„Ez volt Izráel fiai táborbontásának a rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak.” (4Móz 10,28)
Izráel törzsei akkor indultak el, amikor a Felhő vagy a Tűzoszlop felemelkedett. Ez teljes függést, állandó készenlétet jelentett számukra, hiszen nem tudhatták, mikor kell elindulniuk. Amikor azonban a Felhő vagy a Tűz felemelkedett, bármilyen hirtelen történt is az, a vonulásnak szép rendben kellett lezajlania.
A vonulás rendje igazodott a Sátor körüli letelepedés rendjéhez, és a következő volt. Először a Sátortól keletre elhelyezkedő törzsek indultak el, Júda törzsének vezetésével. Júdával együtt vonult Issakár és Zebulon. Még előttük azonban Lévi törzséből a kohátiak vonultak a Szövetség Ládájával: ők voltak legelöl. A Júda által vezetett törzsek mögött megint a léviták egy csoportja következett: Gersón és Merári nemzetsége magával az összecsomagolt Sátorral. Utánuk a Sátortól délre táborozó törzsek következtek Rúben vezetésével, Rúbennel együtt vonultak Gád és Simeon törzsei is. Őket megint koháti léviták követték a Sátor tartozékaival. Ezután jöttek Efraim, Manassé és Benjámin törzsei (Efráim vezetésével), majd Dán törzse és velük Naftali és Áser.
Mi ennek a jelentősége? Az, hogy bár a Lélek vezetése spontán, kiszámíthatatlan, a nép őt követő mozgása azonban rendezett és kiszámítható. A Lélek vezetése nem igazolja a káoszt. Pál apostol az egyik legkarizmatikusabb levelében írja (amelyben a Szentlélek megnyilvánulásait ünnepli, a nyelvekenszólás hasznát tárgyalja és a prófétálásra buzdít), hogy „minden illendően és rendben történjék” (1Kor 14,40). A Lélek vezetése és a rend nem oltják ki egymást. Van benne rendbontás, hiszen a tábor elbontása is egy rend lebontása, de a vonulás egy másfajta rend felépülése, amely éppannyira a Lélektől van, mint ahogy az előző rend tőle volt. Az izráeli törzsek nem rohamozhatták meg a Tűzoszlopot, nem követhették felbolydult hangyabolyként a Felhőt, nem válhattak alaktalan masszává a köves pusztában. A vonulásnak meghatározott rendje volt.
A keresztény egyház nem kövesedhet bele a sivatagba: amikor a Lélek elindul, a népnek is el kell indulnia. Az indulásnak azonban van szabályrendje. Van, aki elöl megy, és van, aki hátul. Más pedig középen halad. Van kiküldő és van kiküldött. Van kézrátétel, és van beszámolás. Van rendje az engedelmességnek és az elszámoltathatóságnak. A Léleknek kell uralkodnia, a Lélek mozgását kell követnünk, a Léleknek kell orientálnia a vonulás rendjét, és ebben van számunkra kiszámíthatatlanság. De valamiféle rendről nem mondhatunk le, az új szövetség népe sem lehet szabadcsapatok evangéliumi hordája.
„Urunk, tőled van a mozgás, és tőled van a rend. Segíts tisztelnünk mindkettőt!”
……. A Léleknek kell uralkodnia, a Lélek mozgását kell követnünk, a Léleknek kell orientálnia a vonulás rendjét, …….”
Egész valóm ujjong, hogy Isten újszövetségi népe minden tagjában a Lélek benne van (János 14:16), vezetni akarja (Róma 8:14), az odafent valók keresésére orientál, ahol Krisztus az Isten jobbján ül (Kolossé 3:1-2).
1Kor 12:1 A lelki [ajándékokra] nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.
Pál ezekkel a szavakkal vezeti be a szellemi ajándékokról szóló tanítást, amit 31 igeversen át olvashatunk a 12. részben. Érdekes azonban, hogy a téma központi, legfontosabb (több mint 12 versben kifejtett) mondanivalója (amivel Pál a nem kívánt „tudatlanságot” kezeli) nem a Szent Szellemmel való betöltekezés mértéke, ennek ereje, vagy fontossága hanem egy látszólag nem témába illő dolog: Krisztus teste és tagjai.
Tehát a hangsúly a szellemi ajándékok témája kapcsán nem a szellemi erők mértékén, azok nagyságán, v. erején van, hanem azon a közegen van, amiben a szellemi ajándékok működnek (működhetnek).
