David Hume óta sokan beszélnek az „is-ought” dilemmáról, vagyis arról a bölcseleti problémáról, hogy a puszta létezésből nem lehet etikai parancsot levezetni. Ha a természet önmagában van, akkor az önmagában jó, de legalábbis nem tudhatjuk, hogy jó-e vagy rossz. A tiltott fa olyan világot nyit meg, amelyben nem létezik ez a dilemma.
A bibliai teremtéstörténetben Isten eltiltotta az embert a jó és rossz tudásának fájától. Akár szimbolikus, akár konkrét ez a fa, az egyszerű mozzanat, hogy a természetben megjelenik a tiltás, új dimenzióba helyezi magát a természetet. A tiltás a természetfeletti etikai dimenzióját testesíti meg a természetben.
Ha csupán a természetből akarjuk felépíteni az etikánkat, vagyis azt tartjuk jónak, ami természetes, hiszen nem feltételezünk mást azon kívül, akkor a kert minden fája szükségszerűen jó, és ezt a feltételezésünket csak megerősíti, ha egyben kívánatosnak is látjuk a gyümölcsüket.
De ha van tiltás, akkor van természet felett álló akarat is, és ez az akarat az etika alapja. Ha az etikánkat a természet felett álló Teremtő akaratából vezetjük le, akkor a kertben mindig lehet olyan fa, amitől el vagyunk tiltva, sőt, erre számíthatunk is. És akkor az a fa számunkra olyankor is rossz lesz, ha egyébként kívánatos.
Tehát maga a tiltás jelképezi a természet és a Teremtő közötti különbséget, és az utóbbi elsőbbségét az előbbivel szemben. A tiltás jelzi, hogy nem a természet szülte Istent, hanem Isten teremtette a világot, ezért a Teremtő mondja meg, hogy mi a természetben számunkra a jó és mi a rossz.
A Teremtő akaratából és a természet jóságából levezetett etikák tehát épp akkor ágaznak ketté, amikor megjelenik egy természetes nézőpontból értelmetlennek tűnő tiltás. Ilyenkor a döntés arról szól, hogy a Teremtőben bízunk-e vagy a szívünk kívánságában. Ez a döntés két világot választ el egymástól.
Hasonlóképpen Urunk keresztfája is két világot választ el egymástól. Két latort.
A fák szellemi táplálék,kijelentés hordozói.A jó és rossz tudásának fája a törvény.A gonosz ezt akarta kezdettől fogva,hogy aztán vádolhassa őket a végtelenségig.Mert ha én kegyelem alatt tudom magam,nincs vád.De a törvényen keresztül tud igazán vádolni,és látszólag igazat is adunk neki,hiszen mindig testünk,gondolunk stb.olyat,ami miatt vádolhat.De csak a törvényig.Ha valaki Krisztusban van,az kiszabadult a törvény rabságából.Mit mondd Ádám,miért rejtőzött el?Féltem tőled,mivel meztelen vagyok .Bejött az Istennel szembeni bizalmatlanság és az a gondolkodás,hogy Ő nem jó,és az embernek rosszat akar .A hitetlenek mind így gondolkoznak.Mert be van írva a szívükbe a törvény.Ez az egész a szellemi földön,a mennyben játszódik,nem itt nálunk.Ide buktunk le onnan.Semmiképp sem valamiféle fizikai növényekről szól,hanem szellemi táplálékokról,amelyeket az embernek,mint szellemi lénynek szánt eledelül.A biblia minden igéje szellemi.Tehát el kell szellemiesíteni.Így lesz a bárka Krisztus,az állatok emberek,az asszonyok különböző szellemiségek,melyekből szellemi utódok születnek.A kiirtandó pogány népek szintén olyan szellemiségek,amelyekkel a választott népnek nem lett volna szabad „házasságot kötni”,mert így szellemi paráznaságba ,házasságtörésbe estek,bálványimádókká lettek,és így fertőztették meg magukat A saját szellemi földjüket is,ami az ő saját szellemük.Többek közt
Szívesen emlékezem az első felismerésre, hogy Isten teremtette a világot, a férfit és nőt, és a számukra adott nemzés aktusa által pedig engem is. Ez a felismerés gyökeres változást indított el gondolkodásomban. Jogosnak tartom Teremtőm kinyilvánított akaratát, amit magamra vonatkozóan érvényesnek tekintek.
Izgalmas az a tanulási folyamat, aminek eredményeként rájövök, a tiltás értem van, és nem ellenem. Ez pedig a Teremtőm iránti bizalom egyre mélyebb kiteljesedésének lehetőségét adja meg számomra.
Megtisztelő a döntés felelősségének birtokosa lenni. Ez Teremtőm felém irányuló bizalmát mutatja. Ő tudja, a felismert teremtettségem következtében rendelkezem azzal képességgel, hogy nemet mondjak a kívánságra. Felemelő és örömteli minden alkalom, amikor ez megvalósul.