Két kutató is van most mellettem, akik az iszlámmal foglalkoznak. Egyikük valami narratív kritikai modellt alkalmaz a Korán értelmezésében, pár évtized kutatás után most jutott el talán az ötödik szúráig. Az idős professzor hosszú ideig élt arab környezetben, folyékonyan beszél arabul, ismeri a nyelv finomságait, szintaxis és diskurzus szinten egyaránt képes elemezni a Koránt, elképesztő alapossággal mélyed el ebben a legtöbbünk számára ismeretlen világban. A másik kutató inkább apologetikai szemszögből foglalkozik az iszlámmal, tőle személyesebb történeteket hallottam arról, hogy mi vonz mostanában muzulmán embereket Krisztushoz. Ez a tudós itt él Cambridge-ben, de rendszeresen utazik muzulmán országokba. Azt mondta, tapasztalatai szerint három oka van annak, hogy egyre nagyobb számban fordulnak muszlimok a kereszténység felé.
1. Az iszlám kudarca.
Egyre nyilvánvalóbb sok muzulmán számára, hogy az iszlám kudarcot vallott. Nem váltotta be azokat az ígéreteket, amelyeket tett. Nem hozott sem békét, sem prosperitást, sem megelégedettséget azokba az országokba, ahol uralkodó vallás lett. A muszlim világ romokban van. A szaúdi uralkodó család korrupt és hiteltelen. Az iráni vezetésben nem bíznak. Szíriát háború verte szét. A szunniták és a síiták szembenállásában nincs remény a megbékélésre. Az iszlám kudarcát jelzi a radikalizmus növekedése is, egyfajta durcás védekezésként a muzulmán hitet fenyegető kulturális nyomásra. Az iszlám belső válsága rengeteg muzulmánt indít arra, hogy más lehetőségeket is megvizsgáljon. Kézenfekvő a hozzá legközelebb álló kereszténység szemügyre vétele.
2. Az Istennel való bensőséges kapcsolat lehetősége.
A muzulmán hitben Allah távoli Isten, nincs az a bensőséges közösség vele, amit mi, keresztények megtapasztalunk. Ez különösen igaz az ortodox szunni irányzatra, de a szufizmus misztikája sem mérhető a keresztények tapasztalatához. A fent említett narratív kritikai kutatást végző professzor szerint ez visszavezethető az iszlám politeista gyökereihez, amikor még Allah körbe volt véve más istenségekkel, hiszen azzal, hogy Mohamed elirtotta ezeket a közvetítő isteneket Allah mellől, csak a távolság maradt Allah és az emberek között. Muzulmánok némi irigységgel tekintenek arra, hogy mi viszont személyes kapcsolatba kerülünk Istennel. Nem csak szolgái vagyunk, akik visszakérdezés nélkül meghajtják a fejüket, hanem fiak, akik Atyánk meleg szeretetét élvezzük. Ez az irigység sok muszlimot arra indít, hogy közelebbről megvizsgálja a kereszténység üzenetét.
3. A keresztények szeretete.
A harmadik dolog, ami e szerint a kutató szerint Krisztushoz vonzza a muszlimokat, a keresztények szeretete. A muzulmán hit sokat beszél a muszlimok közösségéről, az ummáról, de tapasztalatuk szerint az umma egy bizonyos ponton túl nem létezik, üres ígéret. Mekkában nem úgy bánnak az arab szunnitákkal, mint a törökökkel vagy a kurdokkal. Irtózatosak a feszültségek a muzulmán világban. Keresztények között viszont valódi közösséget és szeretetet tapasztalnak, amely átível kultúrákon, nyelvi határokon és etnikai különbségeken is. Azt látják, hogy a kereszténységben valódi umma van, és ez vágyakozást és egészséges irigységet ébreszt bennük. Az pedig egyenesen sokkolja őket, hogy keresztények képesek az ellenségeiket is szeretni. Ők ezt nem ismerik. Számukra a sértés bosszúért kiált, a támadásra támadás a válasz. Az nem hatja meg őket, ha nyugati templomokról leveszik a kereszteket, mert ez nevetséges önfeladás a szemükben, de mélyen megrendülnek, amikor azt látják, hogy egy keresztény meggyőződésből a mártírhalált is vállalja, majd a rokonok bosszú helyett megbocsátanak és imádkoznak értük. Ez elképesztően vonzó a számukra.
A három dologból az utóbbi kettő az, amiért mi sokat tudunk tenni. A mi felelősségünk, hogy felmutassuk Krisztus valóságát az által, hogy megéljük az Istennel való bensőséges kapcsolatot, és hogy szeressük egymást is és a muszlimokat is, akiket Isten az életünkbe hoz. A mi felelősségünk, hogy szeressük az ellenségeinket is, mégpedig úgy, hogy közben a saját meggyőződésünket és a hitünk kincseit nem adjuk fel, hanem éppen azt ajánljuk nekik is megoldásként. Az iszlám válságát mélyítse maga az iszlám (meg esetleg a Korán narratív kritikai elemzésével foglalkozó idős professzor), a kereszténység vonzerejét viszont csak mi tudjuk felmutatni!
Tudom, hogy ez nem tartozik szorosan a témához, de aktuális.
A harmadik pontból nem sokat látnak a Magyarországra érkező migránsok. És nem csak a „keresztényi” kormányunk részéről vagy a lakosság részéről, de a legtöbb keresztény egyház, kiemelve Erdő Pétert se teszi meg azt, amit a keresztényi szeretet megkövetel. Persze sok kisebb mozgalom és magánszemély, akár keresztény, akár nem, megtette amit kellett és emberségesek maradtak ilyen nehéz helyzetben.
Köszönöm, hogy olvashattam ezt az írást.
Valószínűleg sokak számára katalizátor lehet az „Iszlám Állam” a DAESH, amelyik a mai világban TÉNYLEG hitelesen és a lehető legvilágosabb formában jeleníti meg az eredei mohamedi iszlámot.
Nem ez nem valami rossz tréfa volt a részemről : komolyan gondolom hogy a végtelen háborúkkal , kegyetlenkedéssel, népírtással, nemi erőszakkal és szexrabszolgasággal az eredti iszlámot hozták vissza. ..
és dörgölik bele muszlimok százmillióinak az arcába , akik döbbenten szembesülnek azzal, hogy amit ők az „iszlám torzulásának” akarnak látni, az a legrégebbi hadith-ok és muszlim krónikások műveivel mind alátámaszthatók.
Azaz: a szalafi irányzatnak igaza van, a történelmi, békére többé-kevésbé hajlamos iszlám jórészt torzulás, az igazi iszlám a gyilkos erőszakos és fanatikus, ami legfeljebb taktikai okokból köt kifelé szövetségeket, de mindenképpen terjeszkedni akar.
Az iszlám lényege szerint csak a közösség, az umma konszenzusával lehet pacifista irányban olvasni a Korán passzusait, a szalafi irányzat megerősödése azonban inkább az ellenmozgalom e téren.
Egyáltalán nem mellesleg: az átlag jámbor muszlim szemében Mohamed egy „fancy superhero” , és sokan most szembesülnek azzal, hogy ez a „bűntelen csodás ember” megerőszakolt egy nőt a halálra kínzott férje holtteste mellett. (Szafíját, a Khaibari oázis elfoglalásakor. Másnap kegyesen feleségül vette , így ő is a „hívők anyja” lett…
Valószínűleg jelentős szerepe van az ” Iszlám Állam” – nak a Daesh- nek is, aki minden egyes szörnyű tettét a legősibb, hiteles hadith-okkal vagy a Mohamed életéről szóló legrégebbi krónikákkal támasztja alá…
Ne felejtsük : a ” próféta ” az átlagos jámbor muszlim szemében egy csodálatos bűntelen szent ember, nem kicsit sokkoló szembesülni vele, hogy is nézhetett ki valójában a legősibb iszlám közösség…
Háború, tömeges gyilkosság, tisztogatás, némi erőszak….és nem a „szent küldött „, ellenére, hanem ő maga is vastagon részt vett ezekben. ( a Khaibari oázis elleni agresszió után ” Isten küldötte” a „Próféták pecsétje ” a halálra kínzott férje holtteste mellett erőszakolt meg egy fiatal szép nőt, Saffiya -t. )
Ez könnyen az iszlám legnagyobb válsága lesz.
Bocsánat, azt hittem elveszett az első komment, így részben ismétlés…
Csak csatlakozom Balavány Gyurihoz: köszönöm, hogy közzé tetted!
„de mélyen megrendülnek, amikor azt látják, hogy egy keresztény meggyőződésből a mártírhalált is vállalja, majd a rokonok bosszú helyett megbocsátanak és imádkoznak értük. Ez elképesztően vonzó a számukra.
A három dologból az utóbbi kettő az, amiért mi sokat tudunk tenni.”
– Én semmit sem szeretnék tenni a mártírhalálomért (annál inkább ellene), nem kívánok az idő előtti halálom szépségével tetszeni bárkinek. Lehet, hogy Hitler is elképesztően vonzónak találta a zsidók halálát, ők azonban ettől még nem akartak aktív részt vállalni a saját kiirtásukban. Kellett volna akarniuk kihalni, hogy nőjön a tetszésindexük? Szerintem e tekintetben rendkívül ésszerűen gondolkodtak és reagáltak, nem vélem úgy, hogy másképp kellett volna.
Aki lájkolja a posztban megfogalmazott gondolatot, az sajátos tudatállapotban leledzhet.
Egy muszlim soha nem juthat el az iszlámon át Jézushoz, hiszen Mohamed szerint Jézus senkinek senkije nem volt. Nem Izmailtól származik, hanem Izsáktól, aki Mohamed szerint niemand üdvtörténeti szempontból. Az a muszlim, aki belátja, hogy Mohamed az elemi józan ész szabályaival fordult szembe, míg Jézus összhangban maradt a józan ésszel, már nem muszlim, hanem pogány, és ilyenként találhat Jézusra. Üdvözlöm az iszlámkutatókat, üzenem nekik, hogy egyszerűen az Isten adta józan észt kutassák, és azonnal, minden erőfeszítés nélkül megtalálják Jézust.
Vérteslászlóizmus ≠ kereszténység.
Az iszlámot én a kereszténységhez képest egy elég egyszerű színvonalú eretnekségnek látom, társadalom- és államszervezési eredményei viszont egy időben jelentősek voltak, bár ez pl. a kommunizmusról is elmondható, amiben én szocializálódtam. Ezek a struktúrák végesek. Már csak az olajpénz tartja fenn őket, de ez nem marad sokáig így. Én is nagy missziós lehetőséget látok ebben, szomorú a magyar hivatalosságok kommunikációja.
„Vérteslászlóizmus ≠ kereszténység”
– Nem alapítottam semmiféle irányzatot. Nem mondok többet, mint hogy „józan ész => jólét”. Egy ilyen állítás nem szokott -izmushoz vezetni, mert nem túlhajtása semminek. Szerintem rólam nem fognak irányzatot elnevezni, hiszen a józan ész szabályait a görögök dolgozták ki, és csak a magam intuitív módján alkalmazom Platón, Arisztotelész és a későbbi gondolkodók módszerét.
Érdemes megfigyelni, hogy mindaz, amit a kereszténységgel kapcsolatban írok, a józan ész szabályait alkalmazva adódik a judaizmusból, az Ószövetségből és az Újból. Ezekhez semmit sem teszek hozzá, mindössze rendszerezem, ami belőlük tudható. Szerintem az sem -izmus, hogy aki Izmail utódja, mint Mohamed (bár még ez is erősen vitatott), az vagy idegen Izsák üdvtörténetében, tehát ne akarja átírni, vagy ha már átírta Izmailra, akkor elveszítette az Izsákra hivatkozás lehetőségét (tehát a Bibliát és Jézust), hiszen kidiktálta őket az üdvtörténetből. Ez józan hétköznapi ésszerűség. Nem lehet Gizikét és gőzekét egyszerre fenntartani és legitimálni, ki kell választani az egyiket. VAGY Izsák, Biblia, Jézus és sok ezer éves írott hagyomány, ami minden izmaelita számára is irányadó, VAGY Izmail, Korán, Mohamed és mindent keverő fantázia. Ez a két irány nem fér össze logikailag (sem). Csodálkozzunk rá, hogy itt nem vallási ellentét van, hanem a józan ész ütközik – elemi szinten – Mohamed diktálásaival.
Ádám, nyilván tudod, csak az olvasók kedvéért írom ide, hogy Paul Johnson az A kereszténység története című átfogó műben úgy vélekedik, hogy a korai keresztény mártírok tök fölöslegesen, zelótaságból tülekedtek vértanúvá válni, ez sem Jézus tanításából, sem a konkrét történelmi helyzetből nem következett, igazából nem is volt rá szükség. Egyetértek Paul Johnson kereszténységkutató történésszel. Sem akkor, sem ma nem szükséges mártírrá válni, ez nem következik a kereszténységből. Ha bárki bármikor szükségből vértanú szeretett volna lenni, megtehette volna Kr.u. 630 táján, amikor a muszlim sereg 8000!!! lovassal meghódította egész Egyiptomot, és a kopt pátriárka békés(nek látszó) alkut kötött ellenállás helyett. A kocka ezzel el lett vetve, bedugta a fejét a hurokba, ahonnan nem tudja kihúzni. A mai helyzet ebből a rossz alkuból következik, és ma már nem vértanúsággal, hanem észérvekkel lehet rajta fordítani. Az észérv ennyi: józan ész => jólét, a többi ebből az alapállításból következik.
A józan ész egyébként a mártírvitában is utat mutat: aki szerint jó mártírrá válni, mutasson példát, mi többiek meg majd eldöntjük, hogy bejött-e neki az elmélet. A puding próbája a megevés. 🙂
„Nem bolond az, aki odaadja, amit úgysem tarthat meg, hogy megnyerje azt, amit nem veszíthet el.” (Jim Elliot, mártír)
Ez józan ész.
Ha már józan ész: józan ésszel könnyű lenne belátni, hogy a mártírhalált senki sem akarja, kívánja, maximum választja.
Akiket Szíriában, Észak-Koreában vagy Kínában üldöznek a hite miatt, nem hiszem, hogy különösebben élvezi a helyzetet, ilyesmi jó ízlésű (és józan eszű) ember nem ír le, ha mégis, akkor az minimum kegyeletértés.
Istvántól a szír mártírokig.
Aki szerint pedig a mártírhalál nem következik a Bibliából, az feltehetően nem olvasta az Apostolok Cselekedeteit.
„valami narratív kritikai modell” – Ádám, ha erről egy kicsivel is többet tudnál írni, nagyon érdekelne!
