Egyszer arról faggattak egy öreg remetét, hogy fájni fognak-e az emlékeink a mennyek országában. Azt akarták megtudni tőle, hogy emlékezni fogunk-e az elhagyatottságra, az árulásra, a megcsalatásra, a gyászra. Érezni fogjuk-e ott azt, amit ebben az életben elkövettek ellenünk? Emlékezni fogunk-e egyáltalán az itt eltöltött éveinkre? Gyászoljuk-e majd azokat, akik nem lesznek velünk a mennyek országában? Fájni fognak-e az emlékek?
Az öreg remete az embereket hallgatva göcsörtös kezével a zsebéhez nyúlt és előhúzott egy repedezett szélű képet. A kép a feltámadt Jézust ábrázolta, amint a csuklóján a szögek helyét mutatja épp Tamásnak. „Így fogunk emlékezni” – mondta a remete, és amint a képet visszadugta a helyére, egy kövér könnycsepp gördült le az arcán, egészen a szakálláig, és először halkan, majd egyre hangosabban nevetni kezdett. És ahogy nevetett, a szeméből újabb könnycseppek indultak útnak, és egymással versenyt futva azok is hahotázva ugráltak az öreg remete fehér szakállába.
Végül a remete abbahagyta a nevetést és újra megszólalt: „Hát nem látjátok? A Megváltó sebei most is ott vannak a kezein, a lábain és az oldalán, de a feltámadás dicsőséges hegekké változtatta őket!”
„Mert én új eget és új földet teremtek, A RÉGIRE NEM IS EMLÉKEZNEK, SENKINEK SEM JUT ESZÉBE. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.” (Ézs 65)
Nem vitatkozásképp 🙂 Sőt…
Zak 12:9 Azon a napon kiirtok minden olyan népet, amelyik Jeruzsálem ellen támad.
Zak 12:10 Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a kegyelem és a könyörület (együttérzés) szellemét. Észrevesznek engem, akit keresztülszúrtak, és úgy gyászolják majd, ahogy az egyedüli gyermeket, és úgy siratják, ahogyan az elsőszülöttet szokták.
Zak 12:11 Azon a napon olyan nagy gyászt tartanak Jeruzsálemben, mint amilyen Hadad-Rimmón siralma volt a meggidói völgyben.
A hegek újra láthatóak lesznek Izrael maradék nemzete számára bizonyságul a valódi Megváltójuk megismerése és felismerése számára, ahogy Mózes is megmutatta Önmagát (fabotját és kezét), mint a kiválasztott szabadítót, aki kihozza Egyiptom fogságából az Úr népét.
Az ekklézsia számára Krisztus valódi külső megjelenése eképpen lesz látható:
Jel 1:13 hét arany gyertyatartót láttam, a hét gyertyatartó között pedig valakit, aki az Emberfiához hasonlít, lábát eltakaró ruhában, mellén aranyövvel.
Jel 1:14 Feje és haja olyan fehér, mint a fehér gyapjú, mint a hó; szeme olyan, mint a tűz lángja;
Jel 1:15 lába hasonló a kemencében izzított libanoni sárgarézhez; hangja pedig, mint a nagy vizek morajlása.
Jel 1:16 Jobb kezében hét csillagot tart, szájából hegyes, kétélű/kéthegyű kard jön ki, arca pedig olyan, mint mikor a nap ereje teljében ragyog.
Jel 1:17 Mikor megláttam, összeestem lábai előtt, mint egy halott. Ő pedig rám tette jobb kezét, és így szólt hozzám: – Ne félj! Én vagyok az Első és az Utolsó,
Jel 1:18 és az Élő; aki halott voltam, de lásd, élek a világkorszakok világkorszakain át (ámen), és nálam vannak a Pokol és a Halál kulcsai.
De szükséges-e, hogy a hegek nyomai újra a Halálra, a gyászra, a kiáltozásra, a gyötrelemre és a fájdalomra emlékeztessenek?
Jel 21:1 És új eget és új földet láttam; mert az első ég és az első föld eltűnt, és a tenger sincs többé.
Jel 21:2 És én, János, láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely Istentől, az égből száll alá, fölkészítve, mint a férje számára felékesített menyasszony.
Jel 21:3 Ekkor egy erős hangot hallottam a mennyből, amely így szólt: – Lásd, Isten sátra az emberek között van, közöttük sátorozik majd; az Ő népei lesznek, és maga Isten lesz velük, az ő Istenük.
Jel 21:4 Letöröl majd Isten minden könnyet a szemükről, a Halál pedig nem lesz többé; és gyász, kiáltozás és gyötrelem sem lesz többé, mert elmúltak a régi dolgok.
Jel 21:5 A trónon ülő pedig így szólt: – Lásd, újjáteremtek mindent! – majd ezt mondta nekem: – Írd le, mert ezek a szavak igazak és hitelesek!
Az Örök Béke földjén és annak fővárosában minden új lesz, ahogy a feltámadásban részesült ember sem fogja a régi külsejét hordozni a rajta lévő szenvedésekkel, szégyenekkel és fájdalmakkal együtt.
Új bor új tömlőbe való, az ember új, krisztusi természete is új borként új tömlőt (üveget), új testet kap majd…
Ez 18:20 Amely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.
Ez 18:21 És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolataimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon.
Ez 18:22 Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az ő igazságáért, melyet cselekedett, élni fog.
Ez 18:23 Hát kívánva kívánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem [inkább] azt, hogy megtérjen útjáról és éljen? Ez 18:24 És ha az igaz elhajol az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden utálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-e? Semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az ő vétkéért, mellyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.
Ez 18:25 És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izrael háza: az én utam nem igazságos-e? nem [inkább] a ti utaitok nem igazságosak-e?
Ez 18:26 Ha elhajol az igaz az ő igazságától, és gonoszságot cselekszik, és amiatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett.
Ez 18:27 És ha a gonosztevő megtér az ő gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az ő lelkét megtartja életben.
Ez 18:28 Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg.
Ha a bűneinket az Úr el tudja végleg törölni, akkor a Halál bélyegeit is ki tudja törölni a testünk külsejéről.
Ján 20:29 Hiszel, mert láttál engem? – mondta neki Jézus. – Boldogok, akik nem látnak, és mégis hitre jutnak!
Nekünk nincs szükségünk arra, hogy Krisztus keresztrefeszítésének a nyomait vizsgáljuk, mi már elhittük és megismertük, hogy Ő a Messiás, a mennyei Atya Fia, így boldogságunkat és örömünket Senki el nem veheti!
Nem perdöntő, de szép és idevág:
„I know this [world] is all mere apparition compared to what awaits us,
but it is only lovelier for that. There is a human beauty in it. And I can’t
believe that, when we have all been changed and put on incorruptibility,
we will forget our fantastic condition of mortality and impermanence, the
great bright dream of procreating and perishing that meant the whole world
to us. In eternity this world will be Troy, I believe, and all that has passed
here will be the epic of the universe, the ballad they sing in the streets.
Because I don’t imagine any reality putting this one in the shade entirely,
and I think piety forbids me to try…” Marilyn Robinson, Gileád
Beírtam a biblia.hu keresőjébe az „örök emlék” szavakat, és a találatok alapján hajlok arra, lesz emlékezés az örökkévalóságban. De az, az Urat jellemző, és népe által megismert irgalom és kegyelem „szűrőjén” keresztül fog történni:
„Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.” (Zsoltár 25.6)
Továbbá örök emlékezetben van az Ő szövetsége (Zsoltár 105:8/111:5) valamint a nem ingadozó igazak is (Zsoltár 112:6)
Végül, de nem utolsó sorban, fájdalmasan gyönyörű példa az örök emlékezet valóságára az esküt megvető. és frigyet (szövetséget) megtörő Jeruzsálem sorsa az örökkévalóságban:
„Mindazonáltal megemlékezem frigyemről, a melyet veled ifjúságod napjaiban kötöttem, és örök frigyet kötök veled. …….. Hogy emlékezz és szégyenülj meg, és ne nyissad ki többé szádat szégyenérzetedben, mikor megkegyelmezek neked mindazért amit cselekedtél, azt mondja az Úr Isten.” (Ezékiel 16:60/63)
Ez gyönyörű kép.
A témában Rick Joyner ír hasonlóan a „Krisztus ítélőszéke előtt” c. könyvében. Állítólag több látomáson keresztül betekintést nyert a küszöbön álló utolsó nagy szellemi csatába, és többek közt eltávozott szentekkel is beszélt. Akár így volt akár nem az írásai alapvető szellemi igazságokat tartalmaznak.
Egy a földön gellert kapott házasság következménye a mennyben, a fenti íráshoz passzol:
„……- Biztosan nagyon szeretted a feleségedet – fordultam a férjhez.
Nem. Egyáltalán nem szerettem, és ő sem szeretett engem. Pár évi házasság után már nem is kedveltük egymást. De szükségünk volt egymásra, így megtaláltuk a módját annak, hogy együttműködjünk. A házasságunk nem a szeretet, hanem a rabszolgaság igája volt. Minél sikeresebbek voltunk, annál boldogtalanabbak lettünk, és annál jobban félrevezettük a követőinket. Életünk végére üres és nyomorúságos lett az életünk. Minél nagyobb befolyáshoz juttatnak az ambícióid, annál többet kell küzdened, hogy megtartsd a befolyásodat, és annál sötétebb és kegyetlenebb lesz az életed. Királyok féltek tőlünk, de mi mindenkitől féltünk a királyoktól a parasztokig. Senkiben sem bíztunk, hiszen mi magunk is hazugságban éltünk. Ha a legnagyobb igazságokat hirdeted, de nem azok szerint élsz, akkor te vagy a legnagyobb képmutató, miközben a legnagyobb lelki kínokat szenveded.
Ez szíven ütött, mint a pörölycsapás. Most láttam csak, hogy az én életem is
ugyanebbe az irányba fordult. Mennyire magamat állítottam előtérbe Krisztus helyett! Mennyi mindent tettem csak azért, hogy igazoljam magam, különösen azok előtt, akik nem szerettek, elutasítottak, vagy akiket vetélytársaimnak tartottam. De itt nem lehetett elrejtőzni. A tanúknak ez a nagy tömege mind tudta, hogy képmutató szándékaim fátyla mögött elbújva ki vagyok valójában.
Nehéz most itt együtt lennetek a férjeddel? – kérdeztem a feleséget.
Egyáltalán nem. Minden földi kapcsolat tovább folytatódik itt a mennyben,
megtisztítva az ítélet által és azáltal, hogy ezek már szellemi kapcsolatok, mint ahogy mi is szellemi lények vagyunk. Minél többet bocsátottak meg neked, annál jobban szeretsz. Miután megbocsátottunk egymásnak, jobban szerettük egymást. Most a kapcsolatunk sokkal mélyebben és gazdagabban folytatódik, mert közösen örököljük ezt az üdvösséget. Amilyen mélyre hatottak a sebek, amelyeket egymásnak okoztunk, olyan mélyre hatolt a szeretet is, amikor meggyógyultunk. Mindezt átélhettük volna már a Földön is, de nem tanultunk meg idejében megbocsátani. Ha megtanultunk volna, akkor a versengés – amely tönkretette a kapcsolatunkat és rossz irányba terelte az életünket – nem tudott volna gyökeret verni bennünk. Ha igazán szeretsz, akkor képes vagy maradéktalanul megbocsátani. Minél nehezebbnek találod a megbocsátást, annál messzebb jársz az igazi szeretettől. A megbocsátás nélkül megbotránkozol, és letérsz a számodra
kijelölt útról.
Ekkor újra ránéztem erre a párra. Olyan őszinték, nemesek és ragyogóak voltak. Boldogan tárták fel az én kedvemért a legkörmönfontabb bűneiket, és őszintén örültek, hogy lehetőséget kaptak erre.
Fordulj a Fiú felé! – mondta nyomatékosan. – Az a vágyad, hogy engem vagy bárki mást imádj, csak kísérlet arra, hogy eltereld magadról a figyelmet és azzal igazold magad, hogy imádod, ami belőled hiányzik. Én csak azért vagyok most tiszta, mert Hozzá fordultam. Meg kell hogy lásd a saját lelked romlottságát, de azután ne foglalkozz tovább magaddal, és ne próbáld halott cselekedetekkel igazolni magad, hanem fordulj te is Hozzá.
Mindezeket olyan őszinte szeretettel mondta, hogy lehetetlen volt megsértődni vagy megbántódni rajta. Amikor látta, hogy értem, folytatta:
Azt a tisztaságot, amit láttál bennem, látta a férjem is, amikor először
találkoztunk fiatalkorunkban. Akkor még aránylag tiszták voltak az indítékaim, de azzal, hogy elfogadtam a férjem imádatát, megrontottam szeretetét, és a saját tisztaságomat is. Soha nem válhatsz tisztává pusztán azáltal, hogy egy magadnál tisztább személyt imádsz. Túl kell nézned rajta, hogy meglásd azt aki megtisztította őt, az Egyedülit, akiben nincsen bűn. Ahogy dicsőítettek bennünket az emberek, és ahogy elfogadtuk a dicséretüket, egyre messzebbre sodródtunk az élet ösvényétől. Azután elkezdtünk az emberek dicséretének élni, és megpróbáltunk uralkodni azokon, akik nem dicsőítettek bennünket. Ez okozta a halálunkat és még sokakét, akikkel együtt most az utolsó helyekre kerültünk a mennyben.
Ez a hölgy, aki szembesített romlottságom minden fájdalmával, a legvonzóbb
személy volt, akivel emlékezetem szerint valaha találkoztam. Nem romantikus vonzalom volt ez, de egyszerűen nem akartam elválni tőle. Ahogy észrevette gondolataimat hátralépett, jelezve, hogy menni készül, de még utoljára hozzátette:
A színtiszta igazság tiszta szeretettel mondva mindig vonzó. Emlékezni fogsz minderre a fájdalomra, amit itt érzel, és ez segítségedre lesz életed hátralévő részében. A fájdalom jó: megmutatja, hol van a baj. Ne próbáld csillapítani a fájdalmat, amíg meg nem találtad a forrását. Isten igazsága gyakran fájdalmat okoz, amikor rávilágít a problémánkra, de egyúttal mindig megmutatja a szabadságra vezető utat. Ha ezt megérted, akkor még örülni is fogsz a próbáidban, amelyeket azért engedett meg Isten, hogy segítsenek az élet ösvényén maradnod.
Ugyanakkor az irántam érzett vonzalmad nem helytelen. Ez a férfi és a nő közötti vonzódás, amely kezdetben adatott, és amely eredeti formájában mindig tiszta. Amikor a tiszta igazság tiszta szeretettel párosul, akkor a férfi olyan lehet, amilyennek teremtetett, s nem fogja belső bizonytalansága uralkodásra késztetni. Ez nem más, mint bűnös kívánság, amellyé a szeretet lealacsonyodott a bűn miatt.
Igazi szeretet hatására a férfiak igazi férfiak lehetnek, és a nők is igazi nők,
amilyenné Isten teremtette őket, mert a szeretet kiűzi a félelmet. A szeretet soha nem uralkodik a másik fölött, sem nem manipulál, mert mindez belső
bizonytalanságból fakad, a szeretet pedig minden félelmet kiűz.
A megváltás hatására a kapcsolatok azon a területen válhatnak a leginkább örömtelivé, ahol leginkább elromlottak. Az igazi szeretet ízelítőt ad a mennyből, míg a bűnös kívánság a menny dicsőségének teljes kiforgatása, mely az ellenség végső eszköze. Amennyire szabad vagy a bűnös kívánságtól a Földön, annyira kezded megtapasztalni a mennyet.
De hiszen én itt nem éreztem semmiféle testi vágyat irántad – próbáltam mentegetőzni. – Éppen ellenkezőleg: azon csodálkoztam, hogy lehet,
hogy egy ilyen gyönyörű lény látványára, mint te, nem fogott el testi kívánság.
Ez azért lehetséges, mert itt vagy. Az Ő dicsőségének a fénye ezen a helyen
minden sötétséget kiűz. De ha nem itt lennél, akkor a testi vágy már a hatalmába kerített volna – mondta
Biztos vagyok benne, hogy igazad van. Szabaddá válhatunk- e valaha is ettől a szörnyű romlottságtói a Földön? – kérdeztem kétségbeesve.
Igen. Amikor a gondolkodásodat megújítja az Igazság Szelleme, akkor a
kapcsolataidat nem a szerzés, hanem az adás lehetőségeinek fogod tekinteni. Adni – a legnagyobb beteljesedés, amit valaha megismerhetünk. A legcsodálatosabb emberi kapcsolatban is csupán múló pillanatokra villan fel valami abból az örömből, amit akkor élünk át, amikor tiszta imádatban átadjuk magunkat az Úrnak. Azt, amit ilyenkor átélünk, a te gyenge, meg nem dicsőült tested nem tudná elviselni. Isten igazi imádata tisztítja meg a lelket az igazi kapcsolatok dicsőségére. Ezért ne a kapcsolatokra törekedj, hanem igazi imádatra. Csak akkor válnak a kapcsolatok olyanná, amilyennek lenniük kellene. Az igazi szeretet soha nem önző, sem nem akar uralkodni, hanem szolgálni. Ha a férjem és én így éltünk volna a házasságunkban, akkor most közvetlenül a Király mellett ülnénk, és ezt a csarnokot sokkal több lélek népesítené be.
Ezzel újra eltűnt a megdicsőült szentek sorai között.
Ismét a trón felé néztem, és meghökkentem azon, hogy most sokkal dicsőségesebb, mint azelőtt……….”
És még egy idézet egy sasról aki a látomásban egy régi ismerősét szimbolizálja a szerzőnek. Ő sokáig az üdvösség szintjén harcolt és sebeket kapott, pedig szeretett volna magasab szintre jutni:
„……Ránéztem az öreg sasra, és észrevettem, hogy tépett és csapzott tollai alatt sebhelyek és forradások látszanak. Mégsem voltak csúnyák ezek a hegek, mert aranybarázdák húzódtak rajtuk, amelyek nem fémből, hanem húsból és tollból voltak. Észrevettem, hogy ez az arany sugározza a dicsőséget, amely a sasból árad, és amely oly csodálatossá és félelmetessé tette.
Eddig miért nem vettem ezt észre? – kérdeztem.
Amíg nem látod és méltányolod az üdvösség kincseinek mélységeit, addig nem láthatod azt a dicsőséget sem, amit az evangéliumért való szenvedés jelent. Ha megláttad, kész vagy azokra a próbákra, amelyek után a szellemi hatalom magasabb fokára léphetsz. Ezek a sebek örökké tartó dicsőséget jelentenek. Ezért viseli Urunk még itt a mennyben is a sebhelyeket. Még mindig láthatod a sebeit, és az Ő választottainak sebeit is, amelyeket Őérte szenvedtek el. Ezek a mennyei érdemrendek. Akik viselik, jobban szeretik Istent és az Ő igazságát, mint a saját életüket……”