„Ha egy várost hosszabb időn át kell ostromolnod, hogy legyőzd és elfoglald, ne pusztítsd ki a fákat, fejszét emelve rájuk! Egyél róluk, de ne vágd ki azokat, mert nem ember a mezőn levő fa, hogy az is ostrom alá kerüljön miattad.” (5Móz 20,19)
J. R. R. Tolkien monumentális meseregényében az egyik érezhető mélypont, amikor Szarumán, a fehér varázsló háborúra készülve elpusztítja Vasudvard fáit. A fák brutális felhasználása a teremtéssel szembeni mélységes tiszteletlenség, amely az entek lázadása miatt végül a varázsló vesztét is okozza. Nos, a motívumot akár innen, a Tórából is vehette az író.
Isten arra biztatja Izráelt, hogy amikor ellenségeik ellen háborúba vonulnak, ne féljenek, mert ő velük lesz. Immánuél – Velünk az Isten. Mivel Isten velük, Izráel korlátozhatja önmagát a háborúban. Visszavághatja a hadsereg létszámát. Hazaküldheti azokat, akik új házat építettek (5), új szőlőt telepítettek (6), vagy eljegyeztek egy leányt (7). Hazaküldhetik azokat is, akik félnek (8). A lágyszívűek elbátortalanítanák a többieket, Istenben bízva azonban még megfogyatkozva is győznek. (Ennek radikális példáját látjuk később Gedeon csatájában.)
Az önkorlátozás része volt az is, hogy egy ostromnál keressenek békés, diplomatikus megoldást (10), és amikor legyőznek egy várost, ne úgy bánjanak velük, ahogy a kor nagyhatalmai tennék (kampókkal vonszolva vagy karóba húzva az ellenfeleiket). (A kánániak kivétel voltak, rajtuk ítéletet kellett végrehajtaniuk, de a példastatuáló kegyetlenkedés ott is ki volt zárva.)
Az önkorlátozás legmeglepőbb példája a fák megkímélése. A háborúban sokszor a legutolsó szempont a természet védelme, Izráelnek azonban figyelnie kellett a fákra, különösen azokra, amelyek gyümölcsöt teremtek. „Csak azt a fát pusztítsd el és vágd ki, amelyről tudod, hogy nem gyümölcsfa. Abból építs ostromműveket az ellen a város ellen, amely harcba szállt veled, míg csak el nem esik.” (20)
Az önkorlátozás és a fenntarthatóság nem modern szempontok: ott vannak már a Bibliában is! Ami itt különösen meglepő, az a háború idején való önkorlátozás. Izráel nem tehetett meg bármit sem az emberekkel, sem a fákkal. Nem véletlenül mondták maguk között az arámok: „Azt hallottuk, hogy Izráel házának a királyai könyörületes királyok.” (1Kir 20,31) Salamon szerint „az igaz törődik még állatjának kívánságával is” (Péld 12,10). Itt pedig azt látjuk, hogy még a fákkal is.
„Urunk, a bűn és a gonoszság miatt tele van a föld háborúkkal. Néha nekünk is harcolnunk kell. De te az élet Ura vagy, nem kedveled a pusztítást! Amikor hatalmat adsz, hadd legyünk mi is kíméletesek! Taníts meg tisztelni és védeni alkotásaidat!”
I. Kor 9:9-10a
„Mózes törvényében meg van írva: A nyomtató állat száját ne kösd be.
Vajon az állatról gondoskodik-e így az Isten? Nem teljes egészében értünk mondja ezt?”
.
Vö. pl.:
II. Thessz 3:14-15
II. Tim 2:24-25