(Akár csak egy szerzőt vagy irnyzatot pls :))
Illés,
teljesen jogos a kérésed. Amikor a cikket írtam, nem emlékeztem már, mit mondott az öregúr, azóta hosszabban is beszélgettem vele. Semitic Rhetorical Analysis (SRT), amit a Koránon kipróbál. (Toward a Discourse Grammar of the Qurʾān: A Contribution from Semitic Rhetorical Analysis.) Diskurzus szinten próbálja értelmezni a Korán szövegét, ami sokak szerint meredek vállalkozás, de szerinte járható út.
Nem szoktam az ilyen cikkekhez kommenteket írni, de most kivételt teszek. A cikkben szereplő névtelen, de az arab és iszlám világot nagyon jól ismerő forrás alapvető földrajzi és történelmi tényekkel sincs tisztában. Több mint 1,6 milliárd muszlim él a Földön, ennek 60%-a Dél- és Délkelet-Ázsiában. Az arabok kb a muszlimok 1/5-ét teszik ki és 16 országban többségben, további 6 országban kisebbségben élnek őslakosként. Az ISIS és al-Kaida ezek közül 4 országot súlyt: Irakot, Szíriát, Jement és Líbiát. Mind a 4 országban a háborús helyzet miatt tudták befészkelni magukat és megerősödni. Mind a muszlim vallási vezetők, mind a muszlim politikusok világszerte elítélik az ISIS. al-Kaida, al-Nusra Front, Boko Haram és egyéb terrorista szervezeteket. De a muszlim lakosság is elítéli őket és nemcsak vallási okból, hanem mert ezen terrorista szervezetek áldozatai 99%-ban muszlimok, és 99%-ban muszlim országokban gyilkolnak és rombolnak: mecseteket, iskolákat, kórházakat, munkahelyeket jelentő gyárakat és boltokat, meg lakóépületeket.
És maradva tovább a muszlimok 1/5-ét adó araboknál még tovább lehet őket bontani. A cikkben a vahhabita Szaúd Arábia szerepel. Igaz, hogy területileg Szaúd Arábia az Arab-félsziget 2/3-át foglalja el, de lakosságilag, ha a külföldi vendégmunkásokat nem számítjuk, akkor csupán a 9. legnépesebb arab ország. Egyébként pedig az Arab-félszigeten rajta kívül még 6 másik arab ország is van. Vagyis a szaúdi rezsim nemhogy az arabokat, de azon belül még az Arab-félszigetet sem képviseli. Szíriában egészen az al-Nusra Front és az ISIS megjelenéséig 14 évszázadon keresztül békében éltek a muszlimok és a keresztények. Sőt, amikor az Ifjú Törökök Mozgalom üldözte az örményeket, akkor a szírek fogadták be őket. Marokkóban pedig a 2. világháború alatt nemet mondtak Hitler és a náci bábkormány zsidókat deportálni akaró kérésére, és ezzel 1/4 millió zsidót mentettek meg, miközben Európában 6 millió zsidót irtottak ki. De Törökország és Irán is tízezres nagyságrendben fogadott be a nácik elől menekülő zsidókat. És, ha már a törökök: ők fogadták be Rákócziéktól Kossuthékig a Habsburgok elől menekülő szabadságharcos magyarokat.
A síita és szunnita szembenállás nem vallási, hanem politikai: Irán, az olajból meggazdagodott Szaúd Arábia vagy Törökország legyen regionális nagyhatalom. De az országokon belül a síiták és szunniták békében élnek egymással. Ami politikailag gondot jelent a Nyugatnak, hogy az olajmezők jelentős része nemcsak Iránban, hanem még a szunnita többségű országokban is a síita lakosság területe alatt fekszik: Irakban, Szíriában, Bahreinben, sőt még Szaúd Arábiában is. És, ha létrejönne a Nyugat nagy félelme, az úgynevezett síita félhold, akkor a világ olajkitermelésének jelentős része az Oroszországgal és Kínával szövetséges Irán és a hozzá hű síita területekhez tartozna. A Nyugat meg ott maradnának a szunnita területek minimális olajjal. Márpedig a dollár erejét az olaj adja, hogy a világpiacon olajat és földgázt csak és kizárólag dollárért lehet adni-venni. Viszont, ha az olajterületek nagy része az Oroszországgal és Kínával szövetséges Irán és a vele szövetséges síiták kezébe kerülne, akkor megszűnne a dollár monopóliuma az olaj felett. Az egész síita-szunnita konfliktus az olajról és az ún. petrodollárról szól.
Kevesen tudják, de a magyar hadsereg is részt vesz az iraki és szír konfliktusban. És hova küldtük a magyar katonának? Az iraki Kurdisztánba. És kiket látunk el a budapesti Honvéd Kórházban? A sebesült iraki kurd harcosokat. És miért pont az iraki kurdok ilyen fontosak nekünk? Mert 2007 óta az iraki Kurdisztánban van a MOL-nak olajkitermelési koncessziója. És a magyar olajcég olajkútjainak megvédése nemzetgazdasági stratégiai cél. Ennyi.
Ugyanerről szól az USA, Németország, Anglia, Franciaország beavatkozása is, csak ők nagyobb tétben játszanak, sokkal több olajkoncesszióról van náluk szó.
Ezek földrajzi és történelmi tények. Az iszlám világ nem homogén, hanem heterogén. Vannak fejlett és vannak fejletlen muszlim országok. Vannak gazdag és vannak szegény muszlim országok. Vannak békés, és vannak háborús muszlim országok. Több mint 40 muszlim többségű ország van. A cikkben említett néhány ország nemcsak, hogy az egész muszlim világot nem képviseli, de még azon belül az arab országokat sem. Az arab országokon belül is töredék.
Kedves fehérfarkas,
köszönöm a hozzászólásodat és az azokban említett tényeket. Csak annyiban vitatkoznék veled, hogy kicsit félreértetted a cikk szándékát. Sem a cikk, sem az általam említett tudós nem akart átfogó képet adni a muszlim világról. A cikk arról szól, hogy miért fordulnak muszlimok egyre nagyobb számban a kereszténység felé. Szaúd-Arábia nyilván amiatt fontos, mert Mekka és Medina az ő területükön van, illetve mert a világszerte egyre erősödő vahhabita szunni irányzat tőlük kap elsődleges támogatást. Irán azért fontos, mert a legjelentősebb síita ország, Szíria meg – részben az IS miatt – a leglátványosabb konfliktuszóna. Szaúd-Arábia és Irán ráadásul következetesen igyekeznek megvalósítani az általuk helyesnek gondolt muszlim társadalomképet, ezért más országok számára is modellértékük van (lehetne).
„Egyre nyilvánvalóbb sok muzulmán számára, hogy az iszlám kudarcot vallott.”
Ha megnézzük a kortárs európai és amerikai, azaz a vezető keresztény államok népességének hétköznapi életét (mi a legfőbb cél?: anyagi javaink és a társadalmi megbecsülés növelése, egyéni karriercéljaink beteljesítése és gyerekeink ugyanilyen célba való hajszolása, látszatboldogság megteremtése mellyel dicsekedhetünk egymás előtt és a közösségi oldalakon), elolvassuk a leghétköznapibb témájú újságokat, melyek tele vannak a fogyasztás növekedésére való állandó buzdítással (legyen minél több pénzed és költs minél többet), a női test szexuális tárggyá való lefokozásával (szinte mindent jól lehet reklámozni félmeztelen, pusztán külső szépséget felmutató nőkkel, ami azt is mutatja, hogy a társadalom nagy része tökéletesen megelégszik a szépség ilyen értelmezésével, azaz a férfiak nagy részét a nő valójában ennél mélyebben nem is érdekli); ha megnézzük a közoktatás karrierközpontúságát, mely a felnőttek életében is jól láthatóan megjelenik, akkor rájövünk, hogy ezek a kultúrák azt visszhangozzák: ÉN! ÉN ÉN! Ide nekem mindent!
Mindebből egyre nyilvánvalóbb lehet a számunkra: hogy a KERESZTÉNYSÉG KUDARCOT VALLOTT. Társadalmi és egyéni szinten valóban megjelennek és tartják magukat a keresztény értékek? Nem.
De a keresztény országokban JÓLÉT van, amivel az emberek általában elégedettek, és ez táplálja a hamis meggyőződést a kereszténység virágzásával kapcsolatban. Nem véletlen, hogy a szegényebb országokban nagyobb a hajlandóság a „megtérésre” – mert nekik nem kell szembesülniük, egyelőre, a „nyugati civilizáció” azon hatásaival, melyek a keresztény értékeket a mélyben, de annál hatékonyabban bomlasztják.
„A muszlim világ romokban van. A szaúdi uralkodó család korrupt és hiteltelen. Az iráni vezetésben nem bíznak. Szíriát háború verte szét.”
Vajon az első és a második világháború, mely nem pusztán egy-két országot, de majdnem a teljes világot szétverte, nem elsősorban a keresztény világból indult és nem elsősorban keresztény hátterű országok vettek részt benne? Az emberiség legnagyobb népirtásai éppen ezekben folytak le, csak ezt mi magunk éppen nem éltük át – rengeteg katonai és politikai válság zajlott le például a „keresztény Európa” történelmében is, elég nagy pontatlanságra és részrehajlásra vall kiragadni ezen események sokaságából egyet, majd arra hivatkozva bizonygatni egy vallás kudarcát.
„A muzulmán hitben Allah távoli Isten, nincs az a bensőséges közösség vele, amit mi, keresztények megtapasztalunk.”
Érdekes módon a muszlimok mégis képesek arra, hogy egy hónapon keresztül minden nap böjtöljenek ezért a számukra oly elérhetetlen Istenért (ahogyan te beállítani igyekszel őket), miközben a legtöbb keresztény, aki az önmegtagadás minimális szintjéhez sincs hozzászokva, még a napi chips-vagy édességadagjáról sem szívesen mondana le.
„A harmadik dolog, ami e szerint a kutató szerint Krisztushoz vonzza a muszlimokat, a keresztények szeretete. A muzulmán hit sokat beszél a muszlimok közösségéről, az ummáról”
A keresztény közösség a gyakorlatban leginkább az egyes felekezetek csakis a saját igazságukat meglátni és képviselni tudó harciasságát mutatja fel, elsősorban a különbségeket, az aktuális érdekek szerint változó határokat, melyek az „igaz keresztény hitet” jelölik ki. A kereszténységben szinte állandó viták folynak a magunk igazának bizonygatásáról, és ennek valahol példája ez a poszt is: mindenki mással szemben nekem van igazam, aki keresztény vagyok.
Íme egy szép vers a szúfi misztikus Rúmitól, szerintem elég sokat elmond Isten és ember kapcsolatának mélységéről, cáfolva Ádám erre vonatkozó állítását (illetve arra is rámutat, meglepően sokatmondóan, hogy az Istenség és maga az Ige már akkor is létezett „amikor még keresztre-feszítés se volt”, az egész emberi történelem, és benne az ember minden hübrisze Isten dicsőségével és hatalmasságával szemben SEMMI, egyszerűen nem létezik) :
Születtem azon nap, mikor Név se volt,
Se kit Név jelezzen, az ős Lét se volt.
Belőlem fakadt Név s a Névveljelölt
Azon nap, mikor még Mi és Én se volt.
Szerelmem hajából Jelentés fakadt,
Mikor még hajában végesség se volt.
Keresztet kutattam keresztül-kasul,
De Ő és keresztre-feszítés se volt.
A bálvány-seregben pogányság helyén
Bolyongtam, de ott még a tűz s lég se volt.
Herát s Gandahára hegyéről körül
Tekinték, de fenn s lenn, irány s tér se volt.
A Qáf hegy csucsáról figyeltem, ahol
Az Anqá madár ült, de föld s ég se volt.
A Kábára néztem, de arrafelé
Az ifjú sosem járt, a vénség se volt.
És Ibn Szína bölcset faggattam magát,
De Ibn Szína akkor személy s lény se volt.
A titkok helyéhez közel jártam én,
A felső nagy udvarban ő mégse volt.
De végül tekintém tulajdon szivem,
S imé ott enyém lett, ki másé se volt.
Jó Samsz-e Tebrízí de megrészegült!
Ily ittas szerelmes teremtmény se volt.
Hogy kevésbé harcias oldalát is felmutassam a kommentemnek: azt a kérdést is fel lehet tenni, hogy egy hit legmélyebb igazságaitól egyáltalán elvárhatjuk-e, hogy társadalmi szinten megjelenjenek?
Ha jól megfigyeljük, ahogyan az iszlámban ez Ádám posztja szerint nem történik meg, úgy szerintem a kereszténységben ugyancsak nem történik meg. Amit a legtöbben „kereszténynek” neveznek és amire hivatkoznak, valóban az lenne a kereszténység esszenciája? És az iszlám esszenciája valóban az, ami külső szemlélőként adódik számunkra, vagy amiről a média beszélni szeret?
Az én véleményem az, hogy az esszenciális keresztény igazság, a mag, ami a jézusi tanítások legmélyén rejlik /és ami végülis Krisztus maga :)/, egyáltalán nem látható és nem jelenik meg a hétköznapi keresztény gyakorlatban sem.
Miért nem?
Vajon minden keresztény folyamatosan törekszik arra, hogy Jézus követésében kiteljesedjen? Ennek például nagyon is ellentmondanak az előző kommentemben fent emlegetett tények. Aki az erői 80%-át a karrierjébe fekteti, akinek vágyai nagy része az anyagiakhoz kötődik, aki képtelen türelmet és figyelmet gyakorolni mások iránt, aki folyamatosan mások elismerését hajszolja, az mondhatja-e magáról, hogy Jézus követője?
Nem lehet, hogy ennek konkrét és kézzelfogható ÁLDOZATOKKAL is járni kéne? Ezek az áldozatok pedig a keresztény kultúrkör nagy részében egyáltalán nem láthatók.
Kedves Laura!
Sok igazság van a szavaiadban, de azért érdemes figyelembe venni, hogy az iszlám , az alapító szándéka szerint, és már a kezdetek kezdetétől tömény politika. („Ha az iszlám nem politika, akkor az iszlám semmi ” mondta Khomeini ajatollah. Ő már csak tudta…)
Ezzel szemben a tökéletes keresztény állam egy az egyben totál lehetetlenség, (próbáljon csak valaki alkotmányjogot írni a Hegyi Beszédből) , és ezt legalábbis teoretikusan a keresztény teológia elsöprő többsége is tudta, minden elhajlás és „próbálkozás ” ellenére. lásd két ország megközelítés , meg a politika és a hatalom, mint a lélekre leselkedő veszély stb. stb.
