Bár a hal a kereszténység egyik legrégebbi jelképe, és már az óvodában is hal volt a jelem (tényleg!), ismerőseim valószínűleg ironikusnak tartják, hogy a bibliaolvasást a halevéssel hozom most összefüggésbe, mert tudják, hogy a legjámborabb pillanataimban sem bírom lenyelni a halat. Ha vendégségbe megyek, előre szoktam szólni, hogy a mindenkinek kínos helyzet elkerülése végett halat semmiképpen ne süssenek nekem. Nagyon rossz viccnek élném meg, ha a mennyek országában Jézus engem is egy hallal fogadna, mint feltámadása után a Tibériás-tónál a tanítványokat. Úgyhogy a címben szereplő hasonlatot nem én találtam ki, és csak a benne rejlő bölcsesség miatt idézem.
C. H. Spurgeon, a tizenkilencedik századi baptista prédikátor írja: „Egy öregembertől hallottam: ’Sok-sok esztendőn át mindig fennakadtam a Szentírás nehéz részein, míg egyszer úgy határoztam, hogy a Bibliát akként fogom olvasni, mint ahogy a halat eszik. Amikor egy nehézségre bukkanok, félreteszem, és szálkának nevezem. Miért kellene a szálka miatt fuldokolnom, mikor annyi tápláló hús veszi körül? Egy nap talán még a szálkának is valahogy hasznát veszem.’” Zseniális hasonlat.
A Szentírásnak Péter apostol szerint is vannak olyan részei (konkrétan például Pál apostol írásaiban), amelyek nehezen érthetőek (2Pt 3,15-16). Ettől még Péter szerint nem lesz a Szentírás haszontalan, csak az „állhatatlanok és a tanulatlanok” forgatják ki a nehéz részeket a maguk vesztére. Az állhatatlanok azok, akik nem tudnak türelmesen várni a megfejtésre, a tanulatlanok pedig azok, akik az első nehézségnél feladják, mert még azt sem tudják, mi az, amit nem tudnak ahhoz, hogy a szöveget helyesen érthessék.
A Spurgeon által idézett öregember bölcsessége ha nem is a tanult, de legalábbis az állhatatos ember bölcsessége. Nem kell fennakadnunk a Biblia szálkáin, ha ott van rajta közben a tápláló hús is. A szálkát félre lehet tenni, a hússal pedig jól lehet lakni. És ha van bennünk alázat ahhoz is, hogy tanuljunk, egyszer talán még a szálka hasznára is rájöhetünk. Ezért a jó bibliaolvasás valóban olyan, mint a halevés. Ebben a tekintetben legalábbis.
A szálkáról rögtön a szemben lévő „szálka” jutott eszembe, a hasonlatot az Úr Jézus is használta, de, a gerenda ellenében, amit más szemében látunk meg. De milyen nagy haszna van! 🙂
Aztán eszembe jutnak a hitviták itt az oldalon amit Ádám enged is, meg nem is pedig nagy haszna van/volna … meg a lerágott csontok, a szálkák, aztán a „víz szalad, a kő marad” verssorban a kő. Kő, kőszívek – és már megint húsról van szó, amit az Úr MEGVÁLTOZTAT ígérete szerint – ÚGY LEGYEN !
Ez jó, nagyon jó!
Tetszik a szálkás hasonlat, csak ne gondoljuk, hogy mikor már egy jó nagy kupac nehéz részt sikerült félreraknunk szálkaként, akkor feldolgoztuk a Bibliát. A feldolgozáshoz vissza kell térnünk a szálkákhoz, újra és újra.
Jobb megoldás híján persze, hogy így olvasom én is – amit nem értek, azt későbbre eltéve.
Mégis van számomra valami ijesztő ebben a szálkás hasonlatban.
Két kérdést vet fel fel bennem.
1. Hogyan tudjuk ezt összeegyeztetni 2Tim 3,16-al?
Ha a teljes Írás (minden részletében) Istentől ihletett és hasznos, akkor most hogyan ítélhetem én önkényesen bármely részét kidobni való szálkának?
2. A másik kérdés: ha feljogosítom magam, hogy mindazt, ami nekem jelenleg nehéz, vagy nem érthető, szálkaként félredobjam, akkor hogyan óvom meg magam attól, hogy Isten esetleges intő, kiigazító szavát, keményebb beszédét is csak félredobjam, vagy bármit, ami kényelmetlen számomra az Igéből?
Teljesen jogos a felvetésed, és arra mutat rá, hogy egy analógiát a céljának megfelelően kell használni. A magától növekedő vetés példázatát használhatnánk annak alátámasztására, hogy nekünk egyáltalán nem kell munkálkodni, mert Isten adja a növekedést. De Jézus nyilván nem ezt értette alatta. Ugyanez a helyzet a szálkás hasonlattal is. A hasonlat arról szól, hogy a Biblia nehezen érthető részei miatt ne tegyük félre a Bibliát. Az analógia kilép a keretei közül és félrevezetővé válik, ha a Biblia üzenetei közötti önkényes válogatás igazolására akarja valaki használni. Minden hasonlatnak ez az egyik kockázata.
A gondolkodás alapja, hogy amit nem értünk azt nem vetjük ez azonnal. Akkor se ha nem tetszik.
A Biblia esetén különösen igaznak kéne lennie ennek, lévén egy nagyon tömény és furcsa/nem emberi írás.