írás. Nem csak a tartalom, hanem a kifejezés is. Egyáltalán nem a tartalom miatt írtam. Ha lehet így mondani, nekem még gyönyörködtetőbb lett volna a gondolat úgy, hogy ott és akkor elmaradt a bárány, hogy majd a kereszten lépjen a fiú helyére a Fiú.
Azt is belátom, ahogy újra és újra olvasom az írásod, hogy ez egy pici részlet, és nem az áldozat a fő téma, hanem a szenvedő Atya.
Kedves Pali,
köszönöm a visszajelzéseidet! Én is arra akartam utalni, hogy a kos az Isten Bárányának az előképe. Fogalmazhattam volna úgy is, ahogy te. De a fókusz valóban az Atya.
Kedves Ádám,
Pont én is ezen gondolkodtam a minap. 🙂
Jézus ugye említi is, amikor iszapbírkózik a farizeusokkal:
János evangéliuma 8:56
Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is.”