Az Újszövetség napi olvasásához évek óta a Tyndale House görög szövegkiadását (THGNT) használom. Ennek a kiadásnak az egyik jellegzetessége az, hogy a Nestle-Aland kiadásokkal ellentétben nem a mai szerkesztők megítélése alapján rendezi bekezdésekbe a görög szöveget, hanem aszerint, ahogy a legkorábbi ismert kéziratok jelezték a szakaszhatárokat, ráadásul ugyanúgy ektheszisszel, vagyis az első sor kiugratásával, ahogy azokban a korai kéziratokban látjuk. Bár az eredeti kéziratok nem állnak rendelkezésünkre, nem elképzelhetetlen, hogy ezek a szakaszbeosztások visszanyúlnak egészen az eredeti szerzők szándékaiig.

Ennek az elrendezésnek az egyik potenciális haszna az, hogy a paragrafusok régi elrendezése a szöveg másfajta logikájára nyithat ablakot, mint ami számunkra, mai olvasók számára kézenfekvő lenne. Az egyik ismert példája ennek a János evangéliuma prológusa. A prológus exegéták nemzedékeinek jelentette az első tizennyolc verset, azonban a legkorábbi kéziratok elrendezésében ez korántsem egyértelmű. A legkorábbi kéziratokban az első öt vers különül el a többitől, majd a 14. vers a következő szakaszhatár, és a 18. vers új szakaszt indít útnak. Ezt a felosztást pontosan tükrözi a THGNT szövegkiadása. Ebből nem az következik, hogy vágjuk sutba a szöveg logikájával kapcsolatos megérzéseinket, de nyitottá tehet egy másfajta logikára is, amikor a szöveget értelmezzük.

A minap hasonlóba ütköztem a Római levelet tanulmányozva – tulajdonképpen ezért írom most ezt a cikket. Meglepett, hogy a THGNT szövege a 3. részben nem a 21. versnél jelzi a szakaszhatárt, hanem a 19. versnél. A levéllel foglalkozó exegétáknak szinte közhely, hogy a fordulópont a 21. versnél következik be, amikor az egyetemes bűnösség bizonyítása után Pál rátér végre az evangéliumra, és azt írja: „Most pedig törvény nélkül jelent meg az isten igazsága” (νυνὶ δὲ χωρὶς νόμου δικαιοσύνη θεοῦ πεφανέρωται). A Nestle-Aland kiadások is ezt a felosztást követik. A THGNT szövegében azonban meglepő módon a 19. versnél látjuk az ekthesziszt, követve a régi paragrafushagyományt: „Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény hatálya alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ vétkessé legyen Isten előtt.” (οἴδαμεν δὲ ὅτι ὅσα ὁ νόμος λέγει τοῖς ἐν τῷ νόμῳ λαλεῖ, ἵνα πᾶν στόμα φραγῇ καὶ ὑπόδικος γένηται πᾶς ὁ κόσμος τῷ θεῷ)

Vajon miért így osztották be a szöveget a legkorábbi ismert kéziratokban? Abban természetesen nem lehetünk biztosak, hogy a Pál (és persze Terciusz) által készített eredeti kéziraton is ez a beosztás volt, de abban igen, hogy a korai másolók valamiért ezt a beosztást tartották helyesnek. Számukra a 19-26. versek alkottak egy egységet, nekik a 21. vers valamiért szervesebben összekapcsolódott a 19-20. versekkel, mint ahogy a Nestle-Aland szövegét követő mai olvasók számára látszik. Nem akarom eltúlozni ennek a jelentőségét, de mindenképpen elgondolkodtatott. Azt a mondatot, hogy „Most pedig törvény nélkül jelent meg az Isten igazsága”, ezután még inkább ennek a fényében olvasom: „Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény hatálya alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ vétkessé legyen Isten előtt. Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.”

A szokatlan paragrafusbeosztás a mondatok közötti szoros összefüggésre hívja fel a figyelmet. Azért kellett törvény nélkül megjelennie Isten igazságának, mert ha Isten igazsága törvény által jelenik meg, az csak vétkessé tudja tenni az embert. Isten azonban fel akar bennünket menteni, ezért nem a törvény morális követeléseit még inkább ránk terhelve rendezi a helyzetünket, hanem a Krisztus engesztelő vérébe vetett hit által, ingyen, kegyelemből, amelynek árát ő fizette meg. Az engesztelés a bűnösség és az ítélet fényében értendő, amelyre a törvény a maga szigorával rámutat. Isten igazsága, amely az evangéliumban megjelent, a törvény által felerősített problémára ad megoldást. Eddig is ezt gondoltam a szöveg logikájának, de a THGNT szokatlan beosztása ezt a logikát most már egyenesen megkerülhetetlenné teszi számomra.