Ezen a blogon teológiáról, spiritualitásról és kultúráról írok. Bár a politika valahol mindegyikhez kapcsolódik, és a politikum a valóság fontos területe, az aktuálpolitikai harc sem a motivációim szintjén, sem a gondolkodásomban nem szervezi a cikkeim témáit. Számomra a sorrend a teológiától indul a kultúra irányába, és a bibliai spiritualitás a módja annak, ahogy a kultúrával foglalkozni szeretnék. Amikor a River Rádió és a Manna FM meghívott, hogy vegyek részt egy politikáról szóló beszélgetésben, azon dilemmáztam, hogy vajon közel tudok-e lépni a politikához úgy, hogy közben olyan távolságra is maradjak tőle, amely illeszkedik az elhívásomhoz. (Hogy ez miért dilemma, az kiderül a kétrészes interjúból.) Végül elfogadtam a meghívást és utólag sem bántam meg, mert a műsorvezetők (Majoros Szidónia és Novák András) pont arra a szintre lőtték be a kérdéseiket, ahol én is szívesen együtt gondolkodtam velük. A két részt itt lehet visszahallgatni:
Szabad-e egy kereszténynek politizálni? 2/1
Szabad-e egy kereszténynek politizálni? 2/2
Sálom mindenkinek!
—-
Ui. Minden kommentelőtől két dolgot szeretnék kérni. 1) Mielőtt hozzászólsz, kérlek, hallgasd meg mindkét beszélgetést, amihez hozzászólsz, mert csak úgy van értelme. 2) Ne ventillálásra használd a kommentfelületet, hogy elmondd, milyen borzasztó a kormány, Orbán Viktor, Magyar Péter, Donald Trump, az EU vagy a kongói demokrácia, mert arra van rengeteg más felület. Előre is köszönöm.
Nagyon érdekes kérdések és a válaszok is nagyon kiegyensúlyozottak, bölcsek. Elméletben nagyon könnyű egyetérteni minden szavaddal.
Az olyan gyakorlati események keltenek ebben feszültséget, amikor szembe kerülnek a kereszténység tanításai a kereszténynek mondott politikai kultúrával.
Pl. amikor Orbán Viktor azt mondta, hogy „Aki kardot ránt, az kard által vész el. Menczer Tamás jól tette, amit tett, a hőbörgőkkel csak a saját nyelvükön lehet beszélni.”
Jézus ugyanis pont az ellenkező értelemben beszélt, és úgy kezdte: tedd el a kardodat!
Én képtelen vagyok elnézni afelett, hogy valaki Krisztusra hivatkozik (keresztény), de nem tartja Krisztus tanítását. Szerintem jobb, ha csak azt mondja: migránsellenes vagyok, abortusz ellenes vagyok, woke-ellenes vagyok. Sokkal szimpatikusabb lenne számomra, mint hogy azt mondja: krisztusi vagyok, de csak politikai értelemben.
Kotán Norbert, teljesen egyetértek. A bent èlő Krisztust bántja, mikor ilyen nyilvánvaló képmutatással valakik egy egész rendszert építenek, magát Istent és az Ő nevét felhasználva, kiárusítva. Ezzel Istent hamisítják meg, mert Ő nem olyan, amilyennek bemutatják. Ezzel nagyon sok kárt okozva, elsősorban embertársaiknak, akik ezáltal nem képesek Istenhez fordulni. Nem hinném, hogy ez kevésbé rossz, mint az abortusz, vagy a woke, sőt.
A sok mindent alulmúló (meg az ebbe a mocsárba bibliai idézeteket is mindkét oldalról belekeverő) Menczer-Magyar ordítozástól függetlenül: Jézus Péternek mondja, hogy tegye el a kardot, a hatalom kezébe azonban maga Isten adta a kardot. Ez igaz a keresztény világnézet alapján uralkodókra is. Keresztény (bibliai!) világnézeti alapon is szükséges, hogy a hatalom viselje és adott esetben használja a kardot (vö. Róm 13,4; 1Pt 2,14). A keresztény olyankor nem önmagát vagy az egyházat képviseli, hanem az államhatalmat, az által pedig Istent.
Kedves Ádám!
Ezek szerint 2006. október 23-án is jogosan használta a hatalom, Istent képviselve a kardot?
Nem. Egyértelműen nem. Attól, hogy a hatalom jogosan viseli a kardot, még nem következik, hogy mindig jogosan is használja azt.
Pont erre akartam utalni. Mert valahogy mindenki a saját álláspontját igyekszik ezzel alátámasztani. Sőt, ahogy kivettem, Kálvin is elég „gumiszabály” szerűen hivatkozik erre.
Jó, de akkor nem lehetne egy kompromisszumot kötni a mostani álkeresztény pártokkal, hogy oké, ti új világrendszert építetek, oké meghaladjátok az elavult liberális demokráciának nevezett rendszert; szembe szálltok az elkényelmesedett elittel stb.; de akkor ti is hozzatok mostantól egy nagy döntést, cserébe mindezekért nem használjátok többé a keresztény szót politikai munkátok során. Akár a kis és nagyobbacska egyházak is élen járhatnának ezért a változásért…
Szerintem a kulcs a kiindulópont, érintitek a beszélgetésben több ponton is, leginkább csak aláhúznék a gondolatokból.
Időnként szomorúan azt látom, hogy a kiindulópont a más politikai meggyőződés, miközben az, hogy ki testvér Krisztusban, az másodlagos; holott épp a fordított hozzáállást szeretném megélni és egyre inkább megmutatni egymásnak is, másoknak is!
Sokkal fontosabb, kit vezérel ugyanaz a Lélek, ki tartozik az Isten fiai közé, mintsem az, hogy politikai kérdésekben kikkel tartunk jellemzően egy irányba. A magam részéről hatalmas lehetőséget látok bizonyságtételre, ha ezt meg tudjuk élni először egymás között, és ha ez mások felé is kisugárzik.
Ádám, igazad van. Számomra nem az a kérdés, hogy a hatalom legitim velejárója-e a kard. A kard célja, hogy a bűnt büntesse, a jót védje. Amikor erre használják a hatalmat, akkor az Isten szerinti célra használják. Amikor a hatalmat a törvényes rend kijátszására, visszaélésre, önkényesen, részrehajlóan vagy gonoszságra használják, akkor szembe mennek Isten akaratával. Hitler is kapott kardot, mégsem gondoljuk, hogy az egyház dolga, hogy engedelmesen írtsa az embereket.
Az egyháznak, a vezetőknek képviselniük kell, hogy az állam felett is áll hatalom, maga Isten, aki felé elszámolással tartozik; illetve hogy ha valaki Krisztus nevét a szájára veszi, annak kötelessége úgy is élni, a Biblia tanítása szerint.
Lassan tele a világ magukat kereszténynek valló politikusokkal, pártokkal. Idehaza is mindenki dobálózik Krisztus szavaival, de a tetteik, indulataik mást jeleznek. Nem látok bárányokat, csak báránybőrbe bújt farkasokat…
Kedves Norbert,
igen, ezt a véleményedet sokszor, sokféleképpen elmondtad már itt ezen a blogon. Nyilvánvaló, hogy nagyon rossz véleménnyel vagy a mostani kormányzatról. Én csak arra akartam rámutatni, hogy amikor Jézust idézed a kard elrakása kapcsán, rosszul idézed őt, mert Jézus mondata pont a hatalomra nem vonatkozik (vö. Róm 13,4). Azért teszem ezt szóvá, mert itt van elásva egy csomó félreértés az ún. keresztény társadalompolitikával kapcsolatban. Az államon kérsz számon olyat, amit a tanítványon lehetne számon kérni. Ezt a típusú félreértést persze az is táplálhatja, ha a keresztény világnézeti és civilizációs értékekre támaszkodó hatalom nem magyarázza el kellőképpen, hogy a kommunikációjában mire használja a keresztény szót. De e tekintetben szerintem Orbán Viktor például világosan kommunikál.
Én azt gondolom, hogy a kereszténységgel már igazolták: 1. Az abszolút monarchiát (Francia ellenforradalmár katolikusok, X. Károly és eszmetársai) 2. A kommunizmust ( dél-amerikai a felszabadítási teológusok), 3. A szabadversenyes kapitalizmust (hidegháborús amerikai protestáns fundamentalisták 4. A feketék elleni diszkriminációt (Dél-afrikai kálvinisták, és amerikai déli rasszista ideológusok). 5. A Holocaustot (horvát usztasa katolikusok és román ortodox vasgárdisták). Szóval mindent és mindennek az ellenkezőjét. Nincs hitelesen a kereszténységre alapozó politika, mert a kereszténység egy olyan korban alakult ki, amikor a mai értelemben vett politika és politikai kérdésfeltevések nem léteztek még. A mai hatalom egy nyilvánvalóan hazug módon hivatkozik a kereszténységre, a keresztényeknek ettől el kell határolódniuk, mert csak akkor lesznek és lehetnek hitelesek, de természetesen ha a hatalom egy meghatározott kérdésben (akár érdekből) a keresztény álláspontot képviseli, akkor a hatalommal is együtt kell működni.
Kedves Miklós,
ahogy T. S. Eliot mondta A keresztény társadalom eszménye című lenyűgözően prófétai esszéjében: az egyház és a világ viszonyában nincs állandó modus vivendi. Az egyház a megingathatatlanabb valóság, ha Jézusra figyel, és csak megingathatatlanságában képes jól felmérni a világgal való aktuális viszonyát is. Az egyház fundamentuma Jézus és Isten szent Igéje, ha más alapra épül, a viharban egyszerűen összedől. Jól látod, hogy az egyház túl sokszor veszítette el prófétai önazonosságát, mert igazodott a világhoz és igazolta a világot.
Az elhatárolódást feleslegesnek és szükségtelenül erős gesztusnak tartom. A keresztényeknek nem kell elhatárolódniuk egy szükségszerűen tökéletlenül működő államtól. Sem a Római birodalomban, sem egy középkori keresztény királyságban nem volt szükség ilyesmire, sőt, Pál a tiszteletet javasolta a római császárok és királyok esetében is. A jelenlegi kormányzat semmiképpen nem rosszabb az előbb említett példáknál, sőt, számos ügyben képvisel olyan álláspontot, amely közel áll a keresztény világképhez, különösen ha azt nézzük, mit képviselnek az ellenfelei. Méltánytalan lenne azt mondani, hogy a jelenlegi kormányzatnak nincsenek fontos erényei és eredményei, különösen ha ismét az elődeire és vetélytársaira vetünk egy pillantást, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Mindig könnyebb a hibákat és bűnöket észrevenni, nehezebb az erényeket, de a kereszténységből a méltányosság is következik.
Egyetértek tehát azzal, hogy ha a hatalom egy meghatározott kérdésben (akár érdekből) a keresztény álláspontot képviseli, akkor a hatalommal is együtt kell működni. Nem mindegy, hogyan, de például ha a kormányzat jó ügyeket képvisel, azokat az ügyeket támogathatjuk mi is. Érthetetlen lenne az elhatárolódás. Ezzel együtt valóban fontos a keresztény civilizációs értékek és a keresztény hit megkülönböztetése is. Erre teszünk kísérletet ebben a Tűzfal podcastben is: Kereszténység: vallás vagy civilizáció? Ahogy a családnak nem szabad az állam funkciójává válni, mert prepolitikai intézmény, úgy az egyháznak sem szabad az állam funkciójává válni, mert szintén az államtól függetlenül létrehozott intézmény. Az állam sem lehet az egyház funkciója. Ezek az alapvetések szerintem egyértelműen következnek a keresztény világnézetből, még ha a kereszténység a történelme során gyakran máshogy is cselekedett.
Elhatárolódás helyett tehát függetlenséget javasolnék. Az tud jól együttműködni mással, aki saját magát is jól ismeri és bátran képviseli.
„Mert a fejedelmed nem a jó, hanem a rossz cselekedetek rettegésére vannak.” (Károli)
A Ro 13,3a világosan megmutatja azt, hogy mi a hatalom feladata, mondhatnám azt is, hogy melyik a legitim hatalom. Ha ezen túllép akkor jön a baj és az engedetlenség.
Kedves Ádám!
Egy kifejezés, jelen esetben a kereszténység mást jelenthet különböző emberek számára. Másrészt, egy szó jelentésváltozáson is átmehet. Ha tetszik, ha nem, ma Nyugaton a többség számára (már) nem válik úgy ketté a jelentéstartalma, ahogy többek közt OV is megfogalmazta. (Aki egyébként a múlt hónapban a millióknak szenvedést és halált okozó Oroszországról beszélt úgy, hogy „egy keresztény ország, de a hatalom nyelvét beszéli”.) Pedig ennek egyértelművé tételére hívők / egyházak részéről a jogos kritika megfogalmazására is szükség lenne. Mert jelenleg idehaza, legalábbis az egyházak részéről, méltányosság van bőségesen, kritikáról én azonban nem tudok. Aláírom, amikor ennyire nincs önálló bevételük, ez náluk létkérdés, de jogosan vet fel kritikákat.
Én nem emlékszem arra, hogy hívők jó ügyektől valaha is elhatárolódtak volna.
Ráadásul szerinted nincs szükség hitelességre a politikában? JW Bush igazságügyminiszteréről, John Ashcroftról még demokrata szenátortársai is elismerték, hogy makulátlanul szavatartó ember. Nálunk meg… Szerinted melyik „jobb reklám” a kereszténységnek? Akár civilizációs értékként, akár hitként tekintünk rá.
Nem vagyok biztos abban, hogy a politika esetében megfelelő mérőeszköz, hogy mennyire jó reklám a kereszténységnek. Sajnos reklámként maga az egyház sem mondható különösebben sikeresnek. Abban viszont igazad van, hogy a kereszténység szó jelentéstartalma körül zavarok vannak. Ennek a zavarnak az elsődleges okaként én nem a politikát, hanem a kultúrában gyökerező eretnekségeket látom felelősnek. E tekintetben az a helyzet, hogy a civilizációs kereszténység képviseletére vállalkozó világiak időnként igazabb dolgokat képviselnek, mint egyes magukat kereszténynek nevező, valójában az expresszív individualizmus vallását hirdető felekezetek.
Örülök, hogy Rajtad „próbálták ki” ezt a tesztadást a Kollégák! Hogy tényleg a 2 nagy megosztó téma (politika és vallás) közül talán sokszor ez a TOP1, azt jól bizonyítja ez az őszi / teli időszak – hazánkban és külföldön is.
András azért kitartóan, de persze udvariasan tolta a képbe újra es újra a bal oldalt/jobb oldal kritikát, nyílt (lásd: izraelita felmenők -> e miatti balos örökség, ahogy mást mondjuk keresztény hívő felmenők inkább a konzervatív irányba tereltek) és burkoltabb kérdések, valamint megnyilvánulások formájában.
Ez nem probléma csak észrevétel. Arról beszélgettetek, hogy egy keresztyén csak jobbos lehet-e, de fordítsuk meg; vajon egy zsidó hátterű valaki (főleg ha mondjuk megtér útközben) feltétlen csak az ex szdsz/neobal szekeret tolhatja? Nem gondolom, de nyilván Ti sem, Ő (Novák úr) sem.
Greg Boyd-al kapcsolatos (#1, 16.perc) megállapítások fontosak voltak, nemrég olvastam Grudem Politics c. művében, h ott is kritikával illeti a szerző. Mondanom sem kell persze, hogy Fabiny tanár úr máshogy látja ezt a kérdést: https://youtu.be/lLEfoCYRBfI?si=BXznUCWoPJFrTrn0 (+ érdekes amúgy és most már elárulhatom, h Helyetted jött Tibor a beszélgetésbe:)
Tetszett a Thanksgiving után nem sokkal is nagyon aktuális gondolat, hogy vajon mennyire vagyunk hálásak vezetőinkért. A hatalom iránti cinizmus és hálátlanság komoly probléma. Illetve mekkora káosz is lenne az anarchia? True story… Mennyire fontos ès mégis elhanyagolt ez az bibliai Ige:
1Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és HÁLAADÁSOKAT minden emberért, 2a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. 3Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt,… (1Tim 2.)
Ha már Ige, akkor csak egy pontosítás, (#2, 37.perc) az idézet „várjátok és siettetitek Isten napjának eljövetelét…” 2Pét 3,12-ből van, csak épp adventi áhítatra készülve került elém a napokban.
végül eszembe jutott, hogy A. H. Ali (#1, 39.p) kapcsán jó beszélgetés volt ez Veled az év elején Ádám: https://axioma.hu/ujra-itt-az-axioma-podcast-sorban-ternek-meg-a-kozszereplok-nyugaton/
A politika / politikusok mentegetése sok esetben nekem inkább bizonyítványmagyarázás. Valószínűleg nem lehet „vegytisztán” politizálni, de én nem olvasok olyat a Szentírásban, miszerint a politikusoknak több engedtetik meg, esetleg más mércével méretnek meg. A cél szentesíti az eszközt elv, bármily szép vagy keresztényi is legyen az a cél, szintén idegen tőle.
Az is kérdés, miért jobbak az „igaz dolgok” a hazugságnál, korrupciónál stb.? Miért kevésbé biblikus mondjuk valami genderbaromság törvényi erőre emelése a nagyüzemi szintre emelt hazugságnál? Akár teológiailag, akár társadalmi hatását tekintve.
Sajnos a választék éppen olyan, amilyen a társadalom. Sőt, ennél rosszabb a helyzet: szerintem maga az egyház sem tudna jobb ajánlatot kiállítani a maga emberanyagából. Ezért írtam, hogy gyakran az evilági emberek normalitása megszégyenít bennünket. Isten ítélni fog mindenki felett, tehát végül a politikusok vétkei sem maradnak büntetlenül, és azokéi sem, akik felettük ítélkeznek. Addig jobb és rosszabb ajánlatok között tudunk választani. Hogy mi a jobb és mi a rosszabb, abban nem lesz köztünk egyetértés, és nem is kell, hogy legyen.
Bizonyítványt pedig az tud magyarázni, akinek van. Nekem ebben az iskolában nincsen.
ΙΧΘΥΣ,
a hálaadás fontosságát én is hadd húzzam alá. Az egyik legmélyebb problémának ma a cinizmust látom, és az ahhoz kapcsolódó keserűséget, haragot és hálátlanságot. Ez egy lelki vakság. A felülről való bölcsességben van hála és van méltányosság.
Kedves Miklós!
Ha a magyar keresztények politizálása bármilyen kapcsolatba hozható a horvát katolikus usztasákkal, vagy a dél-amerikai marxista papokkal, akkor ugyanilyen kapcsolatban áll az Amnesty International a Munkásőrséggel vagy a melegeket képviselő Háttér Egyesület a Hitler Jugenddel.
A politikába ugyanolyan joga van belépni a kereszténynek, mint szűkebb vármegyém semmirekellő küldöttjének, vagy az egyesületi formával takarózó aktivistának.
A politika egy kognitívan nyitott rendszer, az egyház viszont nem. Az egyház befolyásolhatja a politikát, sajnos rossz irányba is, a politika viszont előbb-utóbb visszapattan az egyházról. Lásd Balogh püspök ún. „pályafutását” a református egyházban.
„Sőt, ennél rosszabb a helyzet: szerintem maga az egyház sem tudna jobb ajánlatot kiállítani a maga emberanyagából.”
Nem „igazi” keresztény politikusokra van szükség, mert ő politikus lesz elsősorban, és sajnos az is marad az illető, fentebb megneveztem egyet. Amire szükség lenne, azok szakpolitikai, illetve társadalmi kérdések tematizálása, képviselete. Mondok egy példát: hitemben megrendítő, hogy a magyar történelmi egyházak úgy foglaltak el jelentős a pozíciókat a magyar oktatásügyben az ovitól az egyetemig, hogy semmilyen érdemi alternatívát sem képviselnek a kormánnyal szemben. Pusztán annyit tesznek, hogy a KLIK-nél hatékonyabban fojtják le a pedagógusi és a szülői elégedetlenséget azzal, hogy a kisebb rossz irányába adnak menekülési útvonalat. Nem keresztény politikus kell, hanem keresztény szakmaiság és érdekérvényesítés bármilyen politikai erővel szemben.
Jó beszélgetés.
A manipulatív demokráciával szemben kissé ellensúlyt jelentene a kétkamarás parlament, ahol az egyházak is szerepet kaphatnának más autonóm korporációk (területi elv, hivatásrendi kamarák, szakszervezetek stb) mellett, ennek a lehetőségét érdemi vita nélkül elvetették a rendszerváltáskor, maradt a brutális hatalmi politizálás.
De például a Szent Korona közjogi hagyománya, mint kvázi királyság is képviselhetne értéket, nem csak alusipkás konteót.
Örülök ennek az iránynak, csak így tovább!
Ezt a mondatot enyhe megdöbbenéssel olvasom: „…ha a hatalom egy meghatározott kérdésben (akár érdekből) a keresztény álláspontot képviseli, akkor a hatalommal is együtt kell működni. Nem mindegy, hogyan, de például ha a kormányzat jó ügyeket képvisel, azokat az ügyeket támogathatjuk mi is.” Véleményem szerint pontosan ezért tartunk ott, ahol. Mert a hatalom képviselhet olyan ügyeket, amelyek a keresztényeknek fontosak, de nézzük meg, mégis milyen áron teszi ezt és milyen céllal? Amolyan csaliról beszélünk, amire szépen ráharap a keresztények nagy része. Ez pedig azért baj, mert ideológiák ellen tudnánk küzdeni, kritizálhatnánk, felszólalhatnánk, elmondhatnánk a véleményünket, perelhetnénk, ha kell. De azzal mit kezdjünk, amikor pl. a darabokra hulló eüben látjuk feleslegesen szenvedni a szeretteinket? Nem vagyok egy tehetségtelen ember, de operálni pont nem tudok. Vagy klímát beszerelni. (És nagyon kérlek Ádám, ne gyere azzal, amit már egyszer reagáltál erre, hogy tisztelet illet minden orvost. Tudod jól, hogy ez a kritika nem az orvosoknak szól.) Helytelen hagyni, hogy a korrupció miatt egy egész ország szenvedjen, csak azért, hogy a keresztényeknek ne kelljen megharcolni az ideológiai háborút.
Kedves Döbbenet,
én azt a felvetésedet olvasom megdöbbenéssel, hogy megdöbbenéssel olvasod, hogy ha a kormányzat jó ügyeket képvisel, azokat az ügyeket támogathatjuk mi is. Ezt komolyan nem értem. Ha a kormányzat például az általad kifogásolt egészségügyet szeretné rendbe tenni (mondjuk megemeli az orvosok fizetését, felújít kórházakat, eszközöket szerez be, rendezi az ápolók bérezését, informatikai fejlesztéseket hajt végre, stb.), azt helytelen lenne támogatni? Arra gondolsz esetleg, hogy ennek az ellenkezőjét kellene támogatnunk? Vagy arra, hogy egyszerűen semmit nem támogathatunk, amit a kormányzat tesz? Nem támogathatjuk, ha például a családok megerősítésén dolgozik, ha hidakat épít, ha ingyenessé teszi a tankönyveket, segíti az iskolai gyermekétkeztetést, megemeli a tanárok méltatlanul alacsony fizetését, ha faluprogramot vezet be, ha segít a devizahiteleseken, segíti a pályakezdést, segíti a fiatal családok lakhatását, ha javítani akar a katasztrofális demográfiai helyzeten, ha hatékonyabbá teszi az ügyintézést, ha békére törekszik a szomszédokkal, ha támogatja a határon túli magyar közösségeket, ha munkahelyeket teremt, ha alkotmányos védelmet ad a házasság intézményének, ha gátat szab a genderőrületnek és a társadalom szövetét máshol radikálisan szétziláló tömeges muzulmán bevándorlásnak, ha védi a határokat, ha stratégiai terveket készít a gazdaság fellendítésére, ha megpróbálja bevonni a munkaerőpiacra az állami segélyeken tengődő rétegeket, ha otthonfelújítási támogatásokat tesz elérhetővé, ha támogatja a falusi turizmust, ha tőkét von be a gazdaságba, ha diverzifikálja az energiaellátást, ha gazdasági partnereket keres a nagyvilágban, és a sort hosszasan folytathatnám, nyilván te is ki tudnád egészíteni hozzád közel álló intézkedésekkel, vagy olyanokkal, amelyek szerinted elmaradtak, de jó volna, ha lennének. Nem értem, miért döbbensz meg azon, hogy keresztényként támogathatunk jó ügyeket. Szerintem ez totális evidencia.
Nem mindegy, hogy milyen elkötelezettségünk az erősebb, mikor a fenti témáról beszélgetünk. Ha a keresztény elkötelezettségünkből tekintünk a politikára, kormányra és ellenzékre, akkor kevésbé vagyunk kritikusak a jelenlegi magyar keresztény egyházakkal. Ha viszont elsősorban politikai elkötelezettségünk, szimpátiánk, vagy ellenszenvünk a jelenlegi kormánnyal kapcsolatban az erősebb, akkor nagyon is kritikusak vagyunk az egyházzal kapcsolatban.
Erős keresztyén, református elkötelezettséggel tudom, hogy kitől van a megváltásom. Sőt, még az evilági boldogulásom sem attól függ, éppen milyen az adott kormányunk.
„Ha a magyar keresztények politizálása bármilyen kapcsolatba hozható a horvát katolikus usztasákkal, vagy a dél-amerikai marxista papokkal, akkor ugyanilyen kapcsolatban áll az Amnesty International a Munkásőrséggel vagy a melegeket képviselő Háttér Egyesület a Hitler Jugenddel.”
Nem. Az Amnesty International a mindenkire érvényes emberi jogok alapján áll, a Munkásőrség az emberi jogok egyetemes érvényességét tagadó marxizmus-leninizmus alapján állt. A Háttér Egyesület a melegek egyenjogúságát képviselő ideológia alapjánb áll, a Hitlerjugend a melegeket kegyetlenül üldöző náci ideológia talaján. Viszont a mai magyar keresztények egyetértenek horvát (fasiszta) katolikus és délamerikai (majdnem-kommunista) katolikus hittestvéreikkel egy sor eszmei kérdésben (Van Isten, Jézus Isten volt, Jézus a Megváltó, a Biblia Isten igéje…stb.). Csak más politikai konklúziókat vonnak le ezekből az eszmékből, mint amazok.
Korrekció: a Háttér Társaság nem a melegek egyenjogúságáért küzd (Magyarországon egyenjogúak ma is), hanem a homoszexuális kapcsolatok egyenjogúságáért. Ez hatalmas különbség. Arról nem is beszélve, hogy ha a Társaság céljai nagyobb teret kapnának, az egy egész fiatal generáció szellemi (és sok esetben testi) megrontása előtt nyitna tágabb kaput. Pontosan azért dolgoznak, ami mondjuk Észak-Amerikában már végbement. A csomagolás az, hogy a melegek egyenjogúságért küzdenek, a valóság az, hogy egy iszonyatosan káros ideológiát erőltetnének a társadalomra.
Spurgeon új, karácsonyi kiadványából egy idézet:
„…ott* voltak a szenátorok, a politikai vitafórumok, olyan helyek, ahol a nép képviselői törvényeket hoznak; nem volt ott hely Krisztusnak? Sajnos, testvéreim, nem volt, és a mai napig nagyon kevés hely van Krisztusnak a parlamentekben. Milyen ritkán ismerik el a vallást a politikusok! Persze egy államvallást, ha beleegyezik, hogy szegény, megszelídített, erőtlen teremtés lesz, olyan oroszlán, melynek összes fogát kihúzták, sörényét leborotválták, karmait mind levágták – igen, azt talán elismerik, de az igazi Krisztusnak és követőinek, akik engedelmeskedni mernek törvényeinek egy gonosz nemzetség között élve: miféle hely van az ilyeneknek? Krisztus és evangéliuma – ó, ez szektásság, még megvetésre sem méltó. Ki szól Jézus mellett a szenátusban? Nem nagy félelme-e minden pártnak az Ő szektásnak bélyegzett vallása? Ki idézi az Ő aranyszabályát a miniszterelnökök irányelveként, és ki hirdet krisztusi megbocsátást a nemzeti politika szabályaként? Egy-két ember jó szívvel illeti Őt, de ha szavazásra bocsátanák, hogy engedelmeskedni kell-e az Úr Jézusnak, akkor sok napba telne, mire az igenek győznének. A pártok, politikák, törtetők és élvhajhászok nem adnak helyet a menny Képviselőjének a föld képviselői között.” (102.o.)
Forrás: https://evangeliumikiado.hu/termek/karacsonyi-igehirdetesek/
*elképzelt jelenet a betlehemi jászolnál
Kedves Ádám!
Ha ma a legtöbb ember fejében nem különül el a kereszténység, mint hit vagy keretrendszer, és egy politikai erő büszkén hirdeti magáról kereszténységét, akkor szerintem ennek a politikai erőnek a viselkedése (jó vagy rossz) reklám is egyben. Legalábbis nagyon sokak szemében mindenképp.
Arra tényleg kíváncsi vagyok (és nem provokatív szándékkal), teológiailag vagy társadalmilag látsz-e különbséget mondjuk a woke és a hazugság közt. Ha jól vettem ki, a homoszexualitás elfogadását teológiailag a szentháromságtagadáshoz hasonló blaszfémiának tartod, társadalmilag pedig „iszonyatosan káros ideológiának”. Ám akárhogy is nézem, egy mondat kiforgatása és ezek után háborúpártiság bélyegének rásütése valakikre, semmiben sem különbözik a Sátánnak attól a módszerétől, amivel Ádámot és Évát rávette a bűnre. Társadalmilag pedig a hazugság legfelsőbb szinten való használatának nagyüzemivé tételének káros volta is egyértelmű. Amire nem hiszem, hogy mentség, hogy „mindenki hazudik”.
Kedves János,
nem támogatom a hazugságot, sem azt, ami politikusok, sem azt, ami médiamunkások szájából jön ki. Egy-egy politikus és egy-egy újságíró sima szája engem is megdöbbent. Rengeteg méltánytalan ítélettel találkozom kommentelő állampolgárok hozzászólásaiban is, ezek is tudnak nyomasztani. Krisztus az igaz Isten. Áldott ünnepeket kívánok!
” Az Amnesty International a mindenkire érvényes emberi jogok alapján áll, ”
Az Amnesty az amerikai baloldal fogalom- és értékkészletét használja, egy soft power. Politikai rendszertanilag pontosan ugyanolyan, mint a CÖF, vagy a putyinista motoros egyesület, vagy a Munkásőrség. Hogy az Amnesty profibb? Persze. Hogy neked szimpatikusabb? Az meg a te magánügyed. Nekem egyik sem szimpatikus, ez pedig az én magánügyem.
Az azért nagy baj, hogy az Amnesty és hasonlók által nem képviselt ügyeket egyszerűen kiírják az „emberi jogok” fogalmából, olyan, mintha ezek nem léteznének, elképesztő a devalváció az elmúlt 20-30 évben. Itt egy kis válogatás:
Szólás- és véleményszabadság érvényesítése a nagy közösségi platformokon.
Munkavállalói érdekképviseleti jogai korlátozása elleni jogvédelem.
Nemzeti és etnikai kisebbségi jogainak védelme.
Keresztény üldözött kisebbség jogainak védelme.
A meleg és transzközösségen belüli kapcsolati és pszichikai erőszak elleni küzdelem.
Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés védelme.
Fogyasztói jogok érvényesítése a bankszektorral és a multinacionális vállalatokkal szemben.
A kultúra, és a közösségek védelme a migrációval szemben.
„Viszont a mai magyar keresztények egyetértenek horvát (fasiszta) katolikus és délamerikai (majdnem-kommunista) katolikus hittestvéreikkel egy sor eszmei kérdésben (Van Isten, Jézus Isten volt, Jézus a Megváltó, a Biblia Isten igéje…stb.). ”
Jaj. Tehát a keresztények kompromittálódtak, bezzeg a keresztényellenes civilek ultima ratio-ként ragyognak a függetlenség egén.
„Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból”
„Az Amnesty az amerikai baloldal fogalom- és értékkészletét használja, egy soft power. Politikai rendszertanilag pontosan ugyanolyan, mint a CÖF, vagy a putyinista motoros egyesület, vagy a Munkásőrség.”
Nem tudom mi az, hogy valami „politikai rendszertanilag” pontosan ugyanolyan, mint valami más, de az Amnesty és a Munkásőrség ideológiája teljesen más… a CÖF-ét és a putyinista motorosegyesületét nem ismerem kielégítően.
„Jaj. Tehát a keresztények kompromittálódtak, bezzeg a keresztényellenes civilek ultima ratio-ként ragyognak a függetlenség egén.”
Semmi ilyet nem mondtam… kompromittálódtak ugyanúgy más eszmék is (például a marxizmus).
„Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés védelme.
Fogyasztói jogok érvényesítése a bankszektorral és a multinacionális vállalatokkal szemben.”
Ezek a baloldal által hangoztatott jogok. Az ingyenes egészségügyért és a bankok és multinacionális cégek hatalmának korlátozásáért az elmúlt százvalahány évben a baloldal állt ki, nem a jobboldal. (Lehet, hogy az Amnesty nem…de ez csak azt jelenti, hogy az Amnesty nem hitelesen baloldali szervezet.)
Kedves Ádám! Nem ismerem kielégítően a Háttér Társaság ideológiáját.
Kedves Ádám!
Úgy látom, nem fogok választ kapni a kérdésemre.
„Nem tudom mi az, hogy valami „politikai rendszertanilag” pontosan ugyanolyan, ”
Az egy értéksemleges leírás:
A Demokratikus Koalíció és a Mi Hazánk egymástól nagyon eltérő értékeket képviselő szervezet, de mindkettő politikai párt.
Az Öreghegyi Borbarát Kör és a Rúdtáncos Klub egymástól nagyon eltérő értékeket képviselő szervezet, de mindkettő apolitikus civil szervezet.
Az Amnesty és a CÖF egymástól nagyon eltérő értékeket képviselő szervezet, de mindkettő civil szervezetként működő politikai háttérszervezet.
Kedves János,
igyekszel báránynak látszani, de a hangod egy farkas morgására emlékeztet. Nem igazán érthető, hogy pontosan mit is szeretnél elérni Ádám notórius felkérdezésével, de határozottan úgy tűnik, mintha farizeusi módon csapdát akarnál neki állítani. Szerintem teljesen érthető, ha nem kapsz választ.
Kedves wkm!
Bevallom a farkas-bárány példa számomra egy kicsit képzavarnak tűnik. Ugyanez igaz a „csapdaállításra” is. A „farizeusi módot” csak azért nem akarom cáfolni, mert farizeusi lenne. 😊
Ádámot (sarkítva) egy keresztény Greta Thunbergnek tartom, aki őszintén, becsületesen és elkötelezetten ugyan, de mégis csupán egyetlen szemüvegen keresztül vizsgálja a világ dolgait. Legalábbis bizonyos esetekben. Erre próbálom felhívni a figyelmét. Mert amilyen alaposan, felkészülten és több szempontot áttekintve ír teológiai témákban, ezt hiányolom nála társadalmi kérdésekben. De ha ő nem is válaszol, akkor Neked teszem fel a neki szánt kérdést.
Keresztény Greta Thunberg.:) Ezt felírom az „evangéliumi tálib”, az „ultrafundamentalista kretén liberális” a „színtelen-szagtalan hiteltelenkeresztény”, a „radikális fundamentalista” és a „szalonfundamentalista” mellé. Egyre izgalmasabb!
Egyébként igazad van: egyetlen szemüvegen át nézem a világot, azon keresztül, ami rajtam van. Hogy mi ez a szemüveg, arról sokszor írtam már. A fenti kétrészes interjúban is elmondom. Ráadásul nemcsak a rajtam lévő szemüveg korlátoz, hanem előzetes döntéseim is, amelyekről például a fejléc tanúskodik. Ezért nem találsz cikkeket itt Mészáros Lőrincről, Magyar Péterről és más fura jelenségekről, meg úgy általában az aktuálpolitikai cica- és egyéb harcokról, ahogy nem találsz cikkeket a női cipők esztétikájáról vagy a tőzsdei árfolyamok alakulásáról sem.
Köszönöm a megértésedet:
Szeretett Grétád 😉
Kedves Ádám!
Számomra Greta Thunberg a legkevésbé sem negatív figura, igaz, nem is pozitív. A szemüveg miatt hoztam példaként. Nem teljesen értem, miképpen illik az általad felsorolt negatív jelzők sorába.
Az általad is vallott elveknek megfelelően tettem fel kérdésemet. Nem politizálni akarok. De ha szerinted kérdésemnek nincs teológiái és társadalmi vonatkozása, vagy nem illik a keresztények politizálásához, mint témához, elfogadom. Még ha nem is értek vele egyet. Vagy talán wkm-hez hasonlóan provokatívnak tartod? Esetleg kellemetlennek?
Kedves János,
ez lesz most az utolsó válaszom. Viccesnek tartom a Greta-hasonlatot, ahogy a többi számomra abszurd jelzőt is. Ez a felsorolásban a helye. Ami meg a kérdéseidet illeti: nem minősítettem őket, csak végig igyekeztem aszerint válaszolni, ahogy helyesnek tartottam. Ha a válaszaimat nem tudod elfogadni, mert másfajta válaszokat vártál, vagy eleve inkább az volt a kérdésekkel a célod, hogy a szűklátókörűségemre hívd fel velük a figyelmemet, hát… így jártál. Biztos másnak is okozok frusztrációt, amikor nem tudok résmentesen rácsatlakozni a nekik fontos ügyekre.
Jó beszélgetés.
A manipulatív demokráciával szemben kissé ellensúlyt jelentene a kétkamarás parlament, ahol az egyházak is szerepet kaphatnának más autonóm korporációk (területi elv, hivatásrendi kamarák, szakszervezetek stb) mellett, ennek a lehetőségét érdemi vita nélkül elvetették a rendszerváltáskor, maradt a brutális hatalmi politizálás.
De például a Szent Korona közjogi hagyománya, mint kvázi királyság is képviselhetne értéket, nem csak alusipkás konteót.
Örülök ennek az iránynak, csak így tovább!
Benchmark, ezekben a dolgokban teljesen igazad van, valamilyen „korrektív” intézmény – királyság, vagy felsőház, vagy mindkettő – kellene azzal a „demokráciával” szemben, ahol egymással szemben álló klikkek a médiák segítségével manipulálják a primitív, média-függő nagy tömegeket – és ezt kikiáltják „demokráciának”.