„Így mondják ki a nevemet Izráel fiai felett, és én megáldom őket.” (4Móz 6,27)

Kik mondják ki így Isten nevét? Áron fiai, a papok. Hogy mondják ki? Így: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!”

Az áldásban a Név és az Arc összekapcsolódnak. Az áldás gyújtópontja a Név. Ízlelgessük a héber szavakat: „Áldjon meg téged az Úr…” Jevárechecha Ádonáj (‎יְבָרֶכְךָ֥ יְהוָ֖ה). „Ragyogtassa rád orcáját az Úr…” Jáér Ádonáj pánáv élecha (‎יָאֵר יְהוָ֧ה פָּנָ֛יו אֵלֶ֖יךָ). „Fordítsa feléd orcáját az Úr…” Jisszá Ádonáj pánáv élecha (‎יִשָּׂ֙א יְהוָ֤ה׀ פָּנָיו֙ אֵלֶ֔יךָ).

A Név felénk forduló Arca az áldás.

Az az áldás, ha a Név áld meg. Az az áldás, ha az ő arca ragyog ránk. Az az áldás, ha felénk fordítja az orcáját. Átok alatt lenni nem azt jelenti, hogy elveszítjük a békességet, noha az is része annak. Átok alatt lenni azt jelenti, hogy a Név elfordítja tőlünk az Arcát. Az Arc elfordulása pedig azt jelenti, hogy a Név nem őriz bennünket, nem könyörül rajtunk, nem ad békességet.

Mert a megőriztetésünk az, ha az isteni Arc felénk néz, az irgalom az, ha ránk ragyog a mindenható Arca, és az ad békességet, ha felénk fordul a Név Orcája.

Az új szövetségben mind papok lettünk, hogy kimondjuk egymásra ezt az áldást: Jevárechecha Ádonáj! Jáér Ádonáj pánáv élecha! Jisszá Ádonáj pánáv élecha! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!

„Urunk, áldj meg bennünket, hogy megáldhassunk mi is másokat!”