Nem mellékesen a kereszténység vagy 300 évig egy működő állam „civil” ellenzéki mozgalma volt.
Ezzel szemben az iszlám egyben államként is született, alapítója háborúkat robbantott ki, rabolt, gyilkolt, erőszakolt. A Korán jó része pedig egy társadalom kötelező, és kényszerítő magatartási kódexe. Az iszlám fő ideálja a kalifátus, azaz lehetőnek véli az összhangot az isteni törvény és a társadalom között („amikor az islám kardja elhozta a békét erre a földre , és véget vetett a hitetlenek tévelygésének ” )
Az iszlám a győzelem és a hatalom vallása, napi ötször kiált a müezzin: „Fel a győzelemre” , és tipikus hogy a koránbeli „Jézus” (Iszá) összes csodája nem csak hogy nem egyezik a bibliai jelekkel, de nagyon következetes okból nem: mind a hatalom csodái, nem a szereteté.
Valami hasonlót akartam én is írni, mint Cypriánus.
Egy muszlim imám barátom a protestáns misszió történetének egy speciális afrikai időszakát vizsgálja, és az egyik dolog, ami lenyűgözi őt, az a misszionáriusok által szeretetből hozott áldozatok sokasága és mélysége. Közel jár az Isten országához.
Kedves Ádám, köszönöm a válaszodat.
Vannak muszlimok, akik áttérnek a kereszténységre. Ez évszázadok óta vannak ilyenek. De ők egy marginális kisebbség. Sokkal többen vannak, akik magától a vallástól fordulnak el és vallástalanná vagy ateistává válnak pont úgy, ahogyan a keresztények közül is sokan tesznek így.
És fordítva is igaz: ateisták és keresztények közül is vannak, akik muszlim hitet felveszik. Franciaországban 2001. óta több mint 100 ezren tértek át az iszlám hitre, és Angliában is kb ennyien. Ezek nem a bevándorlók, hanem az őslakos franciák és britek közül vették fel. Ez messze nem jelenti Európa iszlamizálódását. Csupán azt, hogy mindkét vallásból van oda-vissza vándorlások: vallást elhagyók és a vallásra áttérő újak. De a hívők létszámához képest (2,3 milliárd keresztény, 1,6 milliárd muszlim) ezek marginális mennyiségek.
Valóban Szaúd Arábiában van Mekka. De ez csak földrajzi elhelyezkedés. A wahhabita al-Saud dinasztia a britek segítségével tudta meghódítani az Arab-félsziget 2/3-át, és elfoglalni a Hidzsáz területet, amely Mekka, Medina, Dzsidda városokat tartalmazza. De az, hogy a wahhabita Szaúd dinasztia uralja a területet, amely az országot saját magáról nevezte el 1932-ben, de a lakosság nagy része ettől még nem lett wahhabita. És az ország számos dolgában (pl. öltözködés) a sivatagi beduin törzsi szokások élnek tovább, amelyeknek a valláshoz semmi köze.
Egyébként más muszlim országokra is „következetesen igyekeznek megvalósítani az általuk helyesnek gondolt muszlim társadalomképet, ezért más országok számára is modellértékük van (lehetne).” Pl. a közvetlen szomszédban: Jordánia, Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Katar, Omán. Egy kicsit távolabb menve ott van az arab tavasz utáni Tunézia, vagy Marokkó. A nem arab országok közül Pakisztán, Banglades, Indonézia (a legnépesebb muszlim ország), Brunei szultanátus vagy Malajzia is „következetesen igyekeznek megvalósítani az általuk helyesnek gondolt muszlim társadalomképet, ezért más országok számára is modellértékük van (lehetne).” Ezek mindegyike teljesen más mint Szaúd Arábia vagy Irán.
Van 2 muszlim ország, amelyeket Mohamed próféta valódi vér szerinti utódjai irányítanak: Jordániát a Hasemita dinasztia, amelyik a próféta nagybátyja vér szerinti egyenesági leszármazottja, és Marokkó, ahol ez a 3. olyan dinasztia, amely magát a próféta lányához Fatimához és férjéhez Alihoz (aki egyben a 4. kalifa is volt) vezeti vissza. I. Idriss alapította Marokkót az Abbaszida kalifátusból kiválva, és ő a próféta unokájának Hasszánnak a dédunokája volt. A mostani dinasztia, amely szintén Mohamed próféta unokájának egyenesági vérvonala 3 évszázada uralja az országot, és Marokkó volt a világon az első ország, amely 1777-ben elismerte az USÁ-t önálló független országnak (a 2. ilyen dinasztia a Szádi dinasztia volt, amely pedig az angol I. Erzsébet királynéval tartotta a jó kapcsolatot).
Ha Marokkóba betörne az ISIS úgy mint Irakba és Szíriába, akkor a casablancai II. Hasszán mecset, a fezi Karavijin mecset, a marrakechi Kutibija mecset, a rabati V. Mohamed mauzóleuma, vagy pl. I. Idriss mauzóleuma ugyanúgy járnának mint az iraki és szír mecsetek és mauzóleumok, amiket az ISIS lerombolt. Ja meg Volubilis romjait is ugyanúgy lerombolnák mint Hatrát és Palmyrát.
Jordániára és Marokkóra is el lehet mondani, hogy „következetesen igyekeznek megvalósítani az általuk helyesnek gondolt muszlim társadalomképet, ezért más országok számára is modellértékük van (lehetne).”
Van sok probléma a muszlim világban ugyanúgy mint a keresztény, buddhista, hindu meg ateista világban is. A gyarmatosítás alóli felszabadulás után próbálják megtalálni a helyüket az új világban. Sokat számít, hogy melyik ország milyen uralom alatt volt korábban: brit, francia, holland, spanyol, olasz, vagy orosz. De egy dolog elmondható mindegyik muszlim országra. nagyon családcentrikusak még az ateista, szekuláris vezetésűek is. És a muszlim lakosságot addig nem érdekli a nagypolitika, amíg az a család életébe bele nem szól. Legyen szó szekuláris demokráciáról, teokráciáról vagy diktatúráról. Ha viszont a családi életbe beleszól az állam, azt viszont már nem szeretik. Akkor a hatalom már csak erőszakkal a hadsereg révén tudja megtartani a hatalmát.
Ráadásul teljesen más társadalmi szokások van a szubtrópusi Indonéziában mint az arábiai sivatagban, vagy mint a Kaukázusban, vagy mint Törökország mediterrán területén.
És sokat számít az is, hogy a régi iszlám birodalmak és kalifátusok felbomlása után a gyarmati korszakban odaexportáltuk a nacionalizmust (a kalifátusokban nem számított ki milyen etnikumú), és az európai gyarmatosítók húzták meg az új határokat és darabolták fel a területeiket. Pl. 1914-ig, az 1. világháború kitöréségig vasút kötötte össze a Közel-keletet: Isztambultól (ma Törökország) Damaszkuszon (ma Szíria) át Medináig (ma Szaúd Arábia), illetve Alexandriáig (ma Egyiptom). A másik irányban pedig Aleppón (ma Szíria) keresztül Moszulig (ma Irak), de addigra elkészült a Boszra és Bagdad közti szakasz is (ma mindkettő Irak). De volt vasút Isztambúlból Aleppón és Bejrúton (ma Libanon) keresztül Haifába (ma Izrael) is. És addigra a Jeruzsálem (ma Izrael) és Jaffo (ma az izraeli Tel Aviv külvárosa) közti szakasz is elkészült. Az 1. világháborúban a britek és az általuk fellázított arabok Arábiai Lawrence vezetésével semmisítették meg ezt a vasutat (hogy a török csapatoknak ne legyen vasúti utánpótlásuk). A háború után a török birodalmat feldarabolták, és azóta sem épült újjá ez a vasút. Gazdaságilag azóta is érzi a térség a feldarabolás negatív hatásait. Ma a 21. sz. elején hihetetlennek hangzik, de a 20. sz. elején a Közel-kelet nagyvárosait vasút kötötte össze.
Sok olyan probléma van, amit a muszlim országoknak meg kell oldaniuk, de ezek nem vallásiak, hanem politikaiak.
Mondjuk nekünk magyaroknak kellene őket a legjobban megértenünk, akiket 1920-ban a nagyhatalmak feldaraboltak, 1948-ban pedig idegen uralom és megszállás alá helyeztek. 1990 óta pedig a globális politikában próbáljuk több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel megtalálni a helyünket.
Kedves Fehérfarkas!
Ez mind igaz, de e blog olvasóinak többsége az iszlámot akkor is hamis vallásnak tartja, ha az tök cuki lenne. Ennek megfelelően nem hatódik meg a Jordán Királyságtól. Stb. sem.
Saját élmények alapján : az iszlám válsága létezik. Hogy ebből lesz e tömeges kereszténység felé fordulás, abban én sem vagyok biztos, de pl Irán esetén el tudnám képzelni, hogy a síita iszlám ugyanúgy összeroppan és elterjed a kereszténység, mint Koreában a buddhizmussal történt.
Az igazság győzhet a hazugság felett.
Kedves Laura!
Gondolkodtam meg azon, amiket írtál, szerintem nem jó, ahogy azonosítod a kereszténység és a Nyugat fogalmát.
1) a kereszténység több különböző civilizációban is meghatározó vallás, ezek eléggé eltérnek egymástól értékeikben.
Ezek: a nyugati mellett a bizánci, és a latin-amerikai civilizáció, továbbá néhány mikro – civilizáció, mint karibi angol nyelvű szigetek, Óceánia.
Nem mellékesen az afrikai civilizáció legalább fele is.
Jelentős kisebbség: indiai, kínai civilizáció , és dél- Ázsiai buddhista országok.
Halkan megjegyezném, a nem keresztény dél és kelet Ázsiai országokban élő elkötelezett keresztény kisebbség mérete kb megegyező az összes nyugati országban élő elkötelezett keresztényével.
Az egyház szíve meg kb Afrikában dobog jelenleg.
Ha pl olvasod Robert Sarah guineai bíboros könyvét, magyar címe : Isten vagy a semmi, egy öntudatosan afrikai keresztény szólal meg benne, aki kb pont úgy kritizálja a Nyugatot, mint Te.
3) a Felvilágosodás óta a kereszténység kritikus megközelítése mainstream Nyugaton, Voltaire óta sokan gondolják, egyenesen meg kellene semmisíteni, hogy a Nyugat még virágzóbb legyen, és a Nyugat létezett a kereszténység előtt is, üldözte is…még ha aztán bonyolultan össze is fonódtak. …
De az elmúlt 300 évben szétfelé mennek.
fehérfarkas,
jó, hogy ezeket leírtad, érdekesek is az adataid, csak nem igazán van közük ahhoz, amiről a cikket írtam. A poszt arról szólt, hogy sok muszlim érdeklődik a kereszténység iránt (a „sok” persze lehet, hogy statisztikailag számodra érdektelen, de zárt muzulmán országokban a nullához képest a néhány száz is nagy változás azoknak, akik régóta várnak erre, Iránban pedig milliós nagyságrendről van már szó). Azt mondtam el, hogy egy ember, aki tűzközelből ismeri a helyzetet, hogyan magyarázza, amit lát. A cikk nem az iszlám geopolitikai helyzetéről szólt.
„Ez mind igaz, de e blog olvasóinak többsége az iszlámot akkor is hamis vallásnak tartja, ha az tök cuki lenne. Ennek megfelelően nem hatódik meg a Jordán Királyságtól. Stb. sem.
Saját élmények alapján : az iszlám válsága létezik. Hogy ebből lesz e tömeges kereszténység felé fordulás, abban én sem vagyok biztos, de pl Irán esetén el tudnám képzelni, hogy a síita iszlám ugyanúgy összeroppan és elterjed a kereszténység, mint Koreában a buddhizmussal történt.
Az igazság győzhet a hazugság felett.”
Mindenki a saját vallását tartja az igazinak (hiszen, ha nem tartaná igazinak, akkor hogyan tudna hinni benne?). A vallási tolerancia pont arról szól, hogy tiszteletben tartjuk a másik hitét, mégha mi nem is hiszünk benne.
És lehet vitázni meg párbeszédet folytatni bármely vallásról, de azért nem árt ismerni azt. Különben úgy járunk mint Matolcsy a közgazdasággal, hogy hülyeségeket beszél róla, mert fogalma sincsen róla.
És, ha itt az iszlámról van szók, akkor a jogos kérdés, hogy mennyire ismered az iszlámot, azt a vallást ami a cikked témája, és amiről elég határozott kijelentéseket teszel?
A kérdés: ismered-e és az olvasóid is ismerik-e az iszlámot vagy sem?
Ki az az Abu Hanifa? Ki az a Malik ibn Anas? Ki az az al-Ghazali? Tudod-e ki az a Said Nursi? Tudod-e mi az a fiqh, vagy mi az aqida? Tudod-e mi az a tassawuf? Tudod-e hol van Keresztelő Szt. János hermája? Tudod-e mit tart a Korán a zsidókról és a keresztényekről? Tudod-e, hogy a Korán milyen nagy tiszteletben ír a Bibliában is említett prófétákról (akik a keresztényeknek is, és zsidóknak is a prófétái)?
Tudod-e kik védték meg Kelet-Európa protestánsait a katolikusok üldözéseitől? Tudod-e kik fogadták be a zsidókat a katolikusok üldözései elől? Tudod-e, hogy az 1940-es években a nácik elől az Amerikai kontinens mellett hova menekültek még a zsidók? Tudod-e melyik volt az egyetlen náci bábkormány által megszállt ország, amely nem engedte deportálni a zsidóit?
Tudod, hogy hol léteznék még a nesztoriánus, ariánus, monifizita és duofizita őskeresztény (a konstanti zsinat előtti) egyházak?
tudod-e, hogy a 2,3 milliárd keresztényből 2,1 milliárd nem Római Katolikus, és nem ismeri el a római pápát? Tudod-e, hogy a legnépesebb keresztény ország az USA, de utána nem európai országok jönnek, hanem Brazília, Mexikó, Oroszország, Fülöp-szigetek?
Tudod-e, hogy Afrika lakosságának többsége, Dél-Amerika és az ázsiai Fülöp-szigetek (Ázsia legnépesebb keresztény országa kb 100 millió lakossal) is a keresztény világ részei, és ott messze nincs olyan magas életszínvonal mint Nyugat-Európában vagy az USÁ-ban?
Tudod, hogy Egyiptomban, a legnépesebb arab országban több őslakos keresztény él, mint Magyarország lakossága? Tudod-e, hogy Indonéziában, a legnépesebb muszlim országban Lengyelország lakosságnyi nem muszlim (keresztény, buddhista, hindu, animista törzsi vallású) él? Tudod-e, hogy Bangladesben (3. legnépesebb muszlim ország) Románia lakosságnyi nem muszlim él? Tudod-e, hogy Pakisztánban van tavaly óta a világ legnagyobb keresztény keresztje (a legnagyobb pakisztáni metropoliszban Karachiban)? Tudod-e, hogy Iránban a legnagyobb keresztény egyház a világ egyik legrégibbje, az örmény keresztény egyház? Tudod-e, hogy Iránban a keresztény, zsidó, zoroasztro kisebbségeknek alanyi jogon jár a parlamenti képviselet? Tudod-e, hogy Arab Ligának többször is volt keresztény vezetője, és tisztviselői között mai napig számos keresztény van? Tudod-e, hogy az egykori kalifáknak és szultánoknak számos zsidó, keresztény, hindu tanácsadója volt? És rendszeresen alkalmaztak keresztény zsoldosokat?
Valóban van az iszlám világban válság. Ahogyan a nem iszlám világban is. A globalizációra a muszlim országok közül sem mindegyik tudja megtalálni a helyes választ, ahogy a nem muszlim országok közül sem mindegyik. De ez a válság politikai náluk is ugyanúgy, mint nálunk.
Az ISIS és egyéb terrorista szervezetek pont annyira felelnek meg az iszlám tanításainak, mint a Ku Klux Klán meg a Lord Resistance Army a keresztényi tanításoknak. Nem véletlen, hogy az al-Kaida, ISIS, boko Haram, al-Nusra Front és egyéb terrorszervezeteket a világ összes muszlim vallási vezetője és politikusa rezsimtől függetlenül elítéli, és az iszlámmal ellentétesnek tartják őket.
Nem, ezek közül többet nem tudtam, te viszont igen, és ez nagyszerű, mert így most akkor sok dolgot tanultam tőled. Viszont én meg azt kérdezem, hogy biztos vagy-e abban, hogy tudod, mi volt a cikkem illokúciója? Mert úgy tűnik, hogy a hozzászólásaid nem ahhoz kapcsolódnak.
„Nem véletlen, hogy az al-Kaida, ISIS, boko Haram, al-Nusra Front és egyéb terrorszervezeteket a világ összes muszlim vallási vezetője és politikusa rezsimtől függetlenül elítéli, és az iszlámmal ellentétesnek tartják őket.”
Hazudsz.
Kedves Fehérfarkas!
Most túl azon hogy a – papíron -katolikusok számát rosszul írtad ( gondolom elírás) .
Amúgy pl a magam részéről volt muszlim lakótársam, tudom ki volt Al Ghazali, olvastam a Koránt, és eléggé ismerem Mohamed életét is.
Ezek után mondom azt, amit. Már ne haragudj, engem a Budapesti utcán is akartak már muszlimok téríteni. Ha akár csak Rabat vagy Amman utcáin egy Bibliával a kezemben neki állnék téríteni, azt hogy fogadnák?
Már bocs, de az általad pozitív példaként említett Marokkóban tilos arab nyelvű Biblia birtoklása.
Jordánia természetesen ezt nem tiltja, hiszen jelentős arab keresztény kisebbsége van, de a térítés és az iszlámról áttérés ott is tilos.
Ami viszont különösen súlyos, az Mohamed, keresztények szemében ez az ember minden, csak pozitív példa nem. .. és követőinek Mohamed halála utáni első 25 éve. Valahogy az egészből süt a nyers hatalomvágy, ahogy egymást is letapossák a kalifai címért, és Aisha szarkavarása, amivel több polgár háborúban is bele nyúlt a keze…
elírtam az egyik számot: a 2,3 milliárd keresztényből 1,2 a nem római katolikus. Véletlenül felcseréltem a vessző körüli 2 számot.
Kedves Ádám, ezt írtad:
„jó, hogy ezeket leírtad, érdekesek is az adataid, csak nem igazán van közük ahhoz, amiről a cikket írtam. A poszt arról szólt, hogy sok muszlim érdeklődik a kereszténység iránt (a „sok” persze lehet, hogy statisztikailag számodra érdektelen, de zárt muzulmán országokban a nullához képest a néhány száz is nagy változás azoknak, akik régóta várnak erre, Iránban pedig milliós nagyságrendről van már szó). Azt mondtam el, hogy egy ember, aki tűzközelből ismeri a helyzetet, hogyan magyarázza, amit lát. A cikk nem az iszlám geopolitikai helyzetéről szólt.”
Zárt muszlim ország nagyon kevés van. Afganisztán 1979 előtt teljesen nyitott volt, és az akkori 50-70-es évek Ázsiájának egyik gyorsan fejlődő országa közé tartozott, Ázsia első demokratikusan választott női képviselőivel (még a királyság és köztársaság korában). Aztán 1979-től kezdve 10 éven keresztül a szovjetek, mag utánuk a tálibok, majd a NATO (nemcsak az USA vett részt benne, hanem az összes NATO tagország) bombázták, szállták meg, rombolták az országot. Így nem csoda, ha Afganisztán olyanná vált, amilyenné (vajon Magyarország ilyen támadásuk során mivé vált volna?). Líbia egyáltalán nem volt elmaradott, hanem Afrika egyik legfejlettebb országa volt, amíg 2011 tavaszán a NATO szét nem bombázta. Azóta a szélsőségesek fészkelték oda be magukat, ugyanúgy mint Irakba (jééé, azt is a NATO bombázta szét) vagy Szíriába (azt még nem sikerült szétbombáznunk, pedig 2 éve folyamatosan bombázzuk, illetve 2011-től kezdve a kormány elleni szélsőségeseket támogattuk fegyverrel, pénzzel, logisztikai segítséggel, és nemcsak a gazdag fegyvergyártó nyugati országok, hanem a szegényebb EU-s és NATO tagok is, pl. Bulgária a szír kormány ellen harcolók egyik legnagyobb fegyverszállítója).
Irán nincsen elzárkózva a világtól. A Nyugat szankcionálja 3 évtizede folyamatosan (tavaly kezdődött a szankciók feloldása, de egyelőre még csak részleges ez a feloldás) Iránt, és nem fordítva. Irán végig nyitott volt a világra, és Kína, Oroszország meg India ezt ki is használták, hogy a Nyugat szankcionálja, így a Nyugat helyett ők erősítették meg a gazdasági kapcsolataikat Iránnal (a szocializmusban Magyarországnak is jó kapcsolatai voltak Iránnal, a rendszerváltás után építettük le az iráni kapcsolatokat ugyanúgy mint az orosz kapcsolatokat). Egyébként Irán a világ top 20 tudományos országa közé tartozik a szankciók ellenére is.
Iránban mindig is voltak keresztények. És büszkék is arra, hogy az egyik legrégibb keresztény egyház (az Örmény Keresztény Egyház) náluk a legnagyobb. És míg a szunnita Törökország, meg a síita Azerbajdzsán Örményországgal rossz viszonyban vannak (politikai okokból), addig Irán és Örményország szövetségesek. Az iráni keresztényeknek alanyi jogon jár a parlamenti képviselet. Ami tilos az a hittérítés. Szabadon gyakorolható a kereszténység a kereszténynek születettek számára, de nem keresztényeket áttéríteni tilos. Egyébként ennek az örmény egyházi vezetők is örülnek, mert ezzel védve vannak attól, hogy más keresztény egyházak és szekták tőlük elszipkázzanak híveket. A történelmi tapasztalat mondatja ezt velük: ugyanis a Közel-keleten a gyarmatosítás idejében nem a muszlimok közül tértek át sokan a római katolikus és protestáns hitre, hanem a keleti keresztények közül.
A jelenlegi rezsimmel ugyanúgy nagyon sok iráni elégedetlen, ahogy a sah rezsimjével is azok voltak annak idején. De nem az iszlám vallással van a bajuk, hanem magával a rezsimmel, amelyik az iszlámot ugyanúgy a saját hatalma érdekében politikailag félremagyarázva használja, mint nálunk a Fidesz és a KDNP a kereszténységet.
Szaúd Arábia teljesen más fejlődési utat járt be, mivel a terület 99%-át (néhány várost leszámítva, mint Mekka, Medina, Dzsidda, stb) nomád beduin sivataglakók lakták. Iránnal szemben Szaúd Arábia területe nem egy 6 ezer éves városi civilizációra visszatekintő terület, hanem az a sivatagi terület még a kalifátusok fénykorában is csupán elmaradott perifériának számított (az oszmán törökök pedig a tengerparti sávnál mélyebbre nem is mentek be a sivatagba). Így Szaúdban a beduin törzsi hagyományokra építette az országot 1932-ben megalapító Abdulaziz ibn al-Saud a királyságát.
Azóta 1932 óta viszont nagyon sokat változott. A mai Szaúd Arábia teljesen más mint 1932-ben a megalakulásakor. A wahhabi szélsőségesek más országokban azt próbálják megcsinálni, amit odahaza Szaúdban már nem tudnak. Mert akármennyire konzervatív a szaúdi királyság, de az 1932-es sivatagi nomád primitív életmódhoz már nem akarnak visszatérni. A jelenlegi 30 év alatti korosztály (ez a lakosság több mint felét teszi ki) 95%-a már városokban született, és városias életmódot él. A szaúdiak a saját útjukat akarják járni: hagyományaikat megtartva akarnak modernizálódni. Technológiailag nagyon gyorsan modernizálódtak (Magyarország technológiailag elmaradott hozzájuk képest, és ma már 5 szaúdi egyetem bent van a világ top 500 egyeteme között), társadalmilag viszont sokkal lassabban. De ez az ő országuk és joguk van a saját tempójukban, a saját útjukon fejlődni.
Ahogy Irán, Törökország, Marokkó, Malajzia vagy Indonézia is a saját útjukon és saját sebességükkel fejlődnek. És egyáltalán nem zárkózott országok. A muszlim országokban évente több mint 150 millió külföldi turista megy. És a muszlimok közül is évente sok tízmillióan mennek külföldi országokba turistáskodni. És a muszlimok közül tanulni is évente több millióan tanulnak külföldön. Az arab öbölországokból leginkább Anglia és az USA egyetemeire, de Indonéziából főleg Kínába és Japánba (Japánnal is van Indonéziának cserediák programja, és közös oktatás-fejlesztési megállapodása). Sőt, lehet groteszkül hangzik, de az iráni kormány több tagjának van amerikai egyetemen szerzett PhD-ja, mint az amerikainak.
Szóval zártnak azért nem mondanám a muszlim világot. Vannak köztük egyes elmaradott és bezárkózott országok, de a többségük nagyon nyitott. (a nem muszlim országok között is vannak elmaradottak és bezárkózottak)
„Márpedig a dollár erejét az olaj adja, hogy a világpiacon olajat és földgázt csak és kizárólag dollárért lehet adni-venni. Viszont, ha az olajterületek nagy része az Oroszországgal és Kínával szövetséges Irán és a vele szövetséges síiták kezébe kerülne, akkor megszűnne a dollár monopóliuma az olaj felett. Az egész síita-szunnita konfliktus az olajról és az ún. petrodollárról szól.”
Közgazdasági vudu, avagy nem a befőtt teszi el a nagymamát. Az olajtermelők nem tudtak olyan fizetőeszközt produkálni évtizedek alatt, amiben bárki megbízik rajtuk kívül, de olyan bankrendszert sem, amiben bárki megbízna.
A mesés Keletről szóló érdekes információzuhatag nem fedi el azt, hogy az iszlám, ami egy nívótlan szinkretizmus, teljesen szétesett, szigetszerű kulturális képződményekben él tovább, amit eufemisztikusan „sokszínűnek” neveznek. Ezzel szemben a kereszténység teológiai alapjai stabilak, az ebből felépült kultúrája pedig van annyira alkalmazkodó, hogy az elgyengülések mindig új ébredéseket, megújulásokat hoznak, még ha azokat viták is kísérik.
fehérfarkas:
– A francia muszlimok elvben nagyon ellenzik az iszlám szélsőséget, de nincs magyarázatuk rá, hogy a gyakorlatban hogy lesz merénylő a gyerekükből. Márpedig lesz, elég gyakran. A hosszú leírásodból kimarad Afrika, ahol szélsőséges muszlim bandák terrorizálják a lakosságot, ezért menekülnének onnan tízmilliók. Mai mércével sosem volt együttélés muszlimok és keresztények között, csak muszlimok általi elnyomás volt – és van.
Laura:
– Ha arról szólna a történet, hogy a keresztények angyalok, a muszlimok ördögök, akkor lenne értelme annak, amit írsz. De nem erről szól a történet. A keresztények messze nem ideálisak, nem tökéletesek, csak sikeresebbek a gyakorlatban, és élhetőek a keresztény alapon álló társadalmak, ezért akar mindenki oda bevándorolni, és nem onnan kivándorolni. A gyakorlatban senki nem gátolja a muszlimokat a szép új világuk felépítésében, ám egyszerűen nem tudják élhetővé tenni a társadalmaikat. A saját jólétük érdekében érdemes váltaniuk a keresztény alapra, persze csakis önként. Ha jólétet és vonzó társadalmakat akarnak, Jézus követésével érhetik el a célt.
Az idős professzornak, aki mint írtad „…szintaxis és diskurzus szinten egyaránt képes elemezni a Koránt, elképesztő alapossággal mélyed el ebben a legtöbbünk számára ismeretlen világban”, neki vajon mi a véleménye?
A beszélgetéseinkben azt láttam, hogy az idős tudóst minden olyan történet mélyen megindította, amelyben arról volt szó, hogy muszlimok Krisztushoz térnek. Nagyon szereti őket.
A professzor véleménye/ magyarázata érdekelne Ádám, de a meglátásodat az érzelmi reakciójárol értékelem.
„– A francia muszlimok elvben nagyon ellenzik az iszlám szélsőséget, de nincs magyarázatuk rá, hogy a gyakorlatban hogy lesz merénylő a gyerekükből. Márpedig lesz, elég gyakran. A hosszú leírásodból kimarad Afrika, ahol szélsőséges muszlim bandák terrorizálják a lakosságot, ezért menekülnének onnan tízmilliók. Mai mércével sosem volt együttélés muszlimok és keresztények között, csak muszlimok általi elnyomás volt – és van.”- V. László.
Miért lesz merénylő egy gyerekből ?
Ezt forcirozzák mindenhol de a válaszról már senki nem ír.
Általánosítani pedig nem bölcs, mert minden ember élete más.
‘ Szélsöséges muszlim bandák ‘ problémádban pedig ott van a válasz László.
‘ Mai mércével…” szépen eléldegélünk mi muzulmánok a keresztényekkel -nem egy- közös településen manapság.