Tegnap kinyitottak egy nem véletlenül bezárt ajtót. Aki akarta, láthatta ezt előre is, aki nem látta, az most láthatja, aki most se akarja látni, most se fogja. A lelkünkért, a gyermekeink és unokáink lelkéért folyó harc kiéleződik. Mivel a nyugaton már ismert mintát követjük, készüljünk fel olyan történetekre, amelyek fájdalmasabbak lesznek, mint mikor ötszáz éve a magyar kisfiúkat elvitték janicsároknak. A feje tetejére állított értékrend hajmeresztő, sokak számára most még teljesen elképzelhetetlen családi tragédiákhoz fog vezetni. Keresztény családokban is.
Tudom, mert nyugati barátaim gyermekei itt vannak évek óta az imalistámon. Ők se voltak felkészülve arra, ami rájuk várt. Régóta beszélek és írok a veszélyről. A fékeket most kioldották, elindultunk lefelé. A háttérben nagy erők mozgolódnak, és szinte ellenállás nélkül haladhatnak a terveikkel. Ráadásul ebben semmi titkos nincsen, minden kártya ott van kint az asztalon.
Erőtlenek vagyunk ezekkel szemben? Társadalmi szinten most határozottan igen. A társadalom hipnotikus állapotban van. Le vagyunk szedálva. De mi a helyzet velünk, hívő keresztényekkel, akik részei vagyunk a társadalomnak? Erőtlenek vagyunk mi is ezekkel az erőkkel szemben? Ha nem látjuk őket, igen. Ha bagatellizáljuk a veszélyt, igen. Ha politikai identitások mentén értelmezzük a helyzetet, igen. Ha nem vértezzük fel magunkat Isten erejével, igen. Veszélyben vagyunk, ha nem értjük, mivel állunk szemben, vagy ha értjük, de már nem állunk vele szemben.
Nem kicsi a tét. Ha fontos a lelkünk üdvössége, ha fontosak a gyermekeink, unokáink, húzódjunk közelebb Isten igéjéhez és Krisztus keresztjéhez, hogy el ne sodródjunk, vagy ha már elsodródtunk, visszataláljunk a hit biztos sziklájához, és másokat is oda vezethessünk! Az evangélium az Isten ereje, de csak akkor, ha azt megtartjuk úgy, ahogy kaptuk. Megtartani azt jelenti, hogy az ütközési pontoknál is védjük, sőt, ott különösen is védjük. Sok-sok világos tanításra lesz szükség a gyülekezetekben, sok-sok szeretetteljes beszélgetésre lesz szükség otthon, a vacsoraasztaloknál.
Itt van a helye a szentek állhatatosságának!
Köszönöm Ádám ezt az őrállói figyelmeztetést. (Ezékiel 33:6)
Látva a világban való trendeket a feleségemmel mindig is afelé húztunk, hogy otthon oktassuk a meglévő és a még születendő gyermekeinket. Ez után a fejlemény után ez a késztetés még erősebb, habár sajnos Magyarországon ez nem egy elfogadott oktatási forma…
Minden esetre sok imára van szükség minden keresztyén szülőnek.
Ádám van valami cikked arról, hogy mint szülők hogy védekezhetünk ez ellen az ideológia ellen hatásosan? Az általad említett keresztyén családokban mennyire voltak felkészülve a szellemi harcra ezen a fronton?
Sok-sok világos tanításra lesz szükség a gyülekezetekben, sok-sok szeretetteljes beszélgetésre lesz szükség otthon, a vacsoraasztaloknál- Jöhetne erről több útmutató azon kívül hogy huzodjuk közel Jézushoz, ami mindenre gyógyir tudjuk. De ez most egy jelenség ami már itt volt, akik ezt nem latták azoknak nehéz lesz a Jézushoz közel húzódás is. Úgy hogy én várok a világos tanítás a gyülekezetekben és a szeretet teljes beszélgetés otthonokban, bővebb kibontását itt a blogon.
Kedves Norbi,
nyugaton a mélyben régóta zajlottak a folyamatok, de hirtelen, löszfalként omlott le a keresztény alapokon nyugvó kulturális konszenzus, ezért az ott élőket is váratlanul érte, ami történt. Nem voltak felkészülve rá és évekig tartott a belső ellenállás kiépülése, megerősödése.
Ajánlom a figyelmedbe az itt található írásaimat, indulj el a kereső segítségével, sok hasznos anyagot találhatsz, amelyek segíthetnek az otthoni beszélgetésekben is.
Kedves Tunde,
másfél évtizede ontom magamból a cikkeket, amelyek erről szólnak, nyugodtan keresgélj a kereső segítségével itt a honlapon. A Tűzfal podcastben is számos epizódban foglalkoztunk konkrétabban és mélyebben is azokkal a témákkal és folyamatokkal, amelyek formálják a társadalmi képzeletet, a gyermekeinkét is. Ezek szerintem hasznosak lehetnek abban, hogy hogyan nézzünk szembe Jézus és az Ige közelébe húzódva ezekkel a jelenségekkel.
Szeretettel ajánlom ezt a friss előadássorozatomat is:
A szentség lázadása
Fentebbi kommentem az alábbival egészítem ki:
„Ha pedig az őrálló látja a fegyvert (veszélyt) jönni, és nem fújja meg a trombitát (nem figyelmeztet), és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver (veszély) s utólér közülök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de vérét az őrálló kezéből kérem elő.” (Ezékiel 33:6)
Ha (pedig) valaki hallja a trombitaszót (figyelmeztetést), de nem hajlik az intésre, aztán a fegyver (veszély) eljön és utóléri őt : az ő vére az ő fején lesz. Hallotta a trombitaszót (figyelmeztetést), de nem hajtott az intésre, tehát az ő vére ő rajta lesz; ha pedig hajtott az intésre, megmentette lelkét.” (Ezékiel 33:4-5)
Kedves Ádám,
Köszönöm a választ, a szentség lázadása című sorozat nekem is jó kiindulópont lehet?
Amúgy sok írásod olvastam a témában, és nagyon hasznosak voltak számomra.
Minden esetre, ahogy mondod, az legalább jó, hogy nem hirtelen jön, hanem van időnk felkészülni és talán arról is lehet fogalmunk, hogy hogyan lehet ez ellen az ideológia ellen küzdeni hatékonyan.
Remélem neked is hasznosak lehetnek az előadások, igen.
„30 ezüstért adják el gyermekeink jövőjét” Giró-Szász Áron , Axioma Központ igazgatója
https://www.youtube.com/watch?v=9A5hQDWTvPo
Sziasztok, szia Ádám!
Köszönöm, hogy idehoztad, én innen értesültem róla. És Zoli, tök jó ez a videó.
Egy gondolatot muszáj ide leírni: legyünk türelmesek a Tisza-szavazó testvéreinkkel, ne dobáljon minket szét a Sátán! Nem kell meggyőzni senkit, hogy ő milyen buta volt. Szeressük egymást, bocsássunk meg egymásnak, legyünk egyek.
Üdv:
István – Kokó
Idézet Kokó kommentjéből:
„……: legyünk türelmesek a Tisza-szavazó testvéreinkkel, ……..”
Egyetértek.
Az alábbi pedig a Facebookkon olvasható egyik kommentből való:
„Megmondtuk, hogy ez lesz, ha a jelenlegi kormány nyer. ………”
Ugyanakkor a választások előtt, alatt és után az alábbi igeversek szintén többektől lettek idézve:
„Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak (kivéve hitünk pilléreit); mert nincs hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellen; akik pedig ellene támadnak, önmaguknak szereznek ítéletet.” (Róma 13:1-2)
“Istennek kell inkább engedelmeskedni mint embereknek”- mondta Péter apostol amikor összeütközésbe került a korabeli hatalommal. Gondolom, hogy ez a követendő példa, ha Isten büntetésből egy gonosz elitet tesz hatalomba. Ez a fajta bánásmód nem idegen a Biblia Istenétől
De kinek hiszünk: a félelmet keltő propagandának vagy Istennek?
Én azt gondolom, hogy egy törvény megszületése még nem jelenti azt, hogy itt a világvége, és mostantól csak a káosz és a félelem vár ránk. Nem azt mondom, hogy nincsenek valós veszélyek, vagy hogy ne kellene komolyan venni, ami történik. De nem mindegy, hogy félelemből vagy Isten Igéjének világosságában értelmezzük a dolgokat.
Nézzük meg például az előző kormányt, amely kereszténynek vallotta magát, miközben sok esetben a gyakorlatban éppen az ellenkezőjét képviselte annak, amit Krisztus tanított. Ezzel sokakat megtévesztett, és hamis képet mutatott a kereszténységről. Ennek pedig az lett a következménye, hogy sok ember számára nem kívánatossá, hanem egyenesen hiteltelenné vált a hit. Ez is komoly felelősség!
Ahogy az Ige mondja, az egész világ a gonoszság hatalmában van (1János 5,19). Ez azt jelenti, hogy nem minden történésben Isten akarata nyilvánul meg. Nem élhetünk abban az illúzióban, hogy majd a politika, egy kormány vagy egy törvény megoldja a világ lelki problémáit.
De van itt valami, amiről szerintem sokszor megfeledkezünk: nekünk, keresztényeknek igenis nagyobb szerepünk és felelősségünk van ebben a világban, mint amit sokszor gondolunk!
Isten nem arra hívott el bennünket, hogy rettegve figyeljük, mi történik körülöttünk, és minden politikai változásnál kétségbeessünk. Felhatalmazott bennünket arra, hogy Őt képviseljük a földön. Jézus arra tanított bennünket, hogy így imádkozzunk: „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is!” (Máté 6,10).
Ez nem csupán egy szép imádság, amit elmondunk, hanem egy olyan küldetés, amelyben nekünk is részünk van. Imádságban, böjtben, erőteljes hívő életben, hiteles bizonyságtételben és a Szentlélek erejében kell képviselnünk Isten országát. Nemcsak beszélni kell a sötétségről, hanem világosságot vinni oda, ahol sötétség van. Nemcsak panaszkodni kell az emberek állapotáról, hanem imádkozni értük, szolgálni feléjük, és hirdetni nekik az evangéliumot.
És őszintén szólva, én még nem látom azt a hatalmas, világvége-hangulatú veszélyt ebben a törvényben, amiről egyesek beszélnek. Nyilvánvaló, hogy az LMBTQ ideológiájával nem értek egyet, és keresztényként az Igéhez igazítom az értékrendemet. De attól, hogy valami törvényileg megengedett egy országban, még nem jelenti azt, hogy Isten munkája megszűnik ott, vagy hogy a keresztényeknek ne lenne erejük és lehetőségük képviselni az evangéliumot.
Nézzük meg például Amerikát! Ott számos olyan dolgot elfogad a törvény, amivel keresztényként nem értünk egyet. De ha megnézzük a gyülekezeteket, azt látjuk, hogy emberek térnek meg, gyógyulnak meg, szabadulnak meg, és életek változnak meg Isten ereje által. A törvényi környezet ellenére Isten ma is munkálkodik, és az Ő országa nem állt meg.
Akkor most mégis mi határozza meg a mi életünket: a világ törvényei vagy Isten Igéje és a Vele való kapcsolatunk?
Nem azt mondom, hogy a törvények és a politika lényegtelenek, vagy hogy ne kellene kiállnunk az igazság mellett. Hanem azt, hogy ne adjunk a politikának és a törvényeknek nagyobb hatalmat a gondolkodásunkban, mint amekkorát valójában birtokolnak. Nem ezek fogják meghatározni a mi hitünket, az Istennel való kapcsolatunkat és azt, hogy rajtunk keresztül Isten mit tud elvégezni az emberek életében.
Sokszor úgy várjuk a változást a kormánytól, mintha minden rajta múlna, miközben elfelejtjük, hogy nekünk is van felelősségünk. Pál apostol arra tanít, hogy imádkozzunk minden emberért, a vezetőkért is (1Timóteus 2,1–2). Nemcsak azokért, akikkel egyetértünk, hanem azokért is, akikkel nem.
Én hiszem, hogy sokkal többet tehetünk a környezetünkért, a nemzetünkért és a következő generációért, ha nemcsak a politikai eseményekre figyelünk, hanem közbenjárunk, böjtölünk, és hitelesen megéljük az Istennel való kapcsolatunkat.
Mert könnyű beszélni a világ sötétségéről, de közben nekünk kellene világítanunk benne.
Nem kell letagadnunk a veszélyeket, de nem is kell minden eseményre úgy tekintenünk, mintha már semmi reményünk nem lenne. Jézus nem arra hívott el bennünket, hogy félelemben éljünk, hanem arra, hogy hitben járjunk, és képviseljük az Ő országát.
Én nem akarom, hogy a félelem határozza meg a gondolkodásomat, hanem Isten Igéje. Nem akarok csupán egy politikai rendszerben bízni, de nem is akarok tehetetlenül szemlélődni. Imádkozni, közbenjárni, hitben élni és képviselni Isten országát akarom!
Mert nemcsak az a kérdés, hogy mi történik a világban, hanem az is, hogy mi, keresztények mit teszünk ebben a világban.
Ne csak a sötétséget figyeljük, hanem töltsük be a küldetésünket! Hogy amint a mennyben, úgy a földön is megnyilvánuljon Isten akarata – rajtunk keresztül is.
Kedves Tivadar,
bár természetesen sok dologgal egyetértek abból, amit írsz, ez mégis egy nagyon fura komment lett. Már az első mondatod egyszerre mutatja meg, hogy nem a cikk üzenetére figyeltél, viszont politikai elfogultságból származó ítélettel olvastad azt. Ezzel az ítélettel rendkívüli módon felnagyítottad, eltúloztad és eltorzítottad a cikkem mondandóját, hogy utána egyébként valóban igaz bibliai reménységgel ellenpontozhasd azt. Ez nem értő olvasat, hanem épp az, amitől óvsz: propaganda. Bagatellizálod a problémát, ami nem bagatell, az állhatatosságra való felhívást nevezed reménytelen propagandának, és közben folyamatosan olyan dolgokat állítasz szembe egymással (a felismerhetetlenségig eltúlozva), amelyek egyszerre igazak és fontos, hogy a jelen helyzetben elhangozzanak. Hogy mi motivál ebben, azt csak találgatni tudom.
Akik szerint még mindig csak farkast kiáltunk azoknak javaslom elolvasni a híradást a genderlobbi első iskolalátogatásáról:
https://www.hetek.hu/cikkek/online/barkibol-lehet-barmi-lmbt-parti-szervezet-tartott-foglalkozast-also
Szia Ádám,
Hadd kérdezzek itt tőled valamit, aztán meglátod, hogy ez a megfelelő felület-e erről beszélgetni.
Van bennem egy olyan dolog, hogy mi, Fideszes szavazó keresztyének nem hallgattuk, hallgatjuk meg eléggé a másik oldalra szavazó testvéreinket. Ez nem célzás akar lenni, hanem egy általános tendenciát érzek magunk között. Tényleg nem célzás, a gyülekezeti szintről beszélek most, nem a blogodról, ami egy műfaj, valamit közöl benne az ember, valamit nem, ez egyfajta kommunikációs út. Amit írok az általánosabb.
Mintha mindkét fél nem keresztyén agendát fújt volna, hanem politikait. Leegyszerűsítve mi az LMBTQ-ról beszélünk a tiszás testvér meg a korrupcióról. És a gyülekezeteinkben a beszéd sokkal inkább az LMBTQ-ról szólt, mint a korrupcióról. Pl. Az Axióma se vette bele a Fidesz számára kényes témákat az iránytűjébe. Vagy nem hallottam igehirdetést pl. a korrupcióról. Nem engedtünk teret az ellenzéki érveknek, hogy egységben legyünk ezen a téren. Mert egy csomószor igenis jogos volt a kritika előző rendszerrel szemben azzal együtt, hogy nyilvánvalóan rosszul szavaztak. Borzasztó érzékeny téma ezt tudjuk, de ezzel együtt szerintem jobban beszélni kellett, kellene volna róla – szeretetben, az Úr előtt.
Amitől tartok, hogy az egyik oldal most be fog hergelődni a másik pedig bagatellizál. És tovább szakadunk – ha nem is formálisan, de lélekben igen. Kapcsolatok hidegülnek el, és pártpoltika mentén táborokba rendeződünk. Így is olyan felszínes, gyenge a kapcsolati hálónk, a Sátán pesig tovább támadja azt. A szeretet sokakban meghidegül – de aki mindvégig megmarad az üdvözül!
Jó hosszú lett az előzetes gondolatsor s kérdés előtt, de szerintem kellett, hogy érthető legyen, hogy mire gondolok. Te hogy látod ezt? Jogos a felvetésem vagy máshogy látod?
Előre is köszönöm a válaszod,
Üdv!
Tisztelt Fernando,
ők már a választás előtt is eljutottak az iskolába, ez még belefért a Fidesz szerinti törvénybe is …
Tisztelt Ottó,
azt tudtuk, hogy ott toporognak az iskolák és óvodák kapuinál, ezért is született a gyermekvédelmi törvény. Azt is tudtuk, hogy ilyen-olyan indokokkal, álcákkal időnként be is jutnak, akár azt is kockáztatva, hogy törvényt sértenek. Azt, amit eddig csak próbáltak, vagy sunyin csináltak, mostantól teljesen nyíltan és szinte gátak nélkül tehetik. A törvénymódosítás felér egy meghívással. És ez kimondhatatlanul gonosz.
Kedves Kokó!
A testvéri szeretet (meg úgy általában a szeretet) kapcsán igazad van. Nem lehet túlságosan hangsúlyozni ennek a fontosságát. Ebben benne van a megbocsátás is. Innentől viszont muszáj súlyoznunk.
A korrupció bűn. Aki lopott, csalt, az bűnt követett el. A rágalmazás is bűn, és egy ideje ijesztően nehézzé vált a valódi korrupciót megkülönböztetni a rágalmaktól. Azért ijesztő, mert a tolvajok mellett a rágalmazók sem mennek be az Isten országába. Attól, hogy valakire rámondják, hogy korrupt, majd ezt ezerszer elismétlik, az illető még nem biztos, hogy korrupt. Vajon az elmúlt években hány keresztény vált vétkessé a rágalmazásban? Maga a korrpció fogalma sem egyértelmű. Ami nálunk korrupció, az lehet, hogy Nyugat-Európában legális lobbitevékenység, ami meg ott korrupciónak számít, az nálunk a nemzeti politika alapműködése. Ezt nem én mondom, hanem a jogász Schiffer András. Szóval ez egy nehéz kérdés. Ráadásul nem vízválasztó.
Ami viszont nemcsak vízválasztó, hanem egyenesen civilizációs vízválasztó, az a genderkérdés. Teljesen más fajsúlyú, mint a korrupció vádja. Felvehetnénk a problémalistára a hazugságot vagy az irigységet is (egyébként joggal, hiszen nagyon mély, az emberi közösségeket romboló bűnök), de nemigen van olyan párt, amely a hazugságot nyíltan ünneplendő értéknek nevezné, még ha adott esetben a vezetője egyetlen mondatában sem mond igazat. A genderkérdés viszont olyan vallásetikai, civilizációs téma, amelyben az Isten rendje a lehető legfundamentálisabb módon válik a tagadás céltáblájává. Legalább olyan diabolikus ideológiával állunk szemben, mint amilyen a horogkereszt vagy a vöröscsillag által jelképezett ideológiák voltak, csak a módszerei mások. A tétet mindkét oldalon érzik. Nézd meg, milyen elementáris erővel támadták a gyermekvédelmi törvényt – ez önmagában mindent elmond arról, mi áll a most zajló folyamat hátterében.
Tragikus, hogy mennyi keresztény testvérünk nem látja ezt át. Sokan egyszerűen csak elhitték, amit sulykoltak nekik és igyekeztek a jó oldalra állni. Mások maguk is megtévesztők: nekik nagyobb lesz az ítéletük. De szeretnünk kell egymást és elengednünk a vétkeket, mert mi is vétkezünk mások ellen és Isten bocsánatára szorulunk. De közben meg kell értenünk, hol tévedtünk, ha tévedtünk, hogy legközelebb bölcsebbek legyünk.
Ádám,
Nagyon köszönöm a válaszod, megtisztelő és építő volt.
Annyit hozzátennék, hogy nem erre szavaztak a Tisza-szavazó testvéreink. A fő téma az oktatás, az egészségügy és a korrupció voltak. Erről kb. hallgatott a Tisza, és most kb. elsöprik azt a kis ellenállást is, ami volt vagy lehetett a kormányban. Egy nyugat-európai jobb oldali pártot kaptunk, ami olyan, amilyen.
A választás előtti különböző jeleket az Ultrahang-Axióma-videóban Áron sokkal jobban és értőbben összefoglalja, mint én. Mondjuk ha ők úgy zárják a beszélgetést, hogy máshogy kellett volna értékelni a Tiszát a választás előtt, akkor mit gondoljon egy átlagos keresztyén ember? Ömlik ránk a mindenféle infó ha kell, ha nem, nagyon nehéz ezt egyrészt kiküszöbölni, a helyén kezelni.
Másrészt a „Magyar Péter-érzést” én is éreztem, hogy akkor ő a reménye a magyar népnek ebből a nyomorból. Ezt józanul meg kellett vizsgálni és helyre rakni, de ez a dolog inkább szerelem, rózsaszín köd, nem józan értékelés. Ebben a helyzetben inkább a jót feltételezed a másikról, a szerelem így működik.
De abszolút köszönöm, amit írtál, teljesen egyet értek veled.
Üdv!
Kedves Ádám,
Én azt állítom, hogy van olyan párt (több is, amennyiben visszatérő elem volt többeknél), amelyik nyíltan a ‘hazugsággal’ (mint eszménnyel) kampányolt, ti. azzal a fordulattal éltek többen az utóbbi évek különféle választásain, hogy „ha elmondanánk, mit képviselünk/tervezünk, akkor nem nyernénk, ezért hallgatunk erről, elhallgatjuk, letagadjuk, de majd ha nyerünk, akkor…”
Ilyen volt pl. Karácsony Gergely (valami EU-s interjúban – Párbeszéd párt), ilyen most a TiSza esete is (kampányban Tarr Zoltán).
A társadalmunk (széles körben ‘a Nyugat’, szűken ‘a magyar’ társadalom) gyomra bevette, ezért már megszokott politikai (közerkölcsi) elem lett.
Mélyre süllyedtünk.
Kedves Kokó,
én ezt a szerelem dolgot kívülről úgy láttam, mint amikor egy filmben szinte rákiabálnál a főhősnőre, hogy ne menjen be a férfi házába, és pláne ne menjen le vele a pincébe, ő mégis megy. A történet a barátok és bajtársak elárulásával kezdődött, majd a feleség (!) lehallgatásával (!) és koncként odavetésével folytatódott, és egy minősíthetetlenül nárcisztikus performanszba, ordenáré bosszúhadjáratba és nemzeti piramisjátékba torkollott. Most meg ebbe. Nehéz megértenem, mit talált ebben bárki is vonzónak, de hát a szerelmet sokszor tényleg nem értjük, amikor mással esik meg.
Miklós,
igen, ez igaz, de még Tarr Zoltán sem azt mondta, hogy ünnepeljük a hazugságot, a hazugság érték, a hazugságra legyünk büszkék, itt egy új zászló!
Én komolyan nem értem ezt a posztot, és Ádám többi posztját ebben a témában. Pedig esküszöm, megpróbáltam megérteni.
Mi rossz van abban, hogy iskolás gyermekek hallanak, hallhatnak a melegek és transzneműek létezéséről? Miért baj, ha azt mondják nekik, hogy ezekkel az emberekkel nincs semmi baj? Mert a jobboldali médiában körberettegett „érzékenyítés” nagyjából erről szól. Ettől nem válnak meleggé vagy transzneművé az iskolások, egy információ lesz ez az őket körülvevő információtengerben, és élik tovább az életüket úgy, mint előtte.
A kisebbségekhez tartozó fiataloknak viszont ezek a programok sokat segíthetnek önmaguk elfogadásában, amire nagyon is rá vannak szorulva, hiszen tudjuk, hogy egy nagyon sebezhető és labilis csoportról van szó, különösen kamaszkorban. Hála az égnek, hogy azt a törvényt, amely ezt (teljesen értelmetlen módon) megtiltotta, eltörölték.
Kedves Marcell Miklós,
azért nem érted, amit írok, vagy azért áll távol tőled a gondolatmenetem, mert a szavaidból ítélve nem a bibliai keresztény világnézet kereteiben gondolkodsz a szexualitásról és az identitásról, hanem az expresszív individualizmus neopogány hitrendszere mentén. Nem tudom, kereszténynek nevezed-e magadat, de a szavaid alapján más a világnézetünk, más a vallásunk.
Kedves Ádám!
Egyszer hallottam egy kárpátaljai lelkészről, aki mielőtt eladta autóját, teljesen természetesnek tartotta, hogy elviszi visszatekerni az órát. Logikád szerint ezzel semmi baj, hiszen pl. a korrupció fogalma is mást jelet itt, mint ott.
Illetve az jut eszembe, hogy érveid szerint azért jelent nagyobb bűnt a homoszexualitás, hiszen az civilizációs vízválasztó. Szerintem is az, azonban teológiailag nem tudom, ez miért ütősebb érv bármilyen más bűnnel szemben?
Enci,
az órás analógiád abból indul ki, hogy szerinted szerintem a bűn nem bűn, ha nem tartják annak. De amikor azt írtam, hogy amit nálunk korrupciónak neveznek, az Nyugat-Európában lobbitevékenységként legális, akkor nem arra utaltam, hogy a lopás nem lopás vagy a nyerészkedés nem nyerészkedés, hanem arra, hogy a korrupció egy kevésbé egzakt kategória, mint mondjuk a prostitúció vagy az emberölés. Korrupt-e az, aki a falubeli vállalkozót előnyben részesíti egy falut érintő beruházásnál, mint a hasonló területen dolgozó hamburgi céget? Korrupt-e az, aki bizalmi embernek egy gyerekkori barátját teszi meg, nem a számára ismeretlent, aki szintén pályázik a pozícióra? Korrupt-e a brit nagyvállalat lobbiembere, aki a londoni épület halljában teázik egy miniszterrel a beruházása érdekében? Korrupt-e, ha ezt Magyarországon csinálja? Korrupt-e a miniszter, aki a kormánya felvállalt értékrendje mentén oszt szét kulturális pályázati támogatásokat? Mondjuk pesti liberális művészeket és LMBTQ-szervezeteket részesít előnyben keresztény szervezetekkel szemben. Ezek nem mindig könnyen eldönthető erkölcsi kérdések.
A másik felvetésedre az a válaszom, hogy természetesen mem érv semmilyen bűnnel szemben az, hogy egy ügyet civilizációs vízválasztónak nevezünk. Egyszerűen csak a súlyát jelezzük ezzel.
Kedves Ádám!
Én arra utaltam, hogy mivel Ukrajnában „majdnem mindenki” visszatekeri az órát, míg Dániában „senki”, ezért logikád szerint az sem egzakt kategória. Keresztyénként nagyon nem tartom jó iránynak, ha elkezdünk relativizálni. (Hankó Miklóst egyébként nem korrupcióval vádolják.) Nem tudom, a keresztény teológia hogyan kezeli, de a zsidóságban az is rossz, ha a törvény szelleme ellen vétünk, még ha nincs is leírva.
Ezek szerint mondhatjuk azt, hogy mivel idehaza a sógorkomaság már kultúránk része, romboló hatását már megtette, a homoszexualitás elfogadása kapcsán viszont még a rombolás előtt vagyunk?
Kedves Enci,
most megint azt csinálod, amit Kovács János név alatt évekig csináltál: kérdésekkel apránként porhanyósítod el a felvetéseimet, centinként tematizálod odébb a témáimat, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy a politikai elfogultságod miatt teszed ezt. A válaszom a kérdéseidre: nem jól érted a logikám, nem beszéltem Hankó Miklósról, és rossz az analógiád, amellyel a gyermekvédelmi törvény genderlobbi miatti kiherélését próbálod eljelentékteleníteni, átforgatni, más témákkal semlegesíteni.
Kedves Ádám!
Köszönöm a válaszodat. Értem, amit írsz, és elfogadom, hogy az első mondatom sarkos volt. De szeretném pontosítani hogy nem politikai elfogultságból írtam, amit írtam, hanem azért, mert őszintén így látom a cikked hangsúlyait. Nem egy politikai oldal mellett vagy ellen akartam érvelni, hanem egy olyan szempontot megfogalmazni, amelyet keresztényként fontosnak tartok.
Lehet, hogy az első mondatom túl éles volt, de a felvetésem lényegét továbbra is fontosnak tartom.
Nem vitatom az általad felvetett veszélyeket, és az állhatatosság szükségességével is egyetértek. Azt viszont úgy látom, hogy sokszor a folyamatok körüli félelem és felhajtás nagyobb, mint a tényleges hatásuk. Ezért szerintem nemcsak arra kell figyelnünk, hogy mi történik a világban, hanem arra is, hogy mi mit tehetünk keresztényként.
Nekem éppen ez hiányzott a cikkedből: annak erőteljesebb hangsúlyozása, hogy nem vagyunk tehetetlenek, és nem pusztán elszenvedői vagyunk a társadalmi folyamatoknak. Jézus arra tanított bennünket, hogy imádkozzunk: „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is!” Én ezt nemcsak imádságnak, hanem a küldetésünk kifejezésének is tartom.
Éppen ezért gondolom, hogy a veszélyek felismerése mellett sokkal hangsúlyosabban kellene beszélnünk az imádságról, a böjtről, a vezetőkért való közbenjárásról, a szeretetről és arról, hogy Isten erejében mi magunk is eszközei lehetünk a változásnak.
Ha a cikked címének képénél maradunk, számomra nem csupán az a kérdés, hogy kioldották-e a fékeket, hanem az is, hogy miért csak arról beszélünk, hogy a rossz folyamatok előtt szabaddá vált az út. Miért nem beszélünk legalább ilyen erővel arról is, hogy nekünk, keresztényeknek ideje lenne „gázra lépnünk”, és komolyan vennünk az Istentől kapott küldetésünket? ( de lehet, hogy erről írtál, csak nem láttam)
Nem a veszélyeket akarom bagatellizálni, és nem a szándékodat akarom megítélni. Egyszerűen úgy gondolom, hogy a figyelmeztetés mellett a hitet, a reménységet és az Istentől kapott cselekvési lehetőségeinket is ugyanilyen erővel kellene hangsúlyoznunk
A szembeállítást nem értem. Mert szerintem sem csak arra kell figyelnünk, hogy mi történik a világban, hanem arra is, hogy mi mit tehetünk keresztényként. Mindkettő fontos. Amikor az orvos azt mondja, hogy „Uram, ön rákos!”, nem kezdek el veszekedni vele, hogy miért riogat. Nyilván azért mondja ezt el nekem, mert minden továbblépés ebből a diagnózisból kell, hogy kinduljon. Ugyanez a helyzet most is. Meg kell értenünk, mi történik a társadalmunkban, kultúránkban, mi történik a gyermekeink és unokáink körül, hogy megfelelően tudjunk reagálni rá. Nyilvánvaló, hogy a cél nem a passzív belenyugvás, különben nem is írnék ilyen cikkeket. Nagyon is motivált vagyok abban, hogy küzdjünk és bízzunk. Évek óta rengeteget teszek is ezért (pl. cikkek, könyvek, Evangéliumi Fórum, Tűzfal podcast, Fiúság Akadémia tárgyak, stb.). A kürtöt fújom most is. Itt a helye a szentek állhatatosságának! – ezzel fejeztem be. Ez harcba hívás, nem reménytelen félelemkeltés.
Ha erősen akarnék fogalmazni akkor azt mondanám, hogy bizonyos embereket hitető szellemek ejtettek fogva, hogy ne lássák a világosságot.
Igézés alatt vannak.
“Nem test és vér ellen van tusakodásunk”
Idézet a fentebbi kommentből:
„….. bizonyos embereket hitető szellemek ejtettek fogva, hogy ne lássák a világosságot. ….”
Isten megbízható kijelentése erről a szellemi állapotról például az alábbi:
„Ha evangéliumunk mégis rejtve van, azoknak rejtett akik elvesznek: akikben e korszak Istene megvakította a hitetlenek elméjét, hogy ne lássák Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki Isten képmása.” (2 Kor. 4:3-4)
Kedves Ádám!
Értem a dühödet talán a tiszás keresztyénekkel szemben, érthető, és ez nem csak a te dühöd.
De azt is látni kell, hogy egy gonosz világban élünk, ami hat a keresztyénekre is. Pl. ha a telefonodon egyszer rákattintottál mondjuk egy 444-es cikkre, onnantól te belekerülsz egy buborékba, amiből nem egyszerű kimászni. És ezek a ránk áradó információk hat a politikai gondolkodásunkra.
Emellett ott van a fideszes propaganda, ami sokszor eléggé kontraproduktív volt. A volt kormány médiája nem látta a Fidesz hibáit, nyilvánvaló rossz dolgokat nem írt le, vagy elkent. Ez zavaró lehetett sokak számára. Ahogy az is, hogy az Orbán-kormány is ugyanúgy beleállt a gyűlöletkeltésbe, sőt, vezető hatalomként szerintem a felelősség az övé volt a közbeszéd tönkremeneteléért (lásd „Ádám hol vagy?”, bibliai királyok felelőssége). És ebben a gyűlöletkeltéses közegben hangzik el az LMBTQ téma. Valahol logikus a válasz erre, hogy ez is csak ugyanolyan propaganda, mint a többi.
Viszont amit megmutatott, hogy éppen a nehéz tisztánlátás miatt kell sokkal jobban hallgatnunk a lelki vezetőinkre. Mert sokszor mi, egyszeri hívők nem látjuk a fától az erdőt. Nem kell mindent tudni, hallgassunk a többet tudóra, arra, aki jobban átlátja a politikát.
Üdv!
Tehát most az a baj, hogy segítenek a fiataloknak, akiknek identitás problémajuk van? És ettől féltjük a többi gyereket?
@Papppné Szabó Nóra: Kedvenc progresszívem vagy: aki épp „nem ért dolgokat”, és kéri, hogy „magyarázzuk el neki”. Te amúgy miért akarsz egészséges fiatalokat cs0nkítani? Barátnőid még nem szóltak arról, hogy ez iszonyú kínos és gáz?
Nóra, ugye abban is segítenek, hogy a meleg szülők gyereke konzervatív, keresztény pap legyen? Tudod, az is egy identitás. Ha nem megy az elfogadás, meg a tolerancia, én szívesen elmagyarázom. De felnőtteknek is rendelkezésére állok, a passzív agresszióról is tudok sokat, abban is készséggel segítek.