Egy hete sokkban van az ország egyik fele, eufóriában a másik. Én most az előbbihez tartozókhoz szólok, mert az utóbbiakhoz nem tudok hallhatóan beszélni ebben a lélektani helyzetben. Nemcsak most, hanem immár két éve, amikor az áradás elkezdődött. Ez egy állapot, ahhoz hasonló, amit a drog vagy a hipnózis idéz elő. Vagy a szerelem, amely hosszú ideig minden red flaget makacsul figyelmen kívül hagy. Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom. Meg még ki tudja, mit. Engem a „ki tudja, mit” érdekel, ez az, ami az első pillanattól kiélesít és egy mélyebb valósággal való szembenézésre késztet. Ez a valóság a politikán túl van.
Tegnap két olyan beszélgetésen is részt vettem, ahol okos hívő fiatalok fogalmazták meg, hogy mi a valóság. A valóság az, ami az ő generációjukban történt. Ez pedig jóval túlmutat a politikán, ahogy az én posztjaim is túlmutatnak azon. Az utóbbi napokban rengetegen próbálták elmondani nekem, hogy miért szavaztak a változásra, és ilyenkor politikai okokat soroltak. A leggyakoribb magyarázatok azok voltak, amelyeket bárki elolvashatott a Telexen, a 444-en, a 24-en, az összes korábban ellenzéki médiumban, és meghallgathatott az influenszerhad podcastjeiben. Kaptam szürreális emaileket is. Csillogó szemű tiszások írtak nekem privátban a Magyar Péterrel átélt szellemi tripjeikről, és hogy milyen reményeket fűznek a változáshoz. Korábban anabaptista húrokat pengető evangéliumi tanítók hirtelen „Magyarország megépítéséről” posztolnak, hálával és reménységgel Magyar Péter győzelme kapcsán. Hozzájuk most nem tudok szólni. De hallgatom ezt a két fiatalt, akiknek nyitva van a szeme, és az ő szembesítésükkel együtt tudok gondolkodni, mert arról a valóságról beszélnek, amelyről szerintem nekünk is beszélnünk kell.
A valóság az, hogy van nálunk egy generáció, amelynek a szívét azok ragadták meg, akik szemben állnak a kereszténységgel. És itt egyáltalán nem a Fidesz elvetésén lamentálok (noha jelenleg épp abban ölt testet), ezt mostanra mindenkinek értenie kell, aki egy kicsit is figyelt rám az elmúlt évtizedben. Ez a generáció jelenleg csak egy irányba nyitott, ami az új hősök tere. A mocskosfideszezés egy mélyebb jelenség tünete. Az a mélyebb jelenség a fontos. Emlékeztek még, amit azokról a fiatalokról írtam, akikkel Charlie Kirk próbált beszélgetni a Jubilee által szervezett vitában? Na, ez jelent meg nálunk is. Egy mások által nevelt woke generáció, amely most már felelős a tetteiért. A különbség az, hogy nálunk hiányzik a velük vitázó Charlie Kirk.
És hogy miben hisz ez a generáció? Nem, nem a Tiszában, nem is Magyar Péterben. Nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy ezek a tömegek hamarosan ugyanúgy fogják ordítani, hogy mocskostisza, ahogy az elmúlt időben zúgott a mocskosfidesz. Ha nem így lesz, akkor sem a Tisza és a Fidesz a lényeg. Ami a politikában manifesztálódik, az nem a politikából ered. Ezért gondolom, hogy a lopás, korrupció stb. témák irrelevánsak, és meghatározó narratív erejük ellenére mellékesek voltak a kampányban is. Nem azért, mert lopni, csalni ne lenne bűn. Még csak nem is azért, mert ezek felett Isten ne hajtana végre ítéletet. Hanem mert ezek egy sokkal lényegesebb jelenség szlogenjei lettek. Még keresztények között is. Engem a mélyebb jelenség érdekel. Az, amelyik a kegyelmi üggyel (amelynek valóságos háttere talán csak az ítélet napján lesz tisztázható) a felszínre tört. Az, amelyik a másik kegyelmi üggyel (tudjátok, BPA, Pintér Béla, Philip Yancey, stb.) manifesztálódott. Az, amely 1789-ben a „nagy” francia forradalmat produkálta. Amelynek kísértete járta át Európát. Amelyik a tavalyi Pride formájában hömpölygött Budapest utcáin. Az, amely Richard Wurmbrand lelkét is elcsüggesztette, amikor szabadságát elnyerve az amerikai kultúrában szembesült vele. Tudjátok, amiből a BLM is kinőtt, meg az egész erőszakos és diabolikus szivárványvallás.
Carl Trueman leírta, miről van szó. Olvassátok el A modern én felemelkedése és diadala című könyvét, vagy ha nincs időtök rá, hallgassátok meg a két Tűzfal epizódot, amelyekben feldolgoztuk (itt és itt). Egopogány korba érkeztünk, és az új generáció, amelyik belépett a politikába, ennek a vallásnak a híve. Ezt kell megértenünk, és ezt értette meg a két fiatal, akiket tegnap két különböző kontextusban hallgattam. Szomorú látni ennek a szellemnek a pusztítását, és attól tartok, egy folyamat kezdetén járunk csak. De ha van diagnózis, akkor a megoldáshoz is sokkal közelebb kerültünk. Amíg nincs diagnózis, addig csak fuldoklunk, vagy magunk is felszívjuk a fehér csíkot, amit elénk raktak. A diagnózissal viszont el tudunk indulni, vagy legalább meg tudunk kapaszkodni, ameddig tart az áradás, a mákony, a vak szerelem. A győzelem azzal kezdődik, hogy a hátrálásban megtaláljuk a kis pontot, ahol végre megvethetjük a lábainkat. Hangsúlyosan nem a Fideszről beszélek (elmondjam még egyszer?), hanem a kereszténységről, amelynek egy része most egyre messzebb sodródik a gyökereitől. Egy új generáció szívének megnyeréséhez az apostoli alapoktól kell kezdenünk. Bátor, radikális változásokra lesz szükség, ehhez pedig sok-sok őszinte beszélgetésre. Isten velünk lesz, ha mi hozzá térünk.
Akit ez a posztom is felbosszant, nyugodtan menjen tovább. Sőt, kérem erre. Ha van kedve, majd egy-két év múlva nézzen vissza, amikor megváltozik a közhangulat. (Majd kiderül, merre. Talán az fog feltűnni, hogy sokkal rosszabbra.) Most azokkal szeretnék együtt gondolkodni, akik látják a bajt, vagy készek látni azt, még ha össze is vannak zavarodva. A többiekre is szeretettel gondolok, de hozzájuk most nem tudok érthetően szólni. Ezt a felületet azoknak szeretném biztosítani, akik az áradás elől magasabb helyekre menekülnének. Aztán majd talán újra egyesülünk, amikor elvonult az árhullám.
Isten Lelkére van most különösen nagy szükségünk! Isten igéjéhez kell láncolnunk a lelkiismeretünket, ha ezért gyűlölnek is bennünket! A rendíthetetlen országra kell a tekintetünket szegeznünk, amelyben igazságosság lakik! És mindenekelőtt a kereszt alatt kell menedéket találnunk („E vörös szikla alá jöjj, itt az árnyék”), amit magunkra is kell vennünk. Nehéz, de izgalmas idők előtt állunk. Ijesztően sok dolgunk lesz. Nehéz lesz. De ahogy Maritain mondta: volt-e valaha, hogy hiányzott a bátorság a földről?
Igaz gondolatok az Élet kútfőjéből. A Carl Trueman köny mellé, a megértés horizontjainak tágítására ajánlanám, ha szabad, az Ars Naturae folyóirat mentén kibontakozó mozgalom gondolatait, a folyóirat tavai különkiadását az “Ars et Viriditas” füzetet! https://www.arsnaturae.hu/hu/az-ars-et-viriditas-kulcsszavai-es-cselekvesi-horizontjai
Szia Ádám! Van olyan cikked vagy podcast epizód, ahol a 2 éve történt kegyelmi ügyről beszélsz? Szívesen elolvasnám. Köszönöm!
Igen, ha az archívumban megnézed az akkori cikkeimet, meg fogod találni a vonatkozó írásaimat.
Ádám, csak hogy kapj visszajelzést a másik oldalról is (bár biztosan kapsz/kaptál): én személy szerint köszönöm az intéseid, írásaidat a választás előttről (is). Számomra nagyon elgondolkodtató volt, hogy általam ismert, tisztelt, mély igei látással rendelkező emberek (nem csak te), hogy tudnak ilyen egyértelműen a Fidesz mellé állni. A világért nem álltam volna a Tisza mellé, de igen óckodtam a Fidesz mellé állni is. De végül valahogy oda jutottam, hogy valószínűleg van valami, amit én nem látok, ti viszont igen, és alázattal azt tudtam mondani, hogy akkor engedek nektek. És azt is értettem, hogy nálad ez nem politika, most is hangsúlyoztad. Az elmúlt egy hétben sokat gondolkodtam ezen, és azt kell mondjam, jobban értem, mint valaha.
Szia Ádám, sziasztok!
Charlie Kirk-re van szükségünk, illetve arra a szeretetre, amit ő is képviselt. Jobban szerette a vita partnereit, mint ők egymást. Szerintem ez a titok. Előre engedni egy „vérfeministát” az ajtóban. Megbecsülni, aki beléd rúgna. És provokatívnak lenni, ahogy Charlie is volt. Szerintem ez a csávó mindent tudott az apologetikáról.
Üdv:
Kokó
Egopogány. Ez nagyon találó. Minden akaratom ellenére a gyerekeimet a szocmédia átnevelte. A példát, az offline világ értékeit és hatását röhögve és gúnyosan söpörte félre a sok sátáni behatás.
A tehetetlenség dühe és döbbenete van jelen mikro társadalmi (család) és makro társadalmi (választási kampány és utóélete) a környezetemben.
Isten beavatkozása mindennél jobban várt, de itt is csak a mártírság és a folyamatos küzdelem és szenvedés tűnik opciónak.
Jó lenne ha minél több valódi keresztény férfi állna elő, és adna erőt és mutatna utat a megfáradt, magára hagyott hagyott nőknek és gyermekeknek.
Rengeteg katolikus, Tiszás ismerősömmel ellentétben – akik most ujjonganak Rubovszky Rita miatt – részemről katolikusként teljesen egyetértek gondolatmeneteiddel, sőt hálás vagyok – Cseh Tamással szólva – hogy ami belém szorult magyarul, kimondod helyettem angolul 😉
Rubovszky Rita pedig – amikor megkapja majd az LMBTQ dossziét, hogy akkor ezt kéne az iskolákban kvázi kötelező jelleggel – na, akkor hogy fog dönteni? Lemond és azt mondja magában, hogy naiv voltam, vagy liberálkereszény/liberálkatolikus mázzal leönti és nevét adja hozzá. Isten irgalmazzon neki akkor…
Sajnos ma már semmilyen garanciát nem jelent az, hogy valaki keresztény (néha ijesztően gyanús is adott kontextusban…), azon belül mondjuk példának okáért jezsuita, domonkos, stb. Borzasztó hígulást szenvedett el az Egyház (nem felekezeti, hanem összkeresztény szinten). Woke lezbikus lelkészek, hitetlen papok, stb.
Kemény kihívás előtt állunk, és nem látom, honnan indulna el egy belső megújodás (pl. egy „új cluny”).
Amúgy is: nincs is evangelizáció.
Hol vannak a szerzetesek és a papok?
Az utcákon, tereken max. Jehova Tanúi vagy krisnások bukkannak fel…
Kedves Ádám!
Én téged olyannak látlak (pontosabban olvaslak itt), mint aki képes lenne valami hasonló szerepre mint Kirk. Meg tudnád hallgatni ezt az új generációt, megérteni és szót érteni velük. Szeretettel vitatkozni velük. Valami ilyesmire lenne most nagy szükség.
(Remélem senki nem érti félre, nem a politika miatt, az nem érdekes ebben, az csak máz. A lelkekért folyik itt a küzdelem, a magyar nép lelkéért)
Miklós,
a magyar kereszténységnek radikális belső megújulásra, megtisztulásra van szüksége. Egy új cluny reform? Talán annál is jelentősebb kell. Idén lesz Mohács 500. évfordulója. Az ország akkori szétszakadásakor és idegen erők alá rendelődésekor kezdődött a reformáció, amely megőrizte nemzeti létünket, de annál többet is tett: felébresztett tömegeket az evangéliumban való élő hitre! Bárcsak Isten ezt tenné velünk ma is! Az elmúlt héten sok olyan visszajelzést kaptam, hogy Isten Lelke egyénileg tesz ilyet emberekkel, akik soha olyan világosan nem láttak, mint vasárnap óta. Imádkozzunk, hogy a vasárnapi áradásra a Szentlélek kiáradása legyen az isteni felelet! A Szentlélek nélkül az evangélium ügyének esélye sincs, vele viszont minden lehetséges.
Úgy legyen!
Kedves Ádám, úgy legyen, ámen!
Nagyon sokan szavaztak nálunk is a gyüliben a tiszára☹️,elképesztő, de valahol sajnos tudni lehetett, mert mind olyan személyek, akik sajnos valamilyen témában “hajótöröttek” lettek..elfàradtak, kiábrándultak, valamiből elegük lett és most ezzel a szavazással inkább nyîlvánvalóvá vált. Még mindig hihetetlen számomra,hogy a 2/3os felhatalmazást is megkapták,az az imám🙏🏻,hogy remélem csak egy “nagy pofont” kap a nemzetünk ezen a kormányon keresztül,hogy elismerje az egy igaz Istent,ne lázadjon tovább ellene,és kegyelmet kaphassunk,mire az Antikrisztusi kor bekövetkezik.Köszönöm az írásokat,így ismeretlenül is nagyon rezonálok velük🙏🏻
Kedves Ádám!
Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy még van lehetőségünk az evangélium hirdetésére.
Hála van a szívemben azért is, hogy amint írod Isten Lelke munkálkodik köztünk a jelen helyzet „meglátásában” és persze a legjobb az lenne, ha sokan „együttlátnánk” a folytatást, hogy a „hívők” mit is tegyenek, tegyünk most.
Jómagam „kegyelmi pillanat”-nak tartom ezt a helyzetet.
Hetek, de inkább hónapok óta a Jóatya azt a gondolatot hozza elém, hogy felekezettől függetlenül keresnünk és megtalálnunk kellene egymást, hogy buzgón imádkozzunk, esedezzünk a népünkért, mert iszonyatosan nagy a szellemi sötétség (ahogy az egész nyugati világban!), s egyre nőni fog ez (biztos, hogy mi sem világítottunk eléggé 😥).
Tudom, hogy hatalmas erő a szentek imája!🙏
Szükséges az Isten népének megújulása és intenzív együtt esedezése, ige szerinti egysége, mert ide áldást fog küldeni az Úr!
Köszönöm én is ezt az írásodat (is)!🙏
Egopogány = Énidõ(m) wellness mentality
Kedves Ádám!
Tényleg azt látod, hogy múlt vasárnap egy szörnyű dolog történt?
Hogy az egyik oldalra szavazó testvéreket, gyakorlatilag megvezette a Sátán?
Hogy most az általad felvázolt szellemiség és erők könnyebben fognak terjedni?
Hogy ez a szellemiség a mai magyar kereszténység legnagyobb gondja?
Én nagyon szomorú vagyok, mert sajnos Charlie Kirk-öt is kinyírták! Tudom bűn, de nagyon félek, hogy mi lesz! Jöjjön vissza gyorsan Jézus!
Kedves Enci,
azt látom és gondolom, amit leírtam. Meg ezt:
https://www.youtube.com/live/WAo_5Jy296g?is=bLG9qRpcgfj2M-JV
Idézet az egyik kommentből:
„……… sajnos Charlie Kirk-öt is kinyírták! …… nagyon félek. …….”
Áldott valóság tudnom, Isten ismeri szívem őszinte vágyát, ezért mély alázattal írom, kiváltság lenne számomra a nem természetes, hanem a Krisztusért való halál. Amennyiben Isten jóváhagyása ezen megnyugszik engedem, hogy felkészítsen erre.
Kedves Ádám!
Én nem akartam semmit számon kérni, csak nem értettem hogy a kereszténység állapota, hogyan függ össze a választás eredményével.
Szerintem sehogy.
De egyáltalán nem baj, hogy te máshogy látod.
Lehet neked van igazad, hogy most rosszabb lesz.
Akkor előre elnézést kérek már most, hogy bölcsebb voltál és már előre láttál dolgokat.
De én jelenleg próbálok optimista lenni!
@Setxwy:
A most megmutatkozott és felszínre került áradás a mélyben zajló folyamatok szintjén alapvetően nem a FIDESZ-ről vagy Orbán Viktorról, de nem is a TISZA pártról vagy Magyar Péterről szólt. Mindez csak a felszín.
A mélyrétegek szintjén olyan tektonikus léptékű történések zajlanak már hosszabb ideje, amit szimbolikus keretek között Dosztojevszkij boncolgatott a Karamazov testvérekben: egyfajta rituális apagyilkosságban megnyilvánuló Isten-gyilkosság.
Nekünk, keresztényeknek az utóbbi a fontos, de az előbbi – ahogya arra Dosztojevszkij profetikus regénye is rámutat – megmutatja, kiábrázolja, azokat az indulatokat és történéseket, amelyek az emberi bensőben (bibliai értelemben: a szívben) zajlanak.
A fiatal politikai messiás, a jóképű (és minden jel ill. hozzá közelálló beszámoló szerint súlyosan nárcisztikus személyiségzavaros – ami itt és most éppenhogy előny és fegyvertény lehetett számára) „Lúdas Matyi” leszámol(t) az immár gyöngének, kiszolgálattottnak és karizmáját vesztett, elöregedett atyácska-figurával, akinek gyengeségei most napvilágra kerültek és kerülnek.
Ez a műsor persze sokaknak tetszik, tapsolnak, éjjeznek, önfeledten örömködnek; ez a szakasz még el fog tartani egy ideig. A rómaik is tudták, hogy kenyér és cirkusz kell a népnek és ha kellően agresszív és véres a műsor, akkor talán ideig-óráig akár a kenyérről is elfeledkeznek.
Ám itt nem csak arról van szó, hogy az új poltikai messiás tiszteletlen és gúnyos. Arról van szó, hogy éppen azért emelkedhetett ő ilyen gyorsan ilyen magasra, mert tiszteletlen, mert gúnyos és gátlástalan (szószerinti értelmében, azaz nem gátolja semmi és senki, lásd: „se Istentől nem félt, se embertől nem tartott” (Lk 18:2))
Ezeket azért írtam most le, mert írtad, hogy nem érted:
„Mintha a Tisza győzelme a kereszténység veresége lenne.”
Igen és nem. Természetesen a kereszténység messze nem azonos egyik vagy másik magyar párttal. De az, hogy ezek az indulatok, az előző generáció(k) szimbolikus jótevő atya-figurájával (ez Orbán Viktor, aki természetesen egy esendő és bűnös ember, de aki rendet teremtett itt a korábbi káoszból, emellett Isten ügyét akarta alapvetően szolgálni ebben az országban hol jó, hol pedig talán kifejezetten elhibázott eszközözzel) szemben ilyen elemtáris erővel és ilyen módon törnek most felszínre, az most erős kontúrokkal megmutatja, kiábrázolja, hogy a nyugati kultúrát a nagy francia forradalom óta eluraló apa- és Isten-gyilkos indulatok és attitűdök miképpen manifesztálódhatnak egy olyan, eleve erőteljes szimbolikával bíró eseményben, mint amilyen egy demokratikus választás.
Mert ezek az indulatok itt vannak a családjainkban, itt vannak a fiatalok, az új (és persze a régebbi) nemzdedékek elképzeléseiben és vágyaiban, de most sokkal világosabban kerültek és még majd kerülnek fényre.
Amikor pedig a gúny, a tiszteletlenség, a megtorlás, a vélt vagy valós sérelmek feletti bosszú, tort ül a józanság és a bölcs belátás fölött…nos igen, az a kereszténység, illetve a keresztény világnézet veresége. Ha azt mondod erre, hogy itt és most nem ez történik, akkor erre én azt válaszolom, hogy talán még nem, ugyanakkor viszont ezeknek az erőknek és szellemeknek ill. „levegőbeli hatalmasságoknak” nyitottuk tágra az ajtót ezzel a mostani választással.
Ha keresztény vagy, akkor figyelj majd alaposan, hogy miféle „király” (nem Magyar Péterre gondolok itt…hanem nála sokkal erősebb hatalomra) vonul be ezen az ajtón majd országunk és népünk életébe.
svgy,
nagyon mélyen egyetértek. A problémára nincs politikai megoldás. Aki ezt (vagy akár a problémát) nem látja, része a problémának. Ezért is csavartam most jelentősen vissza a hozzászólások lehetőségét. Szeretném azok hangját felerősíteni, pontosabban az iszonyatos kiabálásban egyáltalán hallhatóvá tenni, akik észlelik a veszélyt. A te hozzászólásod ilyen.
Továbbra is kérem ehhez mindenki megértését, türelmét. Senkit nem utálok, de ezt most stratégiai fontosságúnak tartom a magyar kereszténység túlélése, jövője szempontjából.
Krisztina tapasztalata nem egyedi . Ebben szenvedűnk.
OK, nincs harag. Csak aztán a csoportgondolkodás csapdájával vigyázzatok. f
Ádám,
Írod a „A problémára nincs politikai megoldás.” Akkor ezt a problémát nem a politika generálta, és függetlenül ki nyerte meg (nyerte volna meg) a választást ez a poszt megszületik?
Kedves Csabacz,
aki figyelt, láthatta, hogy évek óta erről beszélek. Unos-untalan. Ellenszélben.
Szia Ádám,
Igen, értjük, amit írsz maximálisan következik mindabból, amilyen prófétikus látással vezeted több mint egy évtizede a blogodat.
Prófétai megszólalások tulajdonosának lenni nem könnyű dolog, mert sokszor évekig, évtizedekig kell kiálltani a szót, mire elér a süketek füléhez.
Nemrég Debórával foglalkoztunk női körön, nagyon megérintett a hűsége abban az istentelen közegben. 20 éve sanyargatta Izraelt a környező ellenséges népek hada, 20 éve sanyargatta önmagát Izrael a belső istenelenségével. Ott is felnőtt egy generáció, akik már nem hordozták a szívükben Isten valóságát, nem ismerték őt.
A végén mégis győztek, Isten kegyelméből nyugalomban élhettek tovább.
Nekünk is jutott kegyelmi idő az elmúlt 16 évben, ahol megerősödhettünk, élvezhettūk a hitünk szabadságát.
Remélem nem elpocsékolt idő volt, hanem a megerősödés és feltöltekezés
Ideje.
Engem most személy szerint a félelem bénít még a gyász mellett.
De Isten Ura a félelmeinknek is.
Az igazi szeretet, a Krisztus szeretése kiűzi a félelmet.
És mások bátor hitvallása, hűsége, lelki rezilienciájának jelenlétében is hatalmas félelemoltó erő van.
Ádám,
Én figyeltem. Rendszeresen olvaslak itt is és a facebookon is. De a problémafelvetésed, és a többi téged támogató hozzászólás számomra földindulásként hatott, egyértelműen a választási eredményhez kötődött. De értelek. És további sok erőt kívánok.
Mert manifesztálódott, amiről beszélek.
Barbara, köszönöm a kommentedet.
A választás sokaknál (nálam is…) a jéghegynek ütközés volt a Titanic fedélzetén bámészkodás közben.
Vasárnap ezeket mondtam el:
https://www.youtube.com/live/WAo_5Jy296g?t=273&is=ThX1Fuf-49e5xOFy
Na igen..! ismét köszi, köszi, köszi!
„Ha van kedve, majd egy-két év múlva nézzen vissza, amikor megváltozik a közhangulat. (Majd kiderül, merre. Talán az fog feltűnni, hogy sokkal rosszabbra.)”
Nem osztozom az optimizmusodban. A propaganda ereje mentén még ha az egyházakat, testvéreinket, intézményeinket el is kezdik szétverni, az is „jogos bűnhődés” lesz az Orbán-rendszer vétkeiért a szemükben.
Az viszont jó hír, hogy kedves testvéreink számára elgördült az utolsó akadály is a hatékony evangelizáció útjából: eddig kommentelők tömegei számára volt „szimpatikus a kereszténység”, de „a Fidesz-kormányzat” képmutatása miatt mégsem lettek hívővé. Biztos vagyok benne, hogy sokan kezdenek új lendülettel az evangélium hirdetésébe!
/sarcasm
Legyen így Ungvári Péter testvérem, hogy bárcsak újult erővel tudnánk továbbmenni az evangelizáció terén! Együtt! Az egyház különböző szegmensei és a helyi gyülekezetek… De nincsenek illúzióim… (Bár a diagnózisod valós lehet, az okok és magyarázat tekintetében eltérő vélemények vannak) A szarkazmus(od) most nem biztos, hogy segít, ahogy – ha az optimizmus se, akkor – a pesszimizmus sem. Nem könnyű, de üdvös lenne egy keresztyén, realista álláspont.
Persze talán a legnehezebb józannak, kiegyensúlyozottnak maradni most. De pár fontos megállapítást tehet(t)ünk – utólag is: Bő hónapja beszélgettünk Veled is, akkor az hangzott el Áron részéről, hogy érdemes végiggondolni 2 szempontot (priorizálás + visszafordíthatatlanság): 1:30-nál…: https://youtu.be/AHa3bjsmMvk?si=sA_NTz44tO5ReKTZ&t=5360
Na ez utóbbi kapcsán meg fogjuk látni, hogy lehet-e „reparálni” ott, ahol először résnyire nyit(ott)unk egy ajtót, majd betódul(t) az áradat. Idézem az Axiomás vezetőt: „…beszélgessen az ember amerikai keresztényekkel, hogy visszafordíthatónak látják e, hogy alkotmányos szinten engedélyezték az azonos neműek házasságát…? Ne legyünk ebben naivak: ezekben egyszer lehet hibázni! És éppen e miatt nem csak arról van szó, hogy 4 évente történik valami, mert lehet, hogy azt mondjuk, hogy hú, ezt most elszúrtuk, majd 4 év múlva reparáljuk… ezt például nem lehet reparálni!”
Még egy dolog: sziget(ek) vagy bárka?! Azt gondolom – ahogy Te is utaltál Rod Dreherre 1.17:30-nál – hogy az áradás / cunami* felett maradásra a megfelelő kép a Szt. Benedek válaszútján kötet alaptétele nyomán is a bárka-szerű kisközösségek szerepe lesz a jövőben. Az említett szerző – sajnos ahogy fogalmaz megokolásában: in the aftermath of the recent unpleasentness… – nyugatra fog távozni. De mi itt maradunk. Szóval, ha az a dilemma, hogy bármilyen sziget(ek)et alapítsunk vagy tartsunk fent, vagy egyfajta bárka-keresztyénség, akkor én az utóbbit javaslom magamnak is és mindannyiunknak. Az előbbi statikus, az utóbbi dinamikus. Ahol mozgás van, ott élet van. Noénak egyszer már bejött – persze az Úr segítségével! Meglátjuk hogysmint lesz velünk itt a 21. század második negyedében…
*https://egyhazeskozelet.hu/nem-aradt-a-tisza-hanem-cunamiva-lett-es-ennek-visszafordithatatlan-kovetkezmenyei-lesznek/ (itt is a keyword az, hogy: „visszafordíthatatlan” ⮕ ami persze a jövő zenéje)
@Krisztián: köszi a válaszodat, lehet hogy félreérthető voltam: egyáltalán nem gondolom, hogy ez a változás segíteni fogja az evangelizációt. Látjuk majd, hogy ezek az érvek eddig is csak lózungok voltak, semmi több.
A visszafordíthatatlanság kapcsán is igazatok van, egyetértek. Ilyen a modern nyugat: az antiprogresszív erőknek mindig nyernie kell, hiszen ha nem így történik, már az új, progresszív bázis lesz a megkérdőjelezhetetlen status quó. (Ennek gyökere nagyon mélyre megy, és szerintem hiba, hogy csak 2010 utánig látunk, és állandóan a melegházasságot emlegetjük, mintha ott ment volna félre valami.)
A beszélgetésünk idején ez a vereség sajnos már 2 éve lejátszott meccs volt, én kb. 18 hónapja mondtam először magánbeszélgetésekben, hogy történelmi vereség van készülődőben. Talán ezért voltam pesszimista a beszélgetésben: már „beáraztam magamban”, hogy milyen idők következnek.
Rod Dreher távozását nem kommentálom, csak annyival: komoly hiba volt rá (és más amerikai konzervfluenszerekre) építeni az előző években. Dreher maga sem él Szent Benedek válaszútján, pont az életmódja mutatja be az általa hirdetett módszer korlátait.
Ha gondolod, csinálhatunk újabb beszélgetést, a kampányidőszak után talán kissé őszintébben lehetne következtetéseket levonni.
Megfigyeltem, hogy a Tiszára szavazó keresztény ismerőseim a keresztény hit területén is el vannak tévedve, a tévedésük pedig lényegét tekintve ez: az irgalom szót kiforgatják az eredeti jelentéséből.
Isten végtelen irgalma azt jelenti, hogy nincs akkora bűn, amit Isten ne akarna és ne tudna megbocsátani. Ehhez azonban meg kell térnünk, meg kell bánnunk a bűnt és szakítanunk kell vele.
Az irgalom szó a mai egyházban egyre kevésbé ezt jelenti. Az irgalom ma automatikusan jár az embernek. Nem kell megtérnie, nem kell szakítania a bűnnel. A baloldali forradalom, a szavak jelentésének a végtelenségig való kitágítása és ezáltal az értelmük megváltoztatása és ellenkezőjére fordítása az egyházat is elérte.
A baloldali forradalomnak az egyház nem állt ellen, hanem maga is beállt a sorba. A forradalom kulcsszava az egyházban az irgalom. Az irgalmat el kell szakítani az igazságtól. Végtelen irgalomról kell beszélni, de a végtelen irgalom alatt nem azt kell érteni, amit eddig értettünk, vagyis hogy a bűnbánó bűnösnek Isten a legnagyobb bűnt is kész megbocsátani, hanem magát az irgalom fogalmát kell a végtelenségig kitágítani, hogy már ne azt jelentse, amit eddig, hanem valami mást, éppen az ellenkezőjét.
Ha ugyanis az irgalom fogalmát a végtelenségig kitágítjuk, nem nagyobb irgalom lesz belőle, hanem irgalmatlanság. Irgalmatlanság egyrészt a bűn elkövetőjével szemben, hiszen a legfontosabbat tagadjuk meg tőle, a megtérés lehetőségét és ezáltal az üdvösséget, másrészt irgalmatlanság a bűn áldozataival szemben, hiszen a meg nem térő bűnössel szemben tanúsított „irgalommal” az ellenük elkövetett bűn súlyát bagatellizáljuk.
Kedves svgy!
Röviden (hosszan) válaszolok, amit írtál.
1.) Ezt írod:
„A most megmutatkozott és felszínre került áradás a mélyben zajló folyamatok szintjén alapvetően
nem a FIDESZ-ről vagy Orbán Viktorról, de nem is a TISZA pártról vagy Magyar Péterről szólt.
Mindez csak a felszín.”
Teljesen egyetértek. Ezek a folyamatok jóval mélyebb síkon zajlanak.
Ádám is írta, nem a politika a fő probléma, hanem a társadalom és a keresztény egyház mélyén vannak a problémák.
Ezzel is egyetértek.
Itt a kérdés csak az:
Ha Fidesz győzött volna kétharmaddal, akkor is ugyan ezt a cikket írta volna Ádám.
Akkor is ezt írta volna: „Mert manifesztálódott, amiről beszélek.”
Mert ha ez nem pártpolitika, hanem csupán egy nagyon mély és komoly probléma a társadalomban és az egyházban, akkor bizony a választási eredménytől függetlenül történik ez.
Én ezt így is látom.
2.) Ezt írod:
„Amikor pedig a gúny, a tiszteletlenség, a megtorlás, a vélt vagy valós sérelmek feletti bosszú, tort ül a józanság és a bölcs belátás fölött …nos igen, az a kereszténység, illetve a keresztény világnézet veresége. ”
Ezzel teljesen egyetértek, csak annyi, hogy pont ez volt 4 éve, 8 éve és 16 éve is! Amit írsz teljesen független pártoktól.
A keresztény világnézet veresége nem április 12. volt, hanem sokkal régebben.
Sok száz éve a keresztény világnézet ellenszélben van. Magyarországon is.
3.) Ezt írod:
„Ezeket azért írtam most le, mert írtad, hogy nem érted:
„Mintha a Tisza győzelme a kereszténység veresége lenne.”
Igen és nem. Természetesen a kereszténység messze nem azonos egyik vagy másik magyar párttal.
De az, hogy ezek az indulatok, az előző generáció(k) szimbolikus jótevő atya-figurájával
(ez Orbán Viktor, aki természetesen egy esendő és bűnös ember, de aki rendet teremtett itt
a korábbi káoszból, emellett Isten ügyét akarta alapvetően szolgálni ebben az országban hol jó,
hol pedig talán kifejezetten elhibázott eszközözzel) szemben ilyen elemtáris erővel és ilyen
módon törnek most felszínre, az most erős kontúrokkal megmutatja, kiábrázolja, hogy a nyugati
kultúrát a nagy francia forradalom óta eluraló apa- és Isten-gyilkos indulatok és attitűdök
miképpen manifesztálódhatnak egy olyan, eleve erőteljes szimbolikával bíró eseményben,
mint amilyen egy demokratikus választás.”
Ez meg tényleg megdöbbentő. Apa- és Isten-gyilkos indulatok?? Orbán Viktorral szemben.
Azért ez óriási túlzás. Mármint nem az indulat, az tényleg van, és volt és mindig is lesz (csak mindig mással szemben).
Hanem Orbán lenne az apa? Vagy Isten? (értem, hogy metaforikusan írtad) De ez akkor is hatalmas túlzás.
4.) Ezt írod:
„Mert ezek az indulatok itt vannak a családjainkban, itt vannak a fiatalok, az új (és persze a régebbi)
nemzdedékek elképzeléseiben és vágyaiban, de most sokkal világosabban kerültek és még majd kerülnek fényre.”
Ezt nap mint nap tapasztalom. És számomra is megdöbbentő, hogy keresztény embereket hogyan képes teljesen megnyomorítani a politika és politikusok, és egymás halálát kívánják. Eltorzult arccal szidják a másik pártot és a szavazóit Jézus nevében. Tiszások és Fideszesek egyaránt.
Volt itt egy komment (törölve lett), hogy aki valóban keresztény, az nem szavazhatott az egyik pártra. Mert ha arra szavazott akkor nem is keresztény!
Komolyan, valaki ezt képes volt leírni. Mindegy melyik pártra értette. De komolyan, párthűség alapján akármilyen jogunk is lenne a másik ember üdvösségét megkérdőjelezni?
Megdöbbentő.
5.) Ezt írod:
„Ez a műsor persze sokaknak tetszik, tapsolnak, éjjeznek, önfeledten örömködnek;
ez a szakasz még el fog tartani egy ideig. A rómaik is tudták, hogy kenyér és cirkusz kell a népnek
és ha kellően agresszív és véres a műsor, akkor talán ideig-óráig akár a kenyérről is elfeledkeznek.”
Te ezt másra értetted, de én általánosságban gondolom így.
Ez a politika. 4 éve és 100 éve is ez volt. Sajnos.
6.) Ezt írod:
„Ha keresztény vagy, akkor figyelj majd alaposan, hogy miféle „király”
(nem Magyar Péterre gondolok itt…hanem nála sokkal erősebb hatalomra)
vonul be ezen az ajtón majd országunk és népünk életébe.”
Sajnos már bevonult. Nem 1 hete, szerintem sok száz éve.
7.) Ezt írod:
„Ám itt nem csak arról van szó, hogy az új poltikai messiás tiszteletlen és gúnyos.
Arról van szó, hogy éppen azért emelkedhetett ő ilyen gyorsan ilyen magasra, mert tiszteletlen,
mert gúnyos és gátlástalan (szószerinti értelmében, azaz nem gátolja semmi és senki,
lásd: „se Istentől nem félt, se embertől nem tartott” (Lk 18:2))”
Tudom kire gondolsz, de most direkt nem arra értem. Mivel a társadalmi jelenségek nem pártpolitika alapján működnek, ezért ez a jelenség sem egyedi. A demokrácia alapvetően populizmus. Ebből adódóan mindig az győz, aki gátlástalanabb és mindent megtesz a hatalomért.
Ez nem újdonság. 4 éve, 16 éve, de 100 éve is így volt. (ezért sem gondolom a demokráciát egy jó rendszernek)
8.) Ádám írja:
„A problémára nincs politikai megoldás. Aki ezt (vagy akár a problémát) nem látja, része a problémának.”
Teljesen egyetértek, tényleg nincsen politikai megoldás. Bárki győzött volna most, és bármelyik párt lesz a jövőben kormányon a társadalom mélyén lévő problémákra egyik sem fog választ adni. Sem a Fidesz, sem a Tisza, sem más párt hiszen mind a része a problémának.
Sajnos jelenleg az egyház sem.
Csak mindenki egyénileg képes megváltozni, én is. Ez egy hosszú folyamat, ami szerintem a földön nem fog célba érni!
Kedves setxwy,
a legnagyobb szeretettel hadd kérjelek Téged is: hadd beszélgessenek egy kicsit most azok, akik valóságos problémát látnak manifesztálódni abban, ami vasárnap történt. Én magam régóta írok erről, akkor is írtam róla, amikor a Fidesz hatalmon volt, és akkor is írnék róla, ha győzött volna most is, de ez nem azt jelenti, hogy a problémát, amiről szó van, Orbán Viktor ugyanúgy megtestesítette volna, mint az, ami most felszínre tört vele szemben. Azért kérlek, hogy most hadd beszélgessünk erről anélkül, hogy a Fidesszel szembeni kritikákkal kellene újra foglalkoznunk, mert hidd el: azokat MINDENKI meghallotta már. Köszönöm a megértésedet.
Kedves Sallai Gábor,
nagyon fontos a kommented.
Kedves Péter / Telosz,
a probléma gyökerei szerintem is sokkal mélyebbre nyúlnak vissza, mint a melegházasság, ahogy a gyilkosság gyökere is a harag. A melegházasság kodifikálása olyan, mint a gyilkosság. Nem azzal kezdődik, de azzal végződik. Visszafordíthatatlan a civilizációs hatása.
Rod Dreher szerepét tényleg nem kell túlértékelni, szerintem nincs is túlértékelve. Fontos dolgokat írt meg, nagy a hatása is, de csak egy diagnosztája a helyzetnek, annak pedig nem rossz. Viszont érdekelne, hogy mire gondolsz az életmódja kapcsán. A válására? Ha igen, azt mindenképpen árnyalnám.
Kedves Ádám,
Én csak választoltam egy kommentre amit nekem írtak. Talán ezt még lehet.
De ha nem fér itt el a komment, akkor nyugodtan töröld. Ígérem nem fogok többet írni mostantól, bár nem tudom miért baj, ha van egy normális vita és nem csak olyan kommentek jelenek meg, akik maximálisan egyetértenek a poszttal. Pont azért is szeretem olvasni a blogod, mert rengeteg normális és nagyon érdekes viták zajlottak a posztok alatt. Nagyon jó más véleményeket látni nekem is, és azokból épülni!
De nem gond, ha nem akarod most ezt, és csak a veled egyetértőkkel akarsz beszélgetni teljesen oké!
@setxwy
„Volt itt egy komment (törölve lett), hogy aki valóban keresztény, az nem szavazhatott az egyik pártra. Mert ha arra szavazott akkor nem is keresztény!
Komolyan, valaki ezt képes volt leírni. Mindegy melyik pártra értette. De komolyan, párthűség alapján akármilyen jogunk is lenne a másik ember üdvösségét megkérdőjelezni?
Megdöbbentő.”
Ezt én írtam (fogalmaztam meg).
Mivel hivatkozol rá, és nem érted, felelek (tisztázom).
Konkrétan azt fogalmaztam meg, hogy a mindenkori választópolgár három lehetőséggel élhet: 1. Érvényes szavazatot ad le, 2. Érvénytelen szavazatot ad le, 3. Nem ad le semmilyen szavazatot.
A felvetésem pedig az volt, hogy egy keresztény választópolgár a keresztény mérce szerint kell, hogy válasszon. Ez alapján, ha egy ‘e mérce’ szerint egyik oldalon elvetett, másik oldalon viszont nem ugyanez alapján (vagy pont, hogy állítólag ‘ugyanezen mérce szerint’) megfelelőnek nyilvánított – azonban objektíve ‘e mércének’ nem megfelelő – indulóval képes ‘keresztényi közösséget’ vállalni, az szerintem egyet jelent azzal, hogy a ‘keresztény’ jelző mögötti biblikus tartalom immáron torzult.
Ezt köntörfalazás nélkül úgy fogalmaztam meg, hogy „aki a Tiszára keresztényként szavazott, az valójában nem keresztény”.
(Ez aktualitás-vonzatú, mert most a választás aktuális, de ha kannibál gyerekgyilkos mellett tüntetne az utcákon szintén keresztényként, akkor is ezt vezetném le.
Továbbá ez aktuális, statikus állapotra vonatkozik. Vissza lehet találni a Bibliához.)
Így gondolom, vállalom.
És szerintem annyiban mindenképpen fontos, hogy mostani hír: „Reinhard Marx bíboros, München és Freising érseke elrendelte, hogy főegyházmegyéjében hivatalosan is tartsanak áldási szertartásokat homoszexuális párok számára” (Mandiner). Nem most kezdte az „érzékenyítést” az érsek. Ő akkor még keresztény??
Problematika: kereszténység és az Overton-ablak.
Kedves setxwy,
többször leírtam, mi áll a mostani döntésem mögött.
„Viszont érdekelne, hogy mire gondolsz az életmódja kapcsán. A válására? Ha igen, azt mindenképpen árnyalnám.”
Nem, illetve főképp nem arra. Mozgok azokban az online körökben, akik között Dreher elindult, és két komoly kritikájuk van felé:
– Az első, hogy a „benedeki opcióval” egy párhuzamos közösség vízióját vázolta fel, amit aztán semmilyen módon nem kezdett el megvalósítani. Kifejezett sérelemként élték meg, hogy épp a kultúrharc közepén fogta magát, és egy biztonságos konzervatív fellegvárban keresett magának megmondóemberi szerepet. Ez nekünk sem tett jót, a saját ügyének pedig még kevésbé.
– A második (még erősebb kritika), hogy Dreher látványosan kritizálta mindazokat a jobboldalon, akik akár szemernyit is eltértek JOBBRA attól a „boomer klasszikus liberalizmustól”, amit képvisel, és részt vett ezen személyek hiteltelenítésében. Tehát aktívan azok ellen dolgozott több alkalommal, akik MEGPRÓBÁLTÁK volna valójában ezt a „benedeki opciót” felépíteni. Több energiát fordít a jobboldali „ellenségeinek” kritizálására, mint azokra, akik legszívesebben gulágon látnák őt.
Dave Greene (álnév) erről írt egy nyílt levelet neki pár hónapja, ami nagyot ment a keresztény jobboldali gondolkodók között, érdemes elolvasni: https://fiddlersgreene.substack.com/p/how-conservatism-died-an-open-letter
„A melegházasság kodifikálása olyan, mint a gyilkosság. Nem azzal kezdődik, de azzal végződik. Visszafordíthatatlan a civilizációs hatása.”
Egyetértünk.
@Gábor Sallai: túl jóhiszemű vagy az ellenségeinkkel szemben (ideértve keresztények jelentős részét), és ez hiba, mert kihasználják. Azt gondolod, hogy van bennük irgalom, csak valami más hiányzik belőlük – az állításom, hogy a „végtelen irgalom” nem több üres lózungnál. Nemcsak az igazság, hanem maga az irgalom is hiányzik belőlük, miközben ezt a szót használják.
A forradalom katarzisára vágynak. Iszonyatos energia van a kötések felszakításában, ahogy a kémiában, úgy a politikában is. A keresztény nőben, aki végre otthagyja férjét. A gospelénekesben, ahogyan végre coming outol. A lelkészben, aki végre káromkodik egyet igehirdetés közben. Erre vágynak, és néha az irgalom köntösébe öltöztetik.
Hadd hozzak egy példát. A rendszerváltó koncert legabszurdabb jelenete nem a herés műsorszám volt, hanem amikor a Hősök terén, történelmünk legnagyobb uralkodóinak szobrai előtt szavalták el Petőfitől az Akasszátok fel a királyokat! című versét: https://www.youtube.com/watch?v=An1OP_kkZck
Egészen elképesztő, szinte Monty Python szintű jelenet, ahol a HALÁLBÜNTETÉST ellenző tüntetők a HŐSÖK TERÉN arról szavalnak, hogy AKASSZÁTOK FEL A KIRÁLYOKAT. Nem tudom, miért nem írt még erről senki. (Igen, a nemzeti máz ellenére Petőfi is progresszív volt, jó lenne végre a „konzervatív jobboldalon” újraértékelni 1848-at, de mítoszainktól nehezen szabadulunk.)
Szóval, nincs itt irgalom, legfeljebb Barabbásnak. De ez sem irgalom, csak egy újabb módja a rend felbontásának. A királynak marad a bitófa.
Höss Fruzsina szerint a Tisza-szavazók mind „hajótöröttek”. Sallai Gábor szerint a Tiszára szavazó keresztények tévelyegnek Isten irgalmával kapcsolatban. Ádám szerint ez nagyon fontos komment. Svgy szerint „egyfajta rituális apagyilkosságban megnyilvánuló Isten-gyilkosságot” követtek el. Ádám „nagyon mélyen egyetért.” Péter szerint a máshova szavazó keresztények az ellenségei, akikből hiányzik mind az igazság, mind az irgalom.
Pál apostol szerint viszont az ellenségeskedés, a viszálykodás, a széthúzás, a pártoskodás a test cselekedetei. Péter apostol szerint a rágalmazást le kell vetkőznünk. Szívetek joga, hogy átbeszéljétek, hogyan látjátok a jelenlegi politikai, kulturális, spirituális tendenciákat. De jó lenne a hogyanra ügyelni.
@Bálint: Ha politikáról beszélünk, nem fogok megijedni a „barát” és „ellenség” kifejezésektől. Azok a keresztény testvéreim, akik a rendszerváltó nagykoncerten csápoltak „egy igazságosabb világért”, és tapsoltak ennek a szellemiségnek, politikai értelemben nem barátaim. Nem azért, mert ÉN azt mondom róluk, hanem azért, mert ŐK fejezték ki felém. Annak a politikai közösségnek gyökeres felfordításán dolgoznak, amely számomra és gyermekeim számára élhető lehet. Ettől még tarthatom őket – legalábbis egy részüket – testvéreimnek.
A „választás” alapján senkit nem fogok megítélni, mert semmiféle jelentősége nincs. Ezek nem valódi döntések, és viszonylag nagy megértés van bennem azok iránt, akik ezt komolyan veszik, és lelkesen tapsolnak akár egyik, akár másik oldalnak. Afelől sincs azonban kétségem – és javíts ki bátran, ha máshogyan látod, Bálint – hogy jelentős részük, ha hitelveim miatt üldözésre kerülne a sor, nem az én oldalamra állnának.
Bálint,
szövegértés!
Kedves setxwy!
Annak megítélésére talán majd térjünk vissza 4, esetleg 16 év múlva, hogy a gúny, a tiszteletlenség és a gátlástalanság mennyiben uralta el addigra a hétköznapot és a mindennapjainkat, különösen a most lezárult 16 éves időszak viszonyaihoz hasonlítva. És arra is, hogy ez konkrétan a keresztények mindennapjaira milyen hatással lesz majd.
Habár sok jóra nem számítok, de mert a reményem Krisztusban van, ezért természetesen azt is remélem, hogy inkább én lássam most rosszul, túlságosan sötéten vagy torz fénytörésben a dolgokat. Hogy jöjjön egy megnyugvás, egy kiengesztelődés, békésebbek (köz)állapotok és persze mindez egy Istenhez felé fordulás eredményeképpen történjen, hiszen igazi békességünk csak Ővele, Őbenne és Őáltala lehet.
Természetesen imádkozni is ez utóbbiért fogok, de ezt talán leírnom sem kellene, hiszen a mindenkori vezetőinkért való esedezések és könyörgések sosem a romló közállapotokért vagy a békétlenségért, hanem mindig közös ügyeink javulásának szívbeli óhaját és vágyát kell kifejezésre juttassák.
Én a neked írt kommentben (is) abból indultam ki, hogy ez a most mögöttünk hagyott választás, valamint az azt megelőző, már több mint 2 éve, ill. a kegyelmi ügy kirobbanása óta tartó kampány, sok tekintetben hozott változást az ezt megelőző korszak(ok) valamennyi általam megélt demokratikus országgyűlési választási időszakaihoz képest (1990 – 2022). Eleve hosszabb volt, ezzel együtt minden szempontból sokkal intenzívebb és megterhelőbb volt. Nekem mindenképpen, pedig semelyik pártnak nem vagyok se tagja, se lekötelezettje, de úgy érzékelem a környezetemben, hogy sokan érezték ezt hozzám hasonlóan. Azt gondolom ugyanakkor, hogy nem önmagában az elhúzódó jellege vagy az intenzitása volt csak másmilyen. Hanem azok miatt az indulatok és erők ‘áradása’ miatt, amelyeket a neked írt kommentemben részleteztem.
Szerintem ezek a korábbi időszakhoz képest tapasztalt változások minden tekintetben aggasztóak, gyászosak és kétségbeejtőek voltak. Habár a korábbi hozzászólásaimban igyekeztem kifejteni, hogy ennek megítésem szerint milyen okai lehettek, ugyanakkor ezeket nálam sokkal alaposabban és mélyrehatóbban, sokkal több részletre kiterjedően fejtegette Ádám ezen a blogon az elmúlt 16 év során.
Ezzel az állítással (tehát: más volt ez a kampány és választás, mint az eddigiek) vagy egyetértesz, vagy nem. Ha nem értesz vele egyet, nos, akkor úgy tűnik, ‘más műsort néztünk’. Ez esetben minden további gondolatomat nyugodtan hagyd figyelmen kívül. Ha viszont szerinted is más volt ez az utóbbi időszak, akkor jogosan vethető fel a kérdés, hogy mennyiben volt más és miért volt más? A Fidesz és annak politikusai – persze jónéhány személyi cserével együtt – részei voltak az ezt megelőző 9 demokratikus parlamenti választásnak is a maguk stílusával és politikai eszköztárával. Én tehát már csak ezért is azt gondolom, nem ők és pláne nem az általuk képviselt témák vagy értékek ill. jellegzetességek (ide értve a hibáikat vagy akár bűneiket is) jelentette a különbséget. Lényegüket tekintve nem ők változtak meg, sem pedig az, amit (vagy ahogyan) csináltak.
Azt hiszem, azok a mélyben zajló folyamatok, amelyekről Ádám is oly sokszor értekezett már ezen a blogon, nálunk mostanra bizonyos tekintetben „beértek”. Szerintem alapvetően azok az erők működtek és működnek itt is, amelyek olyan történelmi jelentőségú eseményeket megelőzően is dolgoztak a mélyben, mint például a nagy frnacia forradalom Párizsban, vagy pedig az októberi szocialista forradalom 1917-ben. Persze nem azonos sem az ország, sem a történelmi kor, sem a társadalmi berendezkedés és még egy sor egyéb dolog, de a motivációk és az indulatok azt hiszem egy tőről fakadnak. További hasonlóság olyan politikai aktor(ok) megjelenése is, akik készek ezeket az erőket örömmel elszabadítani, nem törődve a kockázatokkal és a következményekkel.
Ha esetleg egyetértesz a közállapotok tekintetében a helyzetértékelésemmel, de úgy gondolod, hogy ezekért döntően a Fidesz és/vagy Orbán Viktor személye ill. rendszere a felelős…nos, akkor nagyon kis részben még egyet is értünk, de nagyobb, ill. döntő részben viszont nem. Szerintem ő és a szűkebb környezete a saját szándékaik szerint alapvetően ezen hatások ellenében akartak fellépni. Az más kérdés, hogy egyrészt ez mennyiben sikerült nekik (most úgy tűnik, kevéssé), másrészt mennyiben estek időnként a ‘cél szentesíti az eszközt’ hibájába.
A kultúránkat átható Isten-gyilkos indulatokról érdemes Dosztojevszkij és Nietzsche gondolataival megismerkedni. A maguk módján mindkettő profetikus figura volt, de róluk, illetve az őgondolataikról is többször értekezett már Ádám is ennek a blognak a felületén. Én itt és most csak annyit írnék le, hogy bár az Istennel szembeni lázadás a Biblia alapján ugyan egyidős az emberiséggel, ahogy a gyilkos indulat és sértettségen alapuló bosszúvágy sem újkeletű (hiszen már Káin esetében is ez a szellem uralkodott el ás ‘áradt ki’ őbelé és rajta keresztül), de ennek az indulatnak Isten az emberi történelem során mindig próbált gátat szabni.
Dosztojevszkij a 19. században aztán rámutatott arra, hogy amikor a 4. és az 5. parancsolatot egyszerre szegjük meg tudatosan és készakarva, akkor azzal tulajdonképpen leleplezzük szívünk elferdült indulatát, amely végső soron Isten ellen lázad, az Ő életére tör, mert őt magát (az egyedüli ‘Létezőt’) akarja nem létezővé tenni. Ezt a gondolatot és attitűdöt a regényben a meggyilkolt apa legműveltebb és legintellektuálisabb fián, Ivan Karamazov személyén és gondolatain keresztül mutatja be az író. És bár tényszerűen nem ő öli meg az apát, hanem egy másik féltestvér, Szmergyakov, de az utóbbi bizonyos szempontból (a saját gyűlölete mellett is) csak eszköze Ivánnak, abban az értelemben, hogy elméletét átülteti a gyakorlatba.
Történelmünkben a legfontosabb, minden egyéb szimbolikus apa ill. királygyilkosságot messze meghaladó jelentőségű esemény természetesen az volt, amikor ténylegesen a testet öltött Istent a maga a konkrét személyes emberi valóságában öltük meg. De szimbolikus jelentőségű volt a nagy forradalmakat követően például XVI. Lajosnak (és feleségének) vagy II. Miklós orosz cárnak (és családjának) kivégzése is. Az ő esetükben sem csak arról volt szó, hogy egy (legalább is a kivégzői szemében) méltatlanná lett uralkodót megfosztanak a hatalmától és megalázó módon statuálnak a személyükön példát. Ezek az uralkodók korábbi, a miénktől keresztényebb korok meggyőződése szerint Isten akaratóból és kegyelméből uralkodtak, azaz bár nyilvánvalóan tökéletlen módon, de mégis az isteni rendet és törvényt voltak hivatott képviselni és betartatni népeik körében.
