Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

exodusz

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (3) – Vagyok, aki vagyok

2020. augusztus 13. | , , | 6 Hozzászólások

„Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A ’Vagyok’ küldött engem hozzátok.” (2Móz 3,14)

Mózes rákérdez Isten nevére, Isten pedig ezt válaszolja: Ehje áser ehje (‎אֶֽהְיֶ֖ה אֲשֶׁ֣ר אֶֽהְיֶ֑ה). Vagyok, aki vagyok. Vajon a nevét mondja meg, ahogy Mózes kéri? Vagy éppen arra utal, hogy nem köteles bemutatkozni? (Vagyok, aki vagyok – engem ne címkézzetek fel és ne tegyetek a többi isten panteonjába!) A névadás a teremtés első pillanatától elválasztás. Mikor elhangzik az első teremtő szó, Isten elválasztja a világosságot a sötétségtől, és elnevezi a világosságot nappalnak (1Móz 1,4). Vajon nem azt sugallja Mózesnek adott válasza, hogy továbbra is övé a szóval elválasztás joga, és hogy az embernek csak a teremtmények fölött adott ilyen hatalmat? Őt szó nem választja el, Ő a VAGYOK. (Ha Mózes nevet akar hallani, ezt fontolja meg: Ehje áser ehje. Az vagyok, aki vagyok. A Vagyok küldött téged, ezt mondd Izráel fiainak is!)

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (2) – Elfelejtette a szövetségét?

2020. augusztus 5. | , , | 3 Hozzászólások

„Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten a szövetségére, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött.” (2Móz 2,24) Úgy hangzik ez a mondat, mintha Isten elfeledkezett volna szövetségéről, most pedig hirtelen eszébe jutott volna. Talán nem is baj, ha egy pillanatra ebből a nézőpontból gondoljuk végig a dolgot, mert közelebb vihet ahhoz a kapcsolati dinamikához, amelyre a szerző rá akar mutatni. Valamilyen módon mi, emberek emlékeztetjük az Urat korábbi ígéreteire, ő pedig megemlékezik azokról. Valamilyen értelemben igaz, hogy Isten „meghallotta” (‎וַיִּשְׁמַ֥ע) a...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (1) – Sifrá és Púá

2020. július 30. | , , | 4 Hozzászólások

„Azután parancsot adott Egyiptom királya a héber bábáknak – az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve –, és ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben! De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket.” (2Móz 1,15-17)

Jegyezzük meg ezt a két nevet: Sifrá és Púá. Egyszerű bábákról van szó, nem politikai vagy spirituális – vagy bármilyen – vezetőkről. Ez a két bába a bátorságával mégis védelmet és útmutatást jelentett Izráel népének egy rendkívül kritikus időszakban. Amikor munkájuk közben nem hajtották végre a világ akkor talán leghatalmasabb uralkodójának a parancsát, egy sokkal nagyobb hatalomnak nyitottak utat, és áldást hoztak népükre.

bővebben

Vannak régészeti bizonyítékok az exodusz mellett?

2012. február 24. | , | 1 Hozzászólás

Israel Finkelstein az egyik legismertebb képviselője annak az Izráel történetével foglalkozó „minimalista” történettudományi iskolának, amelyik alapjaiban kérdőjelezi meg az ószövetségi történetek hitelességét; nem csak a pátriárkák életét, de az Egyiptomból való kivonulást, sőt, Dávid királyságát is. Finkelsteinnél vannak radikálisabb képviselői ennek az iskolának (pl. Philip R. Davies, Thomas L. Thompson, Niels P. Lemche), de Finkelstein (és szerzőtársa, Neil Asher Silberman) The Bible Unearthed: Archaeology’s New Vision of Ancient Israel and the Origin of its Sacred Texts c. könyve tette...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK