(Kép) Utoljára 2017. júliusában tartottam szünetet a blogon, itt az ideje, hogy megint lehúzzam néhány hétre a rolót. Nem vesztettem el az íráshoz sem a lelkesedést, sem a motivációt, de szüksége van a léleknek is a pihenésre, és vannak olyan projektjeim, amelyek megvalósítása könnyebb, ha egy ideig nem kell rajta tartanom a szememet az internetes kommunikáció ütőerén. Számomra ez most Istennek való engedelmesség, aki a szombat elvét elrendelte. Nem tűnök el teljesen, a Divinity facebook oldalán minden nap posztolni fogok egy példabeszédet (a Példabeszédek könyvéből), itt, a blogon viszont...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
blog
Még egyszer Isten szenvedélymentességéről, és másról is
Fogalmam sincs, mennyire reprezentatívak az előző cikksorozatra érkezett kommentek, de úgy döntöttem, külön bejegyzésben is reagálok a reakciókra. Leginkább a csodálkozás hangján. Örülni szoktam a kommenteknek, mert inspirálnak, bátorítanak, tanulok is belőlük, most viszont megmondom őszintén, néhány hozzászólás kapcsán maradt bennem egy kis keserű szájíz. Tényleg ennyire félreérthetően írok? Tényleg ennyire nem világosak öt év elteltével sem a céljaim? Lehet, hogy bennem van a hiba, de most nem tudom, mit kezdjek ezzel. Talán egyáltalán nem kellene foglalkoznom vele, talán marginális a...
Nekrológ
„A mai nappal befejeztem ennek a blognak az írását. Belefáradtam, nincs hova ragozni. Hat év után elegem lett a szócsatákból, vitákból, magyarázkodásból. Remélem, volt néhány olyan írásom, ami azért egy-egy olvasómnak jelentett valamit. De most úgy érzem arra van szükségem, hogy a vitáktól hátrébb lépjek, kiszálljak, megpihenjek.” Ezt írta Sytka tegnap a honlapján. A Megmondom blogon azóta roppant hollóként áll kitűzve a fekete zászló. „A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül” (Poe). Illendőnek tartom, hogy szóljak az elhantolt honlap emlékére néhány méltató szót....
Az a bajom a blogolással…
Mielőtt a gondjaimra rátérek, le akarom szögezni, hogy szeretek blogolni. A blogolás az írás gyors és hatékony formája, sokkal egyszerűbb, mint a nyomtatott sajtó, vagy a szerkesztőkkel való egyezkedés körülményes – és időnként bosszantó – folyamata. A blog esetében én döntöm el, hogy mikor, miről, mit, és hogyan akarok elmondani. A blog műfaja elfogadhatóvá teszi, hogy kizárólag önmagamhoz igazodjak, és ez bevallom, engem lelkesít. Gyakori tapasztalatom ugyanis, hogy amikor több szerző közösen próbál valamilyen ügyet képviselni, az ügy profilja a résztvevők eltérő szemlélete miatt a...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK