A történeti szemelvények sorát az 1615-ös Ír Hitvallással folytatom. Ez a „kálvinista episzkopális” hitvallás (Szűcs Ferenc nevezi így a magyar kiadás előszavában) elsősorban James Ussher anglikán érsek nevéhez fűződik. „Az Ír Hitvallás azt a különleges egyháztörténeti helyzetet tükrözi (…), amikor a legtöbb hitbeli kérdésben Kálvin tanításai érvényesültek, anélkül azonban, hogy a kálvini egyházszervezetnek legcsekélyebb nyomai jelen lettek volna.” (Ír Hitvallás. Koinónia, Kolozsvár, 1999, 5). A modernista-fundamentalista vitát jóval megelőző hitvallás – más történeti kálvinista hitvallásokhoz hasonlóan – teljes természetességgel nevezi a Bibliát Isten igéjének.

„Vallásunk alapja, a hitnek és minden üdvözítő igazságnak mértéke Istennek a Szentírásban található Igéje.” (1)

„A Szentírás alatt értjük az Ó- és az Újszövetség összes kanonikus könyveit, melyek a következők (…). Ezeknek elismerjük Istentől való ihletettségét, és e tekintetben legbizonyosabb hitelességüket, legmagasabb tekintélyüket.” (2)

„A többi könyv, az apokrifusok, nem származnak hasonló isteni ihletésből, ennél fogva nem bírnak kellő tekintéllyel, hogy bármely tantételt megalapozzanak…” (3)

„Isten ígéreteit úgy kell fogadnunk, amint azok általában elénk adatnak a Szentírásban; cselekvéseinkben szintén Istennek azt az akaratát kell követnünk, amit az Ő Igéjében nyilván kijelent nekünk.” (17)

„Nem törvényes, hogy az egyház Isten Igéjével ellentétesen rendelkezzék bármiben is, és nem magyarázhatja a Szentírás egyik részét egy másik rovására. Következésképpen, noha az egyház a Szentírás tanúja és őrzője, amiképpen nem rendelhet el semmit, ami azzal ellentétes, azonképpen nem is tehet a hit számára kötelezővé semmit az Írás mellett, ami a megváltáshoz szükséges volna.” (75)

„Bitorolt és az Isten Igéjével, valamint az ősegyház példájával ellentétes az a hatalom, amit Róma püspöke magának tulajdonít, tudniillik, hogy ő a Krisztus egyetemes egyházának feje, aki fölötte áll minden császárnak, királynak és fejedelemnek.” (79)

Számos további példát lehet találni a hitvallásban, amikor a szerzők a „Szentírás” és az „Isten igéje” kifejezéseket egymás szinonimáiként használják. A kapcsolat nem a fundamentalisták találmánya.