A kérdés ugyanis a szellemi ajándékok működése kapcsán nem az, (nem csak az), hogy ki milyen mértékben szellemi ember, hanem inkább az ( és általában itt a probléma), hogy a test aminek keretében működünk, egészséges-e, rendezett-e, vagy az egyház rendje már nem érdekel minket. Ezért, (hogy stilszerű legyek) a tagok rendezetlenül, „felbolydult hangyabolyként” vagy „alaktalan masszaként” kívánják megvalósítani saját egyéni szolgálatukat.
Pál szellemi ajándékokról szóló tanításából nem hiányozhatott a az egyháztagok testnek alárendelt, funkcionális szerepéről szóló okítás, mert e kettő szorosan egybetartozik.
Számomra ezt a gondolatot erősítette Izrael – fent említett – szellem által vezérelt rendezett vonulása is.
Idézet Csabától:
„……. a téma központi, legfontosabb ……. mondanivalója ……..: Krisztus teste és tagjai. ……… hogy a test aminek keretében működünk, egészséges-e, rendezett-e, ……..”
Az Ige kijelentése alapján azt gondolom, igen. De kizárólag azok számára, akik ragaszkodnak a Fejhez, azaz Krisztushoz, akiből az egész test ízületek és kapcsok segítségével táplálkozik és növekszik, az Isten szerinti növekedéssel. (Kolossé 2:19)
Kedves Erzsébet!
A hangsúlyt most ebben az összefüggésben mégsem Krisztus főségére tenném, hanem az ő testének megbecsülésére. A problémát ugyanis jelenleg nem Krisztus főségének tagadásában, hanem Krisztus testében való meghatározott helyünk elleni lázadásban látom.
Isten nem csupán Krisztus fősége alá, hanem mindegyikünket a maga helyére (szerepére) helyezett el. (ld. 1Kor 12.18) De ha Istentől meghatározott helyünket elhagyjuk (pl. indokolatlanul Gyülekezet váltunk, vagy túllépjük szellemi ajándékunk hatáskörét, esetleg nem figyelünk arra h. miben vagyunk illetékesek stb.) akkor a test működése nem folyhat rendezetten és a Szent Szellem munkája nem lehet hatékony. Persze mindez Krisztus főségével is szorosan összefügg, tehát jó, hogy megemlítetted, csak a tapasztalatom az, hogy az Isten által rendelt kereteket, sokszor épp Krisztusra, vagy a Szent Szellem egyéni vezetésére hivatkozva lépik át, nem figyelve a tagok szervezeti rendjére, pedig az is egy Istentől rendelt sérthetetlen keret.
Az Egyház kicsit olyan, mint a Biblia versei, amik csak akkor képesek hordozni Isten Szellemét, ha meghatározott rendben a maguk helyén állnak. Nem keverhetjük össze, cserélhetjük fel a Biblia szavait, igeverseit, a magunk kénye kedve szerint, mert csak a helyén mondott ige lehet aranyalma ezüst tálcán (ld. Péld. 25.11). Az írás fel nem bontható. (Jn. 10,35) Ha a Biblia szavait, mondatait felcseréljük, vagy a szövegösszefüggésből kiragadjuk, úgy az egész szöveg más értelmet kap. Ha ezt megtennénk, a Biblia többé nem ugyanazt a szellemet hordozná. Ugyanígy Krisztus testének is van egy rendje, amin csak akkor nyugszik meg az Isten Szelleme, ha ezt a rendet megtartjuk. Mózes sátorának, Salamon templomának és Ezékiel templomának is van egy közös vonása, mégpedig az h. ezeket a helyeket csak akkor töltötte be Isten szelleme, amikor minden arra a mintára épült fel, amit Isten meghatározott. Az egyház felépülésének és a tagok munkájának van egy rendje, amelynek megtartása nélkül a Szent Szellem vezetése nem lehet hatékony. Ezért igyekeztem hangsúlyt helyezni Krisztus testének rendjére és úgy vélem Ádám bejegyzése is a rendezetség megtartásának jelentőségéről szól. Krisztusnak mint főnek való engedelmesség ennek a rendnek csak egy eleme de nem a teljessége. Mert nem csak a fej a Krisztus, hanem a test is. Vagyis mindkettő kép egyaránt fontos.
Válaszod Csaba köszönöm. Már ezért érdemes volt megosztanom rövid gondolatom.
(A mozgásnak rendnek/rendesnek kell lennie, különben csak disszociáció/szétszóratás. A rendnek mozgékonynak kell lennie, különben belekövesedik/belebálványosodik önmagába.)
„A Lélek vezetése és a rend nem oltják ki egymást.” Sőt! Azt gondolom, hogy a Lélek akkor vezet ha rend van.