„Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik.” (5Móz 8,3)
Máté evangélista úgy mutatja be Jézust, mint akivel egy személyben történik meg az, amin Izráel annak idején átment. Isten Egyiptomból hozza ki a fiát (Mt 2,15), Ábrahám leszármazottját (Mt 1,1), hogy aztán a víz által megkeresztelve (Mt 3,13-17; vö. 1Kor 10,1-2) a pusztában időzzön negyven egységideig (Mt 4,2), majd az új törvény kihirdetése után (Mt 5-7) tizenkét apostol képviselje őt (Mt 10). Ez nem véletlen: Jézusban – mint az ézsaiási Szolgában – Izráel sorsa teljesedik be.
A puszta a megkísértetés helye: „Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: »Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.« Ő így válaszolt: »Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.«” (Mt 4,1-4)
Isten arra volt kíváncsi, hogy népe a nélkülözés alatt ragaszkodik-e hozzá és igéihez. „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?” (2)
A pusztában megkísértett Jézus visszaemlékezett. Idézte a Deuteronomium kulcsmondatát: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Ahol Izráel engedetlen volt, ott Jézus engedelmes maradt. Nem engedett a kísértésnek, nem engedett az ördögnek, a próbatétel idején Isten igéje volt az eledele.
„Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Kor 10,11-13)
„Urunk, add meg nekünk az erőt a kísértés idején, ahogy ígérted!”
„……… Jézus engedelmes maradt. ………”
Ennek a szenvedések által (Zsidó 5:8) megtanult engedelmességnek tétje a (Róma 5:19) verse szerint óriási volt:
„Ahogyan egyetlen ember (Ádámnak) engedetlensége következtében sokan bűnössé lettek, úgy egyetlen ember (Jézus Krisztusnak) engedelmessége által sokan elfogadhatóvá (igazakká) válnak Isten számára.”
Ennek felismerése pedig, hogy az Úr Krisztus engedelmessége által elfogadottá, igazzá váltam, hódolatra, dicsőítésre, magasztalásra indítja egész való.