„Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között.” (4Móz 31,27)

Nagyon finom újraelosztási egyensúlyt látunk, amikor a katonák visszatérnek a Midján elleni hadjáratból. A megszerzett zsákmányt kétfelé osztják: egyik fele a katonáké marad, másik fele Izráael közösségéé lesz.

Három fontos eleme van ennek az újraelosztásnak. Az első, hogy a katonák megosztják a megszerzett hadi zsákmányt: a felét átadják azoknak, akik nem mentek velük a harcba. Itt megmutatkozik az egyenlőség elve, amire az Újszövetségben Pál is felhívja a figyelmet: „az egyenlőségnek megfelelően a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; amint meg van írva: »Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje.«” (2Kor 8,13b-15)

Az újraelosztás másik fontos eleme, hogy a katonák arányosan még így is jelentősen többet kaptak, mint a többiek, hiszen a harcolók létszáma nem a felét tette ki a közösségnek, hanem jóval kisebb részt. Megérte tehát harcolni, kockázatot vállalni, áldozatot hozni. Az újraelosztás nem fogta vissza, nem tette jelentéktelenné a teljesítményt, hanem jutalmazta azt. Mindenki élvezte a győzelem gyümölcseit, de a harcban részt vett katonák jobban. Fáradozásuk jutalma nem maradt el: legalább kétszeres megbecsülésben részesültek.

Végül vegyük észre, hogy mind a katonák, mind a közösség a magáéból továbbadott egy kisebb részt a papoknak a templomi szolgálatra (28-30; 36-40). A két rész együtt nagyjából a zsákmány tizedét tette ki. A papok feladata volt, hogy a népet tanítsák (3Móz 10,11), ezért a nép viselt gondot róluk. Ez az elv is végighúzódik a Szentíráson: „Mert Mózes törvényében meg van írva: »A nyomtató ökör száját ne kösd be.« Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten? Nem teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből. […] Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek.” (1Kor 9,9-10.14)

Ezt a komplex gazdasági rendet képviseli a zsákmány elosztása.

„Urunk, köszönjük, hogy nálad a teljesítmény jutalmazása nem szünteti meg az egyenlőséget, és az egyenlőség nem szünteti meg a megbecsülést. Köszönjük, hogy a szolgáidról is gondoskodsz!”