Ezek a véres trónfosztások szimbolikus események és egyben útjelzők, vagy ellenőrzőpontok lettek azon az ösvényen, amin a nyugat kultúra régebb óta halad. Megmutatták, hogy mi lakozik az emberi szívekben de egyúttal szabadjára is engedték és felerősítették ezeket a gyilkos indulatokat. Ez utóbbinak a következményei a királygyilkosságokat követő eseményekkel lettek nyilvánvalóvá. Az események „Tiszteld atyádat…” és a „Ne ölj” parancsolatok tudatos és szélsőgesen demonstratív meghaladásai, amelyek tőlük időben és térben messzire haladva is erős jelek, mert mutatják és kiábrázolják azt (t.i. a jelöltet), hogy mi munkál az emberek szívében és egyúttal ezen indulatok eredményeit is demonstrálják a maguk pőre valóságában (azaz: a lefejezés által megcsonkított hottestekben ill. a legépuskázott királyi család tetemeiben). Ezek az események is betetőződései és útjelzői voltak tehát az emberi szíveket a bűnbeesés óta uraló Istennel szembeni lázadásnak, gyűlöletnek és gyilkos indulatnak.
A legerősebb, hatásaiban és erejében mindet messze meghaladó ilyen jel az emberi történelemben természetesen a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztje volt és marad is. De nem az egyetlen jele annak, mi munkál a szívünkben. Sajnos.
Ami az általam idézett markáns és sorsfordító történelmi eseményeknél lezajlott, az sem volt előzmények nélküli. 1789-hez is kellett az Ancien Régime vaksága és pökhendisége, ahogy 1917-hez is a cári oroszország arisztokráciáinak bűnei, így pl. a súlyos társadalmi egyenlőtlenségek feletti érzéketlenségük, a mérhetetlen nyomor, ami vidéki jobbágyságot sok helyen jellemezte. Ezzel együtt sokkal sötétebb erők működtek az elsőre talán jogosnak tűnő és buzgárként feltörő népharag megnyivánulásai mögött, mint a szabadság, az egyenlőség vagy a testvériség forradalmi (és egyébként a keresztény világnézetből forrásozó) eszményei. Nem lett ugyanis a világu(n)k se szabadabb, se egyenlőbb, se testvéribb.
A forradalom vezető alakjai azt gondolták, uralhatják és irányíthatják, a maguk érdekei és céljai mentén becsatornázhatják a haragot, a bosszúvágyat, az erőszakot, a korábbi rendel szemben fellobbanó gyűlöletet. Valójában azonban minden fordítva volt: ezek az erők uralkodtak ő felettük. Hogy milyen erők, azt a rákövetkező időszak gyümölcsei alapján lehet utólag már elég tisztán megítélni: pusztulás, erőszak, gyilkolás, még több és még égbekiáltóbb igazságtalanságok sora mint amik annak előtte voltak; a mindenféle isteni és emberi fékektől megszabadult bosszúszomj betetőzése és az istentelenség terjedése, uralkodóvá válása. Ott és akkor ezek ‘áradtak’ végül, bár lehetséges, hogy 1789. július 14.én sokan (úgy képzelem, akkor is főképp a fiatalok közül) ünnepeltek tiszta és csillogó szemekkel a párizsi utcákon.
Egy zseniális írást még ide teszek a fentebbi hozzászólásomban említett baloldali forradalomról: https://sallai-gabor.blogspot.com/2025/07/daniel-greenfield-hazassag-lerombolasa.html
tanulságok, kereszténység = politika? (nem lett rövid, elnézést….)
Immáron sokadszor: Nem, a kereszténység nem = a politikával hitem szerint, a politika egy keret a politikai állam miatt, amelyben éldegélünk, érint minket. Jézus nagyvonalúan azt mondta, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van.” A fát általában a gyümölcseiről ismerjük fel, mégis milyen értékeket/érdekeket képvisel?
Arra a felvetésre, hogy keresztény szavazhatott – e a Tisza nevű pártra, azt gondolom, hogy megtörtént. Állítólag sokan szavaztak, keresztények is, én történetesen nem tartozom ezek közé.
Kinek van igaza? Az ÚrIstennek van igaza. Hogy ez mit jelent, ki fog derülni a jövőben. Mit akart ezzel? Megengedte ezt és ennek van oka. A szívünkbe való betekintést, önvizsgálatot, a kacatok, bálványok kidobását senki nem tudja helyettünk megtenni.
Én két dologra szeretném felhívni a figyelmet a politikával kapcsolatban a jövőt tekintve:
1. Azzal együtt, hogy nem hiszek a postmillenistáknak, úgy gondolom, hogy sok minden előttünk van még (apokalipszis = feltárulkozás), a Jelenések könyve szerint ebben van két érdekes momentum (több is van egyébként).
Az egyik a „nagy parázna” nevű képződmény, mint amely Isten nevét viseli valamely formában de úgymond megcsalja Őt, paráználkodik a világgal. Nem egy világi dologról beszélünk. Szeretik ráfogni a katolikusokra meg a pápára (összeszűrték a levet a politikával, egyesek „azorbánnal”), de ez így túlságosan egyszerű képlet a lélek megnyugtatására, már ha valaki ettől megnyugszik. A katolikusok valójában letérdeltették a császárt és a királyokat is Jézus Krisztus előtt és az evangélium terjedt – a hibák ellenére is. A nagy parázna az, ami összeszűri a levet „azzal, aki ellenünk van”, ez következik abból, amit az Úr mond.
Még érdekesebb momentum pedig az, hogy az „antikrisztus”, melyről azt gondolom, hogy politikai képződmény is a végén, a Jelenések 17.16 szerint „a tíz szarv, amelyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát és kifosztják és meztelenné teszik és eszik annak húsát és megégetik őt tűzzel.” Nem egy jó hír ez a paráznának sem, pedig feladta magát a nemtommiért is. Szóval minden remélt előny ellenére a paráznának szívás van így is, úgy is, ezért érdemes erre odafigyelni. Messze nem tartunk még itt, most hawaii, dizsi, napszemüveg állapot van.
Nem, nem azt mondtam ezzel, hogy a T párt az antikrisztus meg az MP. Én mellesleg másra tippelnék, mert lehet, hogy már él, de irreleváns, hogy én erről mit gondolok, mindent a maga idejében. Van elég jelölt, nincs okunk panaszra 🙂
A másik érdekes momentum pedig a Jelenések szerint Krisztus megjelenéséhez kapcsolódik. A Jel. 19. 11.től vezeti fel az Úr Jézus Krisztus visszajövetelét, a fejezet leírja a 20. 21. részben, hogy az antikrisztus és a hamis próféta bekerül (nem önszántából és dalolva) a gyehennába (ők ill. a hp hitették el azokat, akik felvették a fenevad bélyegét), majd Jézus puszta szavával megöli ezeket a tévelygőket. Itt – hitem szerint – üdvösségi kérdés lesz a politikai meggyőződés és szavazás úgymond. Ez egy politikai, persze despotikus rendszerben fog testet ölteni.
Nem tartunk még itt, nagyon nagy kegyelmi állapot ez, amikor tényleg nem kell azt gondolnunk, hogy „elkárhozik mert az xy-ra szavazott”, nem kell ezt gondolnunk. De érdemes szűrni a dolgokat és odafigyelni arra, mit mond ma az Úr Szelleme a közösségeknek és nekünk magunknak is. Jaj, ugyan már – mondják sokan és mondhatják is, de azért azt rögzítsük le, hogy ez az Úr Jézus Krisztus kijelentése, melyet adott az Ő szolgájának, János apostolnak arról, amik bekövetkeznek.
Én az eredményen meglepődtem, bár belátom, sok okom nem volt rá, hisz tele vagyok olyan ismerőssel, akik ezt az eredményt támasztották meg szavazatukkal, Ismerem érveiket, nem tegnap kezdték. Vannak emberek ugye, akiket nem az eszükért szeretünk. Furcsa az Igazság a valóságos értelmében. A megszerzett 2/3 úgy 2/3, hogy az össz. választásra jogosult szavazók számához viszonyítva egy kicsit több, mint az 1/3 és nem éri el az 50 %-t sem (többen nem szavaztak a T-ra vagy a F-re MH-ra szavaztak). Ez egy kisebbségi verzió, de formálisan teljesen jogszerű. Ilyen volt a jelenlegi /leváltott verzió is, de kicsit többen szavaztak a jobb oldalra, mint most. Nem tudjuk, hogy cca. 2 M ember hova szavazna, mert nem szavazott. Nem tudom az eredmény figyelembevételével, hogy hova billenne a dolog ma. Az emberek megunták a fideszt, ez reális, bár sanyarú felismerés, magam is hallottam jogvégzett embertől is, ki sem merném mondani milyen pozícióban, mert a fidesz lepődne meg a legjobban. Azt gondolom, hogy ez egy protest szavazás volt és Kéri László politológus kb. 20 évvel ezelőtt vagy lehet, régebben azt mondta, hogy a protest szavazók a seprűnyélre is leszavaznak. Bölcs megállapításnak tartom. Úgyhogy ez bőven egy kegyelmi állapot még mindig, annak figyelembevételével, hogy Jézus Krisztus szerint „sokan mennek a széles úton, ami a romlásba visz, és keskeny az az ösvény, ami az életre vezet és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”
A tanulságok tekintetében
Én egy prófécia kapcsán hallottam azt a véleményt még a választások előtt, hogy ezt az országot nem sikerült evangelizálni az egyháznak. A próféciákkal is tele van a padlás, ezért nagyon óvatos vagyok ezekkel, mindenkor szükséges a szellemi vizsgálat. Én egy delíriumban éltem és az elmúlt 16 év „keresztény szimpátiája” valóban levette a figyelmemet arról, hogy ebben az országban a 90-es évektől zajló erőteljesebb szekularizáció az első 20 évben (2010-ig) is már rendesen elvégezte munkáját és sokan vannak azok is, akik ebben élnek, járnak. Nagyon nyitott volt az ország a szekularizációra, ez az igazság. Láttam azt mindennap, hogy a „gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül”. Ezt mondta Jézus az utolsó időkről és ez látható évek óta nem csak a fővárosban, hanem vidéken is. Nihil és istentelen világiasság és tényleg van, aki ezt a nyugatot értékeli pozitívan, nem okoz nekik gondot semmi, amíg a saját bőrükre nem megy a játék konkrétan vagy le nem szakad rájuk az ég. A nyugati civilizáció válsága most ezt tovább hajtja, erősíti. Olvasom a fejleményeket, a gyermekvédelmi törvényünk nem hatotta meg őket, ill. a homoszexuális párok megáldása Németországban online-ba kerül a katolikus vonalon is.
Az itthoni okok tekintetében nyilván van egy tükörbe nézés, ez természetes is – úgy gondolom, ez a normális. A szellemi okok keresése fontos dolog és sok mindenben egyet értek azokkal, akik erről ma beszélnek. Felmerült már az is, hogy Orbán Viktor indiai útja során, tudtán kívül bálványimádásba került volna és megnyitotta az utat rossz szellemiségek romboló hatása előtt etc. Ezt az ellenzéki média gúnyolja. Jeszenszky Zsolt utal erre és szeretnék 1-2 gondolatot hozzáfűzni ehhez.
Egyetértek abban, hogy kevert szellemiség működik, ha a keresztény hitgyakorlat nem tud letisztulni, ez nagyon sok esetben így van (szinkretizmus), sokkal nagyobb mértékben, mint gondolnánk, messze nem csak a politikában!!!!, ha valaki azt gondolja, hogy Ő hisz Istenben és a Megváltóban. Túl sok a test, a testies, romlott, a világiasság, a mammon, a holt, üres vallásosság, a fantasy, a média, keleti misztika, a nemtommi által fertőzött testies természet dominanciája az egyházban, és ez elnyomhatja a krisztusi szellem munkáját.
Törékennyé teszi a hit köré épült tevékenységet, instabillá változtatja és sok élősködőt vonz be, azon túl, hogy az árulót Jézus Krisztus sem kerülhette ki.
Elterjedt a karizmatikus mozgalomban az, hogy a bűn minden esetben démonok előtt nyithatja meg az ajtót, melyek aztán kifejtik pusztító hatásukat egy időn belül várhatóan. (Így hangzott el: „amikor az ember elkövet egy valamilyen bűnt, akkor valami démont, egy ilyen negatív szellemi energiát enged szabadjára”) Ott ülnek a fejeden meg a válladon és mennek veled és egyre többen vannak stb. Ez így nem igaz. Valóban rengeteg szellemi probléma van világban, az azonban nem mindegy hogy ezekhez ó- vagy újszövetségi fejjel közelítünk.
Az Új szövetség Jézus vérében egy jobb szövetség, mely jobb ígéretek alapján kötettett. Felfoghatatlanul nagyobb kegyelem. Isten a tudatlanság idejét elnézi. Ha Orbán nem fogta fel, nem jutott el a tudatáig, mit tett Indiában, Isten biztosan nem sokat foglalkozott vele – azt hiszem. Egyébként nem ajánlanám senkinek sem, hogy hívőként az Úrban ilyen dolgokkal szórakozzon, mert nem áldás. De azt nem gondolom, hogy Isten ezért megbüntette az országot vagy a fideszt most („tudtán kívül bálványimádás miatt”). Szerintem a vezető a világát nem tudta ott Indiában, a népnek meg semmi köze ehhez. Ez nem az ószövetségi Izrael. Az Úr, azt hiszem, tényleg ad egy nagyobb védelmet még akkor is, ha nem vagy teljesen 100-as a hitben. Ha Jézus most elkezdené elővenni mindenki minden kicsi és nagy bűnét, akkor itt kő kövön nem maradna. És nem akarnék senkit sem kiábrándítani, de azt gondolom, a világ olyan állapotban van jelenleg, ha látnád a szellemi dimenziót, mely körül vesz, az ajtódon nem nagyon mernél kimenni de még a lakásod is necces nem feltétlenül a te bűneid miatt, hanem az összes mocsok miatt, ami körül vesz. Ezt már régóta csak Jézus és Isten Szelleme tartja távol és féken. Ha te egyenként akarsz itt minden démonnal megküzdeni…..hát, nem tudom….(és most nem ezen szolgálatokról van szó), Nézd meg a flight radar-t, mi megy a légtérben. Itt jön –megy a rohadás a globális térben. Popper Péter az egyik leghíresebb arca a 90-es éveknek, rendszeresen járt Indiába és százezrek vásárolták a könyveit Magyarországon, aztán még Jézus Krisztus nevét is megvallotta. És megmaradtunk.
Általában elég spirituális vagyok de földhöz közelibb módon látom azt, hogy a miniszterelnöknek azt viszont látnia kellett (volna), hogy a magyarok jelentős része a kezdettől fogva milyen érzéseket táplál Mészáros Lőrinc (meg még 1-2 tag) meggazdagodásával kapcsolatban, nemzeti tőke ide vagy oda. Írják kommentben, hogy lepapírozták a fél országot a gázszerelő nevére, majd az utóbbi 1-2 évben még szülinapi ajándék gyanánt megkapta az MVM gáz (és áram) businesst is és a többi. Én speciel annyit hallottam ezt az érvet az elmúlt 14 évben biztosan, hogy az anyatejet felbüfizem, ha meghallom a Pénztáros Lőrinc nevét. Aki ismeri ezt a kicsiny országot, az tudja, hogy itt tényleg mindenki kicsit gázszerelő is (kivéve pl. engem), A minik tudták, hogy gázszerelő saját tehetségéből ilyen szintre soha nem fog jutni (sehogy máshogy, csak az állam pénzén), miközben az összes többi gázszerelő meg a nyugati kapitalizmus héjáinak kitett piacokon (nem csak a jobboldal hibája, de a Fidesz is euro-atlanti párt) „szívmintállat”, hogy felépítse a vállalkozását a saját tehetségéből, melyet körberöhögnek. Iszonyatos pusztítást tud ez a tudat végezni, ezt meg kell érteni. És Schiffer Andrásnak igaza van abban, hogy ehhez jöttek az uniós és egyéb pénzeken, NER-en meggazdagodottak, akik most még többről álmodnak, még többet akarnak, mert az érinthetetlen kasztból kilökődöttnek érezték magukat. Matolcsy csak hab a tortán.
Én keresztényként mindig azt mondtam a kritikusoknak, hogy nem turkálok más pénztárcájába. Egyszerűen nem akarok ilyen lenni, mert akkor mindennap ezzel kelsz meg fekszel, távol álljon tőlem. És 400.000 – 500.000 Ft havi nettó fizetés mellett hetente kétszer elmondod, hogy a fizetésnek az infláció mértékét követően emelkednie kell, mért nem emelkedik már a szedte vette teremtette….? És nekem mindegy az is, hogy az illetőt holnaptól nem ML-nek fogják hívni. Ostoba az, aki azt gondolta, hogy a világ most megváltozott. A szoc-lib oldal is, csak sunyibban tolta, így nekik adakozni is szoktak
A nagy rendszerváltás Jézus visszajövetelekor lesz. A bosszúállás az Úré, majd Ő megfizet. Az valóban vígasztalt, hogy Jézus tényleg megígérte, hogy megfizet mindenkinek a cselekedetei szerint – ez engem vígasztalt, mert elhittem és elhiszem most is.
Hogy zárjam ezt a részt a legőszintébben, végül: nem kellett nekem elmennem a héjákig gondolatban. Én találkoztam olyan abszolúte keresztény emberekkel, akik minden hétvégén ott ülnek a gyüliben és jóban vannak a helyi vezetéssel és emellett százmilliókat gyűjtögetnek össze (hogy is lehet ezt bérből és fizetésből?), hogy azt ingatlanokba fektessék és magas áron bérbeadják, hogy még több zsozsó legyen belőle a számlán. De emellett minden öt magyar forintért, amit az állam ingyen ad, legyen az családi meg autó támogatás és felújítási program, költségtérítés stb. remeg a kéz meg a láb és csorog a nyál, mert az alanyi jogon jár kérem szépen, nehogy már ott hagyjuk. Nagyon kis emberekről beszélek, senkikről valójában. Nos, régóta azt gondolom, hogy ez a protestáns etika és a kapitalizmus szelleme szánalmas násza. Én nem így tanultam a Krisztust, ezt néha elmondtam az Úr előtt is, ha nagyon bántott már a sok furcsaság. Gondolom, az egyház dolgairól esik majd még szó a jövőben is, lesz hozzáfűzni valóm.