A Tűzfal podcast hatvanhetedik részében a hit fogalmáról beszélgetünk, és kitérünk a hit és tudás kapcsolatára, valamint a törvényeskedés és törvénytelenség tévútjaira is. Végül Jézus kapu és út képénél kötünk ki. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
on Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (3) – Mózes tragédiája(Nagyon nem biztos, hogy igazam van. Ennek ellenér…
on Kampánycsend – Hamar Dávid írásaVagy én vagyok túl cinikus, vagy tessék mellépakol…
on Kampánycsend – Hamar Dávid írásaNem OV-hoz szól, hanem érte, mint ez nemcsak a cím…
on Kampánycsend – Hamar Dávid írásaRendben, ima, nem politika. De miért Orbán Viktorh… on Kampánycsend – Hamar Dávid írásaAmit itt most közzéteszek, az egy 7 évvel ezelőtt…
on A csendben feltett kérdésIdézet a poszt utolsó előtti bekezdéséből: ".... A…
on Nyilatkozat a helyettes bűnhődésről[…] vita már a covid előttre nyúlik vissza!… on Törékeny[…] csak távol délen vagy keleten, hanem Eur…
on A hálátlanság vétkeFolytatás Attól tartok a jelenlegi hazai alternatí…
on Az indirekt beszédmód örömePASSIÓ . Amikor meghalt a királyok Királya, reszke…
Miközben hallgatom a beszélgetést úgy döntöttem, idemásolom rövid kommentem, amit a hittel kapcsolatban az ajánlóhoz írtam. Érdeklődéssel várom lesz e kapcsolódás a beszélgetésben elhangzottak, és a kommentemben említett tapasztalatom között?
„Laci ajánlójában a „hit” szót csodálatosnak mondja.
Valóban csodálatos az a hit, amit megtéréskor nyertem (szereztem, részesültem) Istenem és megtartóm Jézus Krisztus igazságában. (2 Péter 1:1)
Ez olyan hit, ami például az engedetlenséget követő legmélyebb állapotomban is bennem él, és bátorít Istenhez kiáltani bocsánatért, szabadulásért.”
„….. Érdeklődéssel várom lesz e kapcsolódás …..?”
Igen, többször érzékeltem kapcsolódást.
Köszönöm a „csodálatos szóról” való beszélgetést.
Jól esett hogy A zarándok útjáról is beszéltetek. Eszembe jutott, amikor 16-17 évvel ezelőtt olvastam először a könyvet. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, mert azokkal azonosultam, akik úgy próbáltak a keskeny útra bejutni, hogy átmásztak a falon. De döbbenetes volt megérteni, hogy én kikerültem a kaput (vagyis egyáltalán nem értettem Jézus kereszthalálát)! Hála Neki, ma már értem :).
A videó alatt írja az egyik kommentelő:
„Igen, a hit ugrás a sötétbe”
Néhány gondolatom ezzel kapcsolatban:
Köztudott, a hit sok mindenhez kapcsolódhat. Nem vonom kétségbe, van, amikor egy hitben való ugrás után az ember egyre növekvő sötétségbe jut. De az Istennel kapcsolatos hit nem ilyen. Példa erre Saul megtérésekor kapott megbízása a damaszkuszi úton, amiről Agrippa királynak tesz bizonyságot:
(továbbá) „hogy megnyisd szemeiket, hogy sötétségből világosságra, és a Sátán hatalmából Istenhez térjenek, hogy bűneik bocsánatát és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltek az énbennem való hit által.” (ApCsel. 26:18)
Nyilvánvaló, a Krisztusban való hit „ugrás” sötétségből a világosságba.