A Forum fő része a ma esti alkalommal véget ért. A nagyteremben Becky Pippert beszélt a keresztről és az evangélizációról. A keresztnél mindenki ugyanakkora, senki sem kisebb vagy nagyobb a másiknál – mondta az előadónő –, ez az evangélizáció egyik alapvető ethosza. A világ nem ismeri el, hogy a bűn az elsődleges probléma, hacsak nem strukturális bűnökről van szó, melyek nem a szív Isten nélküli állapotához tartoznak. De aki nem ismeri el a szíve bűnösségét, annak Megváltója sem lehet, mondta Pippert. El kell ismernünk, hogy a bűneinkkel feszítettük meg Jézust, és akkor mi is megfeszíttetünk vele együtt, hogy bűnbocsánatunk és életünk lehessen. Csak a Krisztussal együtt megfeszített ember tudja aztán más bűnösöknek szeretettel hirdetni a Megváltót. Becky Pippert intelligensen, bájosan, csupa szeretettel és határozott, pontos szavakkal hirdette ma este Krisztus örömhírét; felemelő, lenyűgöző volt.

Most a fáradtság és az öröm érzése kavarog bennem. Holnap délelőtt még egy ötórás post-Forum szeminárium lesz, aztán vége. Azt hiszem, nem tudnék még egy teljes napot előadásokat hallgatva végigülni, vágyom egy végigaludt éjszakára és arra, hogy megemésszem azt a sok információt, amely az elmúlt napokban rám zúdult. Másrészt nem szívesen hagyom itt a mennynek ezt az előízét, amit hatszáz európai hívő testvéremmel együtt éltem át az elmúlt napokban.

A töredékét írtam meg annak, amiről az idei Forum szólt. Ha a feleségem, Dóra mondta volna el az élményeit, aki a lelkigondozó networkben volt, teljesen más – bár nem kevésbé lelkes – beszámoló kerekedett volna belőle. Azt remélem, így is sikerült valamit átadnom az ELF nagyszerűségéből.

Jézus Krisztus él! Az evangélium Isten ereje. Hallelujah!