Nem volt könnyű hitvallónak lenni a szovjet kommunizmus idején. A Tűzfal podcast hatvannyolcadik részében Arvo Pärt észt zeneszerző Credo és Summa című zeneművein keresztül a Niceai hitvallásról beszélgetünk, és hogy ő hogyan vallotta azt meg a zene nyelvén, ellenséges közegben. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
on Mákony és valóság a politikán túlIgen, ha az archívumban megnézed az akkori cikkeim…
on Mákony és valóság a politikán túlSzia Ádám! Van olyan cikked vagy podcast epizód, a…
on A kampánynak vége van, testvérek, a szellemi harcnak nincsenMenyhárt Miklós jól megmozgattad a belsőmet a komm…
on Mákony és valóság a politikán túlIgaz gondolatok az Élet kútfőjéből. A Carl Trueman… on A kampánynak vége van, testvérek, a szellemi harcnak nincsenKöszönöm, hogy ezt megírtad.
on A kampánynak vége van, testvérek, a szellemi harcnak nincsenA mi Öszödi-beszédünk. "Egy szeg miatt a patkó elv…
on Törékeny"Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet ho… on Ezeket az igéket gondoljuk át a választások előtt (és majd utána is)!Zsid. 12:28 (egysz.ford.) "Mi olyan Királyságot ka… on Józanul az özönvízről (3)Már a Gilgames eposz is globális özönvizről szólt,…
on Isten döntöttJólesett a véleményed! A kommenteket nem mind olva…
Vajon igazabbá lesz a hit beszéde, ha ellentmondást nem tűrően agresszíven és erőből képviseljük? Vagy ha makacsul bizonygatjuk, dramatizáljuk, vagy akár csak megmagyarázzuk? Most azt láttam meg, hogy nem. Az igazság egyszerűen, tisztán és sallangmentesen áll, mint az apostoli hitvallás. Mint Arvo Pärt Summája.
Úgy vélem az elhangzottaknak tanulsága lehet abból a szempontból is, hogy hitünket miként valljuk meg. Úgy mint „Crédó”, vagy úgy mint „Summa”. Talán mindkettőnek van létjogosultsága, de rám a „Summa” hatott most nagyon.
Ó bárcsak tudnánk sokan ilyen letisztult módon, de mégis ennyire erőteljesen bizonyságot tenni.