Evangéliumi vezetők botrányok nélkül

2017 dec. 5. | Divinity, Egyén, Közösség, Spiritualitás | 6 hozzászólás

Első életrajzi előadásaimat Martyn Lloyd-Jonesról, John Stottról, Charles Spurgeonről és George Whitefieldről tartottam. A maguk korában mind a négyen rendkívül népszerű evangéliumi vezetők voltak. Közös bennük, hogy az evangéliumot hirdették, világszerte ismertek voltak, megszámlálhatatlanul sokan hallgatták és követték őket, és a hatásuk a mai napig érzékelhető. Whitefield a tizennyolcadik századi brit evangéliumi élet emblematikus alakja volt, Spurgeon a tizenkilencedik századé, Lloyd-Jones és Stott a huszadik századéi. Mind a négyen kálvinista teológiát vallottak, de abból a fajtából, amelyik számára a bensőséges spiritualitás, a misszió és az evangéliumi egység elengedhetetlen része a keresztény életnek. Ami szintén összeköti ezt a négy embert, és ami miatt ezt a posztot írom, az az, hogy bár évtizedeken át a publikum vizsgáló szemei előtt voltak, soha nem találtattak vétkesnek pénzzel, szexszel vagy hatalommal kapcsolatos visszaélésben. Látva evangéliumi csúcsvezetők csúnya bukásait, ez ma sajnos nagy szó.

Whitefield a tizennyolcadik századi metodista ébredés vezéralakja volt, és talán minden idők egyik legeredményesebb evangélistája. Húszas évei elején tért meg, kezdett igét hirdetni és vált akkori értelemben evangéliumi celebritássá. Folyamatosan több tízezres hallgatóság előtt prédikált; barátja, Benjamin Franklin megmérte, hogy hangja legalább harmincezer embert elért (erősítés nélkül!). Évente átlagosan ezerszer prédikált, ami azt jelenti, hogy naponta nagyjából három igehirdetés az átlag. Szinte szó szerint kiprédikálta a lelkét. Whitefield botrányok nélkül szolgálta végig ezeket az évtizedeket. Támadások és sajtókampányok természetesen indultak ellene, de ellenfelei mindössze egy rossz hangvételű levéllel tudták őt megvádolni, illetve néhány keménynyakú kálvinista határolódott el tőle, akik sérelmezték, hogy Whitefield szóba áll másfajta hívőkkel is. Whitefield jellemén nemigen találtak fogást: még azok is gyakran a „szeráfi” jelzővel illették, akik a teológiájával nem feltétlenül értettek egyet.

Spurgeon még fiatalabban, már tizenhat évesen igehirdető lett, tizennyolc évesen megtöltötte a Surrey Music Hall-t, London legnagyobb koncerttermét, amelyben több mint tízezer ember fért el. Spurgeon élete végéig ezreknek prédikált, többezres megagyülekezetet pásztorolt, nyomtatott igehirdetéseit és könyveit milliók olvasták, több mint hatvan szervezetet hozott létre és vezetett, amelyek között volt bibliaiskola, árvaház és evangélizációs társaság is. Legnagyobb botránya az volt, amikor a Surrey Music Hallban egy ember tüzet kiáltott és a menekülő tömeg tucatnyi embert halálra taposott vagy megnyomorított. Spurgeon élete végéig hordozta magában ezt a sebet. Másik botránya az volt, amikor egy hölgy rajongója cipőt küldött neki, a sajtó pedig azt híresztelte el róla, hogy híveitől cipőket kér és fogad el. Ennek semmi alapja nem volt. A világi sajtó újból és újból kikezdte őt, keresztényektől is kapott kritikát, de Spurgeon lényegében feddhetetlenül futotta meg a pályáját.

Martyn Lloyd-Jones és John Stott a huszadik századi London meghatározó evangéliumi prédikátorai voltak, akiknek globális hatása ma is érezhető. A 60-as években Londonban sokan csinálták azt, hogy délelőtt elmentek istentiszteletre a Westminster Chapelbe, hogy meghallgassák „a Doktort” (Lloyd-Jones a királyi család orvosának volt az asszisztense, mielőtt lelkész lett), majd este átmentek az All Souls anglikán gyülekezetbe, hogy Stott tanítására figyeljenek. Lloyd-Jones egy egész generáció számára volt példa és vezető. Én magam is sok száz igehirdetését hallgattam meg kazettán, könyveit még mindig élvezettel olvasom. Asztalomon két évtizede kint van egy 1966-os fénykép, amelyen John Stott és a Doktor egymással beszélgetnek egy fontos konferencia meghatározó pillanatában. Stott globális hatása Lloyd-Jonesénál is nagyobb. Ő az egyetlen példaképem, akiről még életében tartottam életrajzi előadást. Sem Lloyd-Jones, sem John Stott nem keveredett olyan botrányba, amely a szolgálatuk hitelességét alááshatta volna.

Vajon mi volt Whitefield, Spurgeon, Lloyd-Jones és Stott titka? Az elmúlt három évtizedben sok ezer oldalt olvastam tőlük és róluk, van bennem egy kép mind a négy ember jelleméről és hitéről. Több dolgot látok az életükben, amely védte őket a bukástól. A legfontosabb az, hogy mind a négyen mélyen megalázták magukat Isten előtt, akit ők nagynak láttak, nagyobbnak, mint egy átlagos evangéliumi keresztény ma. Tisztában voltak saját esendőségükkel és sebezhetőségükkel, ezért gyakran kiáltottak Istenhez. Az imádság lételemük volt. Ismerték a bűn természetét, ezért nem bíztak önmagukban. A népszerűség felelőssége nem magasra emelte ezeket a vezetőket, hanem rájuk nehezedett és a térdeikre kényszerítette őket. Istent egyre hatalmasabbnak látták, magukat egyre kisebbnek. Szinte elfeledkeztek önmagukról, ezért úgy tudtak önmaguk lenni, hogy egészséges távolságot tartottak saját hírnevüktől. Krisztus lenyűgözte őket, maguktól viszont egyáltalán nem voltak lenyűgözve. Sok bajtól védte ez őket.

A hűségük másik titka az, hogy gondosan körülvették magukat más érett keresztény vezetőkkel. Whitefield rendszeresen tanácsot kért vezetőtársaitól és alárendelte magát nekik. Kereste a barátságot más evangéliumi vezetőkkel: a Wesley testvérekkel, Howell Harrissel, John Cennick-kel, angliai, velszi, skót és amerikai lelkipásztorokkal. Spurgeon hasonlóképpen. Lloyd-Jones létrehozott egy testvériséget, ahol hónapról hónapra átbeszélték a hit kérdéseit. A bajtársi kapcsolatok kétirányúak voltak: Lloyd-Jones példája hatott a többiekre, ők pedig vigyáztak Lloyd-Jonesra. Stott tudatosan épített védőfalakat a szolgálata köré, ezek közé tartozott az AGE nevű csoport (Accountability/Advisory Group of Elders), akiknek rendszeresen beszámolt és akiket vétójoggal ruházott fel a szolgálatai egyes döntései felett. A szoros közösség megakadályozta, hogy ezek a vezetők népszerűségük csúcsán egyedül maradjanak.

A természet szeretete a harmadik dolog, ami mind a négyükben közös volt. A folyamatos szolgálatban és a népszerűségben van valami természetellenes, ami könnyen kibillentheti a vezetőket a valósággal való egészséges kapcsolatukból. A természetnek pont ezzel ellentétes a hatása. Spurgeon kutyát tartott, és gyakran gyógyítgatta a lelkét a tengerparton vagy a virágos parkokban sétálva. Prédikációi tele vannak a természetből vett képekkel, állatokkal, virágokkal, égi és földi jelenségekkel. Whitefield napokat utazott lóháton és heteket a tengeren: ilyenkor a lelkében összeértek a sokfelé ágazó gondolatok és érzetek. Nem ő volt a nagy, hanem a természet, amely körülvette. Lloyd-Jones nagyon szerette a vidéki farmokat és a lovakat: Wales dombvidékén érezte igazán otthon magát. Stott hobbija az ornitológia volt, az íróasztalán mindig ott csücsült a távcső, hogy ha egy madarat lát, azonnal szemügyre vehesse. Amikor utazott, vitte magával a távcsövet, és még a két sarkkörön túl is járt madárlesen. A természet ezeket a keresztény vezetőket közel tartotta az Isten világához, és megőrizte a lelküket az olyan ficamoktól, amelyek jellemzően azokat a keresztény vezetőket sújtják, akik – Bolyki Laci barátom szavaival – „összekeverik a természetfelettit a természethelyettivel”.

A Zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” (Zsid 13,7) Istennek azok a szolgái, akik végigfutották a pályát és mindvégig megbízhatónak találtattak, óriási kincset jelentenek az evangéliumi világ számára. Figyeljük őket és tanuljunk tőlük!

 

6 hozzászólás

  1. Gyenes Kati

    Nagyon jó pozitív emberi példákról is olvasni, amiből lehet tanulni. 🙂 Szinte már alig olvasok más honlapokat vagy hírportálokat, egyrészt a kevés az időm, másrészt kevés az értelmes, mert annyira torzítják a valóságot, valóban követendő példáról alig írnak valahol vagy kikezdik őket valahogyan. Ezért is tetszik ez a blog, azon kevesek közé tartozik, amit szoktam olvasni a neten.

  2. Éva

    „Mélyen megalázták magukat Isten előtt, akit ők nagynak láttak, nagyobbnak, mint egy átlagos evangéliumi keresztény ma.”
    Nemrég volt egy vita a homoszexualitásról, és bár sokat beszéltünk itt is erről, és többen – keresztények 🙁 – mellette érveltek, a vita így kezdődött, ezt egy mondatot hoztam el: „Kicsoda az Isten?” Igen, ebből minden levezethető …

    „Tisztában voltak saját esendőségükkel és sebezhetőségükkel, ezért gyakran kiáltottak Istenhez… nem bíztak önmagukban” – vessük össze ezzel: az Úr Pétert, aki háromszor megtagadta Őt és Pál apostolt tudta legjobban használni, aki üldözte a keresztényeket, ott volt István – első vértanú – megkövezésénél.
    —————————————————–

    Ha akartok a természetet magas szinten és főleg az embereket szerető állatorvostól olvasni, nagyon jól szórakozni, emellett megszeretni a szereplőket nem utolsósorban (van-e aki nem ismeri) James Herriot könyveit vegyétek elő. Volt egy amerikai turista, aki csak a Big Ben-t Londonban, és Herriot-ot akarta látni Angliából 🙂

  3. kovacsdpisti

    Nagyon jó volt ezt olvasni, köszönöm Ádám az írásodat!

    Alázat, felelősségre vonhatóság, és a természet szeretete. Az alázat kapcsán: Néhányszor hallottam már lelkészünktől az alábbi, állítólag Luther-i gondolatot (remélem jól idézem): „A hívő úgy nő, mint a tehén farka. Lefelé.” Tulajdonképpen ez a megszentelődés. 🙂

  4. Gergely Erzsébet

    “…………………………………………………………………..
    „A hívő úgy nő, mint a tehén farka. Lefelé.” Tulajdonképpen
    ez a megszentelődés.”

    Számomra találóbban szimbolizálja a hívő élet növekedésével járó
    „helyzeti pozíciót” az alábbi ismert mondat:

    „Az érett kalász lehajlik, míg az éretlen fenn hordja a fejét.”

  5. Gergely Erzsébet

    „…………………………………………………………………. “Az érett kalász lehajlik, míg az éretlen fenn hordja a fejét.””

    Időközben eszembe jutott a tökéletesen érett „Kalász”, az Úr Krisztus:

    „Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Minden be van fejezve”.
    Ezután lehajtotta a fejét, és meghalt.” (János 19:30)

  6. Fernando

    „ellenfelei mindössze egy rossz hangvételű levéllel tudták őt megvádolni” – oh, ártatlan kor! Manapság lenne vagy 10 áldozat aki szexuális bántalmazással vádolná. Vagy azzal hogy „pénisszel élő nőként” nem engedi belépni az asszonykórusba.
    Fegyverek szinte végtelennek tűnő tárháza áll ma már Isten népe ellenségeinek rendelkezésére. Viszont
    „Egyetlen ellened készült fegyver sem lesz jószerencsés” írja Ézsaiás. És ebben bízunk.

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK