„Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és kezedbe adja azt Istened, az ÚR, és foglyokat is ejtesz, majd a foglyok között meglátsz egy szép nőt…” (5Móz 21,10-11a)

A mondat a háborúk borzalmas valóságában rendszerint úgy folytatódik, hogy azt leírni is nehéz. A kevésbé szerencsés nőket – pláne a szép nőket – a fékevesztett, diadalittas katonák szexuális tárgyként kezelik. Amikor a szovjet hadsereg átvonult Magyarországon, százezrével becstelenítették meg a magyar lányokat, asszonyokat, és a történelem szomorú valósága, hogy ez egyáltalán nem példa nélküli, nem volt az az ókori Közel-Keleten sem. A bibliai szöveg számol a háborúk valóságával, és azzal is, hogy ilyenkor a nők sincsenek biztonságban.

Izráel törvénye azonban fontos korlátokat állított az efféle gonoszság elé. A törvény szerint az egyetlen lehetőség arra, hogy egy izráeli férfi szexuális kapcsolatra lépjen egy fogoly nővel, a házasság volt. Ha megkedvelte a lányt, feleségül kellett vennie, ennek minden anyagi és egyéb felelősségvállalásával. Ez eleve gátat szabott a foglyok megerőszakolásának. De még a házasságkötésnek is megvolt a maga rendje.

Először is lehetőséget kellett adni, hogy a fogoly lány gyászoljon és feldolgozza a fogság traumáját. Ez alatt az idő alatt a férfi házában lakott, nem egy fogolytáborban, rabszolgaként. A megtisztulás jeleként le kellett vágnia a haját és a körmeit (vö. 3Móz 14,8), fogságára emlékeztető ruháját is új ruhára kellett cserélnie.

Ami még fontosabb: a férfi ebben az időszakban nem mehetett be hozzá, hogy vele háljon. A szexuális aktus a házasság része volt, meg kellett várni vele a szövetségkötés pillanatát. Ez a törvény egy egyenlőtlen hatalmi helyzetben egyértelműen a kiszolgáltatott nőt védte attól, hogy a nála erősebb férfi visszaéljen a kiszolgáltatottságával. A férfinak tízszer is meg kellett gondolnia, hogy a vágyaiért valóban magára vesz-e egy bonyolult és rendkívül költséges igát.

És végül a törvény arról is rendelkezett, hogy ha a férfi meggondolja magát, nem bánhat a nővel ezután sem akárhogy. Úgy kell elbocsátania, mint szabad embert, nem mint rabszolgát – értelemszerűen pénzt sem kérhet érte. Amennyiben a szép lánnyal együtt akar lenni, meg kell fizetnie ennek az árát: az elkötelezett házasságot.

Természetesen ettől még egyáltalán nem vált a helyzet ideálissá, vagy akár elfogadhatóvá. A fogoly lány részéről ez a történet tele van szomorúsággal, gyásszal és kiszolgáltatottsággal. A bűn és a gonosz valósága tapintható ebben a történetben, és jogos az az érzés, hogy bárcsak olyan világban élnénk, ahol ilyesmi soha nem történhetne meg.

De a Biblia egyáltalán nem hallgatja el ezeket, inkább számol ezek valóságával. Egy bűnös, törött világban határokat szab a gonoszságnak. Ez a törvény a kiszolgáltatott nőt védi egy semmilyen szempontból nem ideális helyzetben. Enyhíti és korlátok közé szorítja a rosszat, ami a nővel a háború idején történhetne.

„Urunk, várjuk a napot, amikor minden gonoszságnak véget vetsz ezen a földön és igazságosságban és örökkévaló örömben újítod meg a világot! Köszönjük, hogy addig is sokféle gátat szabsz a gonosznak!”