Az elmúlt napokban sok kérdés hangzott el a Pintér Béla körüli ügy kezelésével kapcsolatban. Kérlek, olvassátok el ezeket a mondatokat és a hozzájuk fűzött megjegyzéseimet: „Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak két vagy három tanú szavára. Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon. Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból. A kézrátételt ne siesd el senkinél! Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat! Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is. Némely ember bűnei nyilvánvalók, és előtte mennek az ítéletre; mások bűnei viszont csak később derülnek ki. Ugyanígy nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyek másfélék, azok sem rejthetők el.” (1Tim 5,19-25) Hét gondolatot szeretnék ebből kiemelni.

1) A vezetőket nagyobb védelem illeti a vádaktól

Vezetők vétkei kapcsán az apostol szerint nagy körültekintéssel szabad csak eljárni, hiszen gyakran vádolják, rágalmazzák őket alaptalanul. A vezetőknek óhatatlanul konfliktusokat kell vállalniuk, ezért lesznek ellenlábasaik, irigyeik, sőt, sokan a maguk apakomplexusait és egyéb tekintéllyel kapcsolatos sérüléseiket is kivetítik rájuk. A Sátán céltáblái is. Ezért különösen fontos, hogy vezetőkről vádat csak tanúbizonyságok alapján fogadjunk el. Pintér Béla esetében (akit a nyilvános szolgálata miatt mindenképpen evangéliumi vezetőnek tekinthetünk, ha nem is világos, hogy kinek tartozik számadással) meggyőződtünk arról, hogy a bizonyítékok erősek és egyértelműek, és két és fél évvel ezelőtt is azok voltak. A mostani bizonyítékok meggyőző voltát hitelesítette több ismert keresztény lelkész, misszióvezető, különböző felekezetű egyházi vezető.

2) A vezetők nyilvános felelősségre vonása szükséges

A vezetőknek minősített felelősségük van Isten népében, hiszen ők állnak elöl és bizonyos értelemben képviselik Isten népét. Súlyosabb ítéletben lesz részük (Jak 3,1). Pál ezért szükségesnek tartja, hogy ha egy vezetőt komoly bűnön kapnak, és azt rá is lehet bizonyítani, a vezető nyilvánosság előtt legyen megfeddve. Az előtt a nyilvánosság előtt, ahol szolgált, ami ugye az internet korában nem ugyanaz, mint előtte volt. A felelősségre vonás különösen nehéz olyan esetben, amikor nem világos, hogy ki kérheti számon az adott vezetőt. Ez a helyzet Pintér Bélával is. Bár megtörtént a személyes szembesítés, valamint a körülötte lévő vezetők, pásztorok bevonása, kezdettől homályos volt, hogy a dicsőítő kultúrában Béla kinek is tartozik felelősséggel. Azért hoztuk nyilvánosságra az ügyet, mert bár minden fórumot megjárt, nem volt kifelé látható bűnrendezés, nem történt meg a szükséges nyílt feddés vagy bűnvallás, továbbra is az evangéliumi világ egyik arcaként szolgált, viszont közben megszégyenítették az eset fő kárvallottját és napvilágra hozóit, és bizonyíthatóan megtörtént a bűnismétlés is. A további bűnismétlés kockázata pedig egészen nyilvánvaló.

3) A részrehajlás csapdája megakadályozza a tisztázást

Pál hangsúlyozza, hogy nem szabad előítélettel vagy részrehajlással eljárni vezetők bűnei esetében. Pintér Béla ügyében azt tapasztaltuk, hogy azok a vezetők, akik eljártak az ügyében, Bélának akartak hinni, Béla mellett kardoskodtak, igazából nem is hallgatták meg az elsőszámú áldozatot (a kifosztott férjet), és úgy zárták le az ügyet, hogy a botrányt lehetőleg elkerüljék. Egy missziós szervezettől, amelynek nagyszínpadán Pintér Béla a lebukása után néhány héttel szolgált, ilyen válasz érkezett: „Bélával közel 20 éve dolgozunk együtt, ezt tervezzük folytatni a jövőben is.” A részrehajlás Pál szerint kisiklatja a vezetők megfelelő számonkérését.

