Szent Ágoston szerint nem értettük meg a Szentírást (vagy valamely részét), „ha e megértés által nem növekszik bennünk az Isten és a felebarát iránti kettős szeretet” (A keresztény tanításról, Paulus Hungarus – Kairosz, 76). A középkori misztikus hagyomány túlkapásait látva Luther óvatos lett az Isten iránti szeretet gondolatával, és a hangsúlyt inkább az Isten irántunk való szeretetére, valamint az abból származó felebaráti szeretetre helyezte. János apostol valóban azt mondja, hogy „ő előbb szeretett minket” (1Jn 4,19), és ez a szeretet minden másnak a kiváltó oka. Azonban ha ezt a helyén kezeljük, vegyük észre, hogy maga a Szentírás hangsúlyozza az Isten iránti szeretet fontosságát is, és ígéreteket kapcsol vele össze. Hadd mutassak néhány példát.
Mózes törvényében olvassuk: „Szeresd az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5Móz 6,5).Amikor Jézust megkérdezik, hogy melyik a legnagyobb parancsolat, ezt válaszolja: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat.” (Mt 22,37-38). Majd mellé teszi a felebaráti szeretet parancsát is, mint másodikat. De az első az Isten iránti szeretet. Jézus ezt is mondja: „Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” (Jn 14,21)
Kulcsfontosságú, hogy szeretjük-e Jézust, szeretjük-e Istent, és ezáltal szót fogadunk-e neki.
„Most pedig, Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féld, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, s hogy tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra!” (5Móz 10,11-13)
Az Isten iránti szeretet tehát mindenünket járja át, és legyen teljes. A teljes szeretet pedig szolgálatban és Isten szavának való engedelmességben mutatkozik meg.
Józsué ugyanezt a figyelmeztetést fogalmazza meg Izráel népének: „Szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és mindenben az ő útjain járjatok; tartsátok meg parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és őt szolgáljátok teljes szívetekből és teljes lelketekből!” (Józs 22,5)
Az Isten iránti szeretet több, mint az engedelmesség, de abban mutatkozik meg, hogy Isten útjáról nem térünk le.
A zsoltárok is arra bíztatnak, hogy szeressük Istent. „Szeressétek az URat mindnyájan, ti hívei!” (Zsolt 31,24). Ez az ő igéje iránti szeretetben is testet ölt. „Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg” – írja a 119. zsoltár fiatal szerzője (Zsolt 119,16). „Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim.” (Zsolt 119,24) „Gyönyörködöm parancsolataidban, mert szeretem őket. Elfogadom parancsolataidat, mert szeretem őket, és elmélkedem rendelkezéseiden.” (Zsolt 119,47-48) „Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál. A hazugságot gyűlölöm, utálom, törvényedet azonban szeretem. Naponta hétszer dicsérlek téged igazságos döntéseidért.” (Zsolt 119,162-164)
Az Isten iránti szeretet szükséges velejárója a gonosz iránti gyűlölet: „Ti, akik szeretitek az URat, gyűlöljétek a gonoszt!” (Zsolt 97,10)
Ahogy említettem, az Isten iránti szeretethez számos ígéret kapcsolódik. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm 8,28) „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2,9) „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.” (Jak 1,12) „Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért?” (Jak 2,5)
Ne felejtsük el: „az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk” (1Jn 5,3). De éppen azért nem lesznek ezek a parancsolatok túl nehezek, mert szeretjük Istent. Ezt élte át megtérése utén Szent Ágoston is: „Az én nehézkedésem a szeretet, az szabja meg az irányt, amerre szárnyalok. A te ajándékod, hogy kigyullad bennünk, s fölfelé törekszünk; áttüzesedünk és szállunk.” (Szent Ágoston vallomásai, 388)
Szereted Istent?
Fontos, talán a legfontosabb kérdés. Jézus Jelenések könyvében rögzített szavai szerint, az efezusi gyülekezet hibája, hogy elhagyták az első szeretetet. Lehet, hogy itt az Isten megismerésekor megélt, ebben az értelemben időben „első” [πρῶτος – prótosz] szeretetről van szó. Egy másik megoldás, hogy az első parancsolat betöltése, azaz az Isten iránti szeretet az első [Máté 22,38: Ez az első (πρῶτος) és nagy parancsolat]. Végül utalhat Jézus arra a szeretetre is, amivel Isten minket előbb (πρῶτος) szeretett, az 1 János 4,19 alapján. Nem tudom betölteni a nagy parancsot, csak ha Isten szeretetével találkoztam.
Kedves Ádám!
– Teljes szívemből, teljes elmémből és minden erőmből. –
Köszönöm szépen ezt a szívet-lelket megmozgató bejegyzésed, amit én inkább remek igehirdetésnek neveznék😊🤍.
Valaki meg tudná mondani a gyakorlatban mit jelent az „első szeretet elhagyása”?
Egy igei párhuzam a témában:
.
Efézus 6:24 (a levél utolsó mondata)
„A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló (kat.ford.: nem lankadó) szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust.”
.
Jelenések 2:4 (az efézusi levélből)
„Az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.”
Szeretem összehasonlítani a különböző fordításokat. Példa erre az alábbi is.
Az előző kommentben idézett Efézus 6:24. vers görög fordítása:
„24 Ἡ ¹ χάρις μετὰ πάντων τῶν ἀγαπώντων τὸν κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐν ἀφθαρσίᾳ.”
Ami a google szerint:
„A kegyelem legyen mindazokkal, akik szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust romolhatatlanságban.”
Elgondolkodtató, ahogyan a posztnak lényegében keretet adó 1Jn 4,19 és 1Jn 5,3 igeverseket János apostol első levele gondolatmenetre fűzi:
„Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.”