„Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni.” (5Móz 10,17)

A fenti mondatot ez előzi meg: „Íme, az ÚRé, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az ÚR, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is. Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak!” (14-16)

Mózes szavaiban egyszerre van jelen az univerzalitás és a partikularitás. Isten univerzalitása abban mutatkozik meg, hogy ő istenek Istene, uraknak Ura, övéi az egeknek egei, minden, ami az égen és a földön van, és ő nem személyválogató. Isten partikuláris figyelme pedig abban látszik, hogy csak Izráel atyáit kedvelte meg, csak Izráelt választotta ki magának valamennyi nép közül.

Hogyan egyeztessük össze ezt a kettőt? C. H. Spurgeont kérdezték egyszer, hogyan békítené ki egymással Isten szuverenitását és az ember felelősségét, mire azt felelte: „Kibékíteni? Miért kellene barátokat kibékíteni?” Vajon itt is ez lenne a válasz?

A személyválogatás kissé nyersen fogalmazva azt jelenti, hogy „pofára hozunk döntést”. A héberben a személyválogatásnak fordított nászá páním (נשא פנים) szó szerint azt jelenti, hogy valakinek az arcára alapozzuk a döntésünket, az arcát vesszük figyelembe a döntésünknél. Nos, ezt Isten, az egek és a föld Ura nem teszi. Ő nem „pofára” ítél.

Akkor miért egyetlen népet választott ki magának a többi közül? Ez nem személyválogatás? Nem, mert nem Izráel népére nézve hozta ezt a döntést, hanem szuverén akaratából. „Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett.” (7,7-8)

Isten kiválasztásának nem Izráel az oka, hanem Isten. „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” (Róm 9,15) „Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla!” (Róm 9,14)

A kiválasztás Isten esetében nem személyválogatás, mert nem „pofára” történik. Viszont következményekkel jár. „Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak!” A kegyelem a szív megváltozásával jár, és más lesz tőle a nyakunk és az arcunk is.

„Urunk, igazságos Istenünk, előtted nincs okunk a dicsekvésre. Ha a tieid vagyunk, az csakis azért van, mert szerettél. Ha választottaid vagyunk, az a te kegyelmedből van! Segíts új szívvel élni és szolgálni Téged!”