„Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen.” (4Móz 23,23)
Ismerjük a mondást: a nézőpont meghatározza az álláspontot. Nem mindegy, milyen perspektívából nézünk egy eseményt. A moábi király annyival gondolt ennél többet, hogy szerinte Istennek sem lehet mindegy.
De kezdjük magunkkal. A bibliai történeteket általában Izráel perspektívájából olvassuk. Ezzel nincs is semmi gond. Bálák megátkozós projektje azonban bennünket, olvasókat is kivisz Izráel táborából a móábi hegyek közé, hogy messziről, a móábiak szemszögéből lássuk a feléjük közeledő sokaságot. Azt a népet, amely „nem számítja magát a nemzetek közé” (9).
Bálák és a móábi vezetők reszketnek a félelemtől. Hallották a híreket, hogy a sivatagi porként feléjük áramló törzsszövetség milyen királyokat győzött már le. Emberileg kevés esélyük van, ezért Bálák a kozmosz mögötti isteni energiákat próbálja becsatornázni a küszöbön álló konfliktusba. Bálám varázslását.
Képzelhetjük az ijedséget, amikor a végső mentsvárként szolgáló mágus átok helyett áldást mond a hegy tetejéről is jól kivehető izráeli törzsekre! Nem is akármilyen áldást! „Ki számolhatja meg Jákóbot – száma mint a por – és Izráelnek csak a negyedét is? Bár úgy halnék meg, mint ez igazak, s lenne végem olyan, mint az övék!” (10)
Bálák ekkor úgy gondolja, hogy a varázslás (קֶ֫סֶם) talán fordítva is működik (a keszem varázslást, igézést, jóslást, okkultizmust jelent). Bálák azt reméli, hogy Istent is befolyásolni lehet okkult praktikákkal. Ha Bálámot egy másik hegyre viszi – a Piszga csúcsára –, onnan az izráeliek táborának csak a széle látszik. Hátha a Piszgáról JHVH sem látja a teljes tábort, és áldás helyett átkot ad Bálám szájába! Áttelepülnek hát a Piszgára, ott is felépítik a hét oltárt, bemutatják a bikát és a kost, és pisszenés nélkül, lábujjhegyen várják, mit fog Bálám mondani.
Mennyire hideglelős immár a Piszga csúcsáról hallani Bálám újabb jóslatát: „Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen. Idejében megmondják Jákóbnak, Izráelnek, hogy mit tesz az Isten. Ez a nép mint nőstényoroszlán kel föl s mint hímoroszlán emelkedik föl, nem fekszik le, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem issza.” (23-24) Nem csak JHVH-n nem fog a varázslás, de Izráelen sem! Ez a nép vad oroszlánként fogja elragadni Móábot! Nincs ellene fegyver.
Bálák már csak egyet kér Bálámtól: ha átkot nem mondhat, legalább ne áldja ezt a vérre szomjazó oroszlánt! Bálám viszont ekkorra biztosan érti, hogy JHVH áldani akarja Izráelt. A varázslásnak nincs ereje. Neki sincs hatalma az isteni erők felett. A perspektíva sem számít. Mindegy, melyik hegyen vannak. JHVH az egészet látja, és felette áll az okkult praktikáknak is. Az fog történni, amit az Izráelt magának választó Isten tenni akar.
„Urunk, rajtad egyáltalán nem fog az igézet! Ha hozzád tartozunk, rajtunk sincs hatalma a varázslásnak! Köszönjük a védelmedet! Csak hozzád érdemes tartozni!”
Köszönöm.
„……… Bálák már csak egyet kér Bálámtól: ha átkot nem mondhat, legalább ne áldja ezt a vérre szomjazó oroszlánt! Bálám viszont ekkorra biztosan érti, hogy JHVH áldani akarja Izráelt……….”
Óriási a kontraszt a fentebbi ószövetségi történet, és Isten újszövetségi népével való szándéka között. Velük szemben ugyanis megengedi a világ fiai részéről való átkot, amire válaszként áldást mondunk.”Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, ………” (Lukács 6:28/a)
„……… Az fog történni, amit az Izráelt magának választó Isten tenni akar.”
Újszövetségi népével szintén az történik, amit a magának választó Isten velük tenni akar. „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban a szerint, amint kiválasztott minket magának Ő benne a világ megalapítása előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk Ő előtte szeretetben” (Efézus 1:3-4)