4) Az elsietett kézrátétel károkat okoz

Ha nincs megfelelő minőségkontroll a vezetők jelleme esetében (vö. 1Tim 3,1-7), akkor a vezetők bukása rá fog égni az egyházra és mi is részesei leszünk a vétküknek. Nem szabad ezért elsietnünk a kézrátételt. Pintér Béla esetében régóta egyértelművé vált, hogy súlyos jellemhibákról van szó, amelyek kockázatossá teszik, hogy nagy nyilvánosság előtt képviselje az evangéliumi világot. Akik őt ennek ellenére a színpadra tolták, vele is nagyon rosszat tettek és az egyháznak is sokat ártottak. Csak idő kérdése volt, hogy a világi sajtó hozza-e le Béla újabb és újabb családokat megkárosító kettős életét, vagy mi, keresztények. És mielőtt valaki azt az ellenvetést tenné, hogy mindnyájunknak vannak bűneink, ki lehetne alkalmas arra, hogy vezetőként szolgáljon, két dolgot hadd tisztázzak. Egyrészt ez igaz, és engem is Isten kegyelméhez szorít. Másrészt azt hiszem, még egy alacsony erkölcsi színvonalú kocsmában is mindenki egyetértene abban, hogy ha egyikük feleségével csókolózom, hosszasan szexchetelek, rendszeresen a lakásomon kettesben találkozom, akkor bármit is mondok arról, hogy meddig mentünk el, joga van beverni az orromat. Hogy lehet, hogy az evangéliumi világban azon megy a vita, hogy a kapcsolat melyik pontjától nevezhető ez házasságtörésnek?

5) Az önmagunkról való gondoskodás elengedhetetlen

A vezetők nyilvánosság előtti megintése Pál szerint azt a célt szolgálja, hogy mindenkiben félelem támadjon. Isten temploma szent, és ő nem nézi tétlenül, ha valaki beszennyezi azt (1Kor 3,17). Az apostol arra figyelmeztet, hogy őrizzük meg tisztán önmagunkat! Ebben benne van a lelki tisztaságra, szentségre való törekvés, és benne van a testünk gyengeségeinek ismerete, meg – mint Timóteus esetében – az ebből fakadó egészséges gyógymódok és óvintézkedések. Gondoljunk arra, hogy ha Isten kegyelme nem őriz és nem vigyázunk a szívünkre, mi is egy nap Pintér Béla helyzetében találhatjuk magunkat.

6) A bűnök napvilágra kerülnek

Súlyos vezetői bűnök elmaszatolásának, eltussolásának, elkenésének azért sincs értelme, mert egy nap napvilágra fognak jönni. És az a jobb eset, ha most jönnek fényre, mert akkor már most megítéltetnek, az a rosszabb, ha az utolsó napon kerülnek világosságra. A legjobb, ha mi magunk valljuk meg a vétkeinket. Valaki azt kérdezte tőlem az elmúlt napokban, hogy vajon milyen felelősség terhelte volna a Bélát bevédő vezetőket, ha mondjuk Béla ebben az időszakban meghal és nem tudja rendezni a dolgot. Pál azt írja a korinthusiaknak: „Úgy ítéltem, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával, átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján.” (1Kor 5,4) Az örök élet fontosabb, mint a hírnevünk.

7) A közönség Isten és a mennyei világ

„Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra” – írja az apostol. A legfontosabb közönségünk nem a világ, hanem a mennyei világ! Isten, Krisztus, a választott angyalok. Abban az arénában futunk, ahol a mennyből figyelnek bennünket. Pintér Béla esetében a szentélyben, az istendicséret helyén folyt a paráználkodás. Isten imádata lett meggyalázva. Ennek a súlyát nem tudjuk felfogni sem, de az biztos, hogy nagyobb, mint amikor egy hívő testvérünk megbotlik és elesik. Éli fiainak történetéből pontosan ismerjük, hogy Isten hogyan tekint az ilyesmire. A dicsőítésből Ikábód lesz (1Sám 4,21-22). Tartsák ezt szem előtt azok a nők is, akiknek imponál egy színpadon álló férfi érdeklődése, és azok a vezetők is, akik Éli főpaphoz hasonlóan erélytelen hanyagsággal tűrték a szentélyben folyó paráználkodást!

Isten legyen irgalmas hozzánk!