A keresztény hagyományban a Nagyhét szorosan összekapcsolódik a bűnbánattal. A mostani Nagyhét pedig a választásokkal. Ezt a kettőt szeretném én pedig összekapcsolni most egy olyan bűnnel, amelyről ritkán esik szó, pedig ott terpeszkedik az életünk közepén. Ha van emberi tulajdonság, amit szinte minden másnál csúnyábbnak látok, az a hálátlanság. Én sem vagyok ebben vétlen, sőt. Annak idején sok konfliktusom volt édesapámmal. Gyakran éreztem igazságtalannak. Voltak vele szemben jogos kritikáim, és fájó sérelmeim. De arra is emlékszem, amikor rádöbbentem, hogy neki milyen nehéz volt velem. Eszembe jutottak szavak, amelyekkel én bántottam meg őt. Az én méltánytalanságaim felé. Már elment, de olyan szívesen rendeznék még vele egy dolgot. Azt, amikor egy feszült helyzetben szóba hozott egy könyvet, amit nekünk olvasott, és én úgy tettem, mintha nem emlékeznék, melyik könyvre utal. Pedig egyébként mennyire szerettem azt a könyvet, és mennyire szerettem azt is, amikor olvasta nekünk! Olyan szívesen elmondanám neki, hogy ez bánt engem. Egyszer később megpróbáltam szóba hozni, de akkor már demens volt, nem hiszem, hogy értette, amit mondok.
A hálátlanság méltánytalanság. Emlékszem gyerekkoromban egy március 15-ére, amikor a metróban lent egy öreg néni a saját kézzel készített kokárdáit árulta. Göcsörtös kezeivel heteket dolgozhatott a megvarrásukon, és nyilván számított a szerény bevételre. Ahogy vitt le bennünket a mozgólépcső, egyszerre feltámadt a szél, és a szemem láttára fújta be a néni összes kokárdáját a sínekre. Ő próbált utánuk kapni, de esélye sem volt. Összeszorult a szívem és legszívesebben mindegyiket kifizettem volna neki, annyira fájt, hogy a munkája így semmibe vész. Méltánytalannak éreztem. A hálátlanság pontosan ilyen. A hálátlansággal mi magunk fújjuk be más emberek munkáját a sínekre. Amikor elfelejtjük megköszönni az ebédet, amit az édesanyánk szívvel-lélekkel készített, amikor állandóan csak kritizáljuk a lelkipásztor szolgálatát, vagy úgy gondoljuk, egy kormányzati szereplőt csak bírálni lehet, elismerni nem, mert hát ő csak egy politikus, olyankor befújjuk a munkájukat a sínekre. Különösen méltánytalan, ha Istennek nem adunk hálát, akitől végső soron minden jó ajándék van.
A Szentírás szerint a hálátlanság az emberiség egyik alapproblémája. „Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.” (Róm 1,21) A szívbeli megsötétedés előzménye tehát a hálaadás elmaradása. A zsidókat Isten arra figyelmeztette: „Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!” (5Móz 8,12-13) Isten látta előre, hogy a nép hozzá tud szokni a jóhoz, magától értetődőnek veszi azt, és elfeledkezik a jótevőjéről. Jézus ugyanerről beszélt a tíz leprás kapcsán, akiket meggyógyított. „Vajon nem tízen tisztultak-e meg?” – kérdezte Jézus. „Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” (Lk 17,17-19)
Nagyon szeretem a saját népemet, de a magyarok egyik legnyomasztóbb tulajdonságának a folyamatos panaszkodást tartom. A minap bent ültem a veszprémi uszoda szaunájában, és beszélgetni kezdtünk azokkal, akik épp bent voltak. Mi volt a kapcsolódás? Hogy csak óránként jönnek legyezgetni. Gondoljatok bele! Veszprém kapott egy csodálatos uszodát. Van benne egy tízsávos 50 méteres nagymedence, egy 25 méteres kisebb medence, egy gyerekmedence, meg egy wellness részleg. Nem sok város dicsekedhet ezzel. A wellness részlegben van három finn szauna, amiből kettő rendszeresen működik, egy infraszauna, egy gőzkabin, meg egy merülőmedence, és van egy nagy jakuzzi és egy kacsaúsztató kisgyerekeknek. A belépési díj azt hiszem, most 3000 forint körül van, amiben benne van a wellness ára, a sima belépő olcsóbb. És a szaunákban óránként legyeznek bennünket. Mi pedig miről beszélgetünk? Hogy miért csak óránként, miért nem félóránként…
Elsőéves egyetemista voltam, amikor egyik nap rám szakadt a könyvtárban, hogy édesapámmal rendeznivalóm van. Félretoltam a nyelvészeti jegyzeteimet, magam elé vettem egy üres papírt, és írni kezdtem. Azokat a dolgokat szedtem össze, amelyekért hálás lehetek édesapámnak. Ahogy körmöltem, magam is megdöbbentem, milyen hosszú lett a lista. Eszembe jutott, hogy kisgyerekként esténként mennyire vártam őt haza a munkából, és milyen fantasztikus volt, amikor egyszer egy indián álarccal meg játékpisztolyokkal jött meg. Hónapokig játszottunk velük. Eszembe jutott, hogy hogyan énekelt nekünk elalvás előtt. Hogy mennyi könyvet elolvasott nekünk. Hogy milyen misztériumokkal telivé varázsolt minden Karácsonyt. Eszembe jutott, ahogy vitt a focimeccsekre, és együtt drukkoltunk a Fradinak a Dózsa-tábor közepén, ahova a jegyeket kapta egy kuncsaftjától. Eszembe jutott, milyen sok mindent tanultam tőle. Hitet is. Emlékszem a nagylelkűségére és a magukra hagyott idős emberek felé mutatott szeretetére, törődésére. Emlékszem a humorára, a hangos hahotázására, váratlan ökörködéseire. Emlékszem, hogy mennyit utaztunk és kirándultunk. Hogy mennyit játszott velem. Iszonyatosan sokat gombfociztunk, egész bajnokságokat játszottunk le, mint Tandori Dezső Nagy gombfocikönyvében. Ő és én. Az is elém jött, amikor elment otthon az áram, és gyertyafénynél mesélt. Meg hogy tőle értettem meg a huszadik század számos kibogozhatatlan tragédiáját.
Messze nem volt tökéletes az édesapám. Azt hiszem, reálisan látom őt és a hibáit. Sorolhatnám a bűneit is, de miért tenném? Miért legyek egész életemre keserű, ha hálás is lehetek azért, amit tőle kaptam?
Hadd élezzem most ki ezt a lelkületi kérdést a választásokra. Abban a hangulatban, amit mindnyájan érzékelünk magunk körül, számomra pontosan ez a legnyomasztóbb: az ordító hálátlanság. Nem szoktam politikáról írni, mert nem ez a Divinity célja, most sem a politika miatt írom ezt, hanem azért, mert ebben a választási helyzetben a napnál is világosabb, hogy van itt egy bűn, amiből nem a politikusoknak, hanem nekünk kell megtérnünk.
Tudom, a család és a politika nem ugyanaz. Apát nem választhatunk, politikusokat viszont igen. De én most a háláról beszélek. Nem feltétlenül arról, hogy maguknak a politikusoknak köszönjük meg a munkájukat, de egyébként miért ne? Szép emberi gesztus lenne, nem? Arról beszélek, hogy a szívünkben megjelenik-e a hála. Ha az emberiség egyik alapproblémája a hálátlanság, vajon nem a megoldás része-e a hálaadás? Vajon nem minden jó ajándék Istentől jön, még azok is, amelyeket számunkra ellenszenves politikusokon keresztül ad? Ott van a fejünkben ez a gondolat?
Leültem és elkezdtem számba venni, hogy csak ennek a kormányzatnak a munkája eredményeként mennyi jó ért bennünket. Azokat az alapvető dolgokat most nem említem, amelyek a rendfenntartáshoz vagy az államigazgatás minimumához tartoznak, bár az sem jelentéktelen, hiszen lehetnénk olyan ország is, mint Szomália vagy Haiti. Vagy Ukrajna. Lehetnénk egyike azoknak az országoknak is (mint például Libanon vagy Németország), ahol végzetesen elrontották a tömeges bevándorlást. A következő felsorolásban olyanokat említek csak, amelyek az alapvető biztonságon fölül vannak. Ami ennek a kormányzatnak az erőfeszítése, eredménye, és ami előrelépés volt. (Kérlek, most ne kezdjétek ezekkel szembeállítani azt, ami nektek hiányzik, mert épp ez a lényeg, hogy egyszerűen nézzük egy kicsit azt, amiért hálásak lehetünk!)
Itt egy hevenyészett lista azokról az eredményekről, amelyek hirtelen eszembe jutottak. Ennek a kormánynak köszönhető például, hogy százezrek szabadultak ki a devizacsapdából (mi is). Több mint egymillió új munkahely jött létre. Stabil, kiszámítható és csökkentett rezsiköltség a folyamatosan emelkedő árak helyett. Emlékszünk még, milyen volt, amikor hónapról hónapra kiszámíthatatlanul szabadultak el a gázárak és a hiteltörlesztés részletei? Aztán ott a rászoruló gyermekeknek biztosított ingyenes étkeztetés, ingyenes tankönyv. Ott a szinte példátlan méretű családi adókedvezmények rendszere. Ott a diákhitel, ami szintén nem volt, és a jelentős részben ingyenes felsőoktatás. Ott az orvosok fizetésének drasztikus megemelése és a kellemetlen hálapénz megszüntetése. Emlékeztek még, milyen volt a borítékot dugdosni az orvos köpenyzsebébe? Ott a pedagógusok bérének rendezése. A katonáknak adott fegyverpénz. Ott a családoknak biztosított autóvásárlási támogatás, a CSOK, a falusi CSOK, a három százalékos otthonteremtési támogatás, a babaváró támogatás. Hány és hány fiatal család tudott magának autót és önálló otthont vásárolni, akiknek erre esélyük sem lett volna! Közben adócsökkentés, államháztartási hiány csökkenése, az IMF-től való megszabadulás, az egykulcsos, egyszerűsített adózás, az ESTA, az Egészségablak, a kormányhivatalokban felgyorsított és leegyszerűsített ügyintézés. Emlékeztek még, milyen bonyolult és hosszadalmas volt előtte egy igazolvány beszerzése, megújítása? Ott a reáljövedelmek jelentős emelkedése. A szegénység kockázatával élők számának csökkenése. Az otthonfelújítási pályázatok. Városok tereinek megújulása, középületek felújítása. Magyar Falu Program. Új egyetemi kampuszok és kollégiumok. Kórházak felújítása. (Igen, van, amire nem jutott még sor, de sokra igen.) Várak visszaépítése (jártatok már az új füzéri várban?). Aztán ott van a régi adósság törlesztése: a külhoni magyarok állampolgársága és egyéb formákban való támogatása, a nemzetegyesítés programja. Ott a gyorsforgalmi hálózatok jelentős bővítése. Az állami vagyon megduplázása, az aranytartalék harmincháromszorosára növelése, a nagy energetikai cégek és a Liszt Ferenc repülőtér magyar kézbe való visszavásárlása. Megtörtént a feketegazdaság kifehérítése, és az adóbevételek ezáltal való növelése. Ott a demográfiai mutatók javulása, a romlás mértékének jelentős csökkentése. Ott a fiataloknak adott szja-mentesség. A nyugdíjak reálértékének megtartása, a 13. havi és 14. havi nyugdíj. Valamint a két- vagy többgyermekes édesanyáknak élethosszig tartó szja-mentesség. Hosszasan lehetne tovább sorolni azokat az intézkedéseket, amelyek könnyebbé tették az életünket.
Nem azt akarom ezzel a felsorolással mondani, hogy csak a jelenlegi kormányra szavazhatnánk. Lehet, hogy van, aki egyik vagy másik intézkedést le is húzná a listáról, mert nem ért vele egyet. Azt akarom ezzel mondani, hogy ezek fényében rendkívül disszonáns az a keserű tónus, amit még keresztények között is egyre többször tapasztalok. Magától értetődőnek vesszük a jót, és felhánytorgatjuk, követeljük azt, ami még nincs. A Példabeszédek könyve mondja: „A piócának két lánya van: add ide, add ide! Ez a három nem lakik jól, sőt négy nem mondja, hogy elég: A holtak hazája és a meddő asszony, a föld, mely sohasem telik el vízzel és a tűz, mely nem mondja, hogy elég.” (Péld 30,14-15) Majd így folytatja: „Aki gúnyolja apját, vagy engedetlenül megveti anyját, annak szemét kivájják a patak menti hollók, vagy megeszik a sasok.” (Péld 30,16) A hálátlanság következményekkel járó tiszteletlenség.
Annyiszor hallom, hogy a jelenlegi kormány politikusai álkeresztények. Valószínűleg ez sokakra igaz. De bekerült az Alaptörvénybe, hogy a házasság egy férfi és egy nő között köttetik, az apa férfi, az anya nő! Ez egyáltalán nem magától értetődő abban a civilizációs helyzetben, amikor a nyugati társadalmak a genderideológia diabolikus szemléletéhez igazítják a jogrendjüket! Ez bátor állásfoglalás a keresztény világnézet és civilizációs örökség mellett, Isten rendje mellett. A világon a csodájára járnak. De jó, rendben, a kormányzat szereplői gyakran valóban nem úgy viselkednek, ahogy egy kereszténytől, pláne egy keresztény egyházi vezetőtől várnánk. Csak akkor tegyük hozzá, hogy ők maguk különbséget tesznek (helyesen!) keresztény civilizációs értékek és a személyes hit között, és politikusokként az elsővel kapcsolatban éreznek felelősséget. Meg azt is tegyük hozzá, hogy ők nem egyházi vezetők, és általában a szentek sincsenek a szavazólapokon. Isten nyílt ellenségei viszont ott szoktak lenni.
De majd kiszúrja a szemünket itt még valami. Miközben a kormány tagjait dühösen és cinikusan álkeresztényezzük, feltesszük-e azt a kérdést, hogy vajon mi úgy viselkedünk-e, mint a valódi keresztények? Mennyire keresztény az a lelkület, amely folyamatosan kesereg, panaszkodik, rosszhiszeműen kritizál, a legvadabb rágalmakat is automatikusan, bizonyítékok nélkül elhiszi, sőt, terjeszti, sőt, hívő testvéreivel is összevész, ha ők nem haragszanak vele együtt? Mennyire keresztény az a lelkület, amely a fotelből is jobban tudja, hogy a sokféle szempont között őrlődő politikusnak mit kellett volna tennie? Vajon nem látványos gőg és felfuvalkodottság, amikor úgy gondoljuk, hogy a kritikánkhoz még azoknak az információknak sem kell a birtokában lennünk, amelyekkel a bírált politikusok a döntéshozáskor velünk ellentétben viszont rendelkeznek? Keresztény lelkület a keserű irigység? Nem arra figyelmeztet bennünket az Írás, hogy a zúgolódás és a panaszkodás nem méltó Krisztus tanítványaihoz? „De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk.” (1Kor 10,10-11) „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban…” (Fil 2,14-15)
Jakab ezt mondja: „Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.” (Jak 3,14-16)
A felülről való bölcsesség ugyanis méltányos (Jak 3,17). Mert tud hálás lenni.
Köszönöm az írást, Ádám! Napi harcunk a gyereknevelésben, hogy megtanítsuk őket hálásnak lenni. Hiába van tízszer annyink, mint az én gyerekkoromban, amikor mindenhonnan azt tolják a gyerekeim szemébe, hogy de ez meg az még nincs. Valóban könnyű megszokni a jólétet, és elfeledkezni a háláról. Jó motiváció ez az írás most a hálaadás megerősítésére az életünkben.
Csak egy részletkérdés:
A Jak.3:15-ben vajon miért fordítják testinek a pszüchikosz szót?
Kedves Ádám!
Azok, akik a Fideszre szavaznak majd, számukra a sok jó és helyes dolog számít többet, ezt szeretnék, hogy folytatódjon. Azok, akik a Fidesz ellen fognak szavazni, az ő szemükben a Fidesz helytelenül tett, elrontott dolgai nyomnak többet a latban, azoknak igyekeznek megálljt szabni.
Véleményem szerint ha a Fidesz ebben a választásban alulmarad, az nem azért lesz, mert az ellenzék annyival jobb lenne, hanem mert a Fidesz annyival lett rosszabb, mint kellene lennie. Átbillent a mérleg.
Igen, sok mindenért lehetünk hálásak a Fidesznek. Mindegyiket elismerem, amit felsoroltál. De sok hibát és gazemberséget is felróhatunk nekik. Én most nem teszek ide listát, mint te. Évekig írtam. Aztán inkább kitöröltem, mert túl hosszú lett. Csak annyit mondok: Saul Isten választott embere volt, egészen az 1Sámuel 15-ig. Mózes rengeteg Isten szerinti dolgot cselekedett, mégsem mehetett be az ígéret földjére, mert egyetlen egyszer, Meribánál engedetlen volt. A Fidesznek több vétke van egyetlen egynél. Valamikor, valahogyan megálljt kell azoknak szabni.
Én nem tartozom azok közé a keresztények közé, akik bevallottan el se tudják képzelni, hogy hívő keresztény hogyan szavazhat a Fidesz-KDNP-re. Meg azok közé sem, akik hívő keresztényént el se tudják képzelni, hogyan szavazhat valaki az ellenzékre. Én azok közé tartozom, akik szükségét látják, hogy Saulhoz elmenjen Sámuel, Dávidhoz Nátán, Belsazárhoz a titokzatos kéz, és megértesse vele: miben hibázott, mi az, amire nem kapott felhatalmazást, ami tévedés, ami gőg, ami bűn.
Áldott az, aki képes belátni a hibáit, és képes azokat korrigálni. A bűnbánatból csupa jó dolog fakad: újjászületés és élet. Lehet, hogy ehhez a Fidesznek most nem egy újabb kétharmadra van szüksége, hanem egy elveszített választásra.
Majd kiderül. Mindenesetre szilárdan hiszem, hogy Isten a történelem Ura, és bárhogyan is fogunk szavazni, az fog történni, amit Ő megenged, mert az Ő akaratán kívül nem eshet semmi.
iambandee,
a fordítók valószínűleg úgy érezték, hogy a „pszükhikosz” itt nem semleges „lelki”, hanem romlott, ösztönös, alacsony szintű (szemben a pneumatikosszal), és erre a „testi” magyar szó jobban rezonál.
Krisztina,
értelek, nem is szeretnék vitatkozni a gondolatmeneteddel, inkább csak az önvizsgálat felé terelném vissza a témát. Mi van a saját szívünkkel?
Eucharisztia
Ádám,
mindannyian megmérettetünk, és híjával találtatunk. Én is.
De akire többet bíztak, azon többet kérnek számon. A vezetők – akár egyháziak, akár világiak – különösen szigorú elbírálás alá esnek. Ezen a világon is, meg odaát is.
Vitatkozni én se szeretnék. A blogodat rendszeresen olvasom, abból jól kirajzolódik a véleményed (amire adok is). Köszönöm, hogy én is leírhattam az enyémet.
„általában a szentek sincsenek a szavazólapokon. Isten nyílt ellenségei viszont ott szoktak lenni.”
Tűpontos! Lájkolom! 🙂
Kedves Ádám!
Nem kötözködve írom, de nekem egy ilyen érvelés hasonlít ahhoz, amikor valakit rendszeresen bánt a férje, de mi keresztényként azt feleljük, hogy adjon hálát, amiért kap tőle enni. Egy pillanatra sem feltételezek rossz szándékot a részedről, régi olvasód vagyok, tisztellek, de szerinted hogyan lehetne ügyelni arra, hogy a hálára buzdítás ne csússzon át gaslightingba? Szerintem itt fontos lenne hangsúlyosan elkülöníteni a kettőt, mert ilyen komoly témákban könnyű felcserélni őket.
Előre is köszönöm a válaszodat!
Üdvözlettel: H. Emese
Kedves Ádám! Nagyon köszönöm ezeknek a dolgoknak az összekapcsolását, a személyes hangvételt, a bűnbánatra hívást, nagyon megérintett, és igaznak találom mindazt, amit leírtál. Jó volt, hogy Édesapád, akit ismerhettem, sokféle színével (és persze visszaájával és reálisan) újra kirajzolódhatot előttem! ISTEN előtti hálaadással gondolok Rá és Rád is! Köszönet ezért az írásért!
Kedves H. Emese,
a gaslighting jelensége nagyon-nagyon fájdalmas tud lenni, de azt hiszem, nehéz belehelyezkednem abba a nézőpontba, amely ezt a felállást rajzolja meg a mostani kormányzattal kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy Pál egy sokkal vaskezűbb és igazságtalanabb hatalom idején írja Timóteusnak:
„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és HÁLAADÁSOKAT minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben.” (1Tim 2,1-2)
Köszönöm, Zoli, a kedves szavaidat!
Kedves Ádám!
Köszönöm a válaszodat!
Itt szerintem nem az a lényeg, hogy te bele tudsz-e helyezkedni ebbe (mondom ezt megint a legnagyobb tisztelettel, csak írásban ez talán élesen jöhet át). Egy férj-feleség bántalmazó kapcsolatban sem az számít, hogy a szomszéd hogy ítéli meg a kapcsolatot, hanem hogy az, aki elszenvedi a bántást, mit él át. Így, azt gondolom szerencsés helyzet, ha te nem érzed a bőrödön az elmúlt 16 évet, de attól még nem hagyható figyelmen kívül, hogy sokan meg igen.
És ezzel kapcsolatban lenne továbbra is a kérdésem, mert úgy érzem, nem igazán válaszoltál rá (vagy lehet, hogy én nem értettem?), hogy nekik hogy lehet a fentieket úgy mondani, hogy közben ne gázlángozzuk őket? Gondolok itt azokra, akiknek megélhetési nehézség miatt külföldön élnek a szeretteik, nem kapnak időben egészségügyi ellátást, a nyugdíjból alig futja stb. Nem sorolom végig, de ezek valós gondok és szerintem ügyelnünk kell, hogy a szavaink feléjük ne csengjenek úgy, mintha lesöpörnénk a nehézségeiket az asztalról.
Köszönettel: Emese
Azt hiszem, Ádám, a felháborodás az az érzés, amely talán a legnehezebben összeegyeztethető a hálával. Ennek gyúanyagát pedig több mint egy évtizede szinte napról napra csöpögteti a kormányzat. (Olyan apróságoktól kezdve, ahogyan (nem) kommunikálja a döntéseit, olyan nagyobbakig, mint ahogy hazánk nemzetközi becsületével játszik pl. a saját szövetségeseivel való viszonyában.
A listád nagy része anyagi és kényelmi természetű dolog, és én ezt nem becsülöm le! Tényleg nem. De aki tovább lát az orránál, annak ezek csak egy részterületét foglalják el a mérleg serpenyőjének.
Amit a méltányosságról írsz, az jogos. Szemrehányó tónusban hálára felszólítani a botrányokozóval szemben azonban nem.
Én is haszonélvezője vagyok az orbáni családpolitikának. Kétségtelenül. Okoz is kognitív disszonanciát az ezzel kapcsolatos hálám összeegyeztetése a felháborodásaimmal. Mégis helyes értelmiségi attitűdnek érzem, ha ezzel nem engedem kifizettetni az elveimet, amelyek fókuszában a fidesz ingyen, vagy minimális erőfeszítéssel lehetett volna ezerszer jobb, mint amilyen. Nagyjából minden szempontból árulóimnak érzem őket, amely szempontokból 2010-ben még rájuk voksoltam.
[A pedagógusok bérrendezésével meg kérlek, ne nevettess. Lerombolják térdig a házadat, majd húznak rá egy méternyi falat, és legyél hálás érte? (Túloztam persze, de ez kb. ilyen.) – feltételezem sajnos, hogy a listád nem csak ezen eleme keretezhető át nagyon könnyen.]
felician,
ha politikai vitát akarnék folytatni, egyenként mennék végig az állításaidon és mondanám el, mit tartok bennük méltánytalannak, hamisnak, részben igaznak, elgondolkodtatónak, vagy épp túlzónak. De nem azért írtam a cikket, hogy meggyőzzek bárkit arról, hogy változtassa meg a rengeteg apró kockából és előítéletből, 444-es, telexes, hvg-s, vagy épp mandineres, indexes, magyarnemzetes cikkekből, podcastekből, különböző oknyomozó riporterek narratíváiból, influenszerek anyagaiból, adott esetben pletykák, rágalmak és igazságok szövevényéből, sőt, akár titkosszolgálati dezinformációkból összerakott képét. Azért írtam a cikket, hogy magunkról gondolkozzunk. A saját szívünkről. Ez számomra sem olcsó.
Emese,
azt akartam visszajelezni, hogy szerintem rossz a keretezésed. Nem azt kétlem, hogy sokan kínlódnak a megélhetéssel. Azt kérdőjelezem meg, hogy ez a jelenlegi kormányzat bántalmazó fellépése miatt lenne. Szerintem ez alapvetően nem igaz.
Kedves Ádám!
Köszönöm a választ!
Bevallom, én nem látom, miért ne lehetne igaz, de elfogadom, ha így látod. Csak ha esetleg te vagy az, aki ebben téved, akkor a fenti írásod akarva-akaratlanul hitelteleníti az áldozatok megélését. Nem szeretnélek megsérteni, itt le is zárom a témát, de ezt szerettem volna még megírni, mert fontosnak érzem.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Tisztelettel: Emese
Emese,
az egyházi státuszunktól ez a kormányzat fosztott meg bennünket az egyháztörvény megváltoztatásakor, tekinthetnék magunkra ez alapján bántalmazottként. De méltányos lenne, ha mindent ezen a prizmán keresztül néznék? Szerintem egyáltalán nem. Inkább kicsinyes és bosszúálló. A megélhetési nehézségek valóságát végképp nem lenne méltányos ehhez a kormányzathoz kötni akkor sem, ha vannak olyan konkrét történetek, amelyekben ez esetleg igaz. Azt már lelkészként is megtanultam, hogy nem tudok minden kivételt megemlíteni egy elv alkalmazásakor, ezért mindig lesz olyan ember, aki máshogy hallja a szavaimat, mint ahogy szánom azokat.
Idézet Ádámtól:
„……… Azért írtam a cikket, hogy magunkról gondolkozzunk. A saját szívünkről. ………”
Hálával kapcsolatban a legnagyobb kihívást számomra az 1Thess. 5:18. verse:
„Adjatok hálát mindenért; mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban rátok nézve.”
„ἐν παντὶ εὐχαριστεῖτε· τοῦτο γὰρ θέλημα θεοῦ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ εἰς ὑμᾶς.”
Ámulattal tölt el, ahogy a Szentlélek munkájának köszönhetően az Istentől kapott új szív (Ez. 36:26) indulatai életre támadnak, és a hálátlanság helyén, a hála gyümölcse terem (Ézs.54:19) mindenért.
Nagyon köszönöm a felsorolást. Ez annak a fényében is fontos, hogy Ádám felekezetétől, ha jól tudom, elvették az egyházi státuszt. Mégsem lett ellenség. Józan maradt egy olyan időszakban, amikor feje tetejére állnak dolgok.
Kedves Krisztina! Bibliai párhuzamokat hozol. Inkább Dávid és Absolon története illik ide szinte minden részletével együtt. Asszonyok meggyalázása (képletesen is), Dávid embereinek átállása, és remélhetőleg Absolon bukása is. Dávid súlyos bűnei ellenére is azt mondja Isten, hogy “szíve szerint való férfi”.
Fontosnak tartom, hogy ne legyen tömeges, ellenőrizetlen, illegális bevándorlás hazánkba olyan országokból ahol a Mein Kampf a könyvpiac Top10-ében szerepel? Fontosnak tartom, hogy egy férfi és egy nő életre szóló szövetségét jó példaként jutalmazzuk? Fontosnak tartom, hogy a gyermekeinket tudtunkon kívül ne mások világosítsák fel a szexuális életről és a nemi szerepekről? Fontosnak tartom, hogy ne legalizálják a drogokat? Fontosnak tartom, hogy az emberek szabadon megválaszthatják a vallási meggyőződésüket? A fenti kérdések fontosabbak számomra annál, hogy vannak-e zebrák Felcsúton? Ha igen akkor úgy szavazok. Konkrét ügyek mentén. Nem figyelve a főként érzelmekre ható befolyásolásra
„……… (Ézs.54:19) ……….”
Javítás:
„……… (Ézs. 5719) ………..”
Emese úgy látom nem merte leírni, úgyhogy kimondom helyette is: ez, amit itt olvasunk, kőkemény gaslighting. Ijesztő.
Kedves Pszi,
Te úgy látom, Emese vagy.
Ádám,
„ha politikai vitát akarnék folytatni, egyenként mennék végig az állításaidon és…”
Hát, összesen 3 politikai jellegű állítást tettem (1. kommunikáció, 2. szövetségi rendszerben viselkedés, 3. ped. bérrendezés), a többi lényegében énközlés volt. Az 1-ről és a 3-asról a közoktatásban dolgozva elsőkézi élményeim vannak, semmi HVG, a 2.-on lehet, hogy tényleg vitatkozhatnánk, de tényleg nem kell.
„hogy magunkról gondolkozzunk. A saját szívünkről. Ez számomra sem olcsó.”
Utóbbit teljes mértékben elhiszem, megadom, respektálom.
Én is igyekszem reflektáltan kezelni a saját megéléseimet.
Éppen az írásaidból megismerhető intellektuális nívó fényében meglepő és ijesztő kicsit (önmagamra nézve) hogy önvizsgáló emberekként is ennyire eltérő mérleget vonunk.
Mindenesetre nemigen mutatod meg a belső vizsgálódásaidat a politikai közélet témájában (amit amúgy tudok megértéssel fogadni), így az sem látszik, hogy állják/állnák ki viták próbáját. Próbáld, kérlek, konstruktív visszajelzésként olvasni a nyilvános munkásságod egyik többnyire csendes olvasójától, hogy nem nagyon sikerül eloszlatnod az óhatatlanul feltoluló gyanút, hogy a magyar politika vonatkozásában egy szerelem-szemellenzőt viselsz. Hidd el, rendkívül harsány a csend, amely munkásságodban a jelen magyar kormányzóerők hangoztatott kereszténységével összefüggő problematikákat illeti. Az ezt hánytotgató megjegyzésekre mindig a szabad témaválasztásodra és megosztó témák kerülésére hivatkozol, ami érthető és kikezdhetetlen, de nem segít eloszlatni a gyanút, na. Lehet, hogy érdemes volna mégis írnod néha ilyesmiről. A mostanihoz hasonló írásaidat is megközelíthetőbbé tenné. Vagy van fórum, ahol lehet politikai vitákat olvasni veled? Szívesen olvasnám. Már csak a buborékomból való érdemi kitekintésül is. Üdv f
Gaslighting…
Régi, unásig ismert balos módszer, hogy „vádold azzal a másikat, amit te teszel.”, jól lehet bomlasztani vele – bárhol.
„Álkeresztény kormány!” harsog a megsemmisítő vád, s kéjes vigyorral a monitor előtt ülve dörzsöli a tenyerét az álkeresztény vádlók sora.
A kormány kultúrkereszténységet hirdet: „Európa a görög filozófián, a római jogon és a keresztény etikán alapul. Ennek az Európának vagyunk örökösei, és ehhez az Európához ragaszkodunk.” Ennek megfelelően a politikai dimenzióban támogatják az örökölt európai ideál fenntartásához, megvédéséhez szükséges elemeket. (Még annál is többet tesz, ha pl. a Hungary Helps programra gondolok.)
De nem! Vesszen, mert „semmirevaló, áruló, bukott-romlott” az egész, fürdővízzel a gyereket, még a kádat is utánadobjuk…úgyse kell a szép új jövőben, ahol „nem lesz semmink, de boldogok leszünk” (nem, nem Isten közelsége, hanem a davosi jóslat értelmében…).
És ki volna az aktuális politikai messiás, az új, „ismeretlen”, reménybeli megmentő? Egy (mindenkit el)áruló, aki platós autóról ordítva fenyegeti a templomból kijövő gyülekezetet… Pont. Vége a történetnek (gondolhatnánk), de mégsem.
Mert „Ő” az igazi, biblikus keresztény, az ismeretlen, akinek biztos nincs bűne, aki biztos jobb, mint a már ismert – és utált – kormány, az a kormány, aki azzal kampányol, hogy ad és megvéd, míg vele szemben a „fekete ló” azzal, hogy elvesz és fenyeget. És a jakobinus-bolsevik csürhehorda áttétes rákokkal ékesített üdvözlőkártyával ajándékozva kísér ki a közterületen, országos közpolitikai kampányeseményt tartó elnökjelölt rendezvényei összességéről, hogy csak úgy repülsz, de ha egy másik kampányrendezvényen landoltál, sebaj, utánad mennek és jól szétrollkodnak, terrorizálnak, szidnak, mocskolódnak… mert még így sem lehetnek rosszabbak, mint az a „mocskos kormány”.
Tényleg nehéz kérdés. Ja, nem.
Képmutató farizeusok és álkeresztény balos agitátorok. Ismerünk. Ununk.
A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt, hajrá Magyarország, hajrá magyarok! 😉
(Aki cselekvő- és jogképes, az szavazzon, akire tud/akar/szeretne vagy ne szavazzon, ha nem akar/nincs kedvére való a kínálatban. De azért mindeközben ne nézzük már egymást teljesen hülyének, jó? Kösz.)
Persze ez a bejegyzés elsősorban arról szólt, hogy mennyire hálátlan lett a magyar nép, mennyire az anyagiak körül forog, holott Jézus azt ígéri, hogy gondoskodik az övéiről és ezt az övéi tudják. Vigyázzunk tehát arra, hogy el ne sodorjon bennünket az irigy áradat. Köszönöm a posztot.
felician,
örülök, hogy Neked is az jön át, hogy kerülöm a politikai közélet témájában a belső vizsgálódásaim megosztását. Ez szándékos. Mert számomra fontosabb témákról szeretnék írni, olyanoknak is, akikkel politikai témákban nagyon mást gondolunk. Mindig csak annyi bizalmat kértem olvasóimtól, hogy azt higgyék el, nem a politika határozza meg a témáimat, hanem a hitem.
Ha úgy érzed, politikai kérdésekben nem középen állok, jól érzed. Ha úgy érzed, egy oldalra húzok, azt is jól érzed. Ezt soha nem titkoltam. Amikor érintek közéleti kérdéseket, akkor láthatóvá teszem, miért van ez. A keresztény világnézetem miatt. Annak viszont nem látom értelmét, hogy olyan szinteken bonyolódjak véget nem érő vitákba, ahol inkább lecsapódásai vannak már a számomra fontos kérdéseknek, nem maguk a kérdések.
Arról viszont sokszor írtam, beszéltem, miért nem azonosítom a keresztény hit személyes gyakorlását a kereszténység civilizációs szerepével, miért tartom az utóbbit is fontosnak, illetve konkrétan miben látom a kereszténység hatását a kultúrára, és miben nem. Itt van egy írásom a témában:
Keresztény értékrend?
Én mindig leegyszerűsítem a dolgot , hogy megfelelő energiát tudjak tenni azokba a tevékenységekbe, amik előre visznek.
Mi alapján döntök egy párt mellett?
1.Miben hátráltatott a jelenlegi kormány engem?
Semmiben – elég egyszerű a válaszom.
Miben fog többet adni az új párt nekem?
– Fogalmam sincs.- szintén egyszerű a válaszom.
Élhető az országom?- ezt az egy kérdést teszem fel hazámmal kapcsolatban.
-Igen élhető. Már csak azt figyelembe véve is, amit a külföldről hazatelepülő barátaim , kollegáim mesélnek a „mesés” nyugatról. Jah az volt , valamikor…. hangzik a beszámolók sokasága.
Ennyi.
El van döntve kire szavazok.
És megyek tovább a dolgomra.
Az utóbbi 3 évben 400 magyar vállalkozót oktatott a cég ahol dolgozok.
Száz százalékban látom az okát mitől eredményes és nyereséges egy vállalkozás, és mitől lesz egy kínszenvedés.
Nem a kormánytól, mindenkit megnyugtathatok.
Se a siker nem függ a kormánytól, se a sikertelenség.
A vállalkozótól függ száz százalékban.
Mire fókuszál, milyen tevékenységbe tesz energiát, megcsinálja e azokat a feladatokat amit cégvezetőként meg kell tennie.
Semmi mástól nem függ az eredményesség. Még a gazdasági helyzettől sem, az csak befolyásolhatja, de nem függ tőle. Tök mindegy ki a miniszterelnök, tök mindegy ki mit ígér vagy nem ígér.
Az én eredményességem nem tőlük függ, hanem attól mire koncentrálok, mit tartok fontosnak és mit nem.
Csak azért hoztam ide a vállalkozókat, mert ez a megállapításom érvényes az átlag emberekre is.
Aki azt gondolja majd egy új párt elhozza számára a jólétet, az csalódni fog. A jólétet az elégedettséget te magad tudod megteremteni magadnak, senki más.
Mivel az én eredmémyességem nem függ sem Orbántól , sem M.Pétertől, egy pár szempont marad ami alapján döntök.
Ezért totálisan mentes vagyok mindenféle indulattól, nem érdekel egyik oldal propagandája sem, leadom a szavazatom, majd haladok tovább, és hálát adok a tegnapért és a holnapért Ádám írása szerint.
Én ezt tartom egészséges hozzáállásnak.
Valami hasonló szomorúság van ezekben a napokban bennem is, mint amit Ádám személyes hangvételű soraiból kihallami vélek. És mivel egy szűk héten belül ezzel a cikkel már a második olyan hang az övé, aki ugyanebben a témában megnyilvánult, legalábbis az általam tisztelt és iránymutatónak tartott hívő keresztény vélemények közül, ezért az a benyomásos alakult ki, hogy itt és most tényleg ‘van valami a levegőben’, ami az elmúlt választások előtt és alatt vagy nem volt, vagy pedig nem volt ilyen mértékben érzékelhetően jelen.
Azt gondolom, ezt a választást el fogja veszíteni a jelenleg regnáló kormánypárt. De nem ez szomorít el önmagában, igazából nem is őket sajnálom olyan nagyon már így előre is (illetve személy szerint néhányukat azért igen, akik bár gyarló emberek, de tényleg sok jót tettek a hazánkért), hanem elsősorban magunkat.
Mert én is látom, érzékelem, hogy “valami megváltozott…”, ahogy a Gyűrűk Ura filmváltozatának elején halljuk. És azt gondolom, hogy alapvetően nem a Fidesz és nem is Orbán Viktor változott meg, sem úgy általában a politikusok. Hanem mi, akik választunk, mi magunk lettünk az utóbbi évek során valahogy keserűbbé, dühösebbé, indulatosabbá, felszínesebbé, türelmetlenebbé, gyűlölködőbbé, gyanakvóbbakká és igen: hálátlanabbá.
Túl sokáig volt itt “nagy a jólét”, ahogy egykori miniszterelnökünk, Gyurcsány Ferenc mondta még 2004-ben. Persze ő akkor és ott minimum füllentett – vagy pontosabban a rá jellemző módon lózungokkal dobálózott -, de mostanra voltaképpen igazzá vált az akkor még meglehetősen fals helyzetértékelése, persze nem az ő későbbi tevékenysége nyomán, hanem inkább azok ellenében és csak jóval már őutána.
Azt hiszem 16 év alatt “megkövéredett a szívünk”, ahogy az Írás mondja. Érzékeink eltompultak és szellemi restség lett rajtunk úrrá. Isten azonban igazságos bíránk, aki egyúttal szabadságunkat is tiszteletben tartja. Ezért hát, attól tartok, ezúttal engedni fogja, hogy kiszolgáltathassuk önmagunkat a türelmetlenségnek, a haragnak, a bosszúvágynak, a mindig másokat hibáztató, de felelősséget soha semmiért nem vállaló kárhoztatásnak, a békétlenségek és lehet, hogy idővel még akár a nyílt erőszaknak is (de az erőszakosságnak szinte biztosan), amely gyarlóságoknak és vétkeknek Magyar Péter gyakorlatilag egy személyben mindegyikét megtestesíteni látszik, már legalábbis az alapján, amit eddig önmagából a nyilvánosság előtt megmutatott.
Elért hát minket a Homály, éppen az a fajta, amely Mordor felől terjeszkedik. Már itt van a levegőben, a villamosokon és a köztereken; beette magát az emberek lelkeibe és napról-napra mérgezi a családi, baráti, testvéri kapcsolatainkat. Tévedés és önbeecsapás azt gondolni, hogy ezért a Fidesz vagy Orbán Viktor végső soron a felelős. De tévedés lenne az is, hogy ha Magyar Pétert azonosítanánk akként. Az ő személye inkább csak egyfajta látlelet és jel. A feltűnése ‘apokaliptikus’ abban az értelemben, hogy a személyén keresztül fejsejlenek, megnyilvánulnak és láthatóvá válnak mindezek a változások és történések bennünk és köztünk. Ha trónra emeljük őt, akkor a személyében voltaképpen csak azt emeljük majd a trónra, ami bennünk lakozik és aminek itt és most utat engedni készülünk.
Ahogy általam szintén tisztelt szerzetes-lelkipásztorunk épp a minap megfogalmazta egy kisközösségi beszélgetésen: mindenki, még a keresztények nagy része is mások bűneit akarja feltárni, számonkérni, megbüntetni, lépten nyomon. Minden vétek (a másoké, természetesen) oda van vetítve a szemünk elé; a nap 24 órájában olvashatjuk, nézhetjük, fogyaszthatjuk, még az ágyban fekve is streameli kvázi élő és egyenes adásban az okostelefonokon át a ‘Gépezet’ egyfajta személyes Kígyónyelv-asszisztensként mások (elsősorban a vezetők, a politikusok, a tisztségviselők) bűneit elménkbe naphosszat és éjszakákon át.
És mi ezt esszük, ezzel táplálkozunk: mások bűneivel. Ettől lakunk jól. És leszünk hálátlanná. Vajon nem az ellenkezője mindez a szent eucharisztiának, mely éppen a mi bűneinkért kiontott drága test és vér, azaz az egyszeri és tökéletes hálaáldozat?
Pedig talán éppen ezen keserű táplálék keserű gyümölcseit szüreteljük egyre nyilvánvalóbb módon önmagunk életében és egymás között, tehát még egyszer: a viszálykodást, a keserűséget, a haragot, a bosszúállás és a kárhoztató ítélkezés lelkületét.
Mivel régről ismert a baj, az orvosság sem más, mint amit az Írásokból, legnyilvánvalóbban pedig a szent Evangéliumokból ismerünk: meg kell vallani és bánni bűneinket – és igen, én is azt gondolom , hogy, a hálátlanság ezen bűnök lajstromában igencsak elől szerepel. Vagyis meg kell térni, utána meg keserves könyörgések közt apellálni Istenünk irgalmára, nem másért, mint a mi Urunk Jézus Krisztus érdemeiért, mert hiszen ebből a kilátástalan helyzetből is – melyet végső soron már megint, ezúttal is magunk idéztünk és idézünk saját fejünkre – csak az Ő kereszten kiontott drága vére által remélhetünk bűnbocsánatot.
És mielőtt valaki esetleg félre értené, nem az ellenzéki szavazót vagy magát a szavazását, mint konkrét cselekedetet kárhoztatom. Hanem azt a szellemi-lelki attitűdöt és ‘táptalajt’, amit kicsit fentebb fejtegettem és amiben azt hiszem, kormánypárti és ellenzéki szavazókként kölcsönösen osztozkodunk.
Köszönöm a cikket, tényleg nagyon jellemző ez a magyarokra de a magyar keresztényekre is sajnos.
Én is többször szoktam panaszkodni mint hálás lenni és ez tényleg nem jó!
Nem csak azért mert bűn, hanem mert nagyon rossz hatással van rám de egymásra is, ha állandóan panaszkodunk, és mindig csak a rosszat vesszük észre, a jó dolgokat pedig alig. Pedig tényleg van miért hálasnak lenni!
És ha konkrétan Magyarországra értjük akkor alapvetően tényleg ezerszer hálásabbnak kéne lennünk (nekem is) azért amilyen sok jó dolog vesz minket körbe minden nap.
Lehet, hogy sok minden rossz dolog van vagy lehetne jobb, de így is Magyarország a világ egyik legélhetőbb, békés és biztonságos országa.
Bőven átlag feletti az életszínvonal. Az emberiség nagy része (pl.Latin Amerika, Ázsia, Afrika, Balkán stb.) sokkal rosszabb körülmények között él és sokan azokban az országokban még is sokkal boldogabbak, hálásabbak.
„……….. hálátlan ………… hálás …………”
Mivel fontosnak tartom, ezért ismét bemásolom azon kommentem, ahol arról teszek bizonyságot, miként válik hálátlan szívem hálássá.
„Idézet Ádámtól:
„……… Azért írtam a cikket, hogy magunkról gondolkozzunk. A saját szívünkről. ………”
Hálával kapcsolatban a legnagyobb kihívás számomra az 1Thess. 5:18. verse, azon belül a „mindenért” kifejezés:
„Adjatok hálát mindenért; mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban rátok nézve.”
„ἐν παντὶ εὐχαριστεῖτε· τοῦτο γὰρ θέλημα θεοῦ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ εἰς ὑμᾶς.”
Ámulattal tölt el, ahogy a Szentlélek munkájának köszönhetően, az Istentől kapott új szív (Ez. 36:26) indulatai életre támadnak, és a hálátlanság helyén, a hála gyümölcse terem (Ézs.57:19) mindenért.”
Kedves svgy,
hogy a választások kimenetele mi lesz, azt nemsokára megtudjuk, de azért köszönöm a soraidat, mert amiről írsz, az mélyebb és fontosabb. A Homály nagyon kifejező kép arra az indulatra, ami beteríti a világ – és ki tudja, milyen erők – figyelmének középpontjába került országunkat. Ez az Árny két évvel ezelőtt jött elő valami nagyon sötét helyről, a kegyelmi ügy mentén. Akkoriban Tolkienról tartottam életrajzi előadást és én is a Homály képét használtam.
Azzal a jelenettel kezdtem, amikor Pippin Gondorban van és Beregond nevű barátjával nézik a várfalon a felgyulladt őrtüzeket. Tudják, hogy a sötétség ereje irtózatos és szinte semmi esélyük sincs ellene. Ekkor ezt mondja Pippin Beregondnak: „hálót szőnek körénk. […] Ez régóta kitervelt nagy háború, és ebben mi csak egyetlen bábu vagyunk, bármit szól is ehhez a büszkeségünk. Minden mozgásban van, távolkeleten, a Beltengeren túl, ha a jelentéseknek hinni lehet; és északon is, Bakacsinerdőben, meg azon túl is; és délen, Haradban. Most minden birodalom próba előtt áll, megmarad vagy elbukik – s a Homály marad felül.”
„Igen, Peregrin uram” – válaszolja Beregond – „nekünk jutott ez a tisztesség: mindig mi viseljük a Fekete Úr gyűlöletének java részét, mert ez a gyűlölet az idő mélyéből és a Tengeren túlról származik. Itt sújt le a pöröly a legkeményebben. S ezért sietett épp ide Mithrandir. Mert ha mi elbukunk, ki marad állva?”
„Pippin nem válaszolt. A nagy falakat nézte, a büszke lobogókat, a napot az égen, majd a keleten gyülekező homályt; s a Homály messzire nyúló ujjaira gondolt: az orkokra az erdőkben és a hegyeken, Vasudvard árulására, a gonosz szemű madarakra, a Fekete Lovasokra még a Megye fasorain túl is – meg a szárnyas iszonyatra, a nazgúlokra. Megborzongott, s a reménye mintha elfonnyadt volna. S épp e pillanatban a nap mintha megrebbent és elsötétült volna, mintha egy sötét szárny takarta volna el. Úgy érezte, szinte már meghallhatatlan kiáltást hall fentről, az égboltról: halvány, de szívszorító, kegyetlen és hideg kiáltást. Elsápadt és a falnak dűlt.”
„Mi volt ez? – kérdezte Beregond. – Megint éreztél valamit?”
„Igen – suttogta Pippin. – Ez a bukásunk jele, s végzet árnyéka, egy Gonosz Lovas a levegőben.”
„A végzet árnyéka – hagyta rá Beregond. – Félek, hogy Minas Tirith elesik. És következik az éjszaka. S ettől megfagy bennem a vér.”
„Egy darabig leszegett fejjel üldögéltek egymás mellett. Nem volt egy szavuk sem. Majd Pippin váratlanul föltekintett, és látta, hogy a nap még süt, és a lobogók csapkodnak a szélben. Megrázta magát. – Elmúlt – mondta. – Nem, nem szabad kétségbeesni. Gandalf a mélybe zuhant és visszatért, és itt van velünk. Lehet, hogy állva maradunk, ha féllábon is, vagy ha annyi se marad, a térdünkön.”
„………… állva maradunk, ……….”
Az 1 Kor. 15:57 – 58 versei így buzdítják Isten népét:
„De hála legyen Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Legyetek tehát, szeretett testvéreim,szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, tudván, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”
„τῷ δὲ θεῷ χάρις τῷ διδόντι ἡμῖν τὸ νῖκος διὰ τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ὥστε, ἀδελφοί μου ἀγαπητοί, ἑδραῖοι γίνεσθε, ἀμετακίνητοι, περισσεύοντες ἐν τῷ ἔργῳ τοῦ κυρίου πάντοτε, εἰδότες ὅτι ὁ κόπος ὑμῶν οὐκ ἔστιν κενὸς ἐν κυρίῳ.”
Kedves Ádám,
„A remény azt jelenti, hogy remélünk akkor is, amikor a dolgok reménytelenre fordultak, különben a remény nem erény többé.
…
A remény virtusa csupán a földrengés és a napfogyatkozás óráiban létezhet.
…
Épp a reménytelen pillanat az, midőn gyakorlati célokból szükségünk van egy reményteli emberre; és az erény vagy egyáltalán nem létezik, vagy kizárólag e reményteli pillanatban kezd létezni. A remény pontosan abban a pillanatban kezd hasznossá lenni, amikor nincsen többé észoka. (Chesterton: Eretnekek)
Köszönöm hogy emlékeztetsz ezekre. Nem csak most, de általában is az írásaiddal ill. megszólalásaiddal; nagy szükség van rád és a szerepvállalásodra már csak ezen „gyakorlati célokból” is 😉
Hogy lehet tolvajokra szavazni? Kérdezi sok keresztény. De ez rossz megközelítés mert akkor felmerül a kérdés, hogy a másik oldalon meg bevallottan paráznára hogy szavazzunk. Ráadásul az Ószövetségben a tolvajlást nem büntették halállal, míg a paráznaságot igen. Nem a politikusok üdvösségének volta szerint választunk
Kedves Ádám, óriási respekt ezért az őszinte kitárulkozásért. Szívet melengető ahogy édesapádról beszéltél. Egyszerűen csodálatos.
Bocsánat ha a kisördög a leghátsó agytekervényeimben ott lapul és azt súgja hogy a fő üzenet a hosszú írás második felében található. Elég sok politikai megszólalás van a kommentekben ezért én nem is akarok ebben megnyilvánulni mert szerintem az írás első része sokkal izgalmasabb.
Rendezetlen ügyek a szülőkkel, bűntudat hogy már nem lehet helyrehozni…. mitöbb rendezetlen ügyek a gyerekeinkkel: nem tudtuk úgy szeretni őket ahogy mai fejjel szeretnénk azokat a kis emberkéket, a többször indokolatlan nyersesség, szigor.
Ahogy öregszünk sokat szelídülünk és fokozatosan kitárul egy nagyobb perspektívája a szeretetnek: kezdődik a családban és egyre bővül, az elhagyatottak, árvák, kiszolgáltatottak felé, aztán a másképp gondolkodók felé és ha Krisztus természete teljességre jut valakiben akkor már az ellenségeiben is tud gyönyörködni.
Vajon minden rajtunk áll? Irányíthatjuk a sorsunkat?
Édesanyám 18 évig volt özvegy, az első két évben vele laktunk vidéken egy óriási házban. Megszületett első lányunk, a kis faluból el kellett költöznünk mert feleségemen az allergia és fulladás jelentkezett a stressz miatt, hogy öt éve vagyunk házasok és nincs saját otthonunk. Válaszút: az új családom, vagy édesanyám? Elköltöztünk.
Egyszer Pesten összefutottam vele, mondta hogy épp az orvosához megy. Szívbemarkoló volt. Mintha csak egy ismerőssel futottam volna össze: néhány perc beszéd után elváltunk, mindketten mentünk a célunk felé. Valóban ő volt az édesanyám? Két lánya az USA-ban, mi Nyugat-Európába költöztünk idővel, öcsémék Pesten, ő a kis faluban egy kísértetkastélyban.
Mindnyájan látogattuk őt amikor itthon voltunk de két év múlva a demencia első jelei felbukkantak. 24 órás ápolókat fizettünk, de mivel egyre romlott az állapota egy elsőrendű egyházi szeretetotthonba helyeztük. Idővel már nem ismert meg senkit, sőt nem is beszélt csak nézte a plafont: Alzheimer.
Mellette ott voltak a kedvenc dalai CD-n és halkan szólt a zene Istenről. Aztán 4 év múlva az öcsém felhívott hogy kórházba került és néhány nap múlva meghalt. Mivel egyetemi kórház volt, bevitték a holttestét a fiatal medikusoknak és felboncolták anatómia órán kérésünk elenére. Ez maradt a családanyából aki a teljes életét föladta hogy a férjének és négy gyermekének éljen.
Aztán idővel belebotlottam Popper Péter egyik előadásába amikor egy buddhista szerzetesnek panaszolta a rendezetlen ügyeit az apjával. A szerzetes azt tanácsolta hogy rendezze a dolgokat. Mondja meg a halott apjának hogy mennyire szereti őt és kérjen bocsánatot azokért amikkel megbántotta. Érdekes hogy ez egybevág a római katolikusok gyakorlatával akik szerint lehet beszélni a halottakhoz. Úgyhogy én is ezt a gyakorlatot követtem és időnként elmondtam a szüleimnek hogy mennyire szeretem őket és bocsánatot kértem hogy nem tudtam úgy gondoskodni édesanyámról ahogyan kellett volna.
A gyerekenél igyekeztünk bepótolni amiket mulasztottunk. Fantasztikus érzés amikor az embert rendszeresen megöleli a 19 éves fia, erős fiatalember és érzi a szeretetét. Vagy a 22 éves lánya kifizeti az adósságát és az édesanyjának mondhatni a barátnője miközben a 14 éves öccse felett is anyáskodik, vásárol neki.
Ez arra tanít hogy becsüljük meg azokat akik élnek és addig szeressük őket.
Itt egy érdekes bizonyság egy TV-rendezőtől aki 140-el egy fának ütközött majd találkozott a halott apjával a négy és fél perces klinikai halála állapotában (még ma is deformált az arca pedig 30 éve történt az eset).
11.50-nél: https://www.youtube.com/watch?v=ZxAmHJHnBFU
Látva az ellenzéki szavazó bázis jelenlétét egy kormánypárti rendezvényen, elgondolkodom, hogy ismerik-e a „hálaadás szót”?
Örömmel olvasom Szabados Ádám gondolatait, jelenlegi helyzetünkről és boldoggá tesz, hogy hitbéli vezető igazságérzetét megosztja a testvérekkel.
Valószínű sokan imádkozunk, nemcsak kormányunk választási győzelméért, hanem, azért is hogy kormányunk változzon (meg) értelmük megújulásával, hogy megítélhessék mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm.12/2).
Ha másképpen fog történni, akkor tudomásul vesszük – mi Isten gyermekei – hogy ez az Isten akarata, amivel üzenete van számunkra, miközben feltesszük a kérdést:
” Miért tette velünk mindezt Istenünk az Úr?” (Jer5/19)
Lehet, hogy Isten eszközként használja az ellenzéket, azért, hogy valamennyiünk szemét felnyissa, hogy ne vallásos tettekben nyilvánuljunk meg, hanem az Úr akaratát értsük meg és kövessük. Bízhatunk, hogy majd egy nehéz időszak után mindkét oldal egymásra talál (mint Júdea és Izrael) és „Urunk győzelemre viszi ügyünket és nyugalmat hoz a földre”(Jer50/34))
Kedves Ádám, a választ amott köszönöm. Engedj meg néhány gondolatot még. A hálátlanság valóban a probléma. Így látom én is. Kiábrándító végig hallgatni/olvasni a hőbörgéseket az FB-n. Megemlíteni az Istennel szembeni hálátlanságot ebben „azorbánék” féle kontextusban – eretnekség, mondja valaki. Elképesztő, amiket olvasok.
A keresztényeknek lassan tényleg el kellene kezdeniük beletekinteni a szívükbe, mi is van ott. Mert „mire jó a só, hogyha megízetlenül”? A vezetésnek bocsánat, de talán érdemes lenne elgondolkodnia azon, mit is tanítanak a keresztényeknek az életről, ha ekkora ramazuri van a fejekben. És ne felejtsem el a kedvenc média felületek elképesztő mértékű felelősségét megemlíteni, ahol a nézettség a minden, nulla objektív tájékoztatás. Mert az az agymosás, amit képesek voltak átvinni a Manci néniken, fenomenális. Kik szerkesztik a műsorokat könyörgöm, az iktatós kolléga vagy a karbantartó az objektív félretájékoztatás jegyében? Kiket szólaltatnak meg fő műsoridőben? Nem is mondom, 1000 éves arcok a régi mantrákkal.
Nem gondolom, hogy Orbán Viktort ajnározni kellene, az ajnározás egy durva félreértés. Neki lenne rossz, ha ajnároznánk. Még elolvasok 1-2 ilyen kommentet és azt mondom, hogy OV legalább tudja, hogy ez egy kegyelmi állapot. Ha nem köszönöd meg neki, a dolgát végzi. Max. a keresztényitől nem idegen, hogy próbálja jobban és nem rosszabbul az általa hitt értékek mentén, de még ebben sincs egyetértés, hogy ez jó vagy sem. Tudom, mindent elloptak, morzsák jutnak az embereknek. Ez tényleg remekül hangzik és egy töredéke igaz is, úgy tűnik a balhékból, amik kijönnek. De még a kihívója is a rendszeréből volt kitartott évtizedeken át. Az élősködőivel kezdeni kell majd valamit, erről maga beszélt. De ennél azért többről van szó (a magyar jóléti államról) még akkor is, ha szegények mindig vannak közöttünk.
De ugye nem általánosítotok? Nem minden magyar ember gondolkodik így. Isten már rég ráengedte volna az őrületet az országra.
Ortega Gasset beszél erről a Tömegek lázadásában, nem magyar sajátosság. A minden értelmes gyökerétől elszakított modern fogyasztói tömegemberről, akit tökéletes hálátlanság jellemez, belátás nélkül követelőzik és csak akcio directában tud mozogni. Már a görög demokrácia hanyatló korszakában is jelen volt, tombolt a középszer, ha valaki valami tehetséget mutatott (legyen az bármekkora), azt megpróbálták kicsinálni.
Én néha úgy érzem, mintha egy tiszasziget közepén ücsörögnék és hallgatom a „csak a magyar nép lehet ennyire hülye, mert nincs még egy ilyen hülye nép, hogy hatalomban tartja ezt a cigányt” típusú szöveget, így ugrok erre a megérdemli a magyar c. szövegre.
Feltették neked a Fb-on, miért mondod azt, hogy demonstrálják, amiről beszélsz. Nekik azt írnám: kedves barátom, kövesd a jót, ne a rosszat. Őrizkedjél a szeretet nélküli ítélgetéstől. A „bűntudatot, lelki ismeret furdalást gerjeszt” c. kifogásra pedig: ezt beszéld meg a lelkiismereteddel, hogy hallgasson el, ha neked ez így nem jó. Senki nem kényszerít téged semmire sem, de elgondolkozhatsz a leírtakon…esetleg.
Így vagy úgy, mert valóban az ébredés lenne a fontos és nem a kampány….a mi reménységünk az Úr Jézus Krisztus az Atya Isten dicsőségére mindörökké! Ámen.
„Blessed are those, who dwell in your house,They are ever praising You. Blessed are those, whose strenght is in You, whose hearts are set on our God.”
Fernando: „Hogy lehet tolvajokra szavazni? Kérdezi sok keresztény. De ez rossz megközelítés mert akkor felmerül a kérdés, hogy a másik oldalon meg bevallottan paráznára hogy szavazzunk”
Lehet, hogy nem vetted észre, hogy ezreket, tízezreket hasonlítasz össze egyetlen emberrel? Vélt paráznasága felülmúlja a jelenlegi miniszterelnök és számtalan embere valódi bűneit?
„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és HÁLAADÁSOKAT minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben.” (1Tim 2,1-2)
Én ezt teszem Győr Isten által a polgármesteri székbe ültetett emberrel, Pintér Bencével. Az a napi szintű istentelenség, amit a miniszterelnök jóváhagyásával, támogatásával művel a fideszkdnp vele, a legfőbb bizonyítéka, hogy miféle szellem irányítja őket.
Palkó János,
jól teszed hogy imádkozol Pintér Bencéért. A „minden feljebbvalóért” való ima is ott van a szövegben. Értük is imádkozzunk, azokért akiknek hatalma van fölöttünk – gondolom ezért hivja feljebbvalónak Pál – hogy jó döntéseket hozzanak ránk nézve is. Ne kelljen az istenfélelem és a világi törvények között választani. Hogy az egyik ne zárja ki a másikat. Péter apostol története jut eszembe, akinek megtiltotta a legális hatalmi elit, hogy ” ne szóljon ebben a névben”. De ezt egy istenfélő nem teheti meg. Remélem, hogy ilyen idő nem jön el.
A hálátlanság valóban aktuális téma.
Az utóbbi időben többször gondolkodtam rajta, hogy amilyen körülmények között ma itt és most élünk, annál a világon valaha élt kereszténység 90% (vagy 99%) -nak valószínűleg rosszabb jutott.
(És esetleg megdöbbennének, hogy mi miken vagyunk képesek problémázni 🙂
Ilyen szintű jólét és szabadság nem sokaknak adatott meg a földön korábban.
A kereszténységet pedig szabadon lehet hirdetni, gyakorolni, megélni.
Egy ismerősöm mesélte, hogy a Deák téren hirdették Jézust. Odament hozzájuk egy angol illető és beszédbe elegyedtek. Kiderült, hogy prédikátor, és nagyon tetszett neki, amit csinálnak. És mondta, hogy ő ezt Londonban már nem teheti meg.
Nem beszélve Ázsia és Afrika legnagyobb részéről. Akár Indiában, akár Kínában, vagy Nigériában, Kongóban, Szudánban… vagy a legtöbb iszlám országban a keresztények komoly kockázatot és áldozatot vállalnak a hitük kifejezéséért és megtartásáért.
A Nyugati világban pedig sajnos a szekularizáció, és az új ’szabadságjogok’ nevében akarják az isteni rendelést, a Biblia bizonyos részeit szalonképtelenné tenni és kirekeszteni (lásd az aggasztó ítélet Päivi Räsänen ügyében).
Hála azokért a keresztényekért, akik sokkal rosszabb körülmények között is kitartottak és kitartanak! És hála, hogy mi itt és most ilyen szabadságban és jólétben élhetünk – és azoknak, akik ezt megalapozták, lehetővé tették és biztosítják.
Nyilván az ember mindig jobbra törekszik.
Most is van több fontos dolog, amin lehetne változtatni és jobbá tenni.
Ugyanakkor azon is érdemes elgondolkodni, hogy mennyit kockáztatunk esetleg a keresztény szabadságunkból, vagy értékrendünkből.
Istennek persze bármi lehetséges, és minden uralkodó, vezető az Ő tudtával uralkodik a történelemben. Mégis számos gonosz vagy rossz vezető és politikai erő volt, amit Isten ugyan megengedett, de biztos, hogy nem támogatott és később akár megítélt (Hitler, Sztálin, Mao Ce-tung….).
Tehát keresztényként érdemes óvatosnak lenni, hogy ha pozitív változást szeretnénk, azt kire, és milyen politikai erőre bízzuk.
Folytatás
Attól tartok a jelenlegi hazai alternatíva igen komoly kockázatokat és veszélyeket hordoz.
Vannak kiábrándult konzervatívok és keresztények is a szavazó táborában, de egy jelentős részük nem ilyen álláspontot képvisel. Nem világos, hogy milyen program valósulna meg egy ilyen sokszínű tömegre és háttérre alapozva.
Amit eddig tudni lehet, az nem sok jót ígér.
Maga a vezető megnyilatkozásai mutatják, hogy pl. konkrétan az abortusz, az asszisztált öngyilkosság és a homoszexuálisok örökbe fogadása terén nyitottabb álláspontot képvisel.
Az ilyen kérdésekben és a kapcsolódó értékrendben nagy valószínűséggel a társadalom, illetve nyilván elsősorban a párt bázisa lenne a meghatározó – ez pedig elég vegyes a woke/liberálistól a kiábrándult konzervatívig és a köztük lévő mérsékeltebb, vagy kompromisszum készebb különféle rétegekig.
Ahhoz szerintem erős önáltatás kell, hogy valaki ennek alapján egy valódi konzervatív irányvonalat várjon.
Nyugaton (és az egész világon) a korszellem erősen hat a politikára is. Amennyiben ez a korszellem nem pont a konzervatív/keresztény értékeket próbálná kirekeszteni, hanem elkötelezett lenne a teremtés rendje, az élet szeretete és védelme, a normális család modell mellett, sokkal nyugodtabb lennék egy esetleges váltás kapcsán is.
Akkor könnyebben el tudnám fogadni, hogy a legnagyobb veszély valóban a korrupció és a NER kapcsolati rendszere a keresztények számára is.
Ma a világon vezető halálozási ok az abortusz, évente kb. 40-70 millió becsült áldozattal.
Tanulságos, hogy a Biblia szerint a kánaáni bukott civilizációk egyik kiemelt gonoszsága az elterjedt gyermekáldozat volt.
Szodoma bukásában pedig erősen közrejátszhatott a természet ellenes szexualitás eluralkodása, normává, ’törvénnyé’ válása, és az ehhez kapcsolódó erőszak, a Biblia alapján.
(Nem gondolnám, hogy egy esetleges kormányváltás után itthon azonnal minden rossz engedélyezve lenne és azonnal normává válna, de okkal valószínűsíthető, hogy a jelenleginél megengedőbb, vagyis rosszabb irányban változnának.)
És ez a korszellem a klasszikus jobb/bal, konzervatív /centrista, mérsékelt /liberális kategóriákat is elkezdte belülről átalakítani (csak illusztrációként, az USA legwokeabb elnöke egy idős, fehér katolikus bácsi volt – Joe Biden, aki két éve pont Húsvét Vasárnap ünnepelte az újonnan bevezetett Transzgender Láthatóság Napját)
Bár a woke visszább szorult (jórészt hála az USA fordulatnak és az ezt megtestesítő Trumpi anti woke/DEI/transz politikájának),
még azért erősen jelen van, és pont az EU vette át a zászlóvivő helyét.
Az EU parlament nem is olyan régen, fél éve fogadta el a 2026-30ra vonatkozó Új Egyenlőség stratégiáját és csak néhány hete a Transz Elismerés határozatát, amely kimondja, hogy a ’transz nők’ is nők.
Talán valakinek meglepő lesz, hogy az EU parlament legnagyobb pártcsaládja, a magát jobboldalinak mondó EPP tagjainak nagy része támogatta a Transz Elismerést, a ’transz nőket’.
(A korábbi szavazáson, az Új Egyenlőség stratégiát az EPP tagjainak 37% ellenezte, míg egyharmaduk támogatta, a többi tartózkodott).
Vagyis az EU jobboldali centrista pártcsaládja sok tekintetben már egyáltalán nem mondható valódi konzervatívnak.
És amennyiben már ennyire nyitott a legszélsőségesebb kategóriáknál, akkor nem csoda, hogy a többi lényeges területen is elég rugalmas volt vagy lesz esetleg (vallás és szólásszabadság vs új kisebbségek jogai / gyűlölet beszéd kiszélesítése, abortusz vs emberi élet védelme…, tömeges bevándorlás megakadályozása, visszafordítása vs kompromisszum, elnézés / támogatás).
A hazai alternatíva is ennek a pártcsaládnak a tagja.
Ráadásul deklarált célja, hogy az országtól eddig visszatartott EU pénzeket végre megkapja – és óriási összegekről van szó (ami persze önmagában nem lenne rossz).
Várható tehát egy erős külső és belső nyomás is, hogy a magyar kormány ne képviseljen igazán konzervatív irányvonalat a jövőben.
Egy eleve heterogén bázisú, kompromisszum készebb alternatívánál nem reális arra számítani, hogy ellent fog tartani az ilyen elvárásoknak (vagy egyáltalán nagyon ellent akarna tartani).
Tiszteletben tartom, hogy az itt kommentelőknek már általában elég erős meggyőződésük van valamelyik irányba.
inkább csak azért írom ezeket, mert terjednek már olyan nézetek is, hogy ha valaki nem támogatja az alternatívát, az óhatatlanul irracionális és gonosz.. – hogy ezt senki ne vegye magára, aki esetleg nem akar esélyt adni egy kockázatos változásnak.
A tökéletes rendszer azért előbb utóbb el fog jönni. Ezt is ünnepelhetjük, és erre is készülhetünk már ezen a hétvégén is. Kellemes Húsvéti Ünnepeket mindenkinek!
Szia Ádám!
Nagyon köszönöm a gondolataidat, de nem látom egy könnyű útnak ezt a magam részéről.
Én, pontosabban mi, mondom ezt férjként, akinek meghatározó szava van otthon, hogy kire szavazunk, a Fideszre tesszük a voksot, de van bennünk sok kiábrándultság és bizalmatlanság. Pl. éltünk a különböző családtámogatási lehetőségekkel, mint oly sokan, de ezt közben egy nyílt szavazatvásárlásnak látom. Az egész ország tele van oligarchákkal, alig van normális munkahely, mert vagy NER (megy a mutyi) vagy összeszerelő multi (és ez irodai munkára ugyanúgy igaz nemcsak fizikailag). A közbeszédért pedig ki más lenne felelős elsősorban, mint az ország vezetői? Most bibliai számonkérés szempontból nézzük ezt (igen, tudom az internetes gyűlölködést, és egyet is értek vele, de Isten a jelenlegi kormányt fogja számon kérni). Emellett szerintem vörös fonál egy háborús ország megválasztott miniszterelnökét nyíltan gúnyolni mindenhol.
De miért vagyok hálás? Hálás vagyok a gyermekvédelmi törvényért. És azért ott a hittan oktatás is, annak is vannak sok-sok rossz dolga, de mégis inkább az erős pozitív oldalát emelném ki. Alapvetően van egy egészséges konzervatív gyereknevelési, oktatási kurzus, amiért nagyon hálás vagyok (nálunk ez a döntő).
A biztonság kérdésében szerintem Németország hamis összehasonlítási alap, de mondjuk Ausztria itt van a szomszédban, és ott már bőségesen alakul át a társadalom, és mi is rajta voltunk az útvonalon Nyugat felé. Ezért tényleg lehetünk hálásak.
És tényleg nem sok a rezsink ahhoz képest.
És mindeközben árad ránk közben minden oldalról minden mocsok, a Fidesz csak rossz, a Fidesz csak jó, senkiben, de senkiben nem látok semmi szeretetet. A konzervatívok jobb emberek, mint a libsik, a Fidesz szavazók nem emberek, hanem egy másodrendű faj, hülyék, olyan nehéz megmaradni szeretet teljesnek. Milyen érdekes, hogy Jézus tudta, mi van az emberben, és épp ezért tudott megmaradni mellettünk. Őrült érdekes, ellentmondásosnak tűnhet, de mégis baromi jó.
Szóval vannak jó és rossz dolgok, sok mindenről nem is írtam. Nem itt a földön jön el Isten országa, és az állam nem is a gyülekezet. Mondjuk keresztyén lelki vezetők lehetnének kritikusabbak a korrupcióval kapcsolatban, ahogyan a Biblia is nagyon keményen beszél erről (általános megfigyelés).
Köszönöm, ha elolvastad, elolvastátok,
Üdv:
Kokó
Kedves Ádám,
én a feleségemmel együtt számos Tűzfal podcastot megnéztünk. Kedveljük az ott elhangzottakat – általában. Azt is mondhatom, hálás vagyok érte nektek. Széleskörűen gondolkodtok a világról, van kitekintésetek a Biblián túlra, van érzéketek a művészetekhez, társadalomhoz, beleérző képességetek tőletek idegen emberek gondolkodásába (pl. Krasznahorkai).
De úgy tűnik, a politikához nem értesz. Ez egy maffiakormány, ezer bizonyíték van rá. Ők nem Antall József örökösei, Bod Péter Ákos vagy Jeszenszky Géza nem is tart velük. A magyarok a fogyasztói kosarat vizsgálva az Unióban a legszegényebbek, noha ennél jobb pozícióból vették át a kormányzást. A korrupció ugyanebben a körben Magyarországon a legnagyobb. Egy polgárosodott országban Orbán azon a héten bukott volna meg, amikor napvilágra került, hogy a háza sarkába egy stadiont építtet. A NER-közeli cégek a gazdaság 20 %-át birtokolják, ami katasztrofális az egészséges versenyre nézve. A teljes államigazgatásban a megfélemlítés eszközét alkalmazták. Az általuk bekebelezett médiát gátlástalanul használják agymosásra. Egészségre, oktatásra kevesebbet költenek, mint a legtöbb európai ország, az alrendszereknek minisztériumuk sincs.
Külpolitikájuk tragikus. Oroszpárti első számú államvezetők az elmúlt bő száz évben: Kun Béla, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Kádár János, Grósz Károly, Orbán Viktor. A sokat hivatkozott jobboldali elődök (Horthy, Bethlen, Teleki, Tisza Kálmán és István) mind a terjeszkedő birodalom ellenfelei voltak, lehetett az cári Oroszország, Szovjetunió, rendszerváltás utáni Oroszország. Mára teljesen belezavarodtak a saját hazugságaikba.
No, kíváncsi vagyok, cenzúráztok-e? Sok sikert a további podcastokhoz. Jó munkát Neked! Isten áldjon.
Üdvözlettel: Csatári Zoltán
Kedves Zoltán,
köszönöm, amit a Tűzfalról mondasz. Hogy én vagy Te mennyire értünk a politikához, azt nem szeretném megvitatni, de úgy gondolom, a fenti állításaid többsége tényszerűen nem igaz, és ha bele akarnék menni a vitába, szerintem erős érvekkel tudnám alátámasztani a tiédtől eltérő véleményemet. Amit lehet, hogy Te meg cáfolni igyekeznél, én meg a te cáfolataidat cáfolnám, majd ismét te reagálnál rám. Ehelyett inkább hadd irányítsam vissza a figyelmet a fenti cikk témájára, a hála és hálátlanság kérdésére. Köszönöm a megértésedet, és én is sok áldást kívánok Neked!
„Ott a demográfiai mutatók javulása, a romlás mértékének jelentős csökkentése.”
https://www.ksh.hu/nepesseg-es-nepmozgalom
2010: 10 014 324
2025: 9 5539 502
Akkor ezt akár ki is lehetne húzni… 🙂
Az abortusz szabályozásához mikor nyúlt a „keresztény” kormány? Miért? Mert társadalmilag nem támogatott a szigorúbb szabályozás, eljárásrend, politikailag nem éri meg.
Gábor,
nem, nem lehet kihúzni a listáról. A demográfiai mutatók egy ideig (a Covid-háború kombóig) meredeken felfelé mentek annak ellenére, hogy a szülő nők száma régi kedvezőtlen demográfiai trendek miatt hosszú ideje csökken. Ez megtorpant, de még mindig jobb, mint amilyen volt. Ma egyre kevesebb nőnek kellene egyre több gyermeket szülnie ahhoz, hogy a demográfiai mutató jelentősen javuljon, ráadásul éppen olyan gödörben vagyunk, amely a Gyurcsány-kormány idején történt bajok miatt alakult ki (akkor elmaradt és ma nagyon hiányzik egy lehetséges megemelkedés). De a családbarát kormányzati intézkedések nélkül ez a mutató ma sokkal-sokkal rosszabb lenne; gyermekek százezrei nem születtek volna meg.
Az abortusz kérdésében nagyon remélem, hogy lesz változás, mert mélyen erkölcstelen az, ami ezen a téren megengedett ma. Hogy milyen nehéz politikai és keresztény megfontolások állnak emögött (az igazság és a többség közötti egyensúlyozás), arról Orbán Viktor ebben a beszélgetésben elmondja a töprengéseit. Ez egy régi, ismert dilemma.
De Téged is arra kérlek, segíts, hogy a fókusz az eredeti témán maradjon: a hála és hálátlanság személyes kérdésén.
Kedves Ádám!
A mi lett volna ha… kérdésre nem könnyű válaszolni. Ha a velünk egy ligában játszó többi V4 országot nézzük, ott a mienkhez nagyon hasonlóan nőttek és csökkentek a születésszámok a rendszerváltás óta. Ami arra utal, hogy ezek mögött nem igazán kormányok vagy kormányintézkedések állnak. Sőt furcsa mód pont a két hangoztatottan keresztyén országban, nálunk és a lengyeleknél a legrosszabb. Míg az EU egyik legvilágibb országában, a cseheknél a legjobb. Igaz, nem szignifikáns a különbség. Az mindenesetre igaz, hogy ez tényleg a kormány szívügye, amiért hálásak lehetünk.
Kedves Ádám,
a magam köreiben – egyetértve Veled – mindig a hála fontosságát terjesztem. Egy példa: Magyarország a világ gazdag országai közé tartozik. Az egész un. globális dél a maga hatalmas tömegeivel sokkal szegényebb és kiszolgáltatottabb. A teljes magyar történelemben most a legjobb. Ilyen szabadság se nagyon volt a múltban. Ez így igaz. De Orbánnak semmit, de semmit nem köszönök. Mindez nem az ő érdeme. Demográfiailag se sikertörténet. Nézz utána a többi posztkommunista ország népesedési adatainak. A középmezőnyben vagyunk. A cseheknél és a románoknál több a gyerek. Minden állításomat adatokkal tudom alátámasztani, ahogy a korábbi levelemben is tényeket írtam. Erre itt sajnos nincs hely (táblázatok, statisztikák).
Istennek legyünk hálásak. Meg a jó életünkért a világ többi részéhez képest. Meg hogy jó (gazdag) korban élhetünk. De ebből semmi nem pártunk és kormányunk érdeme.
Üdvözlettel:
Zoltán
Kedves Ádám,
a magam köreiben – egyetértve Veled – mindig a hála fontosságát terjesztem. Egy példa: Magyarország a világ gazdag országai közé tartozik. Az egész un. globális dél a maga hatalmas tömegeivel sokkal szegényebb és kiszolgáltatottabb. A teljes magyar történelemben most a legjobb. Ilyen szabadság se nagyon volt a múltban. Ez így igaz. De Orbánnak semmit, de semmit nem köszönök. Mindez nem az ő érdeme. Demográfiailag se sikertörténet. Nézz utána a többi posztkommunista ország népesedési adatainak. A középmezőnyben vagyunk. A cseheknél és a románoknál több a gyerek. Minden állításomat adatokkal tudom alátámasztani, ahogy a korábbi levelemben is tényeket írtam. Erre itt sajnos nincs hely (táblázatok, statisztikák).
Istennek legyünk hálásak. Meg a jó életünkért a világ többi részéhez képest. Meg hogy jó (gazdag) korban élhetünk. De ebből semmi nem pártunk és kormányunk érdeme.
Üdvözlettel:
Zoltán
Ezt rendkívül méltánytalan ítéletnek tartom, de ahogy fentebb írtam, nem akarlak győzködni. Te így látod. Én nagyon máshogy.
@Csatári Zoltán
Én várom az adataidat! Támaszd alá a hazugságaidat/csúsztatásaidat (ha tudod/mered). Köszi.
„A magyarok a fogyasztói kosarat vizsgálva az Unióban a legszegényebbek, noha ennél jobb pozícióból vették át a kormányzást.”
(Nettó hazugság)
„A korrupció ugyanebben a körben Magyarországon a legnagyobb.”
(Nettó lózung)
„A NER-közeli cégek a gazdaság 20 %-át birtokolják, ami katasztrofális az egészséges versenyre nézve.”
(Marhaság – miért lenne rosszabb a magyar érdekeltségű érvényesülés a korábbi, és soha senki által nem kifogásolt külföldi multi- és (idegen)nemzeti tőke érvényesülésével szemben??)
„A teljes államigazgatásban a megfélemlítés eszközét alkalmazták.”
(Lózung)
„Az általuk bekebelezett médiát gátlástalanul használják agymosásra.”
(Szerintem pocsék minőségű – igénytelen-gagyi a jobbos média, de tedd mellé a „független-objektív sajtót”…)
„Egészségre, oktatásra kevesebbet költenek, mint a legtöbb európai ország…”
(Arány-alapú csúsztatás, lózung)
„Külpolitikájuk tragikus.”
(Vitatéma lehet, természetesen, de érveidet nem látom… Lózung)
„A cseheknél és a románoknál több a gyerek.”
(Románok népességfogyása +elvándorlás közismert… Arány-alapú csúsztatás)
Többen vagyunk keresztények, akik a zsidó néppel és a modern Izraellel való szolidaritást fontosnak gondoljuk, akár hitbéli okokból, akár a bibliai örökség, vagy egyszerűen a nép felé érzett szimpátia miatt. Én személy szerint különösen hálás vagyok és nagyra értékelem a kormány elmúlt években tanúsított, Izrael melletti következetes kiállását, amely Európa és világ szinten is párját ritkítja (akkor is, amikor ez az USA-ban kevésbé volt divat, vagy amikor nem is teljesen „baráti” kormány volt éppen hatalmon Izraelben).
A mostani választáson ez az Izrael politika véleményem szerint veszélyben forog. Nehéz elképzelni, hogy az Európai elit elvárásaihoz orientálódó Tisza éppen ezen a ponton kíván majd konfrontálódni az EU által képviselt irányvonallal (megjegyzem, ez természetesen igaz sok egyéb, szerintem fontos, mostani kormány által egyedülálló módon képviselt ügyre is, erre mások már rámutattak).
Mindezek miatt nem feltétlenül írtam volna hozzászólást (az elmúlt 1-2 évben tudatosan leszoktam a kommentszekciókról). Ami viszont a tegnap esti rendszerbontó koncerten történt, egészen megdöbbentett. Olyan dolgok hangzottak el széles plénum előtt, amire eddig az országban ebben a formában nem volt példa és azt gondolhattuk, ezt a szellemet sikerült a palackban tartani. Őszintén szólva nem számítottam arra, hogy a véghajrában az antiszemita, Izrael ellenes kártyát ilyen formában előhúzná a legnagyobb ellenzéki tábor, talán hogy megpróbálja ezeket a szavazatokat is valahogy bezsebelni.
Személy szerint azt gondolom, jóérzésű ember ezt a szellemiséget nem támogathatja. Megértem, ha valaki nem akar a mostani kormány oldalra szavazni – ez esetben a távolmaradás tűnik vállalható opciónak.
Természetesen ha az ellenzék vezére egyértelműen és határozottan elhatárolódik a tegnapi koncerttől a történtek miatt, beleértve annak szervezőitől (akik számos előzetes figyelmeztetést kaptak az érintett meghívott miatt és ennek ellenére így döntöttek, előre tudva, hogy ez mit eredményez), az örömmel töltene el és megnyugtató jelzés lenne, hogy vannak dolgok, amik egyszerűen nem férnek bele. Ez szerintem sok jóérzésű kormánykritikus szavazónak segítene, hogy tisztább lelkiismerettel szavazzanak.
ps. Pajor Tamás elmúlt időszakbeli munkássága nem tölt el túl nagy örömmel, de ő legalább érzékelte a problémát és közölte, hogy ezek a mondatok „idióta baromságok” és valamennyire elhatárolódott ezektől. Bár a bagatellizáló keretezés, miszerint ezek marginális szélsőségek amelyek valahogy „becsúsztak a programba”, szerintem nem állja meg a helyét, hiszen az érintett előadót tudatosan beválogatták a fellépők közé egy olyan eseményre, amely közvetlenül a választások előtt az egyik leghangsúlyosabb ellenzéki megmozdulás. Ráadásul jellegénél fogva kifejezetten a fiatal generációhoz szól, ami miatt a felelősség hatványozottabb és a színpadi legitimáció veszélyesebb és kártékonyabb. Emellett előrevetül az is, a legnagyobb ellenzéki erő, amelyet szinte egyedül az Orbán ellenesség kovácsol össze, mennyire széttart egyéb szempontból – igen nehéz átlátni, hogy ebből mi is sülne ki egy esetleges kormányváltás esetén.
Kedves Ádám,
ha adsz egy e-mail címet, szívesen kifejtem Neked hosszabban, ezt a listát nem szeretném terhelni. Ők nem „adtak” a saját vagyonukból semmit, hanem az adófizetők pénzével gazdálkodtak, akik a gazdálkodást számonkérhetik rajtuk. Ez a polgári gondolkodás. Az, hogy ők „adtak”, maga a paternalizmus, Horthy „apánk”, Kádár „apánk”, Orbán „apánk” a paternalista feudális gondolkodás szüleményei. A polgárnak nem apja az állami döntéshozó, hanem „szolgája” (miniszter). Másfelől viszont igen sokat elvettek, és azt a magánzsebeikbe lapátolták. De hosszabban itt nem akarom elmondani. Ha küldesz e-mail címet, szívesen.
Köszönöm, de a Telex, a 444, a Válasz Online, a hvg és egyéb ellenzéki médiumok szorgalmas munkája által csurig megteltem már ezzel. Majd talán máskor. De köszönöm a felajánlást.
Kedves Zoltán!
Én sem szeretnék Veled a Fidesz kapcsán vitába szállni, hiszen látszik, hogy nagyon erős meggyőződésed van, amely mellett teljesen elkötelezett vagy.
Ugyanakkor én is úgy gondolom, az 1 Sámuel 8.-ban leírt figyelmeztetés a tökéletlen emberi hatalmak ér rendszerek kapcsán ma is időtálló – és van üzenet benne a NER részére is.
Ami viszont eléggé megdöbbentett, az a számodra magától értetődőnek tűnő hivatkozási alapod:
“Egy polgárosodott országban Orbán azon a héten bukott volna meg, amikor napvilágra került, hogy a háza sarkába egy stadiont építtet”
Nem tudom, mely országokat tartod polgárosodottnak – pl. Németek, Franciák, Angolok, Svédek…?
Amennyiben igen, akkor a képhez az is hozzátartozik, hogy ezek a polgárosodott országok simán asszisztáltak idegen kultúrákból érkező tömegek bevándorlásához, az ezzel járó társadalmi problémák elszaporodásához, utcák, városrészek feladásához, no-go zónák kialakulásához… akár a saját identitásuk, kultúrájuk, hagyományaik, vallásuk, népességük rovására is.
Sajnos bizonyos bűnügyi kategóriákban a migránsok szintén magasan felül reprezentáltak – szexuális bűncselekmények, csoportos nemi erőszak, erőszakos bűncselekmények, szervezett bűnözés / bűnbandák elterjedése, kábítószer kereskedelem, fiatalkorú bűnelkövetők, antiszemita erőszakos cselekmények…
Megint csak a polgárosodott társadalmak asszisztálásával, szemet hunyásával, struccpolitikájával…
Ugyanezek a polgárosodott országok mára az abortusz és az lmbt harcos nemzetközi terjesztői, ’evangelistái’ az ENSZ-en, valamint a különféle nemzetközi szervezeteken, NGO-kon keresztül.
A mai modern demokrácia és polgárság értékrendje változóban van és sajnos több területen már kimondottan ellentétbe került a Bibliával.
Ezek a modern demokráciák termelték ki a polgárság asszisztálása mellett azokat a törvényeket és jogértelmezést, amelyek alapján Päivi Räsänen-t elítélték.
Amelyek a Biblia és Jézus egyes tanításaira való hivatkozást, azok elfogadását, hirdetését gyűlöletbeszédnek akarják bélyegezni és szeretnék kirekeszteni.
Amennyiben progresszív világnézeted van és a fentieket magad is támogatod, akkor nyilván érthető, hogy Te azt szeretnéd, hogy Magyarország is egy minél inkább ’modern polgárosodott’ országgá váljék.
De azt is meg kell értened, hogy akik viszont nem szeretnének ilyen új értékrendre helyezett ’progresszív polgárosodást’, azok számára több tekintetben nem automatikus követendő példa a mai Finnország, Franciaország vagy Svédország – sőt, inkább hálásak vagyunk, hogy nem tartunk ott.
A polgári gondolkodás a klasszikus politikai gondolkodóktól származik, nem a Telextől.
Szeretnék bocsánatot kérni tőled, amiért ex cathedra azt írtam, nem értesz a politikához. Ugyan, ki ért hozzá?
Kedves István,
megszólítottál, így, engedelmeddel, reagálok.
Arra a gondolatomra, hogy (egyszerűsítve) lopnak, a bevándorlással válaszoltál. Ez két külön téma, ne keverjük össze őket egymással.
Egyetértek Veled: a bevándorlás tekintetében (ami szerintem nem szorosan vett bibliai téma), Orbán nem kíván bevándorló tömegeket, de Magyar sem. Ebben nincs alapvető különbség a két párt között, legfeljebb a Fidesz propagandájában. A téma roppant összetett, itt nincs mód kitárgyalni.
De az, hogy a bevándorlás ügyében – tegyük fel – jól politizál a Fidesz, nem mentség mindarra a rosszra, amit sok millió ember érdeke ellen elkövetett. Amit adtak, nem az ő pénzük volt, hanem a mi adónk, és ebből az adóból nagyon sokat elloptak. Erre egy percig se mentség, ha tegyük fel, jó volt a bevándorláspoltika. Jöjjön egy olyan kormány, amelynek jó a bevándorláspolitikája és mellette nem lop.
Aláírod?
Kedves Zoltán!
Köszönöm a válaszod.
Szerintem félreértettél.
Én arra reagáltam, hogy egy polgárosodott ország ma már egyáltalán nem garancia arra, hogy az országa / társadalma érdekeit és erkölcsi rendjét hatékonyan védelmezze, képviselje, sőt….
.. esetleg éppen aktívan asszisztál a lebontásához.
Erre hoztam példákként a tömeges migráció árnyoldalait, köztük súlyos morális vétségekkel és köztörvényes bűncselekményekkel, az abortusz és az lmbt kiterjedését, mi több, aktív nemzetközi terjesztését, a szólás és vallás szabadság megnyirbálását.
Ezért éreztem problémásnak ezt a ’polgárosodott ország’ hivatkozási alapot.
Kedves István,
értelek.
Úgy látom, minden hibájával egyetemben még mindig a Nyugat a legjobb hely a világon (lásd: hálaadás a jódolgunkért).
De!!! Én most már onnan nézem a világot, hogy GLOBÁLIS ÖSSZEOMLÁS lesz. Klímakatasztrófa, óceánok savasodás, biodiverzitás csökkenése, talajerózió, dzsungelek pusztulása és a civilizáció fenntartásához alapvetően szükséges anyagok (bányakincsek) végzetes fogyása. Polikrízis.
Azt, hogy mindez hogy függ össze Armageddonnal, Jézus visszajövetelével, antikrisztussal, nem tudom, fogalmam sincs.
Ez korunk igazi nagy kérdése.
Ha bekövetkezik, minden mai párt megy a levesbe. A növekedésen alapuló kapitalizmus véget ér, márpedig ezek a pártok – mind – növekedést, az életszínvonal folyamatos emelkedését ígérik. Nem a polgárosodás lesz a téma, hanem a puszta túlélés.
(Ehhez képest csak egész mellesleg: a vallásszabadságot Orbán korlátozta, pl. Szabados Ádám gyülekezete elvesztette státuszát, ugyanígy a Golgota, ugyanígy Iványi Gáborék. Magyar alatt szerintem ezek visszanyerik egyházi státuszukat.)
És remélem, Ádám hálás lesz ezért 🙂 .
@Csatári Zoltán
Én hálás vagyok neked – meg a többi tiszás megnyilvánulónak is -, mert segítetek abban, hogy a kétségek és kritikák ellenére is biztosan elmenjek és határozottan leszavazzak a fideszre.
Köszönöm.
Kedves Miklós,
a péntek 18.05-ös üzeneted stílusa miatt nem reagálok. Olvasd el Ádám vagy István bejegyzéseit. Nem értünk egyet, de az övék vitaképes stílus. (Mellesleg nem vagyok éppen fanatikus tiszás. Változást szeretnék.)
Köszönettel: Zoltán
@Csatári Zoltán
Szerintem meg csak hazudsz (hazudozol), és gyáván menekülsz a hazugságaidat nyilvánosan firtató tisztázó rákérdezések elől – pl. Ádámtól is privát email lehetőséget kértél…miért? Az „alátámasztó adataid” nem nyilvánosak…?
Az nem valid érv, hogy „nem terhelnéd a felületet”, amikor már befejezett múlt időben megtetted ezt a hozzászólásoddal (tehát ez is csak hazugság részedről).
A stílusod pedig mézes-mázos méreg, álságosan pozőr.
A közölt tartalom adott, az mindegy, hogy közben „mosolyogsz” vagy „vicsorogsz”, és én pedig az általad közölt tartalomra kérdeztem rá.
Magyar Pétert futtatod. Szerinted/számodra vállalhatóak a fenyegetőzései? Vállalható a nyilvános viselkedése (pl. bármelyik – akár őt támogató – sajtóval szemben, stb.)? Vállalhatóak a tiszás jelöltek, pozíció-aspiránsok és a névtelen követői pökhendi, lekezelő, gyűlölködő, agresszív viselkedései (ha már ilyen kényes vagy a „stílusra”)?
Ugyan már!
Magyarországon a hülyének tettetem magam- és a letagadom-módszer nem működik. Legkésőbb Gyurcsány eljátszotta ezt a lapot, már nincs a pakliban…
Kedves Miklós, mi elsősorban keresztények vagyunk, testvérek Krisztusban, a testvéri szeretetnek felül kell írnia a politikai véleménykülönbségeket. Tiszás és fideszes kereszténynek szeretnie kell egymást. Veled, már meg ne bántodj, politikai vitát nem folytatok.
@Csatári Zoltán
Nem is szükséges, csak lehetőség (+ vegyük hozzá, hogy ez a felület nem direkt politikai, hanem kulturális-közéleti és teológiai tárgyú blog… Csakhát nettó politikai kampányba kezdtél, és a tartalmi állításaid kerültek megkérdőjelezésre. Ez történt.)
Nekem továbbra is fura (formállogikailag is, moráletikailag is), hogy egy magát kereszténynek valló egyén „eltartott kisujjal finnyáskodik” stílus vonatkozásában, miközben „fa arccal” egy vállalhatatlan (közbevetés: kiangolnáztál a vonatkozó kérdésre várt válaszadás elől… Szóval „neked vállalhatatlan?” (kérdöjel)) alakot, annak csapatát, programját propagálja.
Ez van. Jó választást.
Nézd, ha adsz e-mail címet, szívesen kifejtek hosszabban is politikai gondolatokat – időm függvényében. Könyvek tömegeit írták egy-egy témáról. Nem mindenről lehet 10 sorban érdemben írni. Annál is inkább, mert Ádám a háláról írt, csak hát ő maga politizálta át, Ádám kampányolt a Fidesz mellett. Én csak annyit válaszoltam neki, hogy miért nem érzek hálát a Fidesz iránt. Mi kulturált hangnemet ütöttünk meg egymással. De sem írni, sem beszélni nem fogok ebben a stílusban. Ezt a modort tényleg mutasd meg a lelkészednek. Talán neki hinni fogsz.
Kedves Zoltán!
Ez egy elég sötét jövőkép..
(bár ha valami jót próbálnék ebben keresni, az apokalipszis is Isten teljes helyreállítását készíti elő..
és persze nyerjenek minél többen örök életet, akár egy igen nehéz időszakban is)
Egy feszült, nehéz időszakban valószínűleg a legjobb, ha az ember megpróbálja megerősíteni a kapcsolatát Istennel.
Kívánom Isten vezetését és legjobbakat számodra + az ország számára is!
Kedves Zoltán,
nagyon erős szemüveg van rajtad, ha a cikkemet a Fidesz melletti kampányolásként értelmezed. Nem azért tévedsz, mert közömbös lenne számomra a választás. Hanem azért, mert a gyökérzet helyett a levelekre figyelsz. Engem a gyökérzetben lévő probléma érdekel, amit a kommentjeiddel magad is demonstrálsz.
Idézet Ádámtól:
„……… Azért írtam a cikket, hogy magunkról gondolkozzunk. A saját szívünkről. ………”
Hálával kapcsolatban a legnagyobb kihívást számomra az 1Thess. 5:18. verse:
„Adjatok hálát mindenért; mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban rátok nézve.”
„ἐν παντὶ εὐχαριστεῖτε· τοῦτο γὰρ θέλημα θεοῦ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ εἰς ὑμᾶς.”
Ámulattal tölt el, ahogy a Szentlélek munkájának köszönhetően az Istentől kapott új szív (Ez. 36:26) indulatai életre támadnak, és a hálátlanság helyén, a hála gyümölcse terem (Ézs.54:19) mindenért.
Tévedtem.
Trianon2.0
Az Úristen irgalmazzon ennek a hálátlan nemzetnek.
„Az Úristen irgalmazzon ………..”
Ige kijelentése alapján az Úr Isten irgalmára számíthat az, akik bűneit nem fedi el, hanem megvallja és elhagyja (Példabeszédek 28:13).
Az egyik kommentelő írja:
„….. (az elmúlt 1-2 évben tudatosan leszoktam a kommentszekciókról). ……”
Általában tetszik a különbözőség. A kommentelésben is ezt tapasztalom. Van aki csendes olvasó, van aki időnként szólal meg. Idős néniként számomra áldás. Egyrészt közben tanulok, másrészt örömet jelent reagálnom arra ami megérint, valamint jó hatással van szellemi állapotomra. Hálás vagyok érte Istennek.