„Még aznap add ki a bérét, mielőtt lemegy a nap, mert nincstelen ő, és sóvárog utána: ne kiáltson az ÚRhoz miattad, mert akkor vétek fog terhelni.” (5Móz 24,15)

Hány és hány olyan helyzetet ismerünk, amikor méltatlanul bántak el egy munkavállalóval. Apróbetűs részekben rejtették el a szerződés számára hátrányos vonatkozásait, nem fizették ki a munkáját, vagy hosszú pereskedésre kényszerült, hogy megkapja a jogosan járó bért. Ez előfordulhatott az ókori Izráelben is.

Olyan helyzet is előállhatott, hogy ha valaki napszámosként nem kapta meg az aznapi bérét, egyáltalán nem tudott élelemhez jutni. A nincstelen ember kiszolgáltatott helyzetében a legkisebb halasztást is megszenvedte. Mit tehetett ilyenkor? Nem sok lehetősége volt azon kívül, hogy Istenhez kiáltott.

A Tóra arra emlékeztet, hogy éppen ez a legnagyobb fegyvere. Isten ugyanis hallja őt, és mindaz, amit elpanaszol, vétekként fogja terhelni a nyerészkedő vagy gondatlan munkáltatóját.

Soha ne cselekedjünk úgy, hogy valaki Istenhez kiáltson miattunk! Gondoljuk végig, hogy vajon van-e bárki a környezetünkben, akinek okot adtunk arra, hogy miattunk kiáltson a Teremtőhöz! Ha eszünkbe jut egy tartozás, egy be nem váltott ígéret, egy rendezetlen károkozás, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy okafogyottá váljon az ellenünk szóló panasz! Ha kell, adjunk a mulasztásunk miatt kártérítést is.

Ne nyugodjunk addig, ameddig senkinek nincs már jogos oka arra, hogy miattunk Istenhez kiáltson!

„Urunk, bocsáss meg nekünk, ha figyelmetlenségből, hanyagságból vagy akár szándékosan nem adtuk meg valakinek azt, ami jár! Köszönjük, hogy nyugtalanítasz bennünket, és segíts mihamarabb rendezni az általunk okozott kárt!”