Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Jákób

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (35) – Ki változott meg?

2020. február 26. | , , | 1 Hozzászólás

„Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. (…) Jákób pedig Szukkót felé indult…” (1Móz 33,14.17a) Jákób és Ézsau találkozása hihetetlenül erős jelenet. A Jabbók révénél lezajlott éjszakai tusa készíti elő, amikor belelátunk Jákób lelkébe és tanúi lehetünk annak a változásnak, ami a szív sötét rejtekében történik. A jelenet feszültségét fokozza a várakozás és a kiváló dramaturgiával megrendezett felvonulás, a feleségek, szolgálók és a tőlük született gyermekek felsorakoztatása, a...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (34) – A neved Izráel

2020. február 21. | , , | 2 Hozzászólások

„Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (1Móz 32,29) Amikor Jákób az idegennel küzdött a Jabbók révénél, és közeledett a hajnal, az idegen új nevet adott neki. Az új név: Izráel, pontosabban Jiszráél (יִשְׂרָאֵל). Azt jelenti: Isten harcosa vagy Istennel harcoló. Jákób küzdött Istennel és emberekkel és győzött. Megbirkózott Istennel, majd e küzdelem által szellemi értelemben kipróbált harcosa lett. Jákóbból Izráel. Jákób harca azonban különös harc. Jákób Istennel birkózik, de nem tudja őt legyőzni. Viszont el sem engedi őt. Akkor sem...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (33) – Megmenekült a lelkem

2020. február 19. | , , | 1 Hozzászólás

„Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” (1Móz 32,31) Jákób áldott volt, mégis áldatlannak érezte magát. Lábántól ökrökkel, szamarakkal és juhokkal, szolgákkal és szolgálókkal jött el. Két tábort is tudott belőlük csinálni. Ézsau közelsége azonban áldatlanságára emlékeztette. Hiába kapta meg az atyai áldást, az Isten áldása hiányzott az életéből. Nem az anyagi áldás, hanem az Isten arca és az abból sugárzó békesség. Ézsauhoz közeledve Jákób szíve bűntudattal és félelemmel telik meg. Megmosolyogni való igyekezettel...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (32) – Konfliktusban Isten oldalán

2020. február 14. | , , | 2 Hozzászólások

„Akkor ezt mondta az ÚR Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, én veled leszek!” (1Móz 31,3) Amikor Isten azt mondja Jákóbnak, hogy térjen vissza atyái földjére, többszörös konfliktus felvállalására hívja őt. Egyrészt szembekerül Lábánnal, akinek nem csak vejévé, de idővel jól tejelő „fejőstehenévé" is vált, ezért nyilván nem akarja majd elengedni. Másrészt Jákóbnak hazatérve szembe kell majd néznie bátyjával, Ézsauval, akitől elcsalta az atyai áldást, és apjával, Izsákkal is, akitől rettentő ambivalens hangulatban kellett elbúcsúznia a kecskeszőrös incidens után. Isten ezekbe...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (30) – A megvetett

2020. február 8. | , , | 1 Hozzászólás

„De az ÚR látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta az ő méhét, Ráhel ellenben meddő maradt.” (1Móz 29,31) Lea külsőre nem volt szép, de legalábbis nem volt olyan szemrevaló, mint a húga, Ráhel. Ha a két lány történetében romantikus szálat keresünk, az Jákób és Ráhel között volt. Jákób kétszer hét évet szolgált le Lábánnál, hogy Ráhel az övé lehessen. Amikor az első hét év letelt, Ráhel helyett Leát kapta meg, vele hálta el a mámor éjszakáját. Aztán egy hét múlva Ráhel is az övé lett, de érte még hét évet kellett dolgoznia. Lea pedig ott maradt közöttük. Ez nem csak Jákóbnak és Ráhelnek...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK