„Izráel szemei az öregségtől homályosak voltak, és már nem látott jól.” (1Móz 48, 10) Feltűnő a kontraszt az öreg Izsák és az öreg Jákób áldása között. Mindketten szinte vakon tették kezeiket a fiaikra. Izsák szemei homályosak voltak az öregségtől, amikor megáldotta Jákóbot az elsőszülöttségi áldással, ezért más érzékszerveire próbált hagyatkozni. Az érzékszervei azonban becsapták. Ézsaut, a nagyobbik fiát akarta megáldani, de az elsőszülöttségi áldás a kisebbikre, Jákóbra esett. Jákób sem lát öregségében, de ő Izsákkal ellentétben nem a hallására vagy a tapintására támaszkodik, hanem a...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Spiritualitás
Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (49) – A nagyobb áldja meg a kisebbet
„A fáraó ezt kérdezte Jákóbtól: Hány éves vagy? Jákób azt felelte a fáraónak: Vándorlásom éveinek a száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát. Majd áldást mondott Jákób a fáraóra, és eltávozott a fáraó elől.” (1Móz 47,9-10) „Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet” – mondja a Zsidókhoz írt levél szerzője (Zsid 7,7). Itt az egyiptomi birodalom ura fogadja saját országában a hozzá utazó nomád pásztort, hogy kisegítse őt az éhínség miatti biztos halálból. Minden földi értelemben a fáraó van felül, Jákób...
Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (48) – Isten az út végén
„Isten pedig szólt Izráelhez éjszakai látomásban, és ezt mondta: Jákób! Jákób! Ő így felelt: Itt vagyok! Ekkor azt mondta: Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott! Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni. József keze fogja majd le a szemedet.” (1Móz 46,2-4) Jákób élete során többször találkozott Ábrahám és Izsák Istenével, de most egy hosszú, dermedt állapotból feléledve (1Móz 45,26-27) hallja meg Isten hangját. Jákób nehezen, de elhitte, hogy József él, el is indult hozzá, de nem teljesen biztos abban, hogy helyes...
Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (47) – Megváltott múlt
„Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett.” (1Móz 45,4b-8) József közelebb hívja magához a testvéreit és felfedi előttük kilétét: „Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba!” Drámai pillanat ez, amelybe bele van sűrítve József szenvedésének mind a tizennégy éve. József megjárta ezalatt a rabszolgaság, a száműzetés, az igazságtalan vád és a börtön minden poklát. A börtönből való szabadulás és gyermekei születése tudta végre elfeledtetni vele apja házát (1Móz 41,51), amelytől erőszakos...
Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (46) – Az öreg apámért tedd meg!
„Ha úgy térek most vissza apámhoz, a te szolgádhoz, hogy nem lesz velünk ez a fiú, akihez lelkéből ragaszkodik, és ha meglátja, hogy nincs meg a fiú, akkor meghal, és szolgáid a bánat miatt juttatják apánknak, a te szolgádnak ősz fejét a halottak hazájába.” (1Móz 44,30-31) Megindító az a tisztelet, ahogy az öreg Jákóbról távollétében beszélnek. Júda még úgy könyörög Józsefnek az apja érdekében, hogy nem tudja, József is apjaként gondol az idős Jákóbra. Ez az, ami megrendítően szép ebben a történetben, különösen, ha arra gondolunk, hogy manapság milyen lenézés övezi társadalmunkban